Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-25 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

MAI SZÁMUNKBAN: Az ENSZ 25 éve — 4 oldal • Medvesalľai tudósítások — 7. oldal • Beszélgetés a Vísszínház művészeivel - 9. oldal • Kozmikus történet — 10. oldal • Bulgáriai jegyzetek -15. oldal • Mindenről mindenkingk • —16. oldal A háború eleme, rablásra, emberölésre korlátozott lenyege eleve kizárja az etikai kategóriákat. Ténye egy adott kor civilizációjának a szégyene, humanista erőfeszítéseinek kudarca. A vietnami háború ezen túlmenően az amerikai diplomácia teljes csődje is. Egy önnönmagát destruáló társadalom felgyülemlett szennyének szadista lávaömlése. „Háború", amely teljes mértékben kimeríti a népirtás nemzetközi jog szerint meghatározott fogalmát. A világ haladó erői sokat tettek, sokat tehetnek meg Vietnamért. A hazája szabadságáért, függetlenségéért harcoló vietnami nép támogatása, erkölcsi-politikai, gazdasági-katonai megsegítése a békeerők részéről nem csupán időről időre megismétlődő gesztus, hanem alapvető kötelesség a végső győzelem kivívásáig. Washington uralkodó körei fintorogva, alig palástolt gyűlölettel, a hatalmasok arrogáns sértődöttségével tekintenek ma a másik küzdőtér, Párizs felé. Nixon legutóbbi javaslattervezetének a viszszautasítása, leleplezése a világ közvéleménye előtt visszavonhatatlanul jelzi egy politikai koncepció tarthatatlanságát, alátámasztja a vietnami nép eltökéltségét, hogy nem hajlandó az erő pozíciójából diktált feltételek elfogadására. Nixon tervezete az első komolyabb elemzés után üres szócsépléssé, olcsó kortes-fogássá silányult, ügyeskedő formuládéival, látszólagos engedményeivel, nagydobra vert jóindulatával a lényeget igyekszik megkerülni. A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány legutóbbi rendezési tervére tehát ismét nem érkezett érdemleges válasz. Annak ellenére sem, Rogy a felszabadítási mozgalom valóban korrekt, messzemenően kedvező feltételeket kínált. Tulajdonképpen egyet kért csupán: vonuljon el a yankee-hadsereg, távozzanak zsoldos szövetségesei, tegyék lehetővé, hogy az ország népe függetlenül, külső beavatkozás nélkül dönthessen sorsáról. Sok ez, vagy kevés .. .? Nos, aligha tehető fel így a kérdés. A vietnami nép nem bocsáthatja és nem is bocsátotta soha alku tárgyává szuverenitását. Számára — a dolgok természetéből eredően - elfogadhatatlan minden olyan kísérlet, amelynek célja az idegen befolyás szentesítése, megszilárdítása. Ezt a célt szolgálja pedig többek között a „vietnamizáció" néven ismertté vált washingtoni recept, ennek valóra váltásától remélték a Fehér Házban, hogy szalonképesebbé, az ország sokat emlegetett detnokratikus hagyományaira nézve kevésbé kompromittálóvá válik oz Egyesült Államok vietnami jelenléte. A vietnámi háború — Nixon hivatalba lépése óta - indokínai háborúvá terebélyesedett. A Pentagon-kreálta stratégia, amely a szomszédos, a vietnami nép harcával természetszerűleg szimpatizáló országok leigázásával kísérelte meg elfojtani, majd felmorzsolni a felszabadítási mozgalmat, olaj volt a tűzre. Végső fokon az ellenállási mozgajom még egységesebb, még átütőbb erejű frontjának kialakítását eredményezte. így tehát a laoszi területek rendszeres bombázása, a kambodzsai beavatkozás nem gyengítette a partizánok sorait, hanem éppen ellenkezőleg, erősítette, sőt hozzájárult ahhoz is, hogy az agresszor kénytelen volt felaprózni, megosztani erejét. A térség harci cselekményeit figyelemmel kísérve feltétlenül szembeötlő, és határozottan Itatásos a három szóban forgó ország felszabadítási hadseregei akcióinak összehangoltsága. Ma már tehát teljesen világos: Indokína népei — mint vérzivataros történelmük folyamán már annyiszor — csak a végső győzelem kivívása után teszik le a fegyvert. Szolidaritásunkkal, a világ békemozgaltnának fokozottabb, konkrétabb támogatásával járulhatunk hozzá szenvedéseik enyhítéséhez, önálló, független országaik megteremtéséhez. Meddig még . . .? A kérdés sokszor a már reményét vesztő ember kilátástalanságóval bukkan fel. A választ, időponthoz kötött jóslatot ma a felületesség, felelőtlenség diktálná belőlünk. Viszont tagadhatatlan, hogy a délkelet-ázsiai térség békéje szoros összefüggésben áll napjaink nemzetközi eseményeivel. így tán mindenekelőtt az ENSZ talaján folyó leszerelési akciókkal, a katonai tömbök felszámolására irányuló törekvésekkel, az európai biztonsági konferencia összehívás aval kapcsolatos diplomáciai lépésekkel, a közel-keleti válság felszámolására tett erőfeszítésekkel s nem utolsósorban a nemzeti-népi felszabadítási mozgalmaknak nyújtott támogatással, illetve e mozgalmak egysége megteremtése érdekében kifejtett tevékenységgel. A fent elmondottak természetesen megfordítva is érvényesek. S éppen ezért a vietnami csatatereken rólunk is szó van, mint mindenütt, ahol a béke. a haladás erői vívják harcukat. BALOCH P. IMRE