Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-28 / 257. szám, szerda

75 ÉVES A CSEH FILHARMÓNIA A Cseh Filharmóniát az egész világon ismerik. A zenekar ha­zai és külföldi szereplése nagy ünnepet jelent az igényes ze­nebarátok számára, akik elvár­ják a zenekartól a korhű és az alkotó művész szándékát, mon­danivalóját hűen tükröző tol­mácsolást, akik Berlioztól Sme- . tanán, Dvofákon, Liszten, Bar­tókon keresztül a mai szerzők műveire is kíváncsiak. A Cseh Filharmónia ezeket a zenéi igé­nyeket maradéktalanul kielégí­ti. A zenekar rendkívül képzett művészekből áll, akiknek játé­kát százezrek emlékezetén kí­vül magnószalagok és grama­fónlemezek is őrzik. A Cseh Filharmónia 75 éves. Egész pontosan két hónap múl­va, 1971. január negyedikén ün­nepli fennállásának háromne gyedszázados jubileumát. A ze nekar alaposan felkészül az év fordulóra. Először a világhírű cseh mesterek legkitűnőbb alko­tásaiból adnak elő egy soroza­tot, majd külföldi karnagyok — Pedrotti, Rozsgyesztvenszkij, Zecchi és mások vezényletével a világ nagy klasszikusainak zenei kincsestárából mutatnak be műveket és végül — de nem utolsósorban - a zeneóriás Ludvig van Beethoven szimfó­niáit és versenyműveit adják elő. Ha tallózunk a Cseh Filhar­mónia történetében, érdekes, de még inkább fontos dátumra bukkanunk: t> hónap 22-én volt a 25. évfordulója annak az ese­ménynek, amikor a köztársa­sági elnök döntése alapján a Cseh Filharmónia hazánk első állami szimfonikus zenekara lett. Ettől a dátumtól számítva Intézménnyé alakult át, melynek keretében több kisebb, de hír­névben a Filharmóniától le nem maradó, különféle küldetésű együttes jött létre, mint pl. a a megalakulásának negyedszá­zados évfordulóját a jövő hó­nap 6-án ünneplő Smetana Vo­nósnégyes a Prágai Filharmó­niai Együttes (egykor zenekar) és fejlődtek ki olyan karnagyok, mint Václav Neumann, Ladislav Slovák, dr. Václav Smetáček, Ka rel Sejna, Jozef Vlach és olyvin előadóművészek, mint Véra Sou­kupová, Jan Panenka és Jaros­lav Chuchro. A Cseh Filharmónia - amint arról a legfrissebb hírügynöksé­gi jelentések beszámolnak — a jubileumi évben Prágán kí­vül hazánk 13 városában mutat­ja be tudását. Novemberben a világhírű zenekar 8 koncertet ad Svájcban, márciusban a Né­met Szövetségi Köztársaságban gyönyörködhetnek a játékában a zenerajongók és augusztusban 5 alkalommal lép fel a salz­burgi zenei fesztiválon. Kere­ken egy év múlva — október­ben és novemberben'-— pedig a szocialista országokba látogat. A Cseh Filharmónia jubileumi hangversenyei felett köztársa­ságunk elnöke vállalt védnök­séget. Ik. I.) Kulturális hírek • A francia színikritiku­suk szindikátusa az elmúlt évad legjobb franciaországi színlelő adásának Racine Berenice-ének a bemutatóját minősítette (Ro­ger Planclion rendezésében, a Théátre Montparnasse-ban), holtversenyben Witold Domoro­wicz Operette című színjátéká­nak a bemutatójával (Jacques Rosner rendezése a Nemzeti Népszínházban). Q Ránki György operát írt Madách Imre: Az ember tragé­diája című művéből. Az új ze­nemű ősbemutatóját erre az évadra ígéri a budapesti opera. • Werner Ruhnau esseni színházépítőt bízták meg a mün­cheni „Totális Olimpiai Szín­pad" megépítésével, amely Wal­ter Gropius és Erwin Piscator szellemében, az elképzelhető összes technikai megoldás le­hetőségét biztosítja a, rendező számára. Werner Ruhnau híres gelsenkircheni színházépületét a német színpadi építkezés leg­sikerültebb újdonságának te­kintik — technikai vonatkozás­ban. AZ EMBER EL TOVÁBB A bratislavai Művészetek Ha zának legszomorúbb kiállítása minden bizonnyal a mostani. Latin-Amerika mind ez ideig legnagyobb földrengését doku­mentálja, fényképek elfogulat­lanságával, mellébeszélés nél­kül. A perui nép szörnyű meg­próbáltatását, mindnyájunk véd­telenségét a természet herkule­si erejével szemben. Ahány kép, annyi keserű pi­rula: összeroskadt városok és falvak romszörnyei ijesztgetik a csetlő-botló embereket. Isko­lapadok iskola nélkül: szél la­pozza a gyerekek könyveit. Ria­násokkal körülzárt autók az út­test épen maradt részein. Nyolcéves gyerekek gerendával a vállukon. Telefonoszlop ma­gasságúvá emelkedett kőkupa­cok. Két kő között alkalmi konyha, mert az élet élni akar. Gyerekét simogató anya — a szörnyűség közepette is moso­lyog. Romokban Yungay, Chimbo­te, Casma, Huaraz és más vá­rosok. Az adatok Ismertek: 60 ezer halott, 120 000 sebesült, egymillió hajléktalan. Az anya­gi kár 507 millió dollár. A világ segítségére siet Pe runak. Eddig 63 állam járult hozzá e nagyon rászorult or­szág újrateremtéséhez. Mezőgaz­dasági reformok, új ipari tör­vények biztosítják máris a to­vábbéllietés lehetőségét. Az új Yungay Peru büszkesége lesz. Mert az ember minden tragédia ellenére fölemelt fejjel él to­vább. —cz— AKI NEM RETTENT MEG A HALÁLTÓL... A géptávírók megdöbbentő hírt közöltek néhány nappal ezelőtt: a Batumi—Szuliumi vo­nalon közlekedő AN—24 szovjet utasszállító repülőgépet két bandita eltérítette útjáról, és Nagyezsda Kurcsenkova légi­kisasszonyt, aki a bűncselek­ményt meg akarta akadályozni, megölték. A részleteket Geqrgij Cahraki­ja, a repülőgép parancsnoka mesélte el až újságíróknak, mi­közben mentőautóban várta, hogy a tbiliszi kórházba szál­lítsák. — Hallottam és valahogyan ösztönösen megéreztem, hogy az ajtó mögött történik valami. Aztán az ajtó kinyílt és meg­láttam Nagyát. Az egyik rálőtt, ő azonban hátrált és saját tes­tével védett bennünket a go­lyók ellen. Azonban a másik bandita abban a pillanatban rám lőtt, a golyó a hátamba fú­ródott ós elvesztettem eszméle­temet. Amikor magamhoz tér­tem és segélyjelet akartam le­adni, az összeköttetés már megszakadt. Valerij Fagyejev, a navigátor is eszméletlen volt, őt is lövés érte. Sebesült kezé­ben még mindig a mikrofont szorongatta. Az egyik bandita letépte fejemről a hallgatót. Kezükben gránátokat tartottak és hallottam, amint az egyik megjegyezte: „Ezeket a gráná­tokat nem maguknak, hanem az utasoknak szántuk". Ügy vezet­tem a gépet, hogy az egyik ol­dalról a másikra dobált ben­nünket. Csakhogy ez sem segí­tett. Az egyik rám kiáltott: „Hagyja abba vagy lelőjük és a repülőgép lezuhan. Vezesse a gépet a határhoz!" Mindent el­követtem, hogy megmentsem az utasokat, és ezért kellett Trab­zon irányába vezetni. A batumi repülőtérre szállí­tották a repülőgép többi utasát ls. Örökre hálásak lesznek a gép személyzetének, a hőslelkü Nagyának, Cahrakija parancs­noknak, Szuliko Szavidza má­sodpilótának, Valerij Fagyejev navigátornak és Oganesz Bábá­ján fedélzeti mechanikusnak. — Mi, a gép utasai végtele­Mi hálásak vagyunk á pa­rancsnoknak, a bátor Nagyának és kollégáiknak. A pilóta min­dent elkövetett megmentésünk érdekében, annak ellenére, hogy súlyosan megsebesült és erősen vérzett. — A banditák nem titkolták szándékukat. Az utasok szalon­jában szintén lövöldöztek, és azzal fenyegetőztek, hogy ha valaki feláll, a repülőgépet fel­robbantják. A vezetőfülkébe a szó szoros értelmébe Nagya holttestén keresztül jutottak — mondta az újságíróknak Jurij Kudrjavih, moszkvai jogász. V. Csiszmedzsan a követke­zőket mondotta: — Én is a repülőgépen utaz­tam, és tanúja voltam Nagya Kurcsenkova utolsó pillanatai­nak. Amikor a gép felemelke­dett Nagya szerencsés utat kí­vánt az utasoknak. Aztán min­den olyan hirtelen történt, hogy senki nem tudott beavat­kozni. Nagya utolsó szavai ezek voltak: „Fegyverük van!" Azon­ban nem tért ki a banditák út­jából, ezért lőtték agyon. A gyilkosoknak bűnhődniük kell a szovjet törvények szerint. Aipikor a repülőgép Törökor­szágban leszállt, Zinaida Levi­nová, a gép egyik orvosnő uta­sa azonnal a vezetőfülkébe ro­hant, ahol a navigátor vértó­csában feküdt. A lövés a tüde­jét érte. Az orvosnő kezével szorította el a sebet és jelen volt a műtétnél is. Mivel a se­besültnek sok vérre volt szük­sége, Levinova a saját vérét ajándékozta. Szuhumiban esett az eső, de akik nem voltak szolgálatban, a kifutópályán várták a Nagya Kurcsenkova koporsóját szállító repülőgépet. Közeli ismerősei ős barátai hinni sem akarták, hogy meghalt. Mit mondhatunk Nagyáról? Csinos, fiatal lány volt, barátai között közkedvelt. Beszéltünk legjobb barátnőjével, Duszja Maninova lógikisasszonnyal, akivei az utóbbi időben együtt lakott. Jobb barátnőt nem is kíván­hatok. Utoljára akkor láttuk egymást, amikor háromnapi szabadságon voltam. Szerette a zenél és éppen a 20. születés­napjára készülődtünk. A távoli Udinurdtban Nagya édesanyja meghallotta, hogy a lányát szerencsétlenség érte. Duszja két órával azelőtt be­szélt vele telefonon. — De él? — kérdezte az édesanyja. Duszja hallgatott és csende­sen sírdogált. Aztán ismét el­hangzott a sürgető kérdés: „Él?" Valaki Duszja helyett vá­laszolt:- „Igeit" . . . Holnap érkezik a vőlegénye Leningrádból. A közeljövőben tervezték az esküvőt. Nagyja olyan volt, hogy mind nyájan szerették őt. Nemcsak az arca volt szép, hanem a lel­ke is. Azt mondják, hogy a lé­gikisasszonyok mosolya gyakor­lat kérdése. Utasításra moso­lyognak. Nagya úgy mosolygott, mintha minden emberben a ba­rátját látta volna. A tenger feletti légtérben tu­lajdonképpen nemcsak bandi­ták és a fiatal komszomolista harca volt ez, hanem két világ nézet küzdelme. A lövések, amelyek kioltották Nagya Kurcsenkova életét, hal­hatatlanná tették a fiatal hőst. -A két bandita jellemzése megtalálható a bírósági, a rendőrségi jegyzőkönyvekben. Brazinkaszt, az idősebbet sik­kasztásért már megbüntették, majd mint üzletvezetőt lopásért 5 évre ítélték el. A tolvajból végül is légi kalóz, bandita és gyilkos lett. Fegyvert adott a fia kezébe, hogy öljön. Most a határon túl azt hirdeti, mindezt azért csinálta, hogy „szabad" legyen. De mint a nyugati hír­ügynökségek jelentik, a gonosz­tevők 6300 dollár értékű rubelt és valutát vittek magukkal, amihez természetesen nem be­csületes úton jutottak. A szovjet emberek jogos fel­háborodással követelik: a gyil­kosokat azonnal adják ki a szovjet hatóságoknak, hogy el­nyerjék méltó büntetésüket. G. Bocsarov, G. Ignatyenko és T. Mamladze (Týdeník aktualít) A „Život" alkotócsoport kiállítása A fenti csoportba realista szemléletű képzőművészeink tö­mörültek. „Emberkapcsolatú" műveik jelzik ars poeticájukat, amely korunk nagy brit szob rásza, Henry Moore fogalmazá­sában így hangzik: ..Művésznek lenni azt jelenti: hinni az élet ben", s a Život tagjai hisznek az életben, amelyet kutatószem­mel lótnak, s láttatnak velünk, akik a rohanó élet szorongásai között szomjazzuk a szépet, az igazat. Modern technikai korunk embere hatványozottan igényli a realitások mellett a képzelet lendítő erejét. Vágyunk a vizu­ális ötletekre, a színek és for­mák adta hangulatra. Nem ri­aszt, sőt felfrissít a „delírium colorans" — a színek őrjöngé­se. Keleti Gusztáv még ezek­kel a szavakkal ítélte el Sziny­nyey Pacsirtáját: Izgatnak a fe­kete-jehér művészet feszültség­gel teli összefüggései, s a szob­rokban formává szilárdult in­dulat." Bratisiavában a Művelődés Házának októbsri tárlatán sor­jázó, 1967—70 között keletke­zett alkotások egyike a rövid­del ezelőtt elhunyt nemzeti mű­vész, /. Alexy hangulatos pasz­telltechnikájú városrészlete. Cse­miczky László vízfestéseinek mái az elnevezése is poétikus: Hegyek szimfóniája, Tükröző­dés, Forró alkony. A természet lelkes megfigyelője teremtő lá­tással újra rimdezi a tájat. De amit ecsete rögzít, a látvány­nak nem leírása, hanem költé­szet. Semmibe foszló zöldekből és sárgából, a lenyugvó nap vér­színű sugaraiból hangszerelt zene. — j. fíhovan alakos mo­notípiáin a színek lélektani ere­jét kiaknázva méltatja a női test hajlékonyságát, szépségét. Fr. Gajdos elmélyült gondola­tisággal fogalmazza meg a szá­zadunk kitárult világának meg­ismerésére törekvő ember intel­lektuális erőfeszítéseit. Franti­šek Kucllác drámai fényhatá­sokkal erőteljes ecsetvonások­kal, jól összefogott kis kompo­zíciókban tár elénk néhány tra­gikus s egy-egy nyugalmas moz­zanatot. fi. Lehotský a látványt konkrétabb tárgylasságától fel­oldó Hajnala opálosan áradó fények, sugárkévék zengő szö­vedéke. P. Matejka nagyméretű, komor hátterű vásznain kemény vonásokkal barázdált arcú par­tizán, s vastag, fekete kontúrok közé fogott elítélt és kivégzett társai, kik a fasizmus tébolya ellen harcoltak —, emlékezted­nek a múltra. Szép, fekvő dra­périás aktjának plasztikus for­máit finom, erotika fűtötte ró­zsás sugárzás öleli körül. D. Milly a réteges, tektonikusán rögzített sziklákat, mezőket ná­la szokatlanul meleg, élő szí­nekkel írja át. j. Nemeik kes­keny formátumú, vegyes tech­nikájú átszellemült tájai íTa­oaszi eső, Áradás, Borulat, Kö­dös reggel) lefokozott színská­lájukkal, apró, finom kalligra­fikus részleteikkel a távolke­leti tusfestményeket idézik. /. Sturdík finom atmoszférájú Elégiájának a Varjak gyülekeze­tének, a Horizontnak s a töb­binek „titkos remegések az erői". Weiner KráT érzékeny ecsetjárással egy kis szlovák parasztszoba falai közé sűríti a való életet s a nuHészetet, a népies festésű tarka bölcsőt ringató anyát, a legendás Há­rom királyokat, s a nyíló aj­tón a tél hidegéből munkájából hazatérő apát. Szürrealista ha­tású kompozíciója a kristályo­san tiszta rajzzal kifinomult formákkal, színekkel, érzelmi telítettséggel rögzített trancia­országi élményeiben gyökere­ző Vézelay, aranyfóliától csil­logó templomával, angyalarcú asszonyával. Az eszmei tartalmak kifejezé­sére oly alkalmas grafikában Szabó Gyula lapjai vezetnek. Művészetében jelen van a két alapvető mozzanat: a tehetség s a tökéletesen csiszolt, mes­terségbeli tudás. Filozófiája fel­öleli az örökkön-örökké változó életet, a keletkezést s az ele­nyészést. A kegyetlenül vigyor­gó csontkoponya az utolsó szen­vedélyes és szenvedéses kerin­gésre: a Haláltáncra kénysze­ríti a dinamikusan váltakozó, kiáltó erejű vörös, fekete, fe­hér és sárga színfoltokat. De egyik rajza megszólaltatja az Angyali gondolatot. S a fekete alapba fehér vonalakkal karcolt, szinte szobrászi erővel formált arcélű asszony alakját is, és felteszi a kérdést: Kl tudja miért? Utal az emberi agy ti­tokzatos, de irányítható munká­jára a céltudatos szellemi te­vékenységre. fi. Baöik érdeklő­dése a mindenség, a természet jelenségei, a növény- és állat­világ felé tárul. S „a tengernyi lényegtelenből a lényegest eme­li ki" (Brassai) finom ívű fa­metszetein. Fr. Studený ex­presszív tusrajza forró indulat­tól feszülve kiáltja világgá: „Hagyjátok abba a gyilkulástí" I. Schurmann mai ritmusú ex libris sorozata tartalmi- ós for­mai erényekkel tíínik ki. A plasztika nyelvén szólnak R. Pribiš nemesen formált klasszikus harmóniájú érmei, valamint L. Cvengrošová szoci­ális mondanívalójú, tuniszi és indiai emlékeit idéző hidroná­iium plakettjei. Egyiktik ciine: Néma vád, dehogyis néma! Szí­vet szorító sikoltás a csonttá­bőrré aszott anya és két éhség­től támolygó gyermekének átélt megjelenítése — Káthe Kollwitz fából faragott szobrának alig tagolt tömbszerkezete megrá­zóan érezteti a törékeny báliak­ra nehezedő sokak gondját, el­kínzott arca az elviselt sorscsa­pásokat. A hegesztett vasból fegyelmezett erővel alakított Fekete Madonna, az afrikai anya kicsiny gyermekével ugyanazt fejezi ki, amit az új kőkorszak kisplasztikáiban fel­bukkanó ősi anyaistennő kar­ján á kisdeddel kifejeze'tt. — A. Racko modern ineggátású fémdomborművei szintén emlí­tésre méltók. Még iléhány Art Protis falkárpit fokozza -a fa­lak színességét. L. Kellenber­ger t grafikus művész műfaji át­tétellel oldotta meg a Modrai nóta, a Partizán ballada \extil­ben való kifejezését. A zömben rangos összképei nyújtó csoportkiállítás látogatói még ennél is több érdeklődés­re számot tartó művel találkoz­hatnak az e hónap 25-ig tartó tárlaton. BÁRKÁNY jENÖNC (ÍjjM|HHH| jü <D -0> _o >­O CL -C -s J fi' : '••* ' - íJt' - . ' ' „ • • p

Next

/
Thumbnails
Contents