Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-27 / 256. szám, kedd

A boldog viszontlátás A képen az a volt szovjet katona látható, aki 1944 novemberében elsőnek érkezett a jelszabadító szovjet hadsereg élén Királyhelmecre. Megsebesült, s a képen látható Feketéné gyógykezelte. A sok év után ismét jelkereste Királyhelmecet s régi barátait. Látogatása alkalmából barátainak száma is növekedett. Magyar Bertalannal, a városi pártbizottság elnökével azóta állandó levelező kapcsolatban van. Többek között Magyar elvtársnak elküldte azokat az Újságcikkeket is, amelyeket csehszlovákiai élményeiről írt a szovjet újságokba. CSONTOS DÉNES Segítenek a kommunisták A kuntapolcai gépipari üzemet nyolc éve vette át a Szlovák Magnezitművek. Az akkor alig 140 munkás heäyett ma az üzemben mér mintegy 300-an dolgoznak. A részlegeket modern megmunkáló gépekkel szerelték lel, és több új üzemrészt, illetve helyiséget épl tettek. A ^ikerhez sokban hozzájárultak az üzem kommunistái. Az igazolványok kicserélése után a tagság az első taggyűlésen teljes létszámban megjelent. Megvl tatták a tervteljesítéssel kapcsolatos teendőket és konkrét határozatot hoztak. Az üzem kommunistái elkötelezetten dolgoznak és minden téren igyekeznek jó munkát végezni. Drenko László, Kuntapolca A barátsági hónap tiszteletére A barátsági - hónap folyamán a trebišovi járás körzeti községeiben beszélgetéseket szerveznek a CSKP alapító tagjaival és azokkal, akik részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Ezzel egyidőben az állandó filmszínházakban filmés fényképkiállításokat rendeznek, amelyek népünk munkásmozgalmával, alkotó tevékenységével és az utóbbi 25 évben elért munkaeredményeívei foglalkoznak. Horosz Árpád Trebišov BESZÉLŐ TÉNYEK A kommunistaellenes ideológiai diverzió módszerei 1.370 Csak nyílt ideológiai harccal léphetünk fel a burzsoá ideológia ellen ... Társadalmunk minden része aktívan hozzájárul az igazság győzelméhez — állt 1968 áprilisában az akcióprogramban. Nagyon rokonszenves állítás ez. A lovagjátékok szabályaira emlékeztet és az egész társadalom kivétel nélküli becsületes szándékát feltételezi. Két és fél év elteltével a drágán megfizetett tapasztalatok birtokában ítélhetjük meg társadalmunk egyes részeinek hozzájárulását az „igazság győzelméhez". Foglalkozzunk azonban a kérdés másik oldalával is: a burzsoá ideológiával folytatolt harc csupán a gondolatok és érvek nyílt konfrontációja? Az Egyesült Államok óriási összeget, csaknem másfél milliárd dollárt fordít évente az ftn. magánpropaganda apparátusra. Ebből 40 milliót kap a Szabad Európa, 30 milliót pedig az Amerika Hangja rádióállomás. Kívülük a BBC, a Vatikán, a Deutsche Welle, Párizs, Bécs és más állomások is naponta több órán keresztül cseh és szlovák nyelvű műsort sugároznak. Az elmúlt két év alatt 20 új emigráns folyóirat jelent meg Nyugaton. Nagy összegeket fordítanak arra, hogy ezeket a folyóiratokat a csehszlovák polgárok között terjesszék. Nyugaton már vagy száz publikáció jelent meg az 1968—1969-évi csehszlovákiai eseményekről. És miért mindez? Az igazságot akarják felderíteni? Olyan érveket sorakoztatnak fel, melyek nyílt harcot érdemelnek? A több mint 20-éves tapasztalatok meggyőztek arról, hogy a burzsoá kommunistaellenes propaganda nem az igazságért harcol, célja, hogy megingassa, nyugtalanítsa a közvéleményt, kétségeket ébresszen, elégedetlenséget szítson és ellentéteket idézzen elő az emberek és a szocialista társadalom szervei között. Gondoljunk csak arra, hányszor próbáltak ún. vásárlási lázt előidézni. Hány kiagyalt hírt és rágalmat terjesztettek az éter hullámain. Az amerikai hadseregnek az ún. pszichológiai háború vezetésére vonatkozó szabályai többek között a hamis érvet az igaz érvvel azonosítják abban az esetben, ha a kiagyalt érv a cél elérését szolgálja. Az ideológiai hatás fő eszközeit, így a Szabad Európa rádiót is a CIA amerikai kémszolgálat irányítja. A CIA kémkedéssel, diverzióval és felforgató propagandával foglalkozik. Megfelelő parftter lenne a lovagi párbajban? Az ideológiai diverzió az antikommunista ideológiai hatás része. Nem riad vissza a legszennyesebb eszközöktől sem, hogy az emberek tudatában gyengítse a szocializmus és a haladás befolyását. A szocializmus tekintélyének növekedésével párhuzamosan az ideológiai diverzió a burzsoá ideológiai hatás döntő fontosságú részévé válik. Minél lázasabb tevékenységet fejt ki az antikommunista propaganda, annál jobban leplezi ellenséges álláspontját a szocializmussal szemben, annál gyakrabban és nyíltabban fejezi ki „támogatását" iránta. Akadnak olyan emberek is, akik ezt elhiszik. Egyes polgártársaink, -akik naivan hittek az ún. csehszlovák tavaszban, még azt is elhitték, hogy a milliomosok, a régi burzsoá politikusok, a vatikáni püspökök, vagy a február utáni emigránsok szocialistákká váltak ,,az emberarcú szocializmus" hatására. Ennek egyszerű a magyarázata. A kapitalizmus túlságosan lejáratta már magát és a szocialista eszmék befolyása egyre jelentősebb. Az antikommunista ideológiai diverzió alapeszközévé vált a pszeudoszocializmus. Egyes divatos burzsoá filozófusok, így pl. Herbert Márkus is, az anarchista kispolgári „szocializmusok" hívei. Számukra egyre jelentősebbek a jobboldali opportunisták és revizionisták. A burzsoá propaganda még sohasem szentelt olyan nagy figyelmet a kommunista mozgalom renegátjainak mint most. A burzsoá propaganda nagymértékben kihasználja a Roger Garatidy, Ernst Fischer, Oto Šik, J i ŕí Pelikán, Zdenék Heizlar, Eduard Goldstiicker típusú embereket. Teret biztosítanak számukra a főiskolákon, a rádióban, televízióban, sajtóban, könyveik több kiadásban látnak napvilágot. A február utáni emigránsok nyíltan antikommunista tagjai féltékenykednek és minősíthetetlen szavakkal ítélik el azokat, akik a kommunista pártot és a marxizmust támogatják, így Rambousek, a K—231 egyik tagja, nem tud megbékélni azzal, hogy őt, a régi amerikai kémet nem értékelik Nyugaton úgy, mint azokat az embereket, akik Nyugaton, „a szabad világban is" a kommunizmust védelmezik. Egész külünös esetek is előfordulnak. így pl. Ivan Sviták, aki éveken keresztül kinevette marxista filozófus kollégáit, ma újból a marxizmust hirdeti. Ez annál is furcsább, hogy ezt az Egyesült Államokban, a Kolumbiai Egyetem antikommunista centrum alkalmazottjaként teszi.. Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államokban a kommunista mozgalommal való minden kapcsolatot Amerika-ellenes tevékenységnek minősítenek, és az Egyesült Államok nem ad beutazási engedélyt azoknak a csehszlovák emigránsoknak. akik párttagok voltak. Sviták talán megváltoztatta nézeteit? Nehezen állapítható meg, milyen nézeteket is vall egy olyan erkölcsi hulla, mint Ivan Sviták. S ezenkívül valószínűleg nincs is nagy befolyása arra, amit mond és csinál. A Pelikán és Sik típusú emberek és az egész ún. „kommunista emigráció" azt teszi, amit munkaadóik —

ra kommunistaellenes központok követelnek tőlük. Ezek az emberek nem érnének sokat a burzsoá propaganda számára, ha nyíltan elleneznék a szocializmust. Ilyenekből elegük van. Neveikre van szükségük, melyekkel hatni tudnak a közvélemény egy részére. így történhetik, hogy „kommunista" politikusok és ideológusok propagálják nézeteiket a burzsoá tömegtájékoztatási eszközökben. Ota Šik a Bázeli Egyetemen közgazdaságtant ad elő. Vajon marxista közgazdaságtant? Antonín Šnejdárek történelmet ad elő a Sorbonon. Marxista történelmet? A Szabad Európában keresik a kenyerüket azok, akik még nem is olyan régen a Csehszlovák Rádióban lelkesedtek az „emberarcú szocializmusért", így többek között Kare) jezdinský, Pavel Pecháček, Sláva Volný és mások. Munkaadóikat, akik már évtizedek óta milliárdokat fordítanak a szocializmus elleni harcra, ez nem bántja? A legfontosabb kommunistaellenes ideológiai eszközök munkatársai azok az emberek, akik a szocializmus leghívebb támogatóinak tartják magukat. Nem gyanús ez? Vagy talán a burzsoázia céltudatosan saját sírásóit neveli? Vagy talán éppen azokat támogatják, akik az európai és „demokratikus szocializmus" hirdetésével osztály nélküli társadalmat akarnak létesíteni világszerte? Helyes és szükséges, hogy ideológiai harcot folytassunk a burzsoá ideológia ellen. Ez nem az akcióprogram felfedezése, ez a lenini párt egyik alapelve. Annál is inkább, mert a bur-. zsoá ideológia egyre hamisabb érveket használ, féligazságokat, hazugságokat terjeszt. További életünk, munkánk, kulturális eredményeink attól függnek, hogyan birkózunk meg konkrét problémákkal. Ezt ellenségeink is tudják és ezért minden eszközzel arra törekednek, hogy végtelen, meddő vitába bocsátkozzunk. A burzsoá propaganda elleni harcban nemcsak azt kell tisztázni, hogy ki mit mond, hanem tisztázni kell azt is: hol, miért és kinek a pénzéért mondja az illető azt, amit mond. »Rp) KETTŐS FELADAT Politikai és gazdasági életünk konszolidálódásában jelentős szerep hárul a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra. A dolgozó tömegek és a kommunista párt közötti összekötő kapocs szerepét már fél évszázada tölti be eredményesen a szakszervezet. Vollak időszakok, amikor ez a kapcsolat — különböző okok miatt — meglazult, majd ismét megszilárdult. Nem vitás, a felszabadulás után a szakszervezetek szerepe is módosult, mivel már nem az elnyomott, hanem az uralmon lévő munkásosztály szakszervezeteivé váltak. Tudjuk, az ötvenes évek végén a párt vezető szerepének helytelen értelmezése olyan gyakorlatot szült, hogy a különböző szintű pártszervek gyakran ma gnkra vállalták az állami szervek és a tömegszervezetek feladatainak teljesítését is. Ez a munkamódszer a szakszervezeti tagok társadalmi aktivitásának csökkenését eredményezte. A CSKP KB 1965 januárjában, az FSZM munkájának ériékelése során elsőrendű feladatként jelölte meg a szakszervezetek politikai-nevelő tevékenységének fejlesztését. Nem véletlen, hogy a jobboldal 1988—1969 ben ép pen a szakszervezetek politikai-nevelő küldetését támadta. Ebben, és a munkakezdeményezés szervezésében látta a szakszervezetek munkájának deformálásál. A hírközlő eszközök segítségével sikerüli szinte teljesen likvidálniuk a fent említett tevékenységet. Pártunk Központi Bizottsága feladatául adta a pártalapszervezeteknek, hogy saját soraik megtisztításával párhuzamosan gondoskodjanak a szakszervezetek megerősítéséről is. Szükséges, hogy vezető tisztségekbe közmegbecsülésnek örvendő kommunistákat, és olyan pártonkívülieket válasszanak, akik akarják és tudják érvényesíteni pártunk politikáját a szakszervezeti bizottságok munkájában. A közelmúltban láttuk, miként akarták a jobboldali opportunisták „önálló független politikai erőt" kovácsolni a szakszervezetből és szembe állítani a párttal. Tervük nem sikerült. Ez a válságos időszak örök tanulságul szolgál számunkra, mivel a szakszervezet a szocialista társadalomban csupán akkor teljesítheti küldetését, ha segíti a pártot a szocialista építés céljainak megvalósításában. Az elmúlt héten a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának ülésén Lenárt elvtárs a szakszervezetek feladatairól szólva hangsúlyozta: „A pártot a tömegekkel összekapcsolni a szakszervezetek számára kellős feladatot jelent: érvényesíteni a párt politikáját, megnyerni e politika számára a párton kívüli tömegeket és egyidejűleg tolmácsolni a dolgozók panaszait, szükségleteit és részt venni problémáik megoldásában". A közelmúltban a jobboldali opportunista erök csupán e feladat egy részének megvalósítására töre kedtek, a csoportérdekeket helyezték előtérbe, köveleltek és ultimátumokat adtak, teljesen megfeledkezve arról, hogy nem kapitalista, hanem szocialista országban élünk, ahol az állam legsajátabb érdeke a dolgozók szükségleteinek kielégítése. Azok, akik a szakszervezetet a szocialista állam ellenzékévé akarták formálni, már régen nem tisztségviselők, azonban a nézeteikkel sok dolgozót megtévesztettek. Napjainkban gyakran felvetődik a kérdés, hogyan értékeljük a megtévesztett embereket? Fontos hangsúlyozni, hogy ők nem ellenségeink; nagyrészt a szakszervezet politikai-nevelő tevékenységétől függ további véleményük és állásfoglalásuk alakulása. Ha a szakszervezeti bizottságok következetesen teljesítik kettős feladatukat — nevelőmunkájukkal kialakíthatják és szilárdíthatják a dolgozókban az osztályöntudatot, a szocialista hazafiságot, és ha elérik, hogy a munkahelyeken olyan közvélemény alakul ki, amely eleve elítéli a felületesen dolgozókat, azokat, akik selejttermékeikkel csorbítják az üzem, a kollektíva jó hírnevét, — akkor a" megtévesztettek nem sodródnak az ellentéles partra. Különösen fontos, hogy a szakszervezeti bizottságok többet foglalkozzanak a fiatal munkások és a tanoncok politikai nevelésével. Nem szeretnénk általánosítani, de ha arról beszélünk, hogy a fiatalok döntő többsége becsületesen, jól teljesiti feladatát, akkor azt is el kell mnndani: az ifjúság egy része zsákutcába került. Ezeket „a politika nem érdekli", és sajnos, nem ismerik a „politika" szó teljes értelmét, arról pedig többségüknek fogalma sincs, hogy életmódjuk és a munkahelyükön végzett felelőtlen tevékenységük éppen a túlsó partról irányított politikai sugallat hatásának egyik lecsapódási formája. Vagyis tetteikkel akaratlanul is „politizálnak". A munkahelyek kollektíváitól függ, hogy az e csoportba tartozó fiatalok közül mennyien találnak kivezető utat a zsákutcából. Erdekünk minden fiatal, minden becsületesen gondolkodó ember megnyerése. Pártunk mindig a széles tömegek segítségével valósította meg kitűzött céljait, és ma is ezt teszi. Nemcsak hirdetjük, hanem a gyakorlatban is bizonyítjuk: a marxizmus—leninizmus nem dogma, hanem alapelv és iránytű, melyet pártunk meghatározott körülmények között, alkotó módon alkalmaz. A szakszervezet — a párt és a tömegek közötti kapocs —, kettős feladatának hangsúlyozása nem egyéb, mint a lenini alapelvek konkretizálása, amely most azt is jelenti, hogy őszintén törekszünk ügyünknek megnyerni hazánk minden polgárát, nehogy bárki is a túlsó partra, ellenségeink oldalára sodródjék, és számítunk azokra is, akik a múltban hibákat követtek el. E néhány gondolat csupán azt hivatott érzékeltetni, hogy a szakszervezetek kettős feladatának teljesítése nagyon aktuális, de bonyolult, nehéz feladat. Eredményességéért érezzenek felelősséget a pártalapszervezetek is. CSETÖ JÁNOS Szüretelnek a Tornai Állami Gazdaságban. (Berenhaut felv.X