Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-04 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

Alig érkeztünk meg a romániai tengerpartra, éppen a sátrat vertük, amikor egy javakorabeli asszony oda állított hozzánk és zamatos magyar nyelven nekünk szegezte a kérdést: Van-e eladó rúzs és harisnya? — Sajnos, nincs. — Maguk nem Csehszlovákiából jöttek? — De igen. — És nem hoztak eladásra se rúzst, se harisnyát? — Nem. — Akkor maguk nem is csehszlovákok .. . Ipolyság: éjjel-nappal Ipolyságon eddig is volt határforgalom, de csak a csehszlovák és a magyar állampolgárokra korlátozódott. A Lengyelországból, NDK-ból érkező turistákat éveken át visszafordították és nagy kerülővel Slovákgyarmaton (Slovenské Öarmoty) keresztül juthattak csak tovább Budapest, a román, bolgár és jugoszláv tengerpart felé. Ebből számtalan kellemetlen helyzet adódott. Az idén felavatták az új vámházat, közben nagyjából elkészült a magyarországi útszakasz Rétség felé és július 20-án, többszöri elodázás után végre megnyílt a határ idegen állampolgárok számára is. A vámosok azóta 24 órás szolgálatot tartanak, így a turisták előtt éjjel-nappal megnyílik a határsorompó. Milyenek hát az ipolysági vámosok tapasztalatai? Elsősorban is megszaporodott a munkájuk. A megnyitás óta a nyári idényben naponta 400—450 gépkocsi kelt át a határon. Az intézés gyorsaságát bizonyítja a vámház melletti falatozó alacsony forgalma ... A határra érkezők nem időznek hosszabban a sorompók előtt, így nem nyílik alkalmuk arra se, hogy betérjenek szomjukat oltani... Az új kiviteli és vámelőírásokat a turisták jobbára megértéssel fogadták. A Magyarországról érkező látogatókat már a belépéskor figyelmeztették a szigorításra. így nem sok nézeteltérésre került sor. Persze, kivétel mindig, mindenhol és mindenben akad. Erről tanúskodik a vámház tetejére dobott papucs is, amiért tulajdonosának vámot kellett volna fizetnie és haragjában hajította oda. Csak ettől komolyabb esetek ne forduljanak soha elő ... A vámház szép, környékén virágok pompáznak, a határőrök és a vámosok a nagy idény után szeptember elseje óta kissé kifújják magukat. Ami itt hiányzik, arról később szólunk. Szlovákgyarmat: csökkenő forgalom Természetesen nem a turistaforga lom csökkent, csupán "az itt átkelők száma. Amióta Ipolyságon megnyílt a határ a külföldi turisták számára, itt a forgalom törvényszerűen megcsappant. Mennyi ez a csappanás? Az augusztusi adatokból ítélve huszonöt százalékra becsülhető. Míg 1969 augusztusában 84 000 személy kelt itt át, 1970 augusztusában már csak 60 000 körül. Az árukivitelt korlátozó új előírásokat a vámosok szükségesnek vélik, mert sok volt a visszaélés. Hétfő például Balassagyarmaton piaci nap. Ilyenkor az egész környékről özönlöttek át és a csehszlovák árut ott értékesítették. A kivitt áruból viszont üzleteinkben hiány mutatkozott. Az új előírások a gyakorlatban is meghozták az eredményt. Eleinte több árut visszatartottak, lényegesen több vámilletéket szedtek be, de a vámosok vallják, hogy az addigi hiánycikkek ma a környék üzleteiben kaphatók ... Nagy esetek? Ugyan, kérem — mosolyognak a kérdésen. Hol van már az az idő! A szomszédos országok közötti gazda sági kiegyenlítődés egyre jobban korlátozza a csempészek lehetőségeit. Egy példát említenek: valaha az ágyneműt tömegével vitték Csehszlovákiából Magyarországra. Ma pedig? Gyakoribb eset, hogy Magyarországról hozzák Csehszlovákiába ... (Természetesen, ez nem csupán a gazdasági kiegyenlítődés pozitív lecsapódása ...) 1968-ból több esetet tartanak nyilván, amikor nagyobb összegekben akartak csehszlovák pénzt kivinni az országból — hazai és külföldi turisták egyaránt. Ez csak addig tartott, amíg külföldön nagyobb VÁMOSOK, CSEMPÉSZEK, SZOLGÁLTATASOK Az első tenger-parti élmény félreérthetetlenül meggyőzött arról is, hogy az idegenforgalom nem csupán személyek áradatát, hanem árumozgást is jelent. Márpedig az árukivitel és behozatal még kisebb tételekben is gazdasági probléma lehet, ha ezt százezrek teszik. Minden ország arra törekszik, hogy ezt az árumozgást a maga számára kedvezően befolyásolja. Köztársaságunkban az elmúlt évek folyamán bizonyos árucikkekből hiány mutatkozott. Az idén életbe lépett kiviteli korlátozások és vámelőírások azt a célt szolgálják, hogy a keresett árufajták kivitelét megakadályozzák. A foganatosított intézkedések felett a vámosok örködnek. Az írott törvény itt — a határsorompók előtt találkozik az élettel. Még pontosabban: a külföldre távozókat vagy a külföldről érkezőket itt szembesítik az előírásokkal. Milyen is ez a szembesítés? Bevezetőben elárulhatjuk, hogy különféle. Ahogy az emberek is különfélék. 0R0MPÓK ELŐTT érdeklődés mutatkozott a csehszlovák események alakulása iránt. A kicsempészett koronákra is bizonypra azért volt szükség, hogy ezeket az eseményeket fizetett bérencek útján valakik külföldről a maguk javára befolyásolják. Lám, ml mindent tükröznek a vámosok tapasztalatai! Ma már érdekesnek számít a cigányasszony esete is. Ezt a vámosok ma is megmosolyogják: két elő tyúkot akart átcsempészni a szoknyája alatt. .. A „nagy esetek" Azért mindig akadnak ügyeskedők, akik itt-ott próbára teszik a vámosok éberségét. Most nem arra a nénikére gondolok, akiről a párkányi vámosoktól hallottam. Egy kiló rizst „csempészett" úgy, hogy azt bőröndbe, sáros cipők közé szórta ... De ugv.anitt utazott át egy házaspár két tíz egynéhány éves gyermekével. Már a vámvizsgálaton is túl voltak, amikor a vámos a két gyerek (fiú és leányka) nem természetesnek tűnő viselkedésére lett figyelmes. És hát a vámos szeme, de talán az orra! Felszólította a fiúcskát, hogy rakja ki zsebének tartalmát. S ni csak! Néhány vadonatúj karóra került elő. Most már szigorúbban szólt mind a kettőre, hogy rakják ki a többit is. Az egyiknél 11, a másiknál 7 darab volt. Az Oroszvár—Rajka átkelőnél egy régebbi esetet beszéltek el. Jugoszláv állampolgár érkezett Bécsből. Néhány ezer pár zoknit akart átvinni, mondván, hogy számára Csehszlovákia is, Magyarország is midössze tranzit, vagyis csak átutazik. A magyar vámosok „nagy megértéssel" fel is ajánlották segítségüket: egy vámost mellé adnak, aki majd a jugoszláv határig elkíséri. Természetesen, ő nem Jugoszláviába akarta vinni áruját. Útközben túladott volna rajta. Így a felajánlott segítséget visszautasította és visszakérte útlevelét. Oroszváron nem lépte át a határt. Talán máshol próbálkozott ... Párkányban egy külföldi állampolgár sajnálattal jelentette, hogy a lengyel-csehszlovák határ átlépésekor elefelejtettek pecsétet tenni útlevelé> be... A határőr és a vámos minden rendellenesség esetében felfigyel. így derült ki perceken belül, hogy az ártatlan képű turista körözött személy és szö késben van. A pecsét azért hiányzott útleveléből, mert ott lépte át a határt, ahol határőrök, vámosok éppen nem tartózkodtak ... Hát igen. Ha ilyen esetek, próbálkozások nem lennének és mindenki az előírásokhoz tartaná magát, a vámo sok és a határőrség intézményét fel lehetne oszlatni. Csakhogy ... Egyelőre még szükség van rájuk. Benzinkút és pénzváltás Mi k'öze a benzinnek és a pénzvál toknak a vámosokhoz? Először is egyaránt a turisztikát szolgálják. A turisztika fogalma pedig emberek millióit és egész sor gazdasági problémát ölel fel. Ezért az összefüggések nem lebecsülendők! Másodszor pedig a turisztikához szervesen kapcsolódó szolgáltatások fogyatékosságai nehezítik a vámosok munkáját is. Még pontosabban: az előírások kijátszásához vezetnek. Persze, az összefüggések ennél lényegesen bonyolultabbak, dehát maradjunk ennél az egynél. Szlovákgyarmaton a vámházban — egy apró kis fülkében — működik az IBUSZ balassagyarmati fiókja. Az útlevél kezelése után az utazó három lépést tesz és beválthatja a csekket... Ipolyságon a vámház előtti fülkében ott dolgozik az IBUSZ munkatársa (napi 24 órát!). A helyszíni tájékoztatás alapján az ipolysági beváltó napi 100 000 forintos forgalmat is lebonyolított. Gyarmaton idényben a napi átlag 200 000 forint körül mozog, de volt már állítólag fél milliós napi forgalom is! Viszont se Gyarmaton, se Ipolyságon nem találjuk meg az IBUSZ csehszlovák partnerét... Miért? Erre nehéz választ adni. Egy szerűen azért, mert minden indoklás egyenlő a kimagyárzkodással, és csak az illetékesek tehetetlenségét bizonyítja. Magyarázat mindenre akadhat, de a turistákat ez vajmi kevéssé érdekli, nekik nem magyarázat, hanem pénz kell. Az idegen, aki először Jár a városban — talán az országban is — kénytelen a bankot, a takarékpéztárat, az utazási irodát keresni. Ezzel először is időt veszít. Másodszor a hivatalos órák után hiába is keresné a pénzváltás lehetőségét, mert ilyen egyszerűen nincs. Ipolyságon a nemzeti bizottság szorgalmazza a probléma sürgős megoldását, mégis akadozik. Pedig a pénzváltónak már a vámház megnyitásával egyidőben működnie kellett volna — szerintünk kint a határon. Ügy ahogy ezt magyar részről is biztosították. A gyarmati vámosok tájékoztatása szerint a legközelebbi pénzváltás Nagykürtösön — Kékkőn, esetleg Losoncon vagy Ipolyságon lehetséges. A benzinkút nyitvatartási ideje ugyancsak nein kielégítő. Éjjel nappal, hétköznap és ünnepnapokon működő határátkelőhely mellett ugyanígy nyitva tartó benzinkút szükséges. Szlovákgyarmaton például valóságos külön tanulmány szükséges, hogy az ember megjegyezze, mikor is vásárolhat benzint (egy héten három napon át 16 órakor, három napon át 19 órakor és egyszer 17 órakor zár, a nyitás se egyforma, közben még ebédidő is van!), ezt pedig se hazaitól, se idegentől nem követelhetjük meg. Egyik hiányosság szüli a másikat. A turisták sokszor arra kényszerülnek, hogy a bankon kívül, a város lakóinál váltsanak pénzt, ami forintviszonylatban a határ mentén nem is nagyon nehéz. Az előírások megszegését azonban a kényszerhelyzet váltja ki. Száz szónak is egy a vége: ha megnyitottuk a határokat, nyitva kell tartani a pénzváltót és a benzinkutat is. Fnnek hiányában csak tehetetlenségről állítunk ki szegénységi bizonyítványt a külföld előtt. KALÁSZ i.aszlo