Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-30 / 259. szám, péntek

AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE FOLYTATJA VITÁJÁT M. Ž e m I a felszólalása 1970 New York — Az ENSZ köz­gyűlése szerda délutáni ülésén folytatta a közel-keleti helyzet vitáját. M. Žemla, Csehszlovákia képviselője rámutatott arra, hogy Izrael obstrukciós politi­kája akadályozza a konfliktus békés rendezését. Ami az Egye­sült Államok politikáját illeti, miközben Washington békés gesztusokat tesz, nagy katonai segélyt nyújt Izraelnek. Az ENSZ-közgyűlésnek hatékony lépéseket kell tennie a Bizton­sági Tanács 1967. november 22-i határozatának mielőbbi megva­lósítása érdekében — hangoz­tatta hazánk delegátusa, meg­állapítva, hogy haladéktalanul meg kell teremteni az előfelté­teleket farring békéltető misz­sziójának a felújítására. Abba Eban izraeli külügymi­niszter felszólalásában tiltako­zott az ellen, hogy a közgyűlés közel-keleti határozatot fogad­jon el, mert az — szerinte — „súlyos következményekkel jár­hat és kérdésessé teheti a bé­kekilátásokat." Az izraeli kül­ügyminiszter felújította azokat a korábbi izraeli vádakat, hogy az Egyesült Arab Köztársaság megsértette a tűzszüneti meg­állapodást. Ezért Izrael nem hajlandó elősegíteni jarring misszióját mindaddig, amíg „jó­vá nem tették a tűzszünet meg­sértését". Abba Eban szerint Iz­rael a mostani tűzszüneti meg­állapodás lejárta, tehát novem­ber 5-e után is kész tiszteletben tartani a tűzszünetet, amennyi­ben Egyiptom is hasonló módon jár el. A vitában felszólalt még az Ukrán SZSZK képviselője, In­dia, Szaúd-Arábia, Ceylon és Uruguay ENSZ-delegátusa, majd 16 el nem kötelezett ország képviselői határozati javaslatot terjesztettek elő, amely felhív­ja Izraelt, Egyiptomot és Jordá­niát: a lehető leghamarabb kezdjenek tárgyalásokat /ar­ring ENSZ-közvetitő bevonásá­val. A javaslat követeli a Biz­tonsági Tanács 1967. novemberi közel-keleti határozatának mi­előbbi megvalósítását és teljes támogatásáról biztosítja Gunnar farringot. A közgyűlés szociális, huma­nitárius és kulturális bizottsá­gának szerdai ülésén több or­szág képviselői hangoztatták: az emberi jogok tiszteletben tartásának hatékony biztosítása elképzelhetetlen anélkül, hogy a gyarmati népeknek ne adnák meg az önrendelkezés jogát és a függetlenséget. A bizottság napirendjén szereplő kérdéscso­port hivatalos neve: „A népek önrendelkezési joga általános megvalósításának és a gyarmati országoknak és népeknek mi­előbb adandó függetlenségnek a jelentősége, az emberi jogok hatékony szavatolása és tiszte­letben tartása szempontjából." A vitában felszólalt a Szovjet­unió képviselője. V. Bultrikova, aki hangoztatta, hogy az embe­ri jogok hatékony biztosításáról nem lehet mindaddig beszélni, amíg akár egyetlen nép is gyar­mati iga alatt senyved. Éles hangú felszólalásokban ítélték el a fajgyűlölőket, gyar­matosítókat és azok támogatóit Pakisztán, Szomália, Relorusz­szia, Afganisztán és néhány más ország képviselői. Az Egyesült Államok képvise­lője szintén elítélte a kolonializ­mus és az appartheid politiká­ját. Ugyanakkor azonban hall gatott arról a széles körű támo­gatásról, amelyet a dél-afrikai fajgyűlölők és gyarmatosítók az Egyesült Államok részéről él­veznek. Az amerikai delegátus felszólalásában elismerte, hogy a faji megkülönböztetésnek mély gyökerei vannak az Egye­sült Államokban is. TANÁCSKOZNAK A JUGOSZLÁV KOMMUNISTÁK Belgrád — joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke csütörtökön délelőtt Belgrádban a szövetsé­gi nemzetgyűlés palotájában megnyitotta a JKSZ kétnaposra tervezett első országos konfe­renciáját. A konferencia megvi­tatja Jugoszlávia politikai és gazdasági helyzetét, s a JKSZ ezzel kapcsolatos feladatait, va lamlnt külön napirendi pontként foglalkozik a JKSZ mezőgazda­sági politikájával. Jugoszlávia politikai helyzeté­ről és a JKSZ feladatairól csü­törtök délelőtt Krszte Crvenkov­szki, a JKSZ elnöksége végre­hajtó irodájának tagja tartott terjedelmes beszámolót. Kedvező perspektívák Párizs — Szerdán a francia fővárosban a Német Szocialista Egységpárt küldöttségének tag­jai sajtóértekezleten tájékoztat­ták a francia sajtó képviselőit az FKP vezetőivel folytatott megbeszéléseikről. A sajtóértekezleten Georges Marchais. a Francia Kommunis­Kom mentárunk Néhány nappal a kongresszu­si választások előtt főként az a kérdés foglalkoztatja a világ közvéleményét, hogy Nixon pártjának, a Republikánus Párt­nak sikerül-e megváltoztatni az erőviszonyokat a képviselőház­ban és a szenátusban, ahol im­már huzamosabb ideje a demok­rata párti képviselők, illetve szenátorok vannak túlsúlyban. A képviselőházban a demokra­ta, illetve republikánus képvi­selők aránya 347:187 (öt'képvi­selői mandátum megüresedett J, míg a Kongresszus autoritatí­vabb kamarájában, a szenátus­ban valamivel kedvezőbb a helyzet a republikánusoknak. Kétségtelen, hogy Nixon ad­minisztrációja — éppen a Kong­resszusban fennálló erőviszo­nyok miatt — gyakorta rendkí­vül kényelmetlen helyzetbe ke­rül. ~A demokrata párti szenáto­rok ellenakciói, hangulatkeltése határozottan fékezi a nixoni koncepció kibontakozását mind bel-, mint pedig külpolitikai vonatkozásban. Éppen ezért ért­hető, hogy a Fehér Ház gazdá­ja nagy súlyt fektetett a válasz­tások előkészítésére s most, a célegyenesbe érve is mindent megtesz pártja jelöltjei érdeké­ben. A választási kampányba feleségét és sógorát, Dávid Ei­senhowert is bekapcsolta, maga pedig körútra indult, hogy sze­ta Párt főtitkár-helyettese meg­állapította hogy az FKP évek óta sürgeti az NDK elismerését. Marchais a továbbiakban ki­tért a szovjet—nyugatnémet szerződés jelentőségére, amely — mint mondotta — „kedvező perspektívákat tár fel az euró­pai enyhülés előtt". néhány m^mú^T-^ti G. GÖTTLINGNEK, az NDK Államtanácsa elnökhelyettesé­nek a vezetésével parlamenti küldöttség érkezett hivatalos lá­togatásra a Szovjetunióba. IVAN KAZANYEC szovjet kohó­ipari miniszter vezetésével szov­jet kereskedelmi és gazdasági küldöttség érkezett Franciaor­szágba. A küldöttség az együtt­működés továbbfejlesztéséről tárgyal majd a kohóipar terén. A BAGDADI nagyvásár cseh­szlovák napja alkalmából M. Hrúza nagykövet és M. Tesárek, a kiállítás igazgatója fogadást rendezett, amelyen az iraki gazdasági élet számos képvise­lője jelent meg. ELHUNYT Manuel Marulanda kolumbiai partizánvezér. Maru­landa előbb a földművesek el­lenállási mozgalmát vezette, majd később megalapította a kolumbiai forradalmi fegyveres erőket. TANZÁNIÁBAN ma nemzet gyűlési választásokra kerül sor. A választók egyúttal új köztár­sasági elnököt is választanak. A választők száma az 1963-os választásokhoz viszonyítva meg­kétszereződött, ugyanis a kor határt 21 esztendőről 18 esz tendöre szállították le ANDREJ BARČÁK csehszlovák külkereskedelmi miniszter befe­jezte hivatalos franciaországi látogatását. Elutazása előtt ki­jelentette, hogy a két ország­nak érdeke a kölcsönös gazda­sági kapcsolatok elmélyítése. SZATO japán miniszterelnököt immár negyedszer bízta meg ennek a tisztségnek a betöltésé­vel pártja. A 62 esztendős Szató biztosan győzött a választáso­kon. AZ ANGOL parlament 71 kép­viselője, 66 egyházi méltóság, 31 egyetem, valamint több kul­turális és politikai intézmény nyújtotta be tiltakozását a kon­zervatív párti kormány szándé­ka ellen, hogy fegyvereket szál­lít a fajüldöző dél-afrikai rend­szernek. AMERIKAI hadgyakorlat kez­dődött Japánban a Fudzsijama térségében annak ellenére, hogy a japán kormány kérte: az Egye­sült Államok halassza el a had­gyakorlatot. VENEZUELA több városában diákzavargások törtek ki amiatt, hogy a katonaság megszállta a caracasi központi egyetemeit. A NATO-ÁLLAMOK hadügymi­niszterei és vezérkari főnökei tanácskozást tartanak Ottawá­ban. A megbeszélés napirendjén a katonai szövetség nukleáris stratégiája szerepel. Féitzázcid a harc útján Az első világháború utáni, világszerte szervezkedő mun­kásmozgalom, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmének hatása a távoli Ausztráliában is megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a 19. század közepén létrejött szak­szervezeti mozgalomba tömörült munkásság vezetői 1920. október 30-án megalakítsák az Ausztráliai Kommunista Pár­tot. A párt fennállásának kezdeti időszakában csupán mint egyszerű propagandacsoport működött, s kevés kapcsolata volt az ausztráliai munkásosztály széles tömegeivel. Az első komoly megpróbáltatások — az 1929—1933. évi gazdasági világválság — azonban alkalmat adott a pártnak arra, hogy bebizonyítsa a munkásság előtt, hogy az elnyomott és ki­zsákmányolt néprétegek érdekeit képviseli. A világválság tehát igen jelentős fordulatot hozott a párt tevékenységében. Néhány évvel a tőkésvilág alapjait megrengető világválság befejeződése után á kommunista pártnak már 120 sejtje volt. Erős csoportok alakultak a Newcastle-i, Sydney i és Mel­bourne-i szakszervezetek központi tanácsaiban. A kommunisták irányítói lettek a munkásság küzdelmé­nek és számos sikeres sztrájkot és bérharcot vezettek. A ki­zsákmányoltak érdekeiért folytatott harc közepette vívták ki a bizalmat és elismerést. Az Ausztráliai Államszövetség, amely 1901-ben az ausztrá­liai gyarmatok egyesülése folytán jött létre, dominiumi stá­tuszt kapott, később a Brit Nemzetközösség független álla­mává vált. Mindkét világháborúban Nagy-Britannia szövet­ségeseként vett részt a harcokban. A második világháború idején, amikor 1942-ben a japán agresszió közvetlenül fenyegette az országot, a kommunis­ták síkraszálltak a szovjetellenes politika ellen. Az ország sorsdöntő pillanataiban a kis létszámú, de a szakszerveze­tekben és a munkásság köreiben nagy befolyással rendelke­ző kommunista párt mindig megtalálta a helyes utat. Nagy feladatok várnak a pártra. Különösen, ha tudatosít­juk, hogy az országban a háborút követő években az angol monopóliumokon kívül az Egyesült Államok gazdasági be­folyása is fokozódott, főleg 1949 óta, amikor a Liberális és Agrár Párt koalíciós kormányzata került uralomra. Ausztrália 1952-ben tagja lett az ANZUS-paktumnak, két évire rá pedig a szocialistaellenes SEATO katonai tömb­nek is. Az ország haladó eszméinek előretörése közvetlenül össze­függ a tőkés világ kommunista pártjainak mozgalmi ered­ményeivel. Meggyőződésünk, hogy a félszázados harcos útra vissza­tekintő Ausztráliai Kommunista Párt, amely ma ünnepli ötvenéves jubileumát, győzelemre juttatja az ország haladó eszméit és hozzájárul a népek által annyira áhított világ­béke és összefogás megvalósulásához. (ginzeruJ -r Választási cirkusz Lusaka — A Dél-afrikai Köz­társaságban „választásokat" tar­tottak a Transvaal, Fok és Na­tal tartományi, valamint az orangei tanács megújítására. A TASZSZ rámutat, hogy a választásokon kizárólag a fe­hérbőrű lakosság vehetett részt, mivel az ország fajüldöző tör­vényei megakadályozzák az af­rikai többséget szavazati jogá­nak gyakorlásában. A szavazatok összeszámlálá­sának eddigi eredményei arról tanúskodnak, hogy a Vorster miniszterelnök vezette Naciona­lista Párt megerősítette pozí­cióit Transvaalban. Fok tarto­mányban és az Orange Köztár­saságban. Az ellenzékben lévő, de a fehérek uralmát támogató Egyesült Pártnak Natal tarto­mányban sikerült többségbe ke­rülnie. A választások eredményei gyakorlatilag nem jelentenek változást az afrikai lakosság helyzetében, mivel a szinesbőrű polgárokat továbbra ls meg­fosztják elemi jogaitól. A tartományi tanácsok egyéb­ként elsősorban oktatási, egész­ségvédelmi kérdésekkel foglal­koznak és felügyelnek az al­sóbb szervek tevékenységére. Eredménytelen a nyomozás Quito — Quitoban és a Guaya­quilban szerdán nagyszabású nyomozás kezdődött Cesar Rohn Sandoval tábornoknak az ecua­dori légierők kedden hajnalban elrabolt főparancsnokának fel­mélyes jelenlétével vigye siker­re az egyes államokban a Re­publikánus Párt jelöltjeinek az ügyét. A munka oroszlánrésze — — nyilván Nixon egyéb el­foglaltságára való tekintettel — Agnew alelnöknek jutott, aki lő tálalásban tán befolyásolhat­ja a választókat a Republikánus Párt javára. Annál is inkább, mert Nixon elnök a tervezetet a Vietnamban állomásozó ame­rikai csapatok létszámának újabb csökkentésével tetézte meg. Nem vitás, hogy a „viet­VERSENYFUTÁS A MANDÁTUMÉRT valóban energikus kampányt folytat. A választási hadjárat során attól sem riad vissza, hogy a lényegében politikai harcot a személyi ellentétek ki­használásának a szintjére zül­lessze. Az alelnöki beszédek­ből, nyilatkozatokból egyébként könnyűszerrel kihámozható a Republikánus Párt taktikája, amely mindenekelőtt a közvé­lemény figyelmének az eltere­lésére irányul. Ezt a célt szol­gálta például Nixon elnök leg­utóbbi vietnami rendezési ja­vaslata. Annak ellenére, hogy a párizsi tárgyalásokon két kül­döttség is — a Vietnami De­mokratikus Köztársaság vala­mint a dél-vietnami idieiglenes forradalmi kormány küldöttsé­ge — rámutatott: Nixon javas­lat-tervezete nem tartalmaz újabb momentumokat, megfele­namizáciö" keretében eddig végrehajtott létszámcsökkenté­sek távolról sem befolyásolják az Indokínai helyzetet, viszont tény: Nixon elnök jó politikai érzékkel időzíti a kivonásokat. Belpolitikai viszonylatban a Republikánus Párt fő program­ja a sokat emlegetett „törvé­nyesség és rend" jelszavában foglalható össze. Szó se róla, ügyesen választott jelszó, sok­minden elfér benne. így a bűnö­zés elleni hárc, az egészséges emberi környezet megteremtése stb. Agnew alelnök pedig egé­szen egyszerűen teszi fel a kér­dést: gumibot, avagy anarchista bomba? Mit választ az amerikai polgár? Természetesen a gumi­botot ... Arra tán nem is gon­dol a meghökkentő kérdés el­hangzásakor, hogy a társadalmi életben felbukkanó negatív je­lenségek megoldásának egye­düli módja a kiváltó okok meg­szüntetése. S ez az ok, termé­szetesen az Egyesült Államok viszonylatában, a gazdasági és szociális kérdések megoldatlan­ságában rejlik. Viszont a „tör­vényesség és rend" jelszavában éppen ez a lényeges, alapvető fontosságú momentum sikkad el. Csakúgy mint a munkanélkü­liség kérdése, amelynek meg­oldására már oly sok szép ígé­ret elhangzott. Mindent egybevetve — bár ko­rántsem bocsátkozunk jóslatok­ba — úgy tűnik, hogy Nixonnak és általában a Republikánus Pártnak valószínűleg nem sike­rül lényegesebb, számottevőbb erőeltolódást eredményező vá­lasztási győzelmet aratnia. Ezt támasztják alá az eddigi köz­véleménykutatások is, amelyek egyik felfigyeltető adata: meg­kétszereződött a „dönteni nem tudó" választók száma. Ez pe­dig annyit jelent, hogy a ten­gerentúl egyre ijesztőbb mérete­ket ölt az apolitizmus, s ez nem éppen kedvező előjel Nixon számára, főként az 1972-es el­nökválasztások viszonylatában. Pedig a jelenlegi kongresszusi választásokon is főleg erre megy a játék. Nixon győzni akar, s ehhez feltétlenül ren­deznie kell pártja sorait. BALOGH P. IMRE kutatására. A nyomozás mind­eddig nem vezetett eredményre, azonban lehetővé tette a me­rénylet további részleteinek tisztázását. Szemtanúk szerint a merény­letben tucatnyi férfi vett részt. Ketten közülük megtámadták a tábornok hivatalból kirendelt gépkocsivezetőjét, megkötözték, felpeckelték a száját, majd egy másik gépkocsin ismeretlen helyre hurcolták. Sandoval tábornokot egy „ma­gas és testes" férfi revolveré­nek agyával fejbeverte, majd két másik férfi segítségével be­tuszkolta a tábornok saját gép­kocsijába. A szerda reggeli hírügynöksé­gi jelentések szerint az üggyel kapcsolatban eddig 226 sze­mélyt vettek őrizetbe. Jól érte­sült források szerint Sandoval tábornok elrablói szerdán éjjel politikai foglyok szabadonbo­csátását követelték foglyuk sza­badlábra helyezése ellenében. Az ecuadori hatóságok azonban cáfolták a hírt Nixon Dallasban Dallas — Nixon amerikai el­nök, az ország különbü^ó álla­maiban tett kortesútiái folytat­va szerda este a texasi Long­uiew-ből Dallasba érk ?zett. Az elnök az üdvözlés ^ megjelent néhány ezer fős tö > ,-;e előtt be­szédet mondoť >rra biztatta őket, hogy a kontsesszusl vá­lasztások során -vV tiára szavaz­zanak, majd az' H'H'otta, hogy ugyanúgy mint e'ölie, Johnson, ő is „mindent elkövet a vietna­mi béke megteremtéséért " Nixon tovább utazott Chica­góba kortesútjának kővetkező állomáshelyére.

Next

/
Thumbnails
Contents