Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-04 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

Harc az elemekkel • Évszázadokban mért munka • Mit „tud" a szibériai cirbolyafenyő? • A szűkkeblűség és a nagyzolás rokon GAZ terepjáróval, négy kerék meghajtással, első sebességgel szinte lépésben, de egyenletesen kapaszkodtunk fel a Krížna 1574 méter magas csúcsa felé. Ugyanazon az úton haladunk, amelyen Mátyás király járt annak idején. Itt a kis forrásnál letelepedett egy lakomára, s szomját a kristálytiszta vízzel oltotta. Ma is Király kútja e hely neve, és nagy hegyi szálló épült a közelében. Feljebb egyszerű emlékmű áll a régi menedékház helyén, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés Idején hadikórház volt, s amelynek minden ápoltját, orvosát lemészárolták a Gágyeri völgyből hátba támadó fasiszták. Német szót hallunk, és puskaropogás üti a fülünket... Kísértetjárás? Nem! Vadászturisták növelik itt az utazási iroda devizaforgalmát. .. Az erdőt kopár hegyhát vált ja fel. A gerincen eljutunk a csúcsig, lefelé kanyarodunk, és 1200 méteres tengerszint feletti magasságban megállunk. Erős szél fúj, amely — mint mondják — néha eléri a 200 km-es óránkénti sebességet is. Mélyen, 800 méteres mélységben alattunk Rybo falucska kuporog a hegyóriások között. A Nagy-Fátra legveszélyesebb lavináinak kiinduló pontján állunk. A katasztrófa 1924. február 6. este Rybô falucska asszonyai tollfosztóba mentek a felvégre. Jozef Babiak, aki a podbrezovai vasműben dolgozott, hazafelé tartott. Tizenegyre járt az idő. Hatalmas robaj, zúgás, bömbölés, majd recsegés-ropogás hasított a csendes téli éjszakába. Babiaknak földbe gyökerezett a lába. Semmit sem látott, ám egész testével érezte,.hogy most szakad rá a mennybolt. Hirtelen <csend lett. Azután női hang visított bele az éjszakába: „Az Isten szerelmére segítsetek!" Strmeň bácsira találtak rá először. Eszméletlen volt, de a pipa még a szájában. Feleségét az ablakon betörő hőhullám a tűzhelyre dobta, de éltek mind a ketten. A felvégen azonban csönd ... Ott, ahol — a ma 86 éves — Babiak bácsi a nagy csöndet hallotta, fakereszt áll. Rajta 18 név. Egész családok pusztultak el, Ján Babiak hét gyermekével, a Dobošiar-Strmeöék, Anna Babiaková, akinek holttestére csak két hét múlva bukkantak rá ... A lavina sújtotta falu az államtól 1500 (egyezer ötszáz) korona „segélyt" kapott. A szűkkeblűség áldozatai A királyi erdészek már év ezredünk első felében felmérték a hóomlások veszélyét és az erdők pusztulásából eredő károkat. 1540-ben unszolásukra Mária királynő rendeletet hozott a kíméletlen erdőírtás ellen, s megtiltotta a füves hegyoldalakon a kecskék legeltetését. Ez az utóbbi furcsának tűnő rendelkezés igen bölcs volt, és megismételte Ferdinánd király, később, 1769-ben Mária Terézia is a „Hegységek, avagy erdőségek rendjének betartásáról" szóló rendeletben. A királyi rendelet azonban a kistulajdonos szűkkeblűsége ellenében gyengének bizonyult. A bérlők ki akartak préselni mindent a hegyi rétekből, az aszszonyok puttonyokban hordták fel a trágyát a meredek 800 méteres hegyoldalba, csakhogy a kecskéknek, tehénkének szénája legyen. A nagy katasztrófa után az állam ki akarta sajátítani a hegyoldalt, hogy a sekély, 15—20 centiméteres földréteget megmentse a kecskék és tehenek patáitól, amelyek utakat vájnak a lejtőbe. Ezekbe kapaszkodik azután a lavina, és a vékony föld- és humuszréteget lesodorja, hogy soha többé ne teremjen. Äm a kistulajdonosok szűkkeblűsége nem engedte ki kezéből a jól termő meredek rétet. S így néhány kecske miatt hagyta elpusztulni a rétet. A lavinák leszaggatták a földet, s ma szürke és vörös mészkőszikla látszik ki a lavina vájta sebek alól. A legjobb füvet termő rész ma csupasz szikla, amely minden zivatar, eső, hó, lavina hatására egyre nagyobb lesz. Ott, ahol fű, erdő, gazdaság teremhetett volna, porladó szikla van csak, amely halálos veszélyt jelent a hegyoldal többi, ma még füves rétjére is. Néhány évtized és .. . Meg lehet állítani ezt a pusztulást? Az erő nem segít Kétrét görbült acélsín mellett állok. A betonba ágyazott keskeny acélt a ránehezedő hótömeg hajtűként görbítette meg. Egy köbméter fagyos hó több mint fél tonna. Az idei lavinaomláskor 600 000 tonna hó és kő zúdult a völgybe, s közvetlenül a falu előtt állt meg. Az 1924. évi omlás két és félmillió köbméter havat és kőtörmeléket zúdított a 120 éves erdőre és tönkre tette, ilyen hatalmas elemnek nem lehet ellenállni; Ez a közeli múltban is bebizonyosodott, amikor álnagyvonalúsággal, a mennyiségi mutatók mindenhatóságától bó dultan fásítással igyekeztek elejét venni a lavináknak. A nagy területeken ültetett törpefenyő 1951-ben meghiúsult kísérlet volt. Az összefüggő térségeket képező törpefenyő réteg ugyanúgy viselkedik a hó alatt, mint a fű — megengedi a hótömegek felgyülemlését és szabad teret enged a szél kénye-kedvének, a csuszamlásnak pedig nem képes ellenállni. Hogyan hát? — Ésszel, csakis ésszel — válaszolja Michal Bartko mérnök, — Meg kell ismerni a széljárás törvényszerűségeit, a fásítás feltételeit, az egyes fafajták szélre, talajra, hólerakodásra gyakorolt hatását. Minden völgy, minden domb másmás eljárást kíván. És, természetesen meg kell lennie az ilyen munka feltételeinek. Ha még ma is a kistulajdonosok kezében lenne ez a hegyoldal, nem csinálhatnának semmit. Milan Longauer, a biológiai munkálatok vezetője elmagyarázza a lavinaelhárítás néhány titkát. Elsősorban meg kell akadályozni a földréteg további lehordását. Kecskének, tehénnek nem . abad megengedni az erózió elősegítését, ám ez ellen gyakran vétenek a környék szövetkezetei. (Mária királynő ideje óta sem tanultak a szűkkeblű elődeik kárán!). Széltörő barikádokat emelnek pontosan kiszámított helyeken. Ezek négy-hat méter széles, két méter magas deszkakeríté sek, hol résekkel, hol rések nélkül. A kulcspontokon betonba ágyazott sín, rajta gerenda és léc. Ez téríti el a szelet, hogy a havat ne egy helyre szórja. Az egy helyen felgyülemlett hó nagy súlya miatt leszakadhat, gördülni kezd és kész a lavina. A műszaki berendezések felépítése után „bestoppolják" a hegyoldalba vájt sebet. Körülültetik fákkal. De azt is pontosan kimérik, hová milyen fát. Egy réteg bérci fenyő, közte itt-ott magasabb növésű lúcfenyő és szibériai cirbolyafenyő. Ez az utóbbi 2000 méter magasban is megnő, és eléri a 15—20 méteres magasságot. Már kiskorában igen rugalmas, hajlik, nem törik, állja a szelet, a hideget, és nem engedi lerakódni a havat. Hosszú tűlevelei szinte sepregetnek. Ez a növényzet gyökereivel szilárdítja a talajt, és megakadályozza a rés további tágulását. Köréje humusz, föld rakódik le. Évtizedek múltán -- az itteni telepítés kb. 2000-ben — lassan „befoltozza" a felszaggatott hegyoldalt. Addig azonban a műszaki berendezéseknek, a széltörőknek és hószabályozóknak kell betölteni a védelem helyét. Ezeket 20—25 év múlva már a felcseperedett fák helyettesíthetik, a torlaszok elkerülnek innen és a ma kopár, sziklás hegyoldal mélyzöld fáktól lesz árnyékos. A völgyben meghúzódó Rybô községben addigra elfelejtik, mi is a lavina... A mentési munkálatok A Rybő feletti hegyoldal nemcsak gazdasági, hanem tudományos munkahely is. A ma már 70 éves Vojtech Bukovčan mérnök évtizedekkel ezelőtt ezen a helyen kezdte meg a széljárás kutatását és kísérletezett a hólerakódás szabályozásával. Az első kutatásokat komplex felmérés követte. Ennek számos meteorológiai, növénytani és fizikai vonatkozását aprólékos gonddal számították át. Mindeddig e helyen kb. egymillió korona értékű munkát végeztek el. Utat építettek, hogy az anyagot felhozhassák ide teherautón is. A völgyben faiskolát telepítettek, itt termesztik a leendő védőerdő fáit, hogy megszokják a helyi talajt. Gondosan kiválogatták a magokat, amelyek képesek meghonosodni a mészkőszikla gyér földrétegében. Idén már állandóan 12 ember dolgozott a műszaki akadályok építésén, úgyhogy e télen nagy lavinára már nem számítanak. Idén a tavalyinál többet ruháztak be a műszaki akadályok építésébe, viszont kevesebbet a fásításba. Rájöttek, hogy hiába fásítanak, ha a hótömeget ugyanakkor nem szabályozzák. Idén 200 000 korona értékű munkát végeztek itt el, jövőre valamivel kevesebbet, mert ismét a fásítás lesz soron ... Ám az erdészek nem szeretnek önköltségekben és koronákban számolni. Évszázadok hanyagságát és felelőtlenségét kell helyrehozni, és a jövő nemzedékek számára kell egy hegyoldalt megmenteni, növényzetet adni a kopár hegynekT s erdőrendszert -kell a lavinák útjába állítani. Hosszas, türelmes munka ez, amelynek eredményét ők már nem láthatják. Meglepő a? erdészeknél, mily gondosan ügyelnek arra, hogy bármiről is legyen szó, ne csak saját munkájukról beszéljenek, hanem említést tegyenek elődeikről is. Évszázadokkal ezelőtti erdészeket emlegetnek, fejből ismerik egykori királyok rendeleteit, elmúlt évtizedek kutatóit, tudósait saját munkatársaikként emlegetik. S remélik, így emlegetik majd őket is egykoron a jövő gondos erdőgazdái, akik megbecsülik szívvel végzett munkájukat. • • » ... Lefelé ereszkedünk a meredek lejtőn. Patak mellett haladunk. Szabályozott patak. Partjában minden kőkocka gondos, pontos, becsületes munkát dicsér. A hegyi út egy része még nem kész, de a víznek lefolyót már építettek, nehogy kivájja az utat. Apró gátakról lerí, hogy nagyságukhoz mérten aránytalanul nagy munkával készítették őket — nehéz viszonyok közt és túlzott gonddal. Nem, nem túlzott gondosság ez. Csak a gyors szalagmunkához szokott szemünknek tűnik úgy. Ez a becsületes, tartós munka. Ezt nem azzal mérik, hány köbmétert építettek belőle nyolc óra alatt. Ennek jelentőségét a jövő század erdészének dicsérő és elismerő szava jutalmazza majd. VILCSEK GÉZA wpm* Michal Bartko erdészmérnök, a lavinaomlások megelőzésének munkálatait végző üzem igazgatója a Nagy-Fátra lejtőjén Rybő község fölött. A háttérben a széltörő kerítések.