Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-25 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

Rudolf Hrušinský érdemes művész ez év októberében tölti be 50. életévét. A tehetséges színész pályafutása olatt számos csehszlovák filmben kiváló alakítást nyújtott. Legutóbb a Vérnyomokon című cseh krimiben, Kálaš őrnagy szerepében láthattuk. 4 chilei Vina-ílcl Mara-ban megtartott 11. Latin Amerikai Filmszemle két vonatkozásban is sajátosnak bizonyult. Nyilvánvalóvá tette, hogy a film mint kifejezési eszköz kiváltságos szerepet játszik a különböző nemzeti kultúrák felfedezésében és megismertelésében. Rádöbbentette az embereket, hogy e kontinenes országainak különbségei ellenére a művészek közös cél elérésén fáradoznak, földrészük közeli felszabadításán munkálkodnak. Konkrétan megfogalmazódott az az igény, hogy minden ország teremtse meg a saját filmművészetét, figyelmen kívül hagyva az amerikai és az európai példákat. A filmművészek világosan látták nemcsak az elérendő célt, de az ehhez szükséges eszközöket is. Solanas és Gretino, két brazil filmes a „Cine Cubano", .t „Cine del Tercer Mondo" és a „Tricontinental" című lapokban közölt cikkében az afrikai, ázsiai, latin-amerikai művészek alkotási nehézségeivel és perspektíváival foglalkozott. A harmadik világot vizsgálva, a filmtermést három kategóriába sorolták. Az első kategóriába a hagyományos „amerikai stílusban" készített filmek tartoznak, amelyek kizárólag a A LATIN - AMERIKAI FILMGYÁRTÁS ELŐRETÖRÉSE fogyasztók igényeinek kielégítésére készülnek, amelyeknél a legfontosabbnak a bevételt tekintik. A második kategóriát a szerzői filmek (Fellini, Bergman, Rocha, jancsó művei) alkotják. Ezekben az alkotásokban a művész a saját gondolatait igyekszik formába önteni. Az effajta művek gazdaságilag és politikai hatásukat lletően egyaránt marginálisak maradnak, de elkészítésükre a filmipar keretei között lehetőség nyílik. Végül a harmadik kategóriába sorolható művek a harcos, politikai tendenciájú alkotások, melyek közvetlen propagandát fejtenek ki. Az ilyen filmeket ma és a jövőben is csak 16 mm-es formában lehet elkészíteni, és a párhuzamos filmhálózatban (egyetemek, filmklubok) terjeszteni. Az első kategória temrészetesen hiányzott a Vina-delMarban vetített programból. Annál nagyobb számban kaptak helyet a második és harmadik kategória filmjei. A szemlén felvonult a latin-amerikai filmművészet majdnem minden tendenciája. Sok tény, így például a brazil új hullám megerősödését annak köszönheHe, hogy sikerült megnyernie a közönséget és a forgalmazókat a fiatal rendezők műveinek. így megtörténhetett, hogy a legutóbbi Velencei Fesztiválon bemutatott brazil film [Andr-ide: Macunaima/ ugyanabban az időben Brazília 18 premier mozijának műsorán szerepelt, és sikerét tekintve James Bond-o: is túlszárnyalta. A kereskedelmi siker jótékony ragyogása nem élteti ugyanilyen mértékben az argentin és mexikói filmművészetet." Buenos-Aires-ben például Hugó Blancho Invázió című, /orge Louis Borges-szel közösen készített figyelemreméltó művét az egyik mozitulajdonos nem volt hajlandó levetíteni. Ugyanaz a mozitulajdonos rendszeresen programoz Bergman- és Fellini-filmeket. Az argentin filmesek alkotószabadságát az újonnan bevezetett cenzúra-rendelkezésekkel is alaposan megnyirbálták. Mexikóban — a rendezők vallomása szerint — független művek létrehozása szinte elképzelhetetlen. A Filmintézet szigorúan ellenőrzi a filmgyártást. A forgatókönyv elbírálása után a forgalmazáshoz újabb engedély szükséges. A cenzúra-folyamatot a film elkészülte után rendezett ellenőrző vetítés zárja le. Érthe.ő, hogy a chilei példa — a brazil mellett az egyetlen pozitív eset — ilyen körülmények között még nagyobb jelentőséggel bír. A filmszemle műsorán öt chilei film szerepelt. Az öt alkotás közül négy elsőfilmes rendező műve volt. Közülük az egyik legérdekesebb a szemle rendezőjének dr. Aldo Franc,a nak Valparaiso című filmje. Végtelen mértéktartás jellemzi ezt a művet, melyben a szerző a város szegénysorsú gyerekeinek életéről ad megragadó képet. A neorealizmus hagyományát követő alkotást egyénivé teszi alkotója látásmódja. Belülről szemléli és mutatja meg — saját tapasztalatai alapján — ezt a különös világot. Locarno-ban figyelt fel a nemzetközi kritika a másik chilei filmre, Raul Ruiz Nagyon szomorú tigrisek című groteszk erkölcsrajzára, melyben a santiagói középrétegeket gúnyolja ki a rendező. Ruiz, a műfaj legjobb alkotásainak színvonalát is elérő filmjében, ügyesen használja ki a könnyű felvevőgép adta mozgáslehetőségeket. Műve minden kétséget kizáróan az avantgarde fiimművévészet kiválóságává avatja alkotóját. Helvio Soto, a Caliche sangriento rendezője a wesfernek stílusára emlékeztető színes filmjében első ízben mert vállalkozni arra, hogy a harmadik világban tabuként kezelt hadsereget filmje középpontjába állítsa, mégpedig elég kétes bemutatásban. Kolumbia és Uruguay 16 mm-es filmeket küldött a szemlére. A művek témáját a diáklázadások szolgáltatták. A művészet ezekben az alkotásokban az események bemutatása és értékelése mögött háttérbe szorult. A kolumbiaiak Camilto Torresről, a forradalmár papról, az utcai harcokról (Támadás/, a rendőri brutalitás áldozatairól szóló filmjeikkel a mindennapos erőszakról adtak ízelítőt a szemle nézőinek. Az uruguay-i filmekből több szakmai gond, kevesebb spontanitás, de ugyanazok az indulatok és elkötelezettség érződik /Liber Arce). A heves, gyakran lázító hangú filmeket lehetetlen nyilvános moziban bemutatni. Három lehetőség kínálkozik: a szakszervezetek, egyetemek és filmklubok hálózata révén ezek a filmek eljuthatnak a nézőkhöz, közönségre találhatnak. A harcos filmművészet nem helyettesítheti a közvetlen politikai akciót, de elősegíti a társadalmi folyamatok meggyorsulását, a tömegek öntudatra ébredését, cselekvésre ösztönzi őket. Ilyen értelemben a „harmadik filmművészet" fogalma értelemmel telik meg. Kifejezi azt a különbséget, amely a két előbbi kategóriába sorolható hagyományos és az új, forradalmi töltésű, a társadalom átalakításában aktív szerepet vállaló filmművészet között fennáll. ISTENEK ALKONYA A német, az olasz és francia arisztokrácia néhány nagy családjának titkos, „érinthetetlen" archívumában folytatott három évig tartó odaadó kutatás után Luchino Visconti — Enrico Medio és Nicola Badulucco történetírókkal — megírta az Istenek alkonya című legújabb filmjének forgatókönyvét. A közelmúltban elkészült film cselekményének középpontjában egy német nagyiparos család áll, a nácizmus kialakulásának és hatalomra jutásának időszakában. Az alkotás egy kitalált, ilyen formában soha nem létező családról, az Essenbach-okról szól. A film e család belső történetét dolgozza fel — a hatalomért folytatott harcot á családon belül — s a nácizmus korának valódi történelmi eseményei oly módon jelentkeznek, ahogyan a család belső történetében tükröződnek. A rendező ebben a mikrokozmoszban igyekszik megjeleníteni a nagy történelmi eseményeket, azt az iszonyú folyamatot, ahogyan a nácizmus tért hódított és uralomra jutott Némeországban. A film cselekménye a Reichstag égésével, 1933. február 22-ével kezdődik, feldolgozza a „hosszú kések éjszakájának" sötét epizódját s három évvel később a nácik totális hatalmának korában zárul. A család belső történetének vnlamennyi epizódja a fantázia terméke, a külső történelmi események felidézésével a rendező azonban a legszigorúbb történelmi hűségre t fi rekszik. Az Istenek alkonya mélységesen antinár film. „Mostanában, amikor egyre többet hallatnak magukról az különféle újfasiszta mozgalmak, amikor Nyugat Németországban újjászületett egy náci párt, kötelességemnek éreztem megmutatni egy efféle mozgalom valódi arcát, főként azok számára, akik nem élték át azt a korszakot — nyilatkozta a filmmel kafisolatban a rendező. Szenvedélyesen izgat az a probléma — mondotta —, hogy miként születhetett meg egy olyan szörnyűség, mint a nácizmus ..gy olyan magas politikai kultúrájú nemzetben, mint a német volt a harmincas években. Meggyőződésem szerint nagyon fontos ezt a kortörténetet megmutatni az új generációnak — nehogy az ilyen végzetes hibák és bűnök megismétlődhessenek" A kor történelmi forrásaira támaszkodva Visconti teljes hűséggel idézi fel a visszataszító világot, amelyben a nácizmus kialakította félelmetes hatalmát. Reflektorfénybe helyezi a rendszer vezetőit, a Gestapo, az SS és az SA főnökeit. Leleplezi fékeveszeit becsvágyukat. A film főszereplői: Ingrid Thulin, az 1914 — 1918-as háborúban meghalt egyik Essenbach özvegyet alakítja, aki később az acélművek vezérigazgatójának szeretője. A további szereplők Dirk Bogarde, Helmut Berger, Wilhelm Holdenboj a francia Renaud Verley, az angol Charlotte Rampling, a brazil Florindn Bolkan és másck. ;.J ANTHONY QU1NN egy személyben a producere, a rendezője és a főszereplője a Robin i-iitridge regényéből készülő Mi van Cleopátrával? című filmnek. • AZ AMAZONAS partjaMl fargatja a Jacques Lanzmann iorgatókönyvéből készített első játékfilmjét Jean-Marie Périer. A film főszereplője Dani, akt eddig sanzonénekesnőként tevékenykedett; most az új B. B.nek reklámozzák. A film elme: Tumuc Humac. • ANNIÉ GIRARDOT alakítja a főszerepet Claude Lelouch legújabb, Egy férfi, aki tetszik^ nekem című filmjében. • A FELEJTHETETLEN Leslie Howard világsikerű filmje A Vörös Pimpernel, ezúttal új kiadásban, illetve új feldolgozásban kerül ismét vászonra. A film rendezője: Sergio Grieco, a f Ér f i főszereplő valószínűleg Terence Hill. partnere pedig Senta Berger lesz. • A NYUGATNÉMET Rolf von Sydow Hipokriták című szatirikus filmjének témája: egy elegáns társaságbeli hölgy, gazdag gyártulajdonos felesége néger gyereket hoz a világra. A főszereplők: Gabriele Buch, Günther Schramm. Michael Hinz stb. Ingrid Thulin a rendkívül tehetséges svéd színésznő játssza a főszerepet Luchino Visconti „Istenek alkonya" című filmjében, melyet versenyen kívül o Karlovy Vary-i XVII. nemzetközi filmfesztiválon is bemutattak.