Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-06 / 237. szám, kedd

A TÚLTERHELT VEZETŐ MUNKATÁRSUNK JELENTI PÉCSRŐL A magyar film ünnepnapjai 1. EGYIK VÁLLALATNAK az igaz gatója nemrég azt mondta a mun­kabeosztása iránt érdeklődő új­ságírónak, hogy bár napi 10—11 órát dolgozik, mégsem az elvég­zett munka fárasztja, hanem az a munkamennyiség, amit egy­egy nap nem tud elvégezni. Ez a megállapítás nemcsak azért érdekes, mert nagyon találó formában fogalmazza meg a ve­zetők egyik legnagyobb fájdal­mát: a túlterheltséget, hanem azért is, mert egybevág azoknak a vizsgálatoknak az ereményé­vel, amelyeket a vezetők mun­katerhelésére és a vezetői mun­kaidő kihasználására vonatko­zóan a különböző országokban végeztek. A lengyel gépipar ke­retében készített igazgatói mun­kanap-felvételek szerint a veze­tők munkaidejüknek csupán 8,9 százalékát fordítják alkotó­szervezői munkára, s ugyanak­kor több mint 90 százalékuk odahaza is dolgozik, mert csak ott látja biztosítottnak a teljes koncentráltsághoz szükséges nyugalmat. A hasonló jellegű hazai vizsgálatok eredményei között olvashatjuk, hogy az igazgatók munkaidejének 40 százalékát értekezletek, konfe­renciák, megbeszélések veszik igénybe, munkaidejük 25 száza­lékát pedig napi rutinmunkák töltik ki. Egy angliai felvétel adata: a vizsgált vállalatok igazgatói közül egyik sem tu­dott a munkanap folyamán 12 percnéj hosszab zavarmentes időt biztosítani magának. Ugyanez az adat franciaországi, illetve lengyelországi vizsgála­tok alapján: 16 illetve 7 perc. Folytatni lehetne az érdekes adatok felsorolását, de talán ennyi is elég annak a következ­tetésnek levonásához, hogy a vezetők nem urai, hanem . rab­szolgái idejüknek. Nyilván ez is egyik oka annak, hogy a külföl­di szakirodalomban — beleért­ve a baráti országokat is — egyre jobban előtérbe kerül a vezetői munka termelékenysé gének s ezzel szoros összefüg­gésben: a vezetői túlterheltség megszüntetésének kérdése. Ter­méseztesen nem véletlen, hogy hosszú idő telt el, amíg a ter­melékenység fogalmát a veze­tői munkára is kiterjesztették. A vezetői munka sajátos jellege, sokrétűsége és mennyiségi fel­mérhetőségének korlátozottsága folytán ugyanis a termelékeny­ség fogalma a vezetés vonatko. zásában nem határozható meg olyan egyértelműen, mint akár a gyártás, akár a túlnyomórészt kvantitatív elemeket tartalma zó adminisztratív munka eseté­ben. Ez természetesen távolról sem jelenti azt, hogy a problé­ma nem létezik, s a termelé­kenység követélményéről a ve­zetést illetően le kell monda­nunk. 2. Minden idevonatkozó vizsgá­lat egyöntetű megállapítása: a termelékenység szempontjából a vezetői munka leglényegesebb eleme az időtényező. Ebből kö­vetkezik, hogy a helyes időki­használás a vezetői munka eredményességének és haté­konyságának legfontosabb tár­gyi feltétele. A vezetői munka termelékenységének vizsgála­tai is ezen a területen indultak el, ami azért is természetes, mert a mennyiségi mérés lehe­tőségei is. itt voltak leginkább adva. Az első vizsgálatokat Carlsson svéd közgazdász vé­gezte. Vizsgálatainak eredmé­nye három — ma is érvényes és sokat idézett — megállapítás­ban foglalható össze: — a legtöbb vezető minden rendszer és módszer - nélkül használja fel idejét; — sok a rosszul előkészített, s ezért eredménytelen értekez­let és megbeszélés; — a titkárságok nem töltik be tehermentesítő funkciójukat. Persze, ezek a megállapítá­sok csak érintik, de nem merí­tik ki a probléma lényegét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a ve­zetői munkaidő leimérése, a rossz munkaidokihasználás okainak felderítése a termelé­kenységi követelmények érvé­nyesítésének előfeltétele ugyan, de nem megoldása. A termelé­kenység tartalékai a vezetői munka ésszerű megszervezésé, ben rejlenek. Nem véletlen, hogy a lengyel vezetőképzés alapszemináriumának anyaga éppen „A vezetői munka meg­szervezése", s ugyanez a téma nagy helyet kapott az Európai Közös Piac Fontainebleau-ban megszervezett Vezetőképző Akadémiájának tantervében is. Ez alkalommal a vezetői mun­ka termelékenységének csupán két olyan tényezőjére szeretném felhívni a figyelmet, amelyek a le41ényegesebbek s amelyeket vezetőink nemigen vesznek fi­gyelembe. Az egyik: a megfelelő munkahelyi közlésrendszer | tá­jékozódás és tájékoztatás), a másik: a vezetői munkamegosz­tás. A vezetői döntések előkészíté­sét szolgáló tájékozódás és tá­jékoztatás elhanyagolása az egyik leggyakoribb oka a veze­tői munkaidő rossz kihasználá­sának s egyben a vezetők túl­terheltségének. Számtalan in­tézkedést kell módosítani csak azért, mert az elvben és papí­ron jól előkészített és megala­pozott utasítás a gyakorlatban kivihetetlennek bizonyul. Ezt azonban már csak a végrehajtá­sért felelős, de előzetesen nem tájékoztatott dolgozó ismeri fel. Követelmény: új megbeszélés, új előkészítés, új döntés. A megfelelő tájékozódás és tájé­koztatás szervezeti biztosítása tehát a vezetői munkaszerve­zés elsődleges feladata, s a ve­zetői túlterheltség megszünteté­sének is egyik leglényegesebb előfeltétele. A vezetői munka termelé­kenységét biztosító másik fon­tos tényező a vezetői munka­megosztás. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vezető felada­tainak egy részét — a felelős­ség magatartása melletti — munkatársaira ruházza át, s csupán a végrehajtás ellenőrzé­sét tartja fenn magénak. Ezzel összefüggésben különösen azt kell hangsúlyoznunk, hogy az ellenőrzés a vezetés szintjén nem valamiféle kicsinyes gyám­kodást jelent, hanem elsősor­ban minősítést és elemzést: a munkatársak folyamatos minő­sítését és munkájuk eredmé­nyeinek elemzését. 3. A nehézség nem is annyira a vezetői túlterheltség megszün­tetési lehetőségeinek elvi-gya­korlati megfogalmazásában, mint inkább abban jelentkezik, hogy a hatékony tájékoztatási rendszer kialakítását, a helyes vezetői munkamegosztás végre­hajtását nagyon gyakran aka­dályozza a vezetési funkció ér­telmezésével kapcsolatos kor­szerűtlen szemlélet, s ezek a motívumok olyan tényezőkre vezethetők vissza, amelyek a vezetői túlterheltség leglénye­gesebb okait, s egyben a veze­tői munka legfontosabb terme­lékenységi tartalékait is feltár­ják. Lássunk néhányat: 1. A vezető helytelenül értel­mezi funkcióját, s úgy véli, hogy minél több feladatot vál­lal, minél több munkát végez saját maga, annál jobb vezető, s megfeledkezik arról, hogy a ve­zetői kvalitás nem részletmun­kák elintézésében, hanem az adott munkákra megfelelő mun­katársak kiválasztásában, fel. adataik (kötelességeik és jo­gaik) egyértelmű meghatározá­sában, korszerű ösztönzési módszerek alkalmazásában, munkájuknak a vállalat, üzem vagy intézmény korszerű fela­datával való koordinálásában és az eredmények ellenőrzésé­ben mutatkozik meg; 2. A vezető néha azért mene­kül a részletekbe, hogy az el­foglaltság látszatát keltve fel­mentést adhasson magának a fóleladatok előli kitérés, a dön tő láncszem megragadásának el mulasztása miatt; az ok legtöbb szűr a vezető kishitűsége, az az érzése, hogy lényegi kérdések megoldására nem képes; 3. A túlterheltség okai között szerepet játszik néha a vezető személyes becsvágya, annak íi­togtatására irányuló törekvése, hogy „5 ember munkáját vég­zem", ahelyett, hogy az í em bert foglalkoztatná világosan megfogalmazott mu ikafeladatok alapján; 4. A túlterheltséget kiküszo bölő ésszerű vezetői munka megosztást akadályozó egyik legfontosabb tényező a munka társakkal szembeni bizalom hiánya. Ez jut kifejezésre az ilyen kijelentésekben: „csak az van elintézve, amit magam csi­nálok meg", „amíg megmagya­rázom, meg is csinálom" stb. Itt megint csak a vezetés funk­ciójának helytelen értelmezésé­vel állunk szemben. A vezető el. sősorban munkatársai kiválasz­tásáért, foglalkoztatásáért és neveléséért felelős, nem pedig a különböző részletfeladatok személyes elintézéséért. Ha te­hát nem bízik munkatársaiban, ha nem tudja őket nevelő mun­kával feladataik színvonalára emelni: önmagáról állít ki sze­génységi bizonyítványt; 5. Túlterheltséget idézhet elő az irányítás két alapvető formá­jának, az operatív utasításnak és a szervezési szabályzatnak helytelen alkalmazása, illetve alkalmazási területeik helytelen megválasztása. Ez főleg abban jelentkezik, hogy a vezető egye­di esetekre vonatkozó operatív utasításokkal dolgozik olyan te­rületen is, ahol a munkafolya­matok szervezeti rendje kialakí­tásának feltételei adva vannak. Nem minden vezető gondol ugyanis arra, hogy a vezetői munka egyszerűsítésének legha­tékonyabb formája: az ismétlő­dő munkafeladatok egyszeri olyan szabályozása, amely a jö­vőben már csak kivételes ese­tekben — a szabályozástól tör­ténő eltérés esetén — igényel operatív vezetői beavatkozást. Az a vezető, aki szervezési sza­bályzat hiányában mindent ma­ga akar vagy kénytelen intéz­ni, rendszerint „halálra dolgoz­za magát" és mégis rosszul dol­gozik. A vezetői munka termelé­kenységi tartalékainak feltárá­sát és a vezetői túlterheltség ki­küszöbölését megnehezítő tár­gyi (szervezési) és személyi (pszichológiai) tényezők felso­rolását természetesen még foly­tathatnánk. Bármennyit sorol­nánk is fel azonban az okok és tényezők közül, az elmondot­tak alapján mindenképpen arra a következtetésre kellene jut­nunk, hogy a vezetői túlterhelt­ség mindig szervezési hiányos­ságokra figyelmeztet s ezzel egyben arra is utal, hogy meg­felelő szervezési intézkedések­kel kiküszöbölhető. Az erre irá nyúló eszközök és módok rész­letes kimunkálása és rendszer­be foglalása a most alakuló szo­cialista vezetéstudomány egyik fontos feladata. Dr. DOBOSSY IMRE HELYREIGAZÍTÁS Lapunk október 2-1, pénteki számában az ötödik oldalon ,,fíon­dosan megszervezzük a párton be­lüli nevelést" című cikk alcímé­ben helytelenül tüntettük fel dr. Jozef Batík elvtárs tisztségét, amely helyesen — mint a szöveg ben is olvasható — az SZLKP ke let-szlovákiai kerületi bizottsága ideológiai osztályának vezetője. Kérjük Batík elvtárs és olvasóink szíves elnézését. A magyar filmművészet egy­hetes ünnepe kezdődött tegnap Pécsett, ahol Immár hatodszor talált vendégszerető otthonra a magyar játékfilmszemle. A se­regszemle ünnapélves megnyí­lásának pillanatára már het jk ota készült a város, hogy mél'ó­képpen adózzon a film ünnep­napjainak. Hétfőn a késő esti órákban Pécs elegáns mozijában már hatodízben szólaltak meg a har­sonák, hogy a játékfilmszemle ünnepélyes kezdetét jelezzék. A megnyitó műsorán Szabó Ist­ván Szerelmes) ilm-je szerepelt, mely a rendező előző filmjei­hez hasonlóan fiatalokról szól, a felnőtté válás folyamatának fordulópontját kutatja, s a meg bonthatatlan kapcsolat, a sze­relem bonyolult kérdéseire ke­res választ. Az október 5—10 között meg­rendezésre kerülő filmszemlén a közönség nyolc versenyfilmet láthat, melyeket a Magyar Film­művészek Szövetsége a koráb­bi évekhez hasonlóan titkos sza­vazás útján a múlt évi szemle éta bemutatott huszonkét ma­gyar játékfilm közül választott ki. Ennek alapján a VI. Magyar Játékfilmszemle versenymező­nyébe az alábbi filmek jutot­tak be: Szemüvegesek (rendezte Simó Sándor), Arc (Zolnay Pál), ítélet (Kósa Ferenc), Is­ten hozta, őrnagy úr (Fábri Zol­tán), Utazás- a koponyám körül (Révész György), Virágvasár­nap (Gyöngyösi Imre), Imposz­torok (Máriássy Félix) és Szem­től szembe (Várkonyi Zoltán). Az idén megváltozik a díjak odaítélésének a módja is: a fő­díj és a közönségdíj mellett a társadalmi zsűri a versenyfil­mek rendezőit, operatőrjeit, forgatókönyvíróit is jutalmaz­A Szlovák Filharmónia hang­versenytermében kigyúltak a fények. A hetenként ismétlődő bérleti csütörtök és péntek es­téken október elejétől fogva egymást követik majd á hang­versenyek. Lesz köztük kiemel­kedő élmény és lesznek hétköz­napi estek. De a zenei életben mindig újra akadnak csillagos percek, amelyek elgondolkoz­tatnak, kihatnak az ember lel­kivilágára, sőt néha egész élet­szemléletre is, és különös, ki­fürkészhetetlen módon jobbra, többre serkentik. „Hisszük, hogy az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul a zenével méltóképpen élni!" — mondot­ta Kodály Zoltán. E termékeny kodályi gondolat szellemében induljon az 1970—71-es hang­versenyidény. Az évad első külföldi vendé­ge, Malcolm Frager rendkívüli pianista. Az amerikai művész Beethoven 3. zongoraversenyé­vel mutatkozott be nálunk. A c-moll versenymű sajátságos beethoveni módon próbára teszi az előadót. Aki gyors ujjak mu­tatványának szánja, belebukik. De, aki belülről közeledik a műhöz, azt a beethoveni szel­lem segíti és felemeli. Frager­nél a „gyors ujjak" körül min­den rendben van, hangszertu­dása egyenesen káprázatos. De amellett világosan érezhető, hogy a mű tolmácsolása egyben mélyen átérzett belső élménye is. A hallgató maga sem tudta, mit csodáljon jobban: tömör hatja. Az ünn<?p> iyi> ,. .i-Mjy­hirdetésre szonio i'on n • ó es­ti órákban kerül sor. A záró­ünnepség végén b-:nui.<a( jáfc Makk Károly legújabb íi>iii)ét, a Déry Tibor novallái alapján készült Szerelmet. A hat napig tartó szemlé.i a szokáshoz híven ősbemutatókat is tartanak, azaz olyan ú i ma­gyar filmeket is vetUenek. me­lyeket a mozik csak később 'űz­nek műsorukra. Az éfdekjö lők megtekinthetik Bacsó Péter Ki­törés, Mészáros Márta Szép lá­nyok, ne sírjatok című filmjét, valamint Esztergályos Károly Pillangó és Szinetár Miklós Igé­ző című tévéalkolását. A szemle programját löbb, igen érdekes külföldi film (szovjet, lengyel, japán, fran­cia, angol), teszi színesebbé A filmszemlén — A magyar film jelenlegi helyzete címmel — megrendezik a kritikusok es művészek vitáját, valamint a filmklubok vezetőinek értekez­letét. Élénk érdeklődé.-, előzi meg a Balázs Béla Filmstúdió tízéves jubileuma alkalmából megrendezésre kerülő nyilvános eszmecserét, mely régi és úi fil­mek bemutatásával lehetővé le­szi, hogy a hazai és a külfö'di vendégek teljesebb képet nyer­jenek a magyar filmgyártásról. A rendezvény programját kü­lönféle viták, közőnség-múvész­találkozók teszik változa'osab­bá. Színesnek, az eddigieknél színvonalasabbnak ígérkezik a VI. Magyar Játékfilmszemle, melynek gazdag és igénvesen összeválogatott műsora arra en­ged következtetni, hogy a pé­csi szemle az idén is növeli rangját és a nemzeti filmmű­vészet hírnevét fogja öregbíte­ni. | tölgyessy) fogalmazását, játékának férfias energiáit az első tételben vagy billentésének szépségét a Largo csupaszív lírájában. A zárótétel forgatagában a művész azt is elárulta magáról, hogy lénye­gében van bizonyos fiatalos za­bolátlanság, amit azonban már fegyelmez és irányít a benne élő művészi erő. A technikai tökély magaslatán még arra is jutott ideje, hogy fesztelen jó­kedvvel örüljön pompás muzsi­kálásának, amit a közönség zú­gó tapssal köszönt meg. A hangversenyt JanáCek Szim­foniettájának fanfárjai nyitot­ták meg. Az ünnepi hangulatú esten új szlovák művet is avat­tunk. Ján Cikker Hommage ä Beethoven című alkotásával a halhatatlan zeneköltő emléké­nek adózik méltó módon. Ladi­slav Slovák karmesteri pálcája alatt az előadás is méltó volt az alkalomhoz. Kár, hogy a nagyszerű záró­szám, Prokofjev Romeo és júlia szvitje (sikerült válogatás az első és a második szvitből) egy ilyen hosszúra nyúló hangver­senyen hangzott el. A túl gaz­dag műsor nem előnyös, ez már sokszor bebizonyosodott. Kissé megviseli a közönséget és a ze­nekar művészeit is. De az ízes, színes Prokofjev muzsika, amelynek modern köntösén át­világít a romantikus érzelemvi­lág, végül is felvillanyozóan ha­tott és meghódította a ha'lgafók szívét. HAVAS M *RTA A Dubnica nad Váhom-i gépgyárban nemrég nagyteljesítményű tolatómozdonyokat kőzitek gyártani. Képünkön: a T 669,1 típusú mozdonyok szerelése. (V. Pribyl — CSTK) A Szlovák Filharmónia évadnyitó hangversenye

Next

/
Thumbnails
Contents