Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-06 / 237. szám, kedd

NÉPHADSEREGÜNK ÜNNEPÉN Az idén huszonhatodsznr ünnepeljük a néphadsereg napját. |ó alkalom ez arra, hogy mindenki visszagondol­jon 1944 őszére, amikor Szlo­vákia népe felkelt elnyomói ellen, s a Vörös Hadsereg a Kárpátok kapuit döngette. So­kan felsóhajtottak, vajon ide­jében érkeznek-e felszabadi­tóink, nem pusztítja-e el a fa­siszta fenevad városainkat, falvainkat? A Kárpátok lábánál harcoló 1. ukrán front éppen támadás­ra készült. Pártunk moszkvai vezetőségének kérésére a tá­madás irányát megváltoztatva, és szeptember 8-án megkez­dődött a hadművelet. Célja: áttörni a Kárpátokon, segít­séget vinni a szlovák népnek. A 38. szovjet hadsereg kötelé­kében ott küzdötl a Szovjet unióban megalakult csehszlo­vák hadlest is, inai köztársa­sági elnökünk, Ludvik Svobo­da vezetésével. Szokolov, Ki­jev, Zsaszkov, Fasztov, Va szilkov, Belaja Cerkev és szá­mos más helység felszabadítá­sa után fiaink kemény har­cok közepette várták azt a na­pot, hogy hazai földre lépje­nek. A harcosokra visszaem­lékezve nem egy veterán ka tonától hallhatta az ember: „A szovjet és csehszlovák ka­tonai egységek egymást támo gatva, lépésről lépésre halad­tak előre." Végre aztán elér­kezett a várva várt nap. Októ­ber 6-án, a kora reggeli órák­ban katonáink kitűzték a csehszlovák zászlót, hazai földre léptek. A harcok a Kárpátoknál ez­zel még nem értek véget. He tekig tartott míg a csapatok eljutottak Eperjesig. Minden harcról, minden ütközetről órákig, napokig lehetne be szelni. Ehelyett inkább említ­sük meg, hogy csupán a duk­lai hadműveletek során a Szovjetunió sebesültekben és halottakban 80 U00 katonát vesztett. Az első csehszlovák hadtest vesztesége is több mint hatezer ember volt. A Kárpátokban a duklai harcok során vérrel pecsételődött meg a két ország barátsága. Érdemes és szükséges ezt hangsúlyozni, mert nálunk 1968-ban egyesek minderre nem akartak visszaemlékezni. Gyalázták a Szovjetuniót, azt az államot; amely már a mün­cheni árulás idején is felaján­lotta segítségét. A szovjetelle­nes hangulat keltői elfelejtet­ték azt is, hogy a felszaba dúlás első napjaiban és a szá­razság sújtotta években a Szovjetunió — amelynek sza badságunkat köszönhetjük — mentett meg bennünket az éhhaláltól. Az antiszocialista erök gya­lázták néphadseregünket is. A számos támadás célja az volt, hogy a hadsereg parancs­noki karából eltávolítsuk az elvhű, az internacionalista szellemű tiszteket, bomlasz­szák néphadseregünk sorait, hogy aztán a zavarosban ha­lászva, megvalósítsák piszkos céljaikat, Csehszlovákiában megdöntsék a szocialista rend­szert. Ismét a Szovjetunió volt az — számos figyelmez­tetés ntán — amely a Varsói Szerződés tagállamaival együtt keresztülhúzta a Nyugat-barát és ellenforradalmi erök szá­mítását, immár másodszor ad­ta vissza hazánk igazi önál­lóságát, népünk szabadságát! Néphadseregünk katonái az utóbbi időben számos közös hadgyakorlaton vettek részt, amelyeken bebizonyították magas fokú harci és politikai felkészültségüket, jó barátsá­got tartanak fenn az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szovjet katonákkal. Kölcsönö­sen kicserélik tapasztalatai­kat. Egyszóval bármely szem­szögből nézünk is katona fiainkra, néphadseregünkre, nyugodt lelkiismerettel kije­lenthetjük; mindenkor készek megvédeni szocialista hazán­kat. A Varsói Szerződés biz­tos láncszemét képezik. Néphadseregünk fiai ma ün­nepelnek. Az egész ország né­pe velük örül, s hálásan gon­dol vissza arra a napra, amikor fiaink először léptek hazai földre. Nem felejtik el azt a felmérhetetlen áldozatot sem, amelyet a szovjet nép hozott szabadságunkért. Legyen ez a nap éppen ezért mindenki számára örökre felejthetetlen, az egész ország népének ün­nepe, mert szabadságunk haj­nalát jelképezi. NÉMETH JÁNOS A BARATSAG TOVÁBBI ELMELYfTESEERT Beszélgetés dr. ANTONÍN KROUŽILLAL, a CSSZBSZ központi titkárával Kommunista lapterjesztő volt Tuba István péksegéd vall az első köztársaság idején Komá­romban, politikai nézetei miatt azonban csak ritkán kapott munkát. Felesége és négy gyer­meke nehéz anyagi viszonyok között tengődött. Amikor a Hor­váth-féle pékségben dolgozha­tott, nagy volt az öröm. Arra gondolt, jobbra fordul családjá­nak a sorsa. De öröme, sajnos, nem tartott soká, mert munka­adója csakhamar rájött arra, hogy új alkalmazottja — habár szorgalmas és a legjobb mun­kásai közé tartozik — egy kom­munista, aki részt vesz a kom­munisták manifesztációin is, ahol a többiekkel együtt kö­veteli minden dolgozó számára a munkát és- kenyeret. Ilyen embert Horváth nem tűrt meg az üzemében! Tuba elvtárs tehát ismét mun­kanélküli lett, és hetenként sor­ba kellett állnia a városmajor­ban a „kegyelenxkenyérért". Közben állandóan munka után járt, de mindenütt elutasítot­ták azzal, hogy „kommunistát nem alkalmazunk"! Csak egy kis pékmester akadt az egész vá­rosban, a Paszternák bácsi, aki dacolva a többiek nézetével és gyűlöletével, alkalmazta őt az egykori Tolnai utcában levő kis sütödéjében. Tuba elvtárs szerette a mes­terségét, és a munkája mellett a kommunista párt helyi szer­vezetében is fáradhatatlanul dolgozott. Az 1931—35-ös évek­ben tagja volt a városi képvise­lőtestületnek is. Nem sokkal később terjesztője lett a párt éppen akkor megindult harcos napilapjának, a „Magyar Nap"­nak. A lap terjesztésén kívül a párt politikai propagandistája is volt. Az őszinte, igaz burátság nemcsak az egyének között felbe­csülhetetlen érték, hanem a nemzetek és országok között is. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség ilyen barátságot ápol. Milyen tevékenységet fejt ki ez a tömegszervezet és milyen feladatok várnak rá — ezekről a kérdésekről beszélgettünk dr. Antonín Kroužillal, a CSSZBSZ központi titkárával. A spanyol polgárháború kitö­résekor Tuba István is megér­tette, hogy fokozott erkölcsi se­gítségre van szükségük a spa­nyol antifasiszta harcosoknak, és még nagyobb lendülettel ter­jesztette a „Magyar Nap"-ot, amely naponta friss tudósításo­kat közölt a politikai helyzet­ről. Mindenhová eljutott a lap. A terjesztésbe bevonta a család­ját is. Gyakran lehetett látni, amint a kis, mezítlábas Tuba gyere­kek is terjesztették a haladó szellemű magyar lapot. Ha Ko­márom utcáin itt-ott kisebb-na­gyobb csoportok jöttek össze, akkor annak közepén biztosan Tuba István állt, és magyarázta a világban zajló eseményeket. Igazi propagandistája volt pár­tunknak, és fáradságot nem Is­merő terjesztője a kommunisták lapjának. Horthyék bevonulása után há­rom hónapra bebörtönözték, sza­badulása után pedig évekig na­ponta jeletkeznie kellett a dél­komáromi csendőrségen. A nyi­las rendszer pribékjei azonban nem elégedtek meg ezzel. 1944. november 1-én a késő éjszakai órákban elhurcolták családja kö­réből. A nyilas katonák puska­tussal agyba-főbe verték. — Azóta sem láttuk többé szegény papát — mondja kBny­nyezve a felesége —, mert el­pusztult valahol az egyik né­metországi lágerban, vagy talán az odavezető úton a nagy hi­degben. Tuba István emlékét az idő­sebb korosztály örökre a szívé­be zárta. Ha az öreg kommunis­ták összejönnek, mindig szóba kerül. Tisztelet emlékének. HOLCZER LÁSZLÓ Tömegszervezetünknek megalakulásától kezdve számos nehézséggel kellett megküzde­nie — mondja. — Nem csoda, hiszen a háború előtti társadal­mi rendszer politikusai nem nézték jó szemmel a szovjet nép sikereinek propagálását és a forradalmi eszmék terjeszté­sét. Tevékenységét többször is betiltották, de a közvélemény nyomására mindannyiszor sike­rült felújítani. Hasonló volt a helyzet a fa­siszta megsAo'ií&s idején: a ná­cik a szövetséget Illegális tevé­kenységre, . ta«jait földalatti munkára kényszerít«tték. • A felszabadulás után megváltozott a helyzet, lehűl lottak a szövetség béklyói. Mi jellemezte ezt az időszakot? — A Szovjetunió által felsza­badított hazában már semmi akadálya sem volt annak, hogy újult erővel lássunk munkához. Egymás után alakultak meg szövetségünk szervezetei az üzemekben, városokban és köz­ségekben. 1948 februárjában már teljes mértékben támogat­tuk a pártot a burzsoázia elleni harcában. A cseh és a szlová­kiai szervezeteinket egyesítő kongresszuson létrejött egysé­ges szervünk idővel több mint 2 millió taggal büszkélkedhe­tett ... • Milyen volt és mi a cél­ja ma a szövetség tevékeny­ségének? — Célja nem változott. Amint nevéből is kitűnik, a múltban, csakúgy mint ma, barátságunk elmélyítésére törekszünk a Szovjetunió népével. Ezért nép szerüsítjük a Szovjetunió érté­kes tapasztalatait a tudomány­ban, termelésben és kultúrában. És ezért fejlesztjük a turiszti­kát, hogy polgáraink személye­sen is megismerjék a szovjet nép életét. Ennek azonban el­engedhetetlen feltétele, hogy minél többen elsajátítsák az orosz nyelvet. Ez nyelvtanfolya­maink és a Szovjetunió sikereit bemutató kiállításaink célja, amelyeken tömegesen vesznek részt a dolgozók. De ismertető előadásaink és a szórakoztató szovjet filmek is nagy érdek­lődésnek örvendenek hazánk ban. Nem volna helyes azonban, ha sokoldalú pozitív tevékeny ségünk mellett elhallgatnám a múlt hibáit, főleg a formaliz­must, melyekkel nemcsak a leg utóbbi két esztendő során, de azelőtt Is a szocialistaellenes erők malmára hajtottuk a vizet. Ök persze kihasználták a politi­kai és gazdasági életünkben észlelt ferdüléseket és különfé­le elméleteket kezdtek terjesz­teni pl. arról, hogy népeink színvonala már magas és hogy a Szovjetunióval való barátsá­gunk propagálásának a módja elavult. Ezért legfeljebb olyan szövetségre volna szükség sze­rintük, mely inkább a külföld felé reprezántálná hazánkat... A következmények ismerete­sek: már a hatvanas években megszűntek a szövetség szerve­zetei az üzemekben, ott, ahol a legtöbb dolgozó tömörül... • Milyen volt a helyzet 1968-ban? — Az 1968-ban bekövetkezett változásoktól természetesen va lamennyien sokat vártunk. Ám a jobboldali opportunista ele­meknek, a szovjetellenes és an­tiszocialista erőknek a CSSZBSZ szálka volt a szeméten. Támad­ták a Szovjetuniót, a CSKP-t, egész szervezetünket. Sokan kö­zülük befészkelték magukat központi bizottságunkba. Akad­tak, akik engedtek a nyomás­nak, de a legtöbben kitartottak a marxizmus—leninizmus, a proletár nemzetköziség eszméi mellett. Helytállásunknak kö­szönhető, hogy a CSSZBSZ a legnehezebb időket iš átvészel­te. Köztudomású, s ezért talán felesleges hangsúlyoznom, hogy Szlovákiában sokkal kedvezőbb volt a helyzet. A szövetség köz­ponti bizottsága határozottabb fellépésének köszönhető, hogy ott a válság nem volt oly nagy. • Milyen körülmények közt láttak ismét munkához? — A Szovjetunió és a többi szocialista ország baráti segít­ségét követően fokozatosan el­távolítottuk sorainkból a jobb­oldali elemeket. Örömmel üd­vözöltük 69 áprilisában a párt plénumát, mely új vezetőségé­vel utat mutatva, biztosította barátságunk további elmélyíté­sét a Szovjetunióval. Felújított járási bizottságainkban és alap­szervezeteinkben is hamarosan helyreállt a rend. Ma' már 600 ezernél több tagot tartunk nyil­ván és egyre gyarapodunk. Szövetségünk megalkuvást nem tűrő állásfoglalása folytán nagy az érdeklődés munkánk iránt, különösen az ifjúság kö­rében. És ennek örülünk. Míg azelőtt tagjaink többsége az idősebbek soraiból került ki, 68 augusztusa óta mintegy 40 szá­zalékkal több fiatal kérte felvé­telét a szövetségbe. • Milyen konkrét tevé­kenységet fejt ki a CSSZBSZ? — Amint már mondottam, te­vékenységünk igen sokoldalú. Ám 69 áprilisáig többször ls túl­léptük hatáskörünket, hogy ily­módon támogassuk a párt egészséges magvát. Röviden: társadalmi szervezet részére szokatlan feladatokat is vállal­tunk. De ez természetes is, hi­szen, hogy úgy mondjam, a párt gyerme°ke vagyunk és létezé­sünket a pártnak köszönhetjük. Legfőbb törekvésünk ezért le­leplezni az ellenséges erők cél­jait és a lakosságnak megma­gyarázni káros törekvéseiket. Ugyanakkor a gazdasági felada­tok teljesítéséből sem vonjuk ki magunkat. A Szovjetuniónak a termelésben, tudományban el­ért eredményeit propagálva, dolgozóink munkaerkölcsére igyekszünk hatni. • Milyen módon igyekez­nek ezt megvalósítani? — Szemináriumokat, értekez­leteket, gyűléseket rendezünk. Se szeri, se száma a tanulságos filmeknek, előadásoknak, me­lyek a hazánk és a Szovjetunió eredményei közti összehasonlí­tásra ls lehetőséget nyújtanak. Emellett felszabadításunk 25. évfordulója tiszteletére a kerü­letek, járások, városok, üzemek közötti kölcsönös barátságot hirdető kapcsolatainkat is fel­újítottuk már. A többi közt pl. a szlovákiai Zornica egy moszk­vai fehérneműgyárral tart fenn szoros baráti kapcsolatot. A két üzem dolgozói közt máris javá­ban folyik a tapasztalatcsere. És hogy elkerüljük a múltban gyakori formalizmust, a dolgo­zók személyes érintkezését szorgalmazzuk. Ezt a célt szol­gálja a turisztika is. Az idén szövetségünknek több mint 15 ezer tagja látogatott el a Szov­jetunióba. Jó alkalom volt erre V. I. Lenin születésének száza­dik évfordulója is. Orosz nyelvtanfolyamaink fő­leg az ifjúság körében népsze­rűek. A szünidőben pionírtábo­rainkban, de a nemzetközi diák­táborokban is a szovjet taní­tóktól játszva sajátítják el a gyermekek a nyelvet. Erre egyébként az iskolákban rende­zett versenyeken is jó alkalmuk van. A győztesek a járási, majd a kerületi fordulókon Is részt vesznek, és akik helytállnak, » főiskolákon érvényesíthetik nyelvtudásukat, sőt az orosz klasszikus irodalomban szerzett ismereteiket is. Amint látja, az ifjúságnak különös figyelmet szentelünk. Azt akarjuk, érezzék jól magu­kat körünkben és szívesen dol­gozzanak. Ezért támogatjuk az ifjúsági szervezeteink közti in­tegráció folyamatot is. A leg­jobb alkalom erre a NOFSZ év­fordulója és a csehszlovák — szovjet barátság hónapja. Az ünnepségekbe a Nemzeti Front társadalmi szervezeteivel együtt mi ls aktívan bekapcsolódunk. • Hogyan ünnepli meg a CSSZBSZ a barátság hónap­ját? — A lektorokat országos sze­mináriumokon látjuk el a szük­séges tudnivalókkal. Megma­gyarázzák majd a dolgozóknak a nemrégiben aláírt csehszlo­vák—szovjet barátsági szerző­dés politikai, gazdasági és kul­turális jelentőségét, sőt azt is, milyen fontos a szerződés hon védelmi szempontból. A novemberben megtartandó nemzetközi szemináriumon a szovjetellenességről és e káros jelenség elleni harcról lesz szó. Szövetségeseink segítségével kiértékeljük a magyar elvtársak 1956-ban ezen a téren szerzet! szomorú tapasztalatait és a mieinket is, hogy a jövőben si­keresebben harcolhassunk a szo­cialistaellenes erők ellen. A barátság hónapjában kultu­rális téren is számos rendez­vényt készítünk elő. A Szovjet­unió legjobb művészei lépnek fel majd nálunk. Célunk azon­ban, hogy az ilyen akciókban máskor is, tehát egész évben részünk legyen. • Krouiil elvtárs nemré­gen tért vissza a Szovjetunió­ból. Milyen közös feladatok­ról tárgyalt a Szovjet—Cseh­szlovák Baráti Szövetség kép­viselőivel? — Közös feladatainkat min­den évben szerződésben fektet­jük le. A jövő év a Szovjetunió Kommunista Pártja és a CSKP kongresszusa, valamint pártunk megalapításának 50. évforduló­ja jegyében fog lezajlani. Ezek a történelmi események termé­szetesen együttműködésünkre is hatással lesznek. A részletkérdésekben is meg­egyeztünk, pl. hogy propagan­dánkban nem téveszthető szem elől társadalmunk különböző rétegeződése, sok esetben a speciális problémák felvetésé­től sem riadhatunk vissza. Ezek azonban színvonalasabb, körül­tekintőbb magyarázatot igényel­nek — a szovjet elvtársak kü­lön erre a célra kiképzett szak­embereket küldenek majd hoz­zánk, akik előadásaikkal a tu­domány, technika és kultúra te­rén is nagy segítségünkre lesz­nek. Az általános eredmények és tapasztalatok felsorakoztatá­sa helyett meggyőző munkájuk inkább a konkrét példák szem léltetésén fog alapulni. Természetes, hogy a jövő tevékenységünket felölelő k retszerződést konkrét alapok , fektetve, részleteznünk kan még. De azért így is remélem, hogy végleges szövegét még ez év decemberében aláírásaink­kal pecsételjük meg. KARDOS MARTA X. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents