Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-29 / 258. szám, csütörtök

nikus-t, sem az.Abrahamus patriarchát, sem a Herkulesről írott játékot, lengyel, testvérei, az ariánusok ellenvetései ellenére sem, mert a színház tükör, melyben az ember megösmerheti, milyen legyen, vagy milyennek nem szabad lennie. E 6. A

múzeum egyik tennének falán ott ékeskedik a XVII. századbeli Lesno látképe. Megbúvó, riadt háztetők az égi magasokba szökő tornyok alatt. Kitekintek az ablakon, s mintha valami varázslat hirtelen odavetítette volna az üvegtáblákra a kettős torony képét. Valódi nagyságában, vörös léglaszínbeh. Csak a tarélyos, tizenkét ágú csillag és a kovácsoltvasból remekelt, cifra forgó hiányzik a tetejéről. A cseh testvérek temploma. Megelevenedik, kitágul az a tenyérnyi pergamenre rajzolt városkép. Az utcák megtelnek szomorú nyüzsgéssel. Gyalog és ekhós szekereken sújtott idegenek érkeztek a falak közé. A lengyelek barátságosan fogadják őket. Különösen hangzó, komor zsoltáraik sem botránkoztatják meg fülüket, mivel a város ura, Rafal. Leszczinsky gróf is kegyesen fogadta őket. Nem ismeretlen látvány ez. Már négy és két évnek előtte is érkezett ilyen sokaság, s most már vagy háromezren lesznek a csehországi menekültek. Állítólag híres papjuk, Ján Amos Komenský is velük jött, hogy végképp letelepedjék és Leszczinsky oltalmába helyezze magát, mivel a haragvó Ferdinánd császár minden eretnekek között épp ezt a Komenskit üldözi a legádázabb haraggal. A türelmetlenebb katolikusok titokban zúgolódnak, mert Rafal Leszczinsky gróf a kéttornyú katolikus templomot a cseh eretnekek kezére juttatta. Azért csak tudomásul veszik, mivel az eretnekség már a lengyelek között is lábra kapott. A lengyel ariánusok még dühösebbek, mint a csehek. Ez a Komeüski pedig nagy tudós hírében áll, ós nem is Komenskinek, hanem előkelően és latinosan Amos Comeniusnak írja magát, bár úgy hírlik, hogy csík egy molnár fia. A város megbékült és megbarátkozott a jövevényekkel, még a céhbeli mesterek is tisztelettel tekintenek rájuk, mivel mindannyian kiváló szabók, szűcsök, tőzsérek, vargák, faragók, ácsok, kőművesek; vagy más mesterségbeliek. Jóravaló hasznos nép. Nem csoda, hogy támogatja őket Rafal Leszczinsky gróf, sőt a Kratovskýak és Tomickyak is kegyben tartják őket. Comenius mester pedig iskolát kapott, s új módi szerint oktatja az ifjakat, elhagyván a szigorú büntetéseket és játékos, derűs szellemet plántál beléjük. O

tt álldogálok még a múzeum termében. A falon Comenius mester arcképe. Nem idős ember még, nem is fiatal. A sötét tónusú színek közül csak arca világol ki, és a keze fe^e. Ujja között bölcs -lúdtoll, férfias, fekete szakállat visel. A szeme a horizont messzeségébe tekint. Miután a spanyolok feldúlták Ftilneket, elpusztult kedves aszszonya és fiacskája is. Évek múlva volt bátorsága új családot alapítani és magára vállalta háromezer száműzött testvérének gondját. Európaszerte küldözgeti megbízott embereit, tudósokhoz és fejedelmi udvarokba, messzi városokba és falvakba, alkudozni és prédikálni, hogy gyűlöletet ébresszen a rettenetes Ferdinánd császár ellen. Nézem a falon a megfakult, szomorú miseruhát, nézem a vitrin üvege mögött ezüstösen csillogó kelyhet. Mintha a husziták félelmetes jelvénye lenne. Ojra visszatéved pillantásom a meggyötört, mégis férfias arcra. Nem, nem a gyűlölet és szenvedély szántotta ráncok azok ott a szeme és a szája körül, inkább a szenvedés, megbékült bölcsesség jelei. Csehország sorsán túl, már a világ gondját vette vállára. Az eljövendő nemzedékek gondját. Leballagok a hirtelen esőtől ipaegpaskolt, most már száradó afccára. Nagyon régi, ódon épületek árnyékában visz az uiam. Hirtelen megállok az egykori gimnázium előtt. Igen, itt állt a cseh testvérek iskolája. Itt tanított. A bejárat előtt ott áll az emlékmű. Erezett márvány talapzaton Comenius mellszobra. Ismét komor, mégis derűs próféta arcára tekintek. Megjárta már Angliát és Svédországot. Leteltek elbingi tartózkodásának évei. Sárospatakot is megjárta. Hasztalan. Az erdélyi fejedelem is megsokallta a sok Comenius mellszobra az egykori lesnói gimnázium előtt visszavonást és háborút. Nem volt hajlandó hadrakelni Ausztria ellen. Sejti már, hogy a cseh testvérek ügye végképp elveszett. Híven szolgálta, s a teljes reménytelenség állapotában is szolgálja, de van neki egy másik s talán még nagyobb ügye és küldetése. A bölcsesség és a tudományok ápolása. A panszófiai tudományok mesterét ismerik már egész Európában és ismerik a Magna didaktika szerzőjét. Ezek után a tudoinánypk és világosság kora következik, és neki ott a helye az iljak között, és az az 6 dolga, hogy könnyűvé és kedvessé tegye számukra a tudomány útját. Még iskolai drámáit sem szégyeuli, sem a sárospataki grammatikai játékokat, sem a Diogenész ( i Iste szállodai szobámban belelapoztam a Nurt (lengyel társadalmi és kuKúrálls folyóirat) augusztusi számába. Az 54. oldalon ismét az ö próféta arcát pillantottam meg. Zdzislaw Soluchovski cikkének címe alatt. A Lesnói Népművelési Otthon, vezetője komoly tanulmányt írt Comenius iskolai drámáiról. A cikk alcíme: A hagyomány és a jelen. A hagyomány visszanyúlik a középkorba. A passíójátékokból és misztikus templomi játékokból fejlődött ki az iskolai dráma, mivel a templomokban gyakran diákokat szerepeltettek. Az iskolákban főleg a latin nyelv elsajátításának eszközét látták benne. A jezsuita iskolákban vallásos nevelés eszközévé vált. A reformáció idején a reformátorok eleven vitaszellemmel töltötték meg a dialógusokat. A katolikus Lengyelországban az iskolai dráma főleg a jezsuita iskolákban dívott. Comenius új elemet és új elveket vitt bele: játszva tanulni és tanítani — főleg a históriai ismereteket. Ugyanakkor rendkívül sokra becsülte a színpadi szereplés fegyelmező és önfeláldozó hatását, melynek révén a diákember megszabadul belső gátlásaitól, megszokja a nyilvános szereplést, s arckifejezésén, kéz- és testmozgásán uralkodva bensöleg felszabadultan tud felelni az iskolában a tanító kérdéseire is. Comeniusnak Lengyelországban több követője akadt, így Krisztof Opaliriski, aki már lengyel nyelven írt iskolai drámákat adatott elő. Comenius iskolai drámáit a lesnói műkedvelő színjátsz'ők fedezték fel újra 1963-ban, a lengyel állam megalapításának 1000. évfordulója alkalmából előadták a Diogenészről szóló játékot, melyben a bölcs alakjához fűződő történelmi hátterén a tudományok megbecsülésére nevel és így állt elő az, amit a cikk szerzője jelennek nevez. A Lesnói Népművelési Otthon mellett megalakult a Pedagógiai Líceum Iskolai Színháza, mely már egész sor felújított és átdolgozott iskolai drámát adott elő. A nagy pedagógus halálának 300. évfordulójára a Herkulesdrámát készíti elő az iskolai színpad. Még egyszer rápillantok Co™ menius arcképére. Meghitt ismerős arcvonások. Kisiskolás korom óta ismerem ezt az arcot. Fáradtan, szívemben ezzel a jóleső meghittséggel fejezem be utazásomat a régmúltat feltáró múzeumtól a Nurt fényképéig. BÁBI TIBOR S ZÜLŐK, N E V E L ŐK A zenei neveies szerep A lesnói Coménius-múzeum A FELISMERÉS ÉRDEME Platóné, a nagy görög filozófusé; a megvalósítás dicsősége Kodály Zoltán és a német Carl Orff nevéhez fűződik. A felismerés és a megvalósítás között volt ugyan egy bravúros korszak, a reneszánsz, melynek dalnokai kizárólag a sokszólarr.úságot, a virtuóz ének lést szorgalmazták, az éneklés kultuszát helyezték előtérbe eltekintve az éneklés egyénre gyakorolt hatásától. Platón, a nagy gondolkodó a k a 1 i k a g á t i a, az ,,ép test ben, ép lélik", a szépre, jóra nevelés tanának metodikájában a zenének tulajdonítja a legfontosabb szerepet. Alapgondolata az, hogy a zenei mozgások azonosak az emberi lélek sokrétű lüktetésével, pszichológiai tevékenységével, ezért a zene célja a lélek harmonikus kiművelése, valamint az indulatok mérséklése, lecsillapítása, így a zenének — Platón szerint — elsősorban pedagógiai, jellemnevelő és erkölcsi feladata van, művelése és szabályozása ezért nem magánügy, hanem a. szó való értelmében közügy, a társadalom ügye. Mit ad nekünk, mivel gazdagíthat bennünket a zene? A szakmai képzettségen túl, miben gyarapodhatunk a zene hatására? A zene — dallam és ritmus — fejleszti a hallást, csiszolja a ntmusérzéket. Rendszerek és törvények egész sora — például szolgálhat a rendszeretetre és az önfegyelemre. A zene — írás és olvasás — figyelemösszpontosítást, fegyelmezett koncentrálást igényel. A formák sokasága — intés a mértékletességre, a józan korlátok betartására. A zene — sokszínű, változatos lüktetés — hangulat kellő, hangulat megváltó vará zsa legőszintébb társunk rossz és jókedvünkben. A zene élvezete — szórakozás, lelki felüdülés, erőgyűjtés a komoly feladatokra. A zenélés, az éneklés — izommunka, a légzőszervek tornája, szellemi munka, idegfolyamat. Mennyi összetevő, sok-sok po zitív eredővel. EZ LENNE A ZENE, mely megváltoztatja bensőnket, örömérzést sugalmaz, mosolyt hív arcunkra, gyógyít, izgalmakat, indulatokat kelt és szabadít fel, ápol és védelmez, segít és bevirágozza életünket. Ember zene nélkül — virradat Nap nélkül. Lehet valaki a sors kegyeltje, de ha önhibájából vagy mások hibájából nem találja meg a zenéhez vezető utat, élete színtelen és szürke lesz, akárhogy is fogja bizonygatni „boldogságának" forrását, -az anyagi javak maradéktalan élvezetét. Ezzel el is érkeztünk napjaink egyik legégetőbb problémájához. Gyakran olvashatjuk manapság orvosok, szociológusok, pszichológusok értekezéseit a fiatalkorúak bűnözéséről, furcsa magatartásukról, a beatről és mindarról, ami szorosan öszszefügg a fiatalok feszültségekkel, gátlásokkal teli lelkivilá gának látszólag érthetetlen külső megnyilvánulásaival. Egy ben mindannyian megegyeznek; a technika rohamos fejlődésével, épjjen a fent említett anyagi javak egyre korlátlanabb élvezetével egyenes arányban nehezebb lett a jiedagógusok feladata; megnövekedett a nevelők felelőssége, szükséggé vált a nevelőmunka módszertani korszerűsítése. Előtérbe került az esztétikai nevelés fontossága. Nyilvánvaló, hogy a reáltudományok előretörésével, az esztétikai nevelést szorgalmazók, kezdeményezők bizonyos hátrányban vannak. Növekedett a szakosítás ifjúsággal szemben támasztott igénye. Ezzel párhuzamosan a követelmények is emelkedtek. A diákok túlterheltségre panaszkodnak. Az egymást követő matematika, ké mia, biológia órák nagyon igénybe veszik a tanuló idegrendszerét, fizikai erőnlétét egy aránt. Mennyivel frissebben és jobban tudna összpontosítani az a diák, aki a számok, képle^ tek és vegyületek kimerítő forgatagából a zene, az éneik, a könnyedén szálló dallamok világán keresztül jutna ismét t szavak, a sokatmondó szavak és mondatok, az évszámok és események csatározásáig. Nálunk, sajnos, egyelőre csak az alapiskolák fe-lsöbb osztályainak „privilégiuma" ez a megoldás, ez a lehetőség. Pedig a zenei nevelés csak elősegíti, meggyorsítja a tanuló szellemi fejlődését. A diákok tanulmányi átiaga híven tükrözi azt a tényt hogy micsoda előnyt élveznek azok a diákok, akik kisiskolás koruktól kezdve a világszerte elismert „kodályi" ze nei általános iskolákat látogatták. Mennyivel fogékonyabbak, ügyesebbek, életrevalóbbak a hasonló korú, hagyományos tanrendű iskolákat látogató diáktársaikkal szemben. Tehát: egyik nem zárja ki. sőt elősegíti a másikat. TOVÁBBI LÉNYEGES SZEMPONT, amely szintén a rendszeres zenei nevelés küldetése, az egyén, ez esetben a fiatalkorúak általános műkritikai érzékének kifejlesztése, az érzelmek gazdagítása, az érzések k í finomítása kapcsán. Elmélyülni a mű élvezetében annyit jelent, mint felfedezni a sok-sok „remekmű" között az értékesebbet, a hozzánk közel állót, a joobat, bizonyos tapasztalati, jártassági és módszertani tényezőkkel kifejlesztett spontán megérzés alapján, minden értékrendelmélet, a formák és a kifejezés, sablonok ismerete nélkül is. A zenei életben gyakorlatilag ez így hangzana: elősegíteni e>gy oI y ail hangverseny vagy színházlátogató közönség felnőve kedését, mely a zenei jó ízlés birtokában nem utánozza majd sznobok módjára a művészi teljesítményt megillető tapsot, hanem saját belátása szerint, őszinte, szubjektív benyomások alapján, tárgyilagosságra törekedve próbálja jutalmazni az elhangzott zenemű, esetleg ária, valamint a zenekar és az előadóművész teljesítményének összértékét. A cél tehát: műértő közönséget a nézőterekre! Ugyanez vonatkozik a kiállítások, képtárak látogatóira, annál is inkább, mert a mar modern festészet képviselői müveik befogadása, esetleg megértése kapcsán nagyon is számítanak a dilettáns szemlélő általános kritikai érzékére; persze, nem lehet minden látogató esztéta, de még csak „műkedvelő" festő sem, de azért feltétlenül meg kell tudnia különböztetni a giccset a valódi értéktől. / SOK CIKK, tanulmány foglalkozott már eddig is a platóni normákkal, a zene, a zenélés, az éneklés fontosságával. A cikkek, vélemények többsége, az iskolai esztétikai nevelés módszertanát veszi alapul, ezen keresztül vizsgálja a zenei nevelés súlyát és helyét, szükségességét az iskolai tanrendben. Ám kevesen [vagy egyáltalán nem) adnak választ arra a kér désre: mit tehet a szülő, menynyiben és hogyan lehet gyermeke segítségére az otthon, a szülök közbenjárása a zene szeretetére való nevelésben (mert ez az elsődleges), majd pedig az általános iskolai zeneoktatásra való felkészítésben? Mit csináljon a gyerek addig, amíg elkezdi az első „do-re-mi" gyakorla tot? Igaz ugyan, hogy az óvónéni első dolga a „Boci-boci tarka .. ." igenám, de mindez kevés ahhoz, hogy a kisóvodás lelkületéhez közelebb hozza a zenét. Az ovodai foglalkozás jellege, csupán a gyerek játékigényének a kielégítéséhez elégséges; a szabad levegő, a mozgás annak szoros tartozéka. Aztán meg többnyire és elsősorban a kíváncsiságtól sugárzó tekintetű kis nebulót, az írás-olvasás „tudományának" befogadására, a kézügyesség fokozására hivatott nevelni. A másik jelentős probléma: hogyan segítsünk azokon a gyermekeken, ak'k zeneileg nem eléggé fogéko nyak, vagy nincsenek meg a kellő adottságaik (főleg a ze nei hallás hiánya) ahhoz, hogy a zenei foglalkozás aktív részesei lehessenek. Cikkem következő részében ezért kimondottan a kiskorúak zenei nevelésével kívánok foglalkozni. SZAKÁL GÁBOR