Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-28 / 257. szám, szerda

Miénk lett a gyár, a bánya MA ÜNNEPELJÜK HAZÁNKBAN AZ ALLAMOSÍTAS 25. ÉVFORDULÓJÁT Ezelőtt 25 évvel, a mai napon államosították hazánkban az ipari vállalatokat, a bányákat és a bankokat. Ezzel gyakorlatilag Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével felszámoltuk a kizsákmányolást és az ipar, a kereskedelem fejlesztése, valamint az országépités előtt sarkig tártuk az ajtót. Szlovákiában azóta egy-egy év folyamán az ország gyarapítása terén nagyobb eredményeket érünk el, mint az államosítás előtt 10—20 év alatt. Ennek folyami teherszállító hajók gyártására. Ez a hajó — amelyet a nemrég Komáromba látogató Ludvík Svoboda köztársasági elnök és kísérete is megtekintett — teljesen automatizált és nem marad el a világszínvonaltól. Az üzem ilyen méretű kiépítésére az államosítás után került sor. Ma már a gyárban nem találunk olyan munkahelyet, ahol ne a legmodernebb gépekkel dolgoznának. A vasröntgentől kezdve a szimmetriám" mi. A komáromi új hajógyár hatalmas szerelőcsarnokaiban világszínvonalú itszómíívek készülnek. V Pribil — CSTK felvétele ,/U kapcsán nemcsak az új mammutvállalatokra — Kelet-szlovákiai Vasmű, Slovnaft — gon dolunk, hanem azoknak az ipari létesítményeknek a korszerűsítésére is, amelyek már az államosítás előtt is működtek. Két ilyen üzembe, a Surányi Cukorgyárba és a komáromi Steiner Gábor Hajógyárba látogattunk el. A két üzem — ha összeadjuk „életkorukat" — megközelítőleg 200 éves. Megnéztük: mit kaptak az államosítás óta, mi volt egykor az Üzemben, mit és mennyit gyártottak és mi történt az elmúlt negyedszázad folyamán? 1898 áprilisában a Duna és a folyam holt ága (a komáromiak Kis-Dunának hívják) közé zárt, természeti szépségekben bővelkedő Erzsébet-sziget csücskén a MFRT (Magyar Folyami és Tengerhajózási Részvénytársaság) a Duna túlsó partján a várostól nyugatra elterülő Győrből áttelepített egy hajójavító műhelyt, amelyben novemberben a derék mesterek meg is kezdték a munkát. Az említett évben a hajójavításon kívül kél 600 tonnás uszályt is készítettek. Két évvel később — amikor a gyárnak megközelítőleg 150 dolgozója volt — néhány gőzhajó javítását végezték el. Akkor még a legmerészebb álmokat szövögető művezető, mester vagy munkás sem gondolt arra, hogy az üzemből később Dél-Szlovákia egyik ne7 hézipari fellegvára lesz. Az államosítás után néhány évvel később azután erre is sor került. A szigeten levő gyár — ha az évek folyamán kapott is néhány gépet, berendezést — a nehézipar fejlődésével nem tudott lépést tartani, ezért — akárcsak ma — egy szerdai napon, 1947 áprilisában ünnepélyes keretek között a régi gyártól nyugatra, a Duna holt ágánál letették az új hajógyár alapkövét. Hogy milyen üzemet építettek ki itt az évek folyamán, azt egy cikkben jellemezni lehetetlen. Szükséges látni a gyárat, napokon, heteken át kell szemlélődni tágas, üvegkupolás szerelőcsarnokaiban, ahol óriási hajótestek állnak a sólyákon, meg kell nézni a hajógyárban különösen nagy méretű anyagmozgatás egy részét lebonyolító futódarukat, és természetesen látni kellene az üzemben egykor készített és ma készülő úszómüveket. Öriási szenzációt váltott ki, amikor az üzem kikötőjét elhagyta az első Diesel-elektromos meghajtású, MOL jelzésű személyhajó, amely a Rosszija nevet kapta. Nem véletlenül, mert a komáromi hajógyár első számú kereskedelmi partnere a Szovjetunió és ez a luxusúszómű is szovjet megrendelésre készült. Gyártottak azután az üzemben 800 lóerős folyami vontatóhajókat, hűtőhajókat, vedersoros kotrógépeket, tolóhajókat, majd — szintén szovjet megrendelésre — rátértek az üzem dolgozói a 2700 tonnás kusan működő és egy gombnyomással nagy mennyiségű vaslemezt a beprogramozásnak megfelelő méretben egyszerre levágó géptől egészen az iizemi kikötőben nemrég felszerelt, több irányban forgatható rakodódarukig megtalálunk mindent, amire a korszerű gyártásban szükség van. A komáromi hajógyárban az utóbbi 20 év folyamán annyi különféle rendeltetésű úszóművet készítettek, hogy ugy kisebb tengert be lehetne „népesíteni" velük. Az üzem világszínvonalú hajóleeresztő berendezést, korszerű megmunkáló gépeket kapott. Nem feledkeztek meg azonban a dolgozók igényeiről sem. A gyárépítéssel párhuzamosan készült el az üzem környékén az első és második lakótelep, ahol nagyrészt hajógyáriak laknak. S hogy mi lett az egykori 150 munkásból? Elég egy példát felhozni: délután 15 óra után (amikor az első műszak véget ér) a gyár közelében elhaladó 63-as számú műúton úgy özönlenek az emberek, az autók és motorkerékpárok, hogy hosszú ideig kell várakoznia annak, aki át akar menni az út másik oldalára. Az üzem több száz gyárral kooperál, gyártmányait a Szovjetunión kívül a Magyar Népköztársaság és Lengyelország is vásárolja. Amit az államosítás előtt a különféle részvénytársaságoktól a morzsához hasonlíthatóan apránként kapott, az teljesen eltörpül az új korszak adta vívmányok mellett. A kis hajójavító műhelyből nagy üzem. Közép-Európa legnagyobb hajógyára lett. A fennállásának 120. évét 1972-ben ünneplő Surányi Cukorgyárba a legjobbkor érkeztünk. Igy október vége felé az üzem környéke hangyabolyhoz hasonlít. Teherautók, traktorok hordják a cukorrépát, amely a két magas kéményével ezekben a napokbali megállós nélkül „pöfékelő" üzemben fontos fogyasztási cikké: cukorrá alakul át. Ezt — nem véletlenül — fehér aranynak nevezik. A Surányi Cukorgyár országos viszonylatban is jó minőségű „fehér aranyat" állít elő, melyet — a régi gyakorlattal ellentétben — automata gépek segítségével egykilós és hétgraminos csomagolásban hoznak forgalomba. A surányi cukrot hazánk csaknem valamennyi vendéglőjében megtalálhatjuk az illatos kávé vagy tea mellett és az önkiszolgáló üzletek polcain. Mióta is forognak a kerekei ennek az üzemnek, és mit kapott az államosítás óta eltelt 25 év alatt? A kérdésre az üzem igazgatója, Ján Vitek válaszolt. — Az üzemet a Magyarországon levő ercsi cukorgyárral együtt 1852-ben alapította egy részvénytársaság. Az első cukor 2 évvel később került ki az üzemből. A berendezéseket gőzgépek hozták mozgásba. 1908ig nem eszközöltek semmilyen változtatást a gépparkban. A gyár csak azt a répát dolgozta fel, amelyet saját mezőgazdasági földterületein termesztett. Az üzem termelékenysége az államosítás után évről évre ugrásszerűen növekedett. A cukorgyár mellett korszerűsítették a malomrészieget, amely finom lisztet készít. A cukorrészleg kereken háromszor annyit termel, mjnt 1948 előtt. A dolgozók létszáma átlagban eléri a 850-et. Naponta 22—25 vagon répát dolgozunk- fel, évente 650 vagon lisztet és 270 vagon cukrot szállítUHk a kereskedelmi központokba. Épültek új gyárr részlegek, szociális létesítmények, a gyár közelében levő kastélyt lakóházzá alakítottuk át. és ezenkívül több helyen nagyarányú lakásépítkezésbe kezdtünk. Surányban az üzein államosítása óta eltelt negyedszázad óta a többi között tanoncintézetet is építettek, amelyben nemcsak Surány, hanem az egész ország számára képeznek ki cukorgyári szakembereket. Eddig meg közelítőleg 650-en végezték el ezt az iskolát, akik hazánk cukorgyáraiban kamatoztatják tudásukat.^ Vltek igazgató elmondotta, hogy a termelékenységet nemcsak beruházással, új gépek vásárlásával és korszerűsítéssel szorgalmazzák, hanem az üzem dolgozói egyéni és kollektív munkavállalásokat is tesznek. Az üzem 600 alkalmazottja bekapcsolódott a „Mindenki szocialista módon" mozgalomba. Az idén elfogadott vállalások értéke több mint 400 000 korona. Történt még valami Surányban. ami dicsérő szót érdemel. A cukorgyár dolgozói elhatározták, hogy az idei répakampányt egy nappal lerövidítik. Ez pedig igen „hosszú nap", inert ahhoz, hogy az összes feldolgozásra szánt répából a pontosan kiszámított technológiai időszakon inneu — léhát egy nappal hamarabb — cukrot készítsenek, mindenekelőtt az szükséges, hogy a répa szeletelését minden nap még a rendes munkaidő előtt megkezdjék és az itl.ény minden napján a tervezettnél több nyersanyagot dolgozzanak fel. Ha a Surányi Cukorgyárat tá volról szemléljük, az a benyomásunk, a fennállása óta eltelt közel 120 év alatt alig változott valami az öreg falak között. Pedig az államosítás óta az üzemet teljesen villamosították, korszerű csomagológépeket szereltek be, új munkahelyeket lé

1 tesíteltek. Csak a falak a réA Surányi Cukorgyárban automata gépsorok csomagolják a cukrot. ]. Bakala — CSTK felvétele giek, a munka stílusa gyökeresen megváltozott, ami a termelékenység örvendetes növekedésében mutatkozik meg. Két üzem, két ragyogó példái Mind a két munkahely bizonyítja, hogy az államosítás a várakozásnak megfelelően, teljes mértékben valóra váltotta azokat az elképzeléseket, amelyek pártunkat vezérelték, amikor ezt a történelmi fontosságú lépést 25 évvel ezelőtt a dolgozók millióinak támogatásával megvalósította. KOMLOSI LAJOS MITŐL FOKOZÖDIK AZ AKTIVITÁS? Néhány tapasztalat a losonci járási pártbizottság munkájából A losonci járási pártbizottság ellenőrzési és revíziós bizottsága helyiségében nagy a forgalom. Van nap, amikor ötven ember is megfordul itt. Míg régebben több volt a lakásügyekkel, közigazgatási, vagy munkahellyel kapcsolatos panasz, addig napjainkban ezek a kérdések szinte kivesztek az operatív munkából. Ennek oka egyrészt az, hogy megjavult a közigazgatási intézmények munkája, másrészt pedig a jelenlegi politikai helyzet, amely számos vonatkozásban jelentős operatív munkát követel meg. Sokan félremagyarázott kérdések tisztázása ügyében jönnek, nagy azoknak a száma, akik az átigazolásokkal . kapcsolatos vélt, vagy valódi sérelmek ügyében kérnek magyarázatot. Néhány jellemző mozzanat ebből az operatív munkából: Egyik intézmény volt igazgatója a számára kedvezőtlenül zárult átigazolási eljárás eredményére panaszkodott. Nem tudja további munkáját elképzelni, mint pártonkívüli. Ogy véli, ezek után a párt elzárkózott előtte, pedig ő jóvá szeretné tenni hibáját. Hogyan, miképp keresheti a párthoz visszavezető utat, hogyan bizonyítsa, hogy tévedése helyrehozható? - kérdi. A pártmunkás, akihez panaszával fordul, nyugodtan magyarázza: „Viszony odút a párthoz nemcsak igazgatói tisztségben bizonyíthatod, senki sem állítja, hogy nem érdemelheted ki a jelvételt a pártba ..." Az ügyfél meglepetten fogadja ezeket a szavakat. Mindeddig a helyzet teljesen kilátástalannak tűnt előtte, „félredobott" embernek látta magát. Megnyugodvc távozik. Az eset így leírva igen egyszerűnek tűnik, de a beszélgetés szenvedélye, az érvek és ellenérvek sokasága, és végiil a kölcsönös bizalom légkörének kialakulása az ügyfél és a pártmunkás között az egyéni sors féltésének minden árnyalatát tükrözte . .. Más ügyfél átigazolási eljárásának felülvizsgálását követeli. A tisztségviselőnek feltűnik, hogy, amíg a párttagságról, a pártigazolványról volt szó, nem fellebbezett, s most, amikor munkahelyén a tisztségek betöltéséről tárgyalnak, gyorsan siet a fellebbezéssel ... Az ügyintéző -ez| kereken megmondja ügyfelének és nem ad reményt kérelme elintézésére. „Azt mondták nekenv a munkahelyemen, hogy más munkát, mint fizikait nem végezhetek a vállalatnál" mondja a következő ügyfél. „Ki mondta ezt? — kérdezi az ügyintéző. — Küldd ide, ismételje meg előttem!" „De ő azt mondta, hogy ez a járási pártbizottság döntése" — erősködik az ügyfél. Erre már a járási pártbizottság dolgozója is mérges lesz, ki mer a felsőbb pártszervvel takarózni? Ha nem képes valaki saját érveivel a valóságos helyzet alapján dönteni, miért akar „szépnek" tűnni a pártbizottságra való hivatkozással? Azt hiszi, így teljesíti a járás döntését a rendteremtésről a gazdasági vezetésben? Azt a munkahelyen kell tudni, hogy az illető képes-e betölteni valamely gazdasági tisztséget, vagy sem, ilyesmiről a járás nem dönt. Vagy odavaló az illető, vagy nem. A járás: pártbizottság dolgozója feljegyzi: „Utánanézni, szolgálati vonalon tudják-e érvényesíteni az üzemben a pártirányvonalat. Megértették-e, miről van szó???" Persze, nemcsak panaszokkal jönnek az ellenőrzési bizottságra. A jnb pártszervezetében például többen attól tartottak, hogy néhány „atraktív" személy kizárása után a pártélet színvonala csökken. Néhány hónapi gyakorlat után kitűnt, hogy a pártszervezet tanácskozásai eredményesebbek, mint azelőtt voltak. Konkrét problémák konfcrét megoldásáról folyik a vita, konkrét intézkedéseket hoznak. A látványos szónoklatokat kevésbé látványos, de annál kézzelfoghatóbb eredmények váltották fel. Az egyik iskola pártszervezetéből az elnök beszámol róla, hog.v ma nagyobb a pártszervezet tekintélye mint bármikor azelőtt, pedig előbb 18, ma pedig csak 7 tagja van. Most a gazdasági vezetés és az intézmények tisztségéinek káderkérdései vannak napire. den a járás legkülönfélébb munkahelyein. A tisztségek betöltésében az elvtársak az üzemekben és az intézményekben nem minden esetben képesek önállóan dönteni. Ezért a járási pártbizottságra jönnek és egyes emberekről az átigazolásnál felvett jegyzőkönyvet kérik, hogy ahhoz igazodhassanak. Nem kapják meg. „Igazodjatok ahhoz, ki hogyan végezte és végzi a munkáját, hogyan ismeritek. Az lenne a legkönnyebb, hogy a járásra hivatkozzatok. Az nem érv, az formális tevé kenység. Ha rosszul oldjátok meg a dolgot felelősségre vonunk. Ha jól — rendben van. De a kérdést nektek a konkrét helyzet alapján kell megoldanotok." Ilyen és hasonló válaszokat kapnak azok, akik még nem tanulták meg az önálló munkastílust, vissza szeretnének csúszni a formális pártmunka módszeréhez. És ez a pártalapszervezetek aktivitásának egyik feltétele. A losonci járási pártbizottság nemcsak afelett őrködik, hogy az elvtársak ne kerüljenek a formális pártmunka talajára, hanem azzal is törődik, hogy állandóan felszínen tartsa az aktivitást. Az alapszervezetekben az elvtársak azt mondogatják, hogy „a járás most jól meghajszol bennünket". A járáson viszont azt tartják: „Ha nem lesz állandóan rajta a szemünk a szervezeteken, rövidesen visszajutnánk oda, ahol öt évvel ezelőtt voltunk". A járási pártbizottság politikai dolgozói mindegyikére rábíztak néhány alapszervezetet, összesen 24-et. E 24 szervezet munkastílusát, eredményeit nagyon részletesen ellenőrzik és havonta elemzik helyzetüket. Az ellenőrzött szervezetek munkájában nagyrészt tükröződik az általános helyzet és számos itt szerzett ismeret általánosítható. Ebből levonják a következtetéseket és az esetleges hibák elkerülésére konkrét intézkedéseket tesznek. Egyhónapi időközökben úgynevezett differenciált ellenőrző tanácskozásokat tartanak, amelyeken részt vesz a járási pártaktíva. A tanácskozások munkaterületenként — mezőgazdaság, ipar, közbiztonság, iskolaügy. egészségügy stb. — differenciáltak. A vitában az alapszervezetek képviselői beszámolnak arról, mennyire jutottak a legutóbbi határozatok valóra váltásában és a feladatok teljesítésében. A tárgykör a munkakezdeményezés fejlesztésére, az ideológiai munkára, az agitációra, a kádermunkára vonatkozik a konkrét feladatok alapján. Az új feladatokat az aktíva a 24 részletesen ellenőrzött szervezetben tapasztaltak és az elhangzott vita szerint kapja meg ismét a lehető legkonkrétabb formában. Mindenki tudja, hogy legközelebb ismét számon kérik az eredményt... A járási pártbizottság politikai dolgozóinak rengeteg a munkájuk. Egyik aktíváról a másikra mennek, hol ebben, hol abban az alapszervezetben tűnnek fel. Most elnökségi ülésre gyülekeznek Ondrej Barto vezető titkár szobájában. Itt megy Sárkány, Tankina, amott Bacfura elvtárs. Kezükben jegyzetek, tele konkrét adatokkal. Tudják, hogy nem általános véleményt kérnek majd tőlük az ülésen, hanem konkrétumokat. Hogyan teljesítették ők feladatukat, hogyan a rájuk bízott pártaktíva, hogyan az alapszervezetek, hogyan aktivizálják az alapszervezetek, a pártcsoportokat, a pártcsoportok megbízzák-e konkrét feladatokkal egyes tagjaikat. A kapcsolat a tagoktól az elnökségig és viszsza közvetlen. Ezért van miről tárgyalni és ezért lehet konkrétan tárgyalni. Ezért beszélhetünk arról, hogy a losonci járásban kézzelfoghatóan, konkrét eredményeken mérhetően fokozódott a párttagok aktivitása. VILCSEK GÉZA