Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-04 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

A tervkészítés tudomány Tudjuk, a mai hallatlanul komplikált és egyre bonyolultabb gazdasági viszonyok között megalapozott, színvonalas, a jövö követelményeinek megfelelő jő tervet készíteni rendkívüli feladat. A gazdasági-társadalmi élet egyes területei, a lakosság szükséglete, az ipar szükséglete, a várható külföldi fejlődési irányzatok, ezek hatása belső piacunkra stb. — önmagukban is annyira összetett jelenségek, hogy fejlődésünket egyre kockázatosabb megjövendölni. Szerencsére azonban nemcsak a gazdasági-társadalmi folyamatok válnak egyre bonyolultabbakká, hanem emelkedik a gazdaságirányítás, tehát a tervezés tudományos színvonala is: fejlődnek a gazdasági előrelátás eszközei, módszerei. Bizonyíték rá például a néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen teljesítményű számító-automaták hasznosítása; e gépek ráadásul nemcsak egy prognózist képesek összeállítani, hanem a változó feltételek és célok szerint a variánsok garmadáját adják, még a köztük levő érték- és előnykülönbségeket is kimutatva. A világon tucatjával keletkeznek a tervezés különféle módszerei, amelyek legfőbb jellemzője a tudományos megismerés, értékelés és feltételezés. Csak sajnálni való, hogy a tervezéssel és a tervekkel szemben tanúsított bizalmatlanság következtében nálunk bűnösen elhanyagolták a tervezés tudományának fejlesztését, és ami még rosszabb: a tudományos tervezés feltételeinek, a megbízható adatgyűjtésnek a megteremtését. Magyarországon például az idén elsőként a világon már egész népgazdasági szinten alkalmazzák az ún. matematikai optimalizációs módszert, ami nagyjából anynyit jelent, hogy a számtani tudomány objektivitásával képesek meghatározni egy-egy tervezési feladat és tervfeladat legésszerűbb megoldását. Itt tehát nem szubjektív következtetésekről, bizonyos információk alapján kimondott, logikusnak tűnő meghatározásokról van szó, hanem a lehetséges megoldások matematikailag bizonyított legjobbjának a kiválasztásáról. E módszer eredményeként a magyar elvtársak az ötéves terv legfontosabb részeinek több variánsát ls kidolgozták, lehetővé téve a politikai vezetésnek, hogy a társadalmi célok alapján a legmegfelelőbb mellett döntsön. Az ilyen tervezésre elvileg (tudomány, káderek) nálunk ls megvan a lehetőség, de a gyakorlatban több kell hozzá. Az ilyen tervezés elsősorban is szükségessé teszi a szigorúan objektív információgyűjtés és adatfeldolgozás logikus, országos rendszerének a kiépítését, továbbá magának a tervezési módszernek a megbízhatósági próbáját. Üzemági vagy vállalati, ágazati tervezésnél nálunk is több helyütt alkalmazzák az optimalizációs matematikai módszert, de országos méreteihez még nincsenek meg a feltételek. Az alapvető célok, és ami a legfontosabb Egy módszer hiánya azonban természetesen még nem ok arra, hogy kétségeink támadjanak tervezésünkkel szemben. Az elmúlt évek tapasztalatai a legfőbb kezesség arra, hogy tervezésügyünk, tervező szerveink a lehető legnagyobb körültekintéssel készítsék egyéves és ötéves tervünket. A szövetségi kormány júliusi határozata alapján az ötéves terv kidolgozásának az elősegítése országos feladat, vagyis szinte valamennyiünknek részt kell benne vennünk. Erre elsősorban a helyi lehetőségek feltárása érdekében van szükség. Az alapos helyi felméréssel kell elősegíteni a kormány irányelveinek érvényesülését: ezek az irányelvek az ötéves terv célkitűzéseit körvonalazzák, más szóval fejlesztési lehetőségeinket csoportosítják. 1971—75 között mindenekelőtt növelnünk kell az ipar exportképességét, javítanunk az ipari termékek minőségét, emelni műszaki színvonalukat. Rendkívüli ütemben fogjuk fejleszteni a tüzelő- és energlalapot, a lakásépítést és az építőanyaggyártást. A többi ipari ágazat közül elsőséget élvez majd a vegyipar és a közszükségleti ipar. A mezőgazdaságnak a gép- és vegyipar javuló és növekvő támogatásával fedeznie kell a lakosság emelkedő élelmiszerszQkségletét. A termelés növelését az egész népgazdaságban szinte maradéktalanul a termelékenység fokozásával kell elérni. A beruházás hatékonyságának növelése a legalapvetőbb feladatok egyike. FELKÉSZÜLÉS Gazdálkodásunk felújuló és minőségben is javuló tervszerűségével a népgazdaságfejlesztési tervek ismét felhívták magukra a társadalom figyelmét: ugyanis újra annak kifejezőjévé válnak, amit nemcsak el akarunk, hanem amit el is kell érnünk. Az elmúlt évre 1968-ban a kormány nem népgazdaságfejlesztési tervet, hanem népgazdaságfejlesztési irányelveket hagyott jóvá s ennek érvényességét a közgazdasági Szabályozók felületesen megépített rendszerével kívánta alátámasztani. A csaknem megbénult központi ellenőrzés és az így szinte elenyészőre összezsugorodott központi befolyás azonban ennek a szándéknak teljes kudarcára vezetett. A termelők nyomban észrevették a felügyelő szem hiányát, s a jövedelmezőség fokozásában valósággal nem ismertek akadályt. Az önző egyéni vagy csoportcélok pedig rendszerint nem azonosak a társadalmi érdekekkel, s így történt meg, hogy az általános irányszámokat kifejező gazdaságfejlesztési irányelvek elvesztették értelmüket. Mihelyst senkit sem köteleztek, funkciójuk nem volt nagyobb, mint a központi óhajt kinyilatkoztató információé. Sajnos, gazdasági gyakorlatunk arra is ismer példát, hogy egy törvényerőre emelt gazdaságfejlesztési terv is elvesztheti kötelező érvényét. Két ötéves tervünk volt már olyan, hogy nem tudtuk befejezni: feladataik, céljaik irreálisak voltak. Készítőik jobban figyeltek a politikai vezetők becsvágytól fűtött kívánságaira, mint a gazdasági élet válsóságára. S most tegyUk fel a kérdést: van-e a két végletnek közös tanulsága?! Bizonyára: Legyen a gazdaságfejlesztés prognózisa — akár irányelv, akár terv — elsősorban is megalapozott. Legyen reális, legyen szavahihető. Az érvényességre csak így van joga, lelkesítésre ereje. Tervezésügyünk tegnap és ma • Egy kiesés, amelynek most érezzük áldatlan következményeit • Milyen legyen az ötéves terv? • Termelékenység, gazdaságosság, korszerűség • Értékesebb lesz a korona A tolmácsi Sz. M. Kirov Energetikai Gépgyár, amely 19 évvel ezelőtt katlanokat gyártott, ma a hőerőművek kazánjainak egyedüli gyártója. Az üzemből kikerült kazánok nemcsak hazánk, hanem Moszkva, India, Románia, Pakisztán, Egyiptom, Argentína polgárainak lakásait fűtik. Felvételünkön Vojtech Homola a vízmelegítő gyűjtőkamra tisztítását végzi. (Viliam Pfibyl — CSTK felvétele) Nagyobb mértékben bekapcsolódunk a nemzetközi munkamegosztásba. A lakosság jövedelmének növekedése a termelékenység fokozódásától, a nemzeti jövedelem gyarapodásától függ majd. A fogyasztói árszint nem változik, s ez azt jelenti, hogy a fermelési eredményektől függően, várhatóan jelentős mértékben emelkedik a reálbér, a lakosság vásárlóereje, a korona értéke. Az ötéves tervre vonatkozó elképzeléseinket a népgazdaság mai helyzete határozza meg. Számba kell vennünk végre tényleges adottságainkat: problémáinkat és lehetőségeinket, s a problémák megoldásával, a lehetőségek effektív kihasználásával kell törekednünk az új eredményekre. A vezérelv, a legfőbb célkitűzés a társadalmi munkatermelékenység fokozása, a takarékosabb, jövedelmezőbb, korszerűbb termelés. Csak ez képes gazdagabbá tenni bennünket. Más út nincs. A felelőtlen, kishasznú munka a társadalmi javak elherdálását, az új javak költséges előállítását jelenti, s ez akadálya annak, amit ma konszolidációs törekvésnek nevezünk. Az iparágak és Szlovákia Végleges tervfeladatokról az ötéves terv végső jóváhagyásáig nem beszélhetünk. Az egyes tervfeladatoknak azonban már vannak olyan változataik, amelyekről a legnagyobb valószínűséggel feltételezhetjük, hogy az elfogadottak között szerepelnek majd. A nemzeti jövedelem gyarapodásának ütemét körülbelül 5—6 százalékban fogják meghatározni, önmagában talán kevésnek tűnik, de vegyük csak figyelembe az utóbbi évek jóval szerényebb átlagát, s látjuk, a prognózis merész és igényes. Az ipari termelésnek az öt év alatt mintegy 30—35 százalékkal kellene növekednie, olyan szerkezeti változásokkal, hogy a növekedési hangsúly a már említett iparágakon legyen. A vegyipar keretében hatalmasat fejlődik a petroké mia, a kőolaj vegyi feldolgozása és legszélesebb körű hasznosítása; a gép-, 111. a közszükségleti ipar keretében a szerszám- és textilgép-gyártás, a műszer- és gépkocsigyártás. 19ö0-ban naponta ezer gépkocsit szeretnénk gyártani. Az ötéves tervben gyorsabban fog fejlődni Szlovákia egész gazdasága. A cseh országrészek mai időelőnye Szlovákiával szemben mintegy 10 év: az egy főre eső nemzeti jövedelemben a különbség körülbelül 20 százalék, az egyszemélyi fogyasztás Szlovákiában még 16, a pénzjövedelem még 20 százalékkal kisebb; az egy főre eső termelési alapeszköz Szlovákiában 28, a nem termelési alapeszköz 34 százalékkal kevesebb. Az ötéves terv Szlovákia részesedését az ország nemzeti jövedelmének gyarapításában a jelenlegi 27,5 százalékról legalább 30 százalékra növeli. Az előnyösebb fejlesztésnek szerencsére megvannak az előnyösebb feltételei is. Az országos munkaerőutánpótlásnak mintegy 60 százalékban Szlovákia lesz a forrása, s ez döntő tényező a munkaigényes ipar telepítésében. A cseh országrészekben már a meglevő termelési alapeszközöket sem használják ki megfelelő mértékben — éppen munkaerőhiány miatt. Ez a tény szerepet játszik még akkor is, ha a fő fejlődési irányzat nem a foglalkoztatottság növelése, hanem a munka termelékenységének fokozása a műszaki fejlesztés, a jobb munkaszervezés, a munkaidő Jobb kihasználása és a nem eléggé produktív termelés felszámolása révén. Ezért fogunk aránylag kevesebb újat építeni, s ehelyett inkább a meglevő műszaki kapacitás jobb kihasználására és korszerűsítésére törekszünk. Eljutottunk a legáltalánosabb követelményhez. Mindannyiunknak tudatára kell ébrednünk: _ az elfecsérelt munkaidő, a rosszul szervezett termelés, a kihasználatlanul hagyott gép, az elhanyagolt újítás vagy találmány, a meddőn elpárolgó kezdeményezési készség és munkakedv szegényebbé tesz bennünket — szegényebbé anynyival, amennyivel gazdagodhatnánk. Az ötéves tervben, persze, ez nem lesz csak óhaj kérdése: gazdasági rendszabályok, gazdasági érdekszabályozók befolyásolnak majd bennünket abban, hogy hasznosan cselekedjünk. Becsületes munkára lesz szükség tehát ahhoz, hogy a terv valóra váljék. Az ilyen munkát is belekalkulálják a tervbe — s ebből a szempontból igazán tőlünk függ, reális lesz-e, vagy ismét túlbecsüljük önmagunkat, erőnket, tehetségünket. (SZ—A|