Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-27 / 256. szám, kedd

A MAGYAR TERUIETI SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA Banatos orokosok Felvételünk az előadás egyik jelenetében Ferenczy Annát, Fazekas Imrét és Lőrinez Margitot örökítette meg. (Nagy László felv.l K

ülönös kürtszó dallamát őrzi a fülem. Krakkóban, a Mária-templom nagytornya alatt álldogáltam, s hirtelen megharsant fejem fölött a derűs őszi ég. Mintha harci riadót fújt volna valaki teli tág tüdővel, aztán fölszökött, felívelt a fémes hang, s váratlanul elnémult. Elnémult egy pillanatra a Piacteret környező utcák forgalma és zaja is. Drámai pillanat volt. A megelevenedett legenda. A XII. században a kürtös állítólag ezzel a dallammal riasztotta Krakkó polgárait a tatár hordák támadásának pillanatában. Egy jól irányzott nyílveszsző fúródott a torkába és a riadó hirtelen elnémult. A város áldozatul esett a tatárok dúlásának. Az a kürtszó mindennap, minden teljes órában megszólal a toronyban, tulajdonképpen az óraütést helyettesíti. Okos, éberségre intő hang a világ legbékésebb tere felett, ahol galambok százai sereglenek, föl-fölreppennek, s újra leszállnak a szürke kövezetre. Egy idős, madáreledelt árusító asszonyka zsámolya körül anyák és gyermekek csoportosulnak. Jellegzetes kép, mely alig változik a nap folyamán. Az édesanyák folyton-folyvást vásárolják a kis csomagokban adagolt madáreledelt, odanyújtják a gyermekeknek, s azok ujjongó, csodálkozó szemmel lesik, simogatják a tenyerükből csipegető, nyüzsgő galambokat. Ezek a galambok, ezek a gyermekek, ez a béke — az eljövendő Lengyelország. Évszázados vén falak nézik őket. Ezeréves történelem őrzi őket. Ujjongó, boldog gyermekek. Karonülők és alig tipegők, és fürge futkosó nagyobbak a megszámlálhatatlan sok galamb között. Örvendeznek a derűs őszi napnak, a merev és mozdulatlan kőrengeteg kellős közepén a galambok szelíd és eleven nyüzsgésének. Nincs érzékük a történelem és történelmi nevezetességű épületek iránt. Még sejtelmük sincs arról, hogy szülővárosuk egykor Lengyelország szíve volt. Clmúlik néhány év, meg^ nőnek, s nyiladozó értelmük előtt föltárul Lengyelország dicsősége. Büszkén tekintenek majd a Wawel tornyaira. Megismerik az egykori királyi palotában felhalmozott műkincseket, Lengyelország történelmi aranykorának emlékeit, a nagyszerű székesegyházat, a lengyel királyok és nemzeti hősök temetkezési helyét. Tisztelettel meghajolnak Nagy Kázmér szarkofágja előtt, aki Amerika felfedezése előtt 127 évvel egyetemet alapított Krakkóban. Megismerik Sobieski János, Poniatowskí herceg és Kosciusko dicsőségét. Megismerik Lengyelország nyomorúságát és szerencsétlenségét ls: a tatár és svéd dúlások, s a háromszori feldaraboltatás történetét, a szerencsétlen kimenetelű fölkelések és szabadságharcok történetét. És büszkék lesznek városukra, mely minden körülmények között töretlenül ellenállt az országra zúduló csapásoknak, kulturális és szellemi központ maradt akkor is, mikor már nem volt az ország fővárosa. Büszkén emlegetik majd Ludvik Warirtsky nevét, aki elsőként hirdette meg Lengyelországban a tudományos szocializmus elveit, s akit 1880-ban perbe fogtak a hatóságok, mert megszervezte ,az efső forradalmi munkáspártot. És büszkék lesznek arra, hogy V. I. Lenin 1912 és 1914 között otthont talált e város falai között. Lenin innen irányította az oroszországi forradalmi mozgalmat, és itt szerkesztette a Pravdát, mely Pétervárott jelent meg. Megismerik majd a két világháború közti Lengyelország történetét és a második világháború történetét. Megismerkednek városuk megszállásának és megaláztatásának történelmével és a város felszabadulásának történetével. J

anuár 18. Ez az a nap: 1945. január 18. És csodálkoznak majd, hogy áll még a Wawel minden tornya, hogy áll az egykori királyi palota és áll a székesegyház. Megvan az óvárosi Piactér, és a Posztócsarnokban, akárcsak évszázadokkal ezelőtt eleven nyüzsgés, adásvétel folyik. Áll még a Mária-templom és megvan remekbe faragott oltára, Wit Stwosz pentaptichonja. És elszomorkodnak majd Wit Stwosz mester szopiorú sorsán, aki Németországból érkezett Lengyelországba. Negyvenéves korában érkezett Krakkó városába, tíz éven át dolgozott, míg megalkotta Európa legszebb gótikus oltárát. Hatvanéves volt, mikor visszatért hazájába, s akkor Nürnbergben perbe fogták és megvakították a színek és a finom faragás mesterét. Megnőnek a gyermekek és csodálkoznak majd azon, hogy ősszel oly derűs az ég Krakkó felett. S olykor tisztelettel ejtik ki Konyev marsall nevét, aki a város díszpolgára. Negyvenötben 6 vezényelte a szovjet hadsereg hadmozdulatait, s a németeket fejvesztett menekülésre kényszerítette — olyannyira, hogy nem jutott idejük felrobbantani az aláaknázott Wawelt, sem a székesegyházat, sem a többi történelmi nevezetességű épületet. Áll a Collegium Maius, az egyetem gótikus főépülete. Ödön termeiben méltóságteljes csend honol, s őrzi a hírneves rektorok arcképeit és méltóságjelvényeit. Áll a székesegyház és kriptája őrzi a királyok csontjait, áll a királyi palota és termei őrzik a világ legszebb gobelin-kollekcióját. Áll a Piactéren a Posztócsarnok, és közelében egy zsámolyféleségen üldögél a madáreledelt árusító asszony. Körötte ott nyüzsög a gondtalan gyermeksereg és a megszámlálhatatlanul sok galamb. A krakkói Piactér a világ legbékésebb várostere. A szemem mélyén őrzöm az ujjongó boldog gyermekeket, a mosolygó édesanyákat és a galambokat. A fülem különös kürtszó dallamát őrzi. Mintha teli, tág tüdővel harci riadót fújna valaki, felível, felszökik a fémes hang, s hirtelen elnémul. A monda szerint a XII. században a kürtös ezzel a dallammal riasztotta Krakkó polgárait a támadó tatárok ellen, de alig fújta meg a kürtöt, jól irányzott nyílveszsző fúródott a torkába, s holtan roskadt össze. ' A Mária-templom nagytornyából minden teljes órában megzendül ez a kürtszó. Fölharsan, s elnémul. Elnémul olykor a Piacteret környező utcák zaja is, s e pillanatnyi némaságban szörnyű dráma feszül. A csönd ürességét halálhörgés tölti ki. A galambok és a gyermekek nem értik ezt a kürtszót és ezt a némaságot, de értem én, a felnőtt, az idegen, és értik az édesanyák. Olykor szomorú aggódó pillantást vetnek a gyermekekre és a galambokra. Teljes órát jelez a kürtszó. O

kos, éberségre intő hang a világ legbékésebb tere felett. Kell ez a hang egy olyan országban, melynek népe már-már a nemzethalál sírjába sodródott. Kell akkor is, ha csak egy legendát, egy mondát őriz. Kell akkor is, ha csak az idő múlását jelzi. BABI TIBOR KULTURÁLIS HÍREK O A francia könyvpiacot emlékiratok uralják az őszi hónapokban. A legkülönfélébb célzatú és írásmóddal megírt személyes vallomásokat előtérbe állító vagy kortörténeti szintéziseket kínáló művek kerülnek egyszerre a könyvesboltok kirakataiba. De Gaulle, André Maurois, Jules Romains, Claude Mauriac és Gilbert Cesbrou a legnevesebb emlékírók ebben a szezonban. • A párizsi Bourdelle Múzeum a szobrász 132 Beethovennek szentelt alkotását állította ki — a Beethoven-évforduló alkalmából. Erwin Axer lengyel rendező állítja színpadra Düsseldorfban Dürrenmatt Jelentés egy bolygóról című új színjátékának a világbemutatóját. • Francia—svéd koprodukcióban forgatják a Zola Nanájából készülő filmet. Rendező a svéd Mac Ahlberg lesz, címszereplő a francia Anna Gael. • Georges Simonon huszonöt éve ugyanannál a " kiadónál, a Presses de la Cité-nél jelenteti meg műveit. Ebből az alkalomból a kiadó díjakat írt kl a Georges Simenont népszerűsítő legtökéletesebb könyvesbolt-kirakatok jutalmazására. A pályázaton 15001 könyvesbolt vesz részt. Az előadás megtekintése után egy régi kiitikusanekdóta időszerűsítette változatát mondtam magamban: Területi színházunk bemutatta Nuszics vígjátékát. Miért? — Ezzel az állítólag legsommásabb kritika felidézésével nem akarok senkit sem lebecsülni, a gúnyolódás is távol áll tőlem, csupán azt a hangulatot érzékeltetem, amely elfogott — és nyilván nemcsak engem — a bemutató után. Ám mégis: azt a bizonyos miértet jogosan érzem. Becsülöm és értékelem Nuszics életművét és szerepét a szerb, illetve jugoszláv irodalomban, vitathatatlan tény az is, hogy népszerű, sokat játszott, de nem egyértelműen elismert szerző volt. Azt is tudatosítani kell, hogy alkotásai, különösen szülőhazájában ma már jobbára csak a műkedvelő színpadokon élnek tovább. Ilyen meggondolásból a sok szubjektív és objektív ellenérv ellenére sem vagyok meggyőződve, hogy a színház dramaturgiája jól választott, amikor ezt a darabot „porolta le" a jugoszláv drámairodalom polcáról. Ügy érzem, ha már mindenképpen innen akart választani, akadt volna ott ebben a műfajban is csillogóbb portéka. Ami Nuszics színművét illeti, egyetlen kiaknázható erénye van: kora kispolgári életmódjának és szemléletének szatirikus hangvételű, éles szeműen felvázolt helyzetképe. Ez az a talaj, amelyre siker reményében építeni lehet. Minden más elképzelés darabbeli támpontok hiányában összeomlik. Jozej Felbaba rendező, aki nemcsak az eperjesi Ukrán Nemzeti Színházban és külön• Jurij Pravgyuk mérnök „látható zenét" ad elő harkovi hangversenyeken. A zenével egyidőben fényszórók, színszűrők és forgódobok fantasztikus figurákat és színkompozíciókat vetítenek a vászonra. Pl Érdekes adatokat állít az érdeklődés középpontjába a párizsi ĽExpress. A írancla nép 98 százaléka tud írni és olvasni, de csak 42 százaléka olvas a valóságban. A francia irodalom a régi fényében ragyog, de.alig van olvasója: rengeteg irodalmi kör, de meglepően kevés a könyvtár. Az ango lok, dánok és szovjet emberek 30 százaléka látogatja a könyvtárakat, az amerikalak 20 százaléka; 100 francia közül csak 4,5 — könyvtárba járó. Minden angol 10 könyvtári könyvet kölcsönöz ki egy évben — átlagban —: a francia állampolgárra csak egy kikölcsönözött könyv háromnegyede jut egy évben. Az Egyesült Államok hússzor, Kanada tízszer anynyit költ közkönyvtáraira, mint Franciaország. Egy nép, amely már „túl művelt" ahhoz, hogy — olvasson? — ezsn vitatkoznak most a francia szociológusok; vagy az olvasás már csak egy klssebbségnek az ügye? — így fogalmaznak mások ... • A párizsi Montparnasse Színház mutatja be, Jorge Lavelli rendezésében, Eugen Ionescu Mészárlásosdi című új színművét, amelyet Defoe Feljegyzések a londoni pestisről című műve alapján írt Ionescu azokban a hetekben, amikor a francia akadémia döntését várta felvétele ügyében. böző szlovák társulatoknál, hanem már Komáromban is szerzett kimagasló érdemeket, ezúttal többet és főleg mást akart kihozni a színműből. Szemmel láthatóan „időszerűsíteni" akarta a színművet. Nem az aránylag naiv és eléggé felületesen megfogalmazott történeten keresztül, hanem inkább a szereplők jellemrajzát igyekezett kidomborítani. Ennek érdekében „felhangosította" a játékot, ami több esetben indokolatlan és bántó volt, máskor pedig bohózati elemeket betűzdelve fölöslegesen felgyorsította a jelenetek pergését. Elgondolásait már azért sem koronázhatta siker, mert Nuszics csaknem „egy zsinóron" húzza szereplőit, melyeit egy jól megrajzolt összkép figurái csupán, minden különösebb sajátos vonás nélkül. Aí előadásból így azok a részek sikerültek, ahol nincsenek meg az említett túlzások, mert itt néha felsejlik Nuszics valódi hangvétele s a színmű már említett erénye. Továbbá, Felbaba rendezői munkájából dicsérhetők még a vizuális szempontból szépen beállított jelenetek is. Nem könnyítette meg a rendező feladatát az sem, hogy a fordítás, mely tudtommal már a negyedik magyar változat, eléggé szürkére sikerült, néhány szójáték, egy-egy ötlet lendít csupán a szöveg vontatott ritmusán. Az előadás pozitívuma s egyik fő „megmentője" kétségtelenül a színészek játéka, akik többet hoztak ki a szövegből, mint amennyi benne van. Remélem a vidéki előadások során is olyan mértéktartóak lesznek mint a bemutatón, s nem ragadtatják magukat olcsó bohózati megoldásokra, annak ellenére, hogy ilyen lehetőségek is kínálkoznak bőven. Ha ki akarunk emelni valakit a jól játszó színészgárdából, akkor úgy érzem Fazekas Imrét (Arsicsj illeti az elsőség, aki törés nélkül vezéregyénisége volt a játéknak. Teljesítményének hitelét és értékét a gyakran kifogásolható dikció kissé lerontotta. Turner Zsigmond (Purics jegyző j alakítása is érdekes megformálás, olykor új erényeket csillogtatott a színész játékskálájából. A rendezői elgondolásban fontos szerepet kapott Sarka figurája, akit Ferenczy Anna hitelesen keltett életre. Hasonló dicsérő hangnemben értékelhetjük Lőrinez Margit (Simkaj, Palotás Gabi (Vida), Németh Ica (Ginaj Boldoghy Kató (Danyica), Tóth László (Dimitrijevicsj, Siposs Ernő (Spasics), Boráros Imre (diák j és Ropog józsej (dr. Petrovicsj játéikát is. Platzner Tibor „görbetükrös" díszletterve nehézkes volt, sok fölösleges tárgyat tartalmazott. A mostani előadás jól tükrözte azt a helyzetet, amely jelenleg a Magyar Területi Színházban uralkodik. Ismét bebizonyította, hogy következetes és művészi célkitűzéseken alapuló dramaturgiai terv és munka nélkül nincs nívós színház, csupán egy-egy sikernek mondható kivétel, vagyis előadás. Ez a helyzet tűrhetetlen és a társulat valódi érdekeinek védelmében sürgős orvoslásra szorul. SZILVÁSSY JÓZSEF A PIACTÉRI POSZTÖCSARNOK