Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-29 / 258. szám, csütörtök

DALIBOR BANKS ELVTÁRS TELEVÍZIÓS BESZÉDE Ä föderáció az egyedüli helyes és elkerülhetetlen lépés Jelentős hozzájárulás a konszolidációhoz # A kispolgári eszmék és a nacionalizmus eilen d Jövőnk záloga a szocialista tábor országaival megvalósított széles körű és sokoldalú együttműködés A prágai földalatti harmadik folyosójának munkálatai­hoz fogtak hozzá a földalattit építő dolgozók, akik megsza­kítás nélkül sznmhati és vasárnapi miiszakokban is delgoz­nak. Felvételünkön a földalalti építésén bevált szovjet alagiit­fúró munka közben. (B K rejti — CSTK felv.j Naponta kilencezer kilogramm sertéshús A usehszluvák föderációs al­kotniánytörvény aláírása máso­dik évfordulójának alkalmából dr. Dalibor Hanes professzor, a Szövetségi Gyűlés elnöke teg­nap beszédet mondott a Cseh­szlovák Televízióban. Többek között kijelentette: „Társadalmunk és szocialista államunk fejlődésében két na­gyon bonyolult és igényes esz­tendő telt el azóta, hogy a cseh és a szlovák nemzet — kiindul­va a szocialista társadalomért és a nemzeti szabadságért ví­vott közös harci hagyományok­bol. valamint a jóban-rosszban együtt töltött öt évtizedes kö­zös élet tapasztalataiból — a csehszlovák föderációs alkot­mánytörvény elfogadásával is­mét kinyilvánította azt az aka­ratát, hogy közös államban épí­tik a szocialista jövőt. Ezzel egyidejűleg fogadtuk el a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ságban élő nemzetiségek hely­zetéről szóló törvényt, hogy így kifejezzük egyenjogúságukat es államunkban biztosítsuk szá­mukra a sokoldalú fejlődést. A. sok történelmi vihar után, mind azután, amit két kis né­pünk Európa közepén átélt, számtalan olyan kísérlet után, amely azt célozta, hogy törülje­nek bennünket a nemzetek so­rából, a nemzeti önállóságunk megőrzésének kegyetlen elnyo­matása után a csehek és a szlo­vákok alaposan tudatosították, hogy szilárdan össze kell tar­taniuk és kéz a kézben kell ha­ladniuk." Hanes elvtárs beszéde továb­bi részében megemlékezett a két nemzet és a két nemzet legjobb képviselőinek történel­mi osztályharcáról, amelyet a jobb életért vívtak és amely harcban döntő fontosságú ha­tárkövet jelentett a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom. Lenin, a világ első szocialista államának lángelméjű megala­pítója kidolgozta és a sok nem­zetiségű szovjet államban gya­korlatilag érvényesítette a nem­zetek teljesen egyenjogú együtt­élésének elveit, ami csak olyan államban valósítható meg,.ahol a halalom a munkásosztály ke­zében van. Ez azonban a bur­zsoá Csehszlovákia feltételei között nem sikerült. A munkás­osztály nem juthatott hatalom­ra és a burzsoázia megszilárdí­totta diktatúráját és a burzsoá államot. A burzsoázia már osz­tályjellege miatt sem tudta, és ahogy ma a több nemzetiségű burzsoá államokban látható, nem is tudja igazságosan meg­oldani a nemzetiségi kérdést. Ellenkezőleg, a szuronyok, a hatalmi eszközök segítségével eröszakot szervezett a cseh és a szlovák nép ellen. Emlékez­zünk a korompai, a kosúti, duchcovl és a radotíni hősök­re. Bár a burzsoá demokrácia azt akarta, hogy mindkét nem­zetünk lealázó függő viszony­ban legyen, amely nemcsak a hazai, hanem mindenekelőtt a nyugati tőkétől függ, a törté­nelem más úton fejlődött. A gottwaldi pártvezetés már 1929-ben teljes határozottsággal és nagyon hangsúlyozottan kö­vetelte, hogy az egyenjogúság alapján épüljenek nemzeteink kapcsolatai. „A hitleri fasizmus kíméletle­nül és erőszakosan likvidálta a burzsoá Csehszlovák Köztársa­ságot — folytatta beszédét Ha­nes elvtárs. Amikor a szovjet katonák hatalmas és győzelmes előnyomulása által segítve ki­robbant az antifasiszta parti­zánharc, amely Szlovákiában az össznépi Szlovák Nemzeti Fel­keléssé nőtt, amikor Csehor­szágban és Morvaországban is harcba indultak a partizánok, "s bekövetkezett a prágai felke­lés, népeinkben megszilárdult az a meggyőződés: nemcsak ar­ról van szó, hogy kiűzzük a fa­siszta betolakodókat, felszaba­dítsuk a köztársaságot, nem ar­ról van szó, hogy visszatérjünk a München előtti köztársaság­hoz, hanem arról, hogy az ál­dozatok kiontott véréből, a né­pek mérhetetlen küzdelmeiből olyan új, szociális, haladó köz­társaság szülessen, amelyben a cseh és a szlovák nemzet kap­csolata is új elv alapján, az egyenlőség elve alapján rende­ződjék. Az osztályharcban, amit azért vívtak, hogy a nemzeti demok­ratikus forradalom szocialista forradalommá változzon, hogy a szocialista változásokat és vívmányokat tartósan rögzítsék, egy időre háttérbe szorult a két nemzet kapcsolatainak elv­szerű megoldása. Az, hogy a közös államban nem oldották meg idejekorán nemzeteink együttélésének és együttműkö­désének kérdéseit, ugyancsak egyik következménye az ideoló­giai munka többéves elmaradá­sának, és bizonyítja, hogy el­hanyagolták azokat a súlyos, számtalanszor igazolt és a szo­cializmus gyakorlatában bevált eszméket, amelyek lehetővé te­szik, hogy a lenini elvek alap­ján oldják ineg a több nemze­tiségű államokban a nemzetek együttélésének kérdéseit. Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy 19Ö7—1968-ban kiéleződött a válság a pártban és az állam­ban. Két évvel ezelőtt került sor köztársaságunk olyan föde­ratív rendezésére, amely lenini módon értelmezi a szocialista többnemzetiségű államban a nemzetek együttélését, felszá­molja az állami és a társadal­mi válsághelyzetek keletkezésé­nek veszélyes tűzfészkeit, és egyesíti a fejlett szocialista ál­latni rendszert a csehek és a szlovákok kölcsönös kapcsola­ta lenini megoldásával. Ma, amikor két év elteltével értékeljük Csehszlovákia új ál­lamjogi rendezésének eredmé­nyeit, azét a rendezését, amely­nek alapjait a szocializmusért vívott viharos politikai küzdel­mek időszakában rakták le, meg kell állapítanunk, hogy ez a megoldás volt az egyedül he­lyes, elkerülhetetlen lépés, hogy ez a megoldás Csehszlovákia nemzetei kölcsönös kapcsolata módosításának objektív szük­ségszerűségéből ered, és ezért így él Csehszlovákia népeinek tudatában is. Ezért ez a rende­zés — folytatta Hanes elvtárs — további gondos fejlesztést igényel. Megköveteli bizonyos módosítások feldolgozását is, különösen az államirányítás ra­cionalizálása szempontjából, úgy, hogy az eljövendő hosszú évekre biztosítsa az alapvető alkotmányos alapelv stabilitá­sát. A föderatív rendezést megér­téssel fogadta a dolgozó nép minden rétege. Kiváltotta a kez­deményezés egészséges áramla­tát. Jelentős eredményeket ho­zott az alapvető politikai kér­dések közös megoldásában, va­lamint a szocialista állam szer­vezeti struktúrájának irányítá­sában és tökéletesítésében, ki­fejlődött minden társadalmi funkciója, beleértve a nemzet­közi politikai területet is. Az sem vonható kétségbe, hogy már most, az életünk anarchis­ta felbomlásához vezető külön­féle helytelen elméletek leküz­désének korszakában számos eredményt értünk el az állam­irányítás és a kölcsönös erővi­szonyok összehangolásában és megszilárdításában. Kialakítot­tuk a feltételeket arra, hogy objektív módon ítélhessük meg Csehszlovákia mindkét részé­nek lehetőségeit. A termelés és az egész népgazdaság szaka­szán elért pozitív fejlesztési eredmények közös erőfeszíté­seink eredményei. Közös'munká­val jutunk ahhoz, hogy kölcsö­nösen és mélyebben megismer­jük egymást, s így közeledik egymáshoz két nemzeti kultú­ránk. Állandóan időszerű sürgető feladat a szocialista állam szi­lárdítása mind a szövetségi szervek, mind a nemzeti köz­társaságok szerveinek színvo­nalán. Teljes mértékben ki kell fejleszteni a föderáció és a nemzeti köztársaságok törvény­hozó és végrehajtó szerveinek munkáját. Az a cél, hogy a fö­derális központi irányítás mód­szerének alapja nálunk minde­nekelőtt államunk objektív vi­lághelyzete legyen, hogy objek­tíven ítéljük meg mindkét'köz­társaságunk erejét és koncep­ciós módon a demokratikus centralizmus alapelveivel teljes összhangban határozzuk meg a fő irányvonalakat, hogy ezzel egyidejűleg megszilárduljon a nemzeti köztársaságok szervei­nek konstruktív és alkotó sze­repe. Föderatív államjogi rendezé­sünk eszméje és megvalósítása rendkívül mély jelentőségű dol­gozó népünk társadalmi tudata fejlődésének szempontjából is, Csehországban és Szlovákiában egyaránt. A föderatív rendezés nagymértékben hozzájárul a konszolidációhoz, annak sikeres befejezéséhez. Tudatosítanunk kell, hogy éppen a föderáció hatékony eszköz arra, hogy a testvéri együttműködés elvei­nek alapján sikeresen legyőz­zük. leleplezzük és a nép tuda­tából kiirtsuk a szocializmus fejlődésére legveszélyesebb és legártalmasabb eszméket — a kispolgári gondolkodásmódot és a nacionalizmust. Ez az átok az, ami társadalmunk fölött lebeg és a múltban már sokszor a pusztuláshoz vezetett, egymás ellen izgatott bennünket és gyengítette erőnket. Ne feledjük Münchent, ame­lyet nacionalista izgatás elő­zött meg, ne feledjük el a reak­ció 1948 előtti szándékait és 19B8 januárja és augusztusa utáni terveit, amikor is a na­cionalizmus segítségével akar­ták belehajszolni népeinket a szélsőséges politikai magatar­tásba, saját maga és a Szovjet­unió, valamint az egész szocia­lista világ ellen. És ne feledjük azt sem, hogy a csehszlovákiai erősbödő ellenforradalmi erők fő támasza a korlátolt burzsoá kispolgári nacionalizmus volt. Ma már ismét a szocialista tábor szilárd tagja vagyunk. Ná­lunk a nép nem élhet szemel­lenzővel. A mai világban nem maradhatunk meg, ha belera­gadunk a régi gondolkodásmód, a nacionalizmus és a kispolgá­ri gondolkodásmód mocsarába. A nagv termelési egységekben való együttműködés, azoknak a jelentős forrásoknak a kihasz­nálása, amelyekkel a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág olyan becsületesen gazdál­kodik, és nekünk őszintén se­gít a szakosítás és a kooperá­ció, s ennek alapján a tudomá­nyos műszaki forradalom bátor kibontakoztatása — ebbéli rej­lik a mi jövőnk. Természetesen távolról sem csak gazdasági együttműködésről van szó. Ez vonatkozik a társadalmi és az állami élet minden szakaszára, a politikai együttműködésre, a szocialista közösség közös vé­delmére, a tudomány, a kultúra és a művészet fejlesztésére is. A föderatív rendezést úgy fo­gadtuk el, mint tőbb évi ta­pasztalat eredményét, mint nél­külözhetetlen életszükségletet, mint a legjobb megoldást — mondotta beszéde befejező ré­szében Hanes elvtárs. Mindkét nemzet jóváhagyásával fogad­tuk el. Nem állítjuk, hogy ezen a téren nincsenek problémák, hogy minden simán megy. Azonban az eszme gyakorlati­lag bevált és eredményesen gyümölcsözik. Tiszteljük tehát és őrizzük a csehszlovák föde­ratív államjogi rendezést, a szocializmus szellemében tett közös lépésünket, ezt a termé­keny kölcsönös kapcsolatunkat. A csehek és a szlovákok ilyen egységével járulhat hozzá leg­jobban mindkét nemzetünk az egész szocialista közösség meg­szilárdításához és a szocializ­mus további győzelméhez! Ilyen jelentős mennyiségű sertéshúst termelnek majd ab­ban a nagy hizlaldában, mely­nek alapjait most kezdték épí­teni a Presovi Mezőgazdasági Építővállalat dolgozói Košická Polianka határában. A közel 125 millió korona ráfordítást igény­lő „húsgyár" 54 épületének és 31 pavilonjának teljes felépíté­sét 1974-re tervezik. A műszaki Nagyon sok elitélő szó hang­zik el nálunk az USA vietnami agressziójáról, az imperialisták szégyenteljes beavatkozásáról. Érthető, hogy kicsinyeinknek is nyílik már a szemük. Ók is látják a barbárságot. Míg ók szüleik féltő szeretetétől övez­ve békében élhetnek, nyugodtan tanulhatnak, vietnami kis tár­saik fegyverropogás és nélkü­lözés közepette tengetik életü­ket. Nem egynek a szülei a ke­gyetlen háború áldozatai let­tek . .. Nyilván ezekkel a tényekkel magyarázható Prága pet'rini la­kónegyedének egyik kilencéves iskolájában az a megmozdulás, mellyel a jószívű kisdiákok a vietnami gyermekeknek fele­dést, örömet akarnak szerezni. Igen ám, csakhogy más a jóindulat, az igyekezet és más a nagyvonalú terv megvalósítá­sa, melyhez — akármilyen sze­rény ajándékról is volna szó — pénzre van szükség. Honnan ve­gyék az anyagiakat? Addig tanakodtak, addig vi­tatkoztak, míg végül is kisütöt­ték, hogy a dolog nagyon egy­szerű, hiszen a papírhulladék­kal lehet pénzt keresni, nem is keveset. Elhatározásukat tett követte. Néhány nap múlva nagy összegnek — majdnem ezer koronának voltak büszke tulajdonosai. Ismét összedug­ták a fejüket, majd így okos­kodtak: valami hasznosat kelle­ne küldenünk nekik, olyat, ami­ben hiányt szenvednek. Tanítónőjük. Zachariadesová elvtársnő sietett a segítségükre. — Taneszközöket küldjetek ne­kik — tanácsolta. Veletek me­gyek bevásárolni, hogy el ne herdáljátok a pénzt. A pet'rini gyerekek akciója azonban nem maradt titokban. Hogyan is maradhatott volna? Hiszen a kisdiákok büszkén me­sélték el a szomszéd gyerekek­nek, játszótársaiknak életük el­ső kezdeményezését. Monda­nunk sem kell, nekik is meg­tetszett az ötlet. Nem csoda tehát, hogy híre. követésre mél­tó példaként terjedt a fővá­rosban. berendezések jelentős részét a Magyar Népköztársaság szállít­ja. A hizlaldában évente 54 mil­lió korona értékű sertéshúst ter­melnek majd, ami azt jelenti, hogy a naponta termelt 9 ezer kg sertéshúsból nemcsak Kassa városa, hanem környéke lakos­ságának igényeit is ki lehet majd elégítpni. ik­Néhány nap óta a prágai gye­rekek szenvedélye a hulladék­gyűjtés. Rongyot, papírt, rozs­dás vasdarabokat hordanak ösz­sze, egyre többet, mert aki ma még kívül áll, az holnap, hol­napután egészen biztosan csat­lakozik hozzájuk. Sokan közü­lük legkedvesebb játékszereiket is meg akarják osztani vietna­mi pajtásaikkal. Ezután azt se csodáljuk, hogy a kisdiákokról másokra is át­ragadt az adakozás vágya. — Remélem, a felnőttek ajándé­kait sem utasítják vissza — ír­ja Elia'sová asszony megható levelében a pet'rini iskola tanu­lóinak, akik már alig győzik el­raktározni az erre a célra fel­szabadított helyiségben össze­gyűlt bábukat, mozdonyokat, íróeszközöket, traktorokat, ki­tömött háztállatokat. Már azon törik a fejüket, hogyan juttas­sák el rendeltetési helyére ezt a sok „kincset", melynek érté­két növeli adakozóik szolidari­tása rossz sorban élő társaik­kal, akiknek ily módon akarják kifejezésre juttatni őszinte sze­retetüket és együttérzésüket. Az elmúlt napokat lázas mun­kával töltötték el a gyerekek. A játékokat javítgatták, és per­sze csomagokat készítettek. Az ujándékokat ugyanis Vietnam prágai nagykövetségén tegnap adták át ünnepélyes keretek között. Értesüléseink szerint kis isko­lásaink szívből jövő kezdemé­nyezésére a moszkvai Pravda prágai tudósítója is feljigyelt. Megkérdezte Zachariadesová ta­nítónőt, írja meg a történteket a Pravda részére, és hívja jel cikkében a moszkvai diákokat, kövessék prágai társaik példá­ját. így azután a játékony ak­ciónak minden bizonnyal joly­tatása is lesz. Nemcsak Prágá­ban és Moszkvában, hanem ta­lán Bratislavában és hazánk többi városában, falvaiban is. Mert a gyermekek akárhol is élnek, mindenütt jószívűek. Kü­lönösen, ha így, a nemzetközi szolidaritás szellemében neve­lik őket. KARDOS MARTA Prágai gyerekek ajándéka

Next

/
Thumbnails
Contents