Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-25 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEREKBEN VASÁRNAP 1970. október 25. A NAP kel: 6.16, nyugszik: 16.39 órakor. A HOLD kel: 1.02, nyugszik: 14.45 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük BLANKA - AURÉL nevű kedves olvasóinkat • 1825 ben született JOHANM STRAUSS, a leghíresebb keringőszerző, Bécs egyik legünnepeltebb zenésze (+1899). • 1860-ban született MIHALIK JÓZSEF művészettörténész, a Magyar Tanáüsköztársaság irányító kulturális dolgozója (+1925). • 1860-ban született FRANTIŠEK XAVÉR SVOBODA cseh író (+1943). B 1880-ban született BOHUMIL SMERAL, a csehszlovák munkásmozgalom vezető egyénisége, szerkesztő, a CSKP. egyik alapító tagja (+1941). Úi KÖRÖK Sďk-sok év tapasztalata bizonyítja, hogy az őszi hetek, hónapok közelebb hoz, zák a laphoz az olvasót. A munkatársak is serényebbek, a levelek száma is egyre több. Magyarázzuk bármivel ls ezt a jelenséget, a tényen mit sem változtat. Így nem véletlen az sem, hogy az elmúlt hetek folyamán tovább szaporodott tudósítói köreink száma. Nemrégen Szencen „hivatalosan" is megalakult, bár tagjai már jóval előbb jelentkeztek írásaikkal. A héten pedig Nagymegyeren az általános középiskola keretében raktuk le egy új kör alapjait. Miiifi a két iskolában az igazgató és a pedagógusok készségesen támogatják a fiatalok munkáját. Közben újabb munkatársak jelentkeznek. Egyre többen. Továbbra is szívesen fogadunk minden jelentkezést. Minden tudósító napjaink, életünk krónikáját írja. Minél többen leszünk, annál gazdagabb a krónika is. A levelek sokasága és a személyes beszélgetéseink során szerzett tapasztalatok bizonyítják, hogy az emberek szívesen olvassák a színéshíradást városaink, falvaink, iskoláink, szövetkezeteink, üzemeink életéből. Ezért új színnel szeretnénk gazdagítani vasárnapi számainkat. Ehhez ismét tudósítóink segítségét kérjük. Egy-egy témára érdekes összeállításokat tervezünk tudósítóink tollából. A témákat későbbi számainkban (ezen á helyen) és levélben ismertetjük. Ezzel munkatársaink működési területe is kiszélesül. S meggyőződésünk, hogy napjaink krónikája — lapunk hasábjain — új fejezetekkel bővül. A következő \rninim

mwm tartalmából NAPONTA FGY ÚJ MAGYAR KÖNYV (Fenyves György budapi^stl le\ele) 1 A NYITRA1 MÜVÉSZKOLÖNIA lllagyomáhyaink ébresztése] Az egészséges életkörnyezetért Az egészséges életkörnyezet megteremtése társadalmi ügy, mindnyájunk részére igen fontos. Az iparosítás az egész világon, és így hazánkban is a levegő szennyeződésével jár. A szakemberek szerint Szlovákiában évente 2—3 millió tonna káros mérgező anyag (exhalátum) szennyezi be a levegőt. Ez a hatalmas mennyiségű káros anyag hazánkban évente 3 milliárd (Szlovákiában egymilliárd) korona kárt okoz. Szlovákiában több olyan ipari központ van, amelyek exhalációja a természeten kívül az emberi településeket is veszélyeztetik. Például a Žiar nad Jíronom-i alumíniumgyár mérgező anyagai miatt ki kellett költöztetni, illetve át kellett telepíteni Horné Opatovce község lakóiť A besztercebányai cementgyár, a jolsvai inagnezitüzem is nagy károkat okoz a levegő szennyezésével. Szlovákiában 30 000 hektárnyi erdőben és 12U G00 hektárnyi mezőgazdasági területben lesznek kárt az üzemekből kiszivárgó exhalátumok. Országos méretben 15 000 hektár erdőről és 6D0 000 hektár mezőgazdasági területről van szó. A szennyező anyagok levegőbe jutását csökkenteni lehet a termelési technológia megváltoztatásával és nem utolsósorban szűrőberendezések építésével. Örvendetes, hogy míg 1968-ban 43 millió koronát fordítottak erre a célra az üzemek, az idén ez az összeg már 173 millió koronát tesz ki. Látszólag tehát minden rendben van. A kormány rendelete alapján pénzbírsággal sújtják azokat az üzemeket, amelyek a megengedettnél több exhalátumot engednek ki a levegőbe. Sajnos azonban több üzem vezetőit még a pénzbüntetések sem bírják rá, hogy hathatósan, a korszerű technika vívmányainak felszámolásával küzdejenek a levegő szennyeződése ellen. A kérdés másik része, hogy a levegő szennyezéséért fizetett bírságot mire és hngyan használjuk fel. Ugyanis ebből az egészséges életkürnyezet megteremtését kellene fedezni, vagyis par. kok létesítésére s a környék fásítására kellene fordítani. Ez azonban nem minden esetben történik így. Ugyanis a büntetések 40 százalékát kapja csak meg az SZSZK Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztériuma, amely ezt az összeget a szűrőberendezések beszerzésére, szabadalmak megvásárlására, haználja fel. A 60 százalékát, tehát a nagyobb részét a járási nemzeti bizottságok kapják kézhez, mint nem tervezett bevételt. A rendelet szerint a levegő szennyezéséért befizetett összeget a nemzeti bizottságoknak is, fásításra, parkosításra, zöldövezetek létesítésére kellene felhasználniuk. Az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium dolgozói által végzett felmérés azt mutatja, hogy az erre a célra befolyt összeg mintegy 17 százalékát fordítják. A többit kultúrutthoriok, utak és más egyéb építkezésekre használják fel. A levegő túlszennyeződése nem gyerekjáték. Éppen ezért mindent el kell követni, hogy minél kevesebb szennyező anyag kerüljön a levegőbe, s szigorúan meg kell bírságolni azokat az üzemeket (a vezetőket is), amelyek nem teszik meg a kellő óvintézkedést, sőt ügyelni kell arra is, hogy a bírságolásból befulyt pénz az életkürnyezet megjavítását szolgálja. NÉMETH 1ÁNOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK KORTÜNET? Egy idú óta két „rossz szokás" nyugtalanítja a közhangulatot. Mindkét jelenségre különféle szakkifejezéseket keresnek és találnak ki, ám ez a lényegen nem változtat. Repülőgépek, pontosabban utasszállító gépek előre megfontolt, terv szerinti kalandos eltérítéséről, és emberrablásról, pontosabban diplomaták, neves személyek elhurcolásáról és zsarolás eszközeként való fogva tartásáról vagy megöléséről van szó. Az ilyen akciók sorozatában az utóbbi időben két akció váltott ki nagy megdöbbenést. Az egyik az, hogy a Szovjetunió iégiterében is sor került repülőgéprablásra, s ennek tragikus következményei voltak, a másik pedig a kanadai szeparatisták ugyancsak tragikus végű terrorista akciója. A Szovjetunióban történt brutális repülőgéprablás szinte tömegmozgalmat váltott ki:' üzemi, hivatali munkaközösségek követelik, hogy a török hatóságok szolgáltassák ki a két letartóztatott repülőgéprablót, akikről kiderült, hogy nem „politikai menekültek", hanem közbűnténnyel vádolt banditák, akikről ezt legulóbbi tettük elkövetésének módszere is bizonyítja. A Batuini—Szuhumi útirányon elkövetett repülőgéprablásnak van azonban egy olyan jellemzője'is, amely miatt ez az eset nem illeszkedik a világszerte elkövetett repülőgéprablási akciókba. Míg más országokban politikai és más kalandorok egész simán elérik céljukat, az AN-24 fedélzetén támadó két bandita ellenállásba ütközött. Aki először állta útjukat, egy 19 éves légikisasszony vult: Nagyezsda Kurcsenko. A fiatal nő honpolgári kötelességből és hazaszeretetből is vizsgázott, amikor a pilótafülke előtt elállta a támadók útját. Habozás nélkül lelőtték, s ugyancsak megsebesítették a személyzet további három tagját. Ma a kötelességteljesítés példaképét látják Nagyezsda Kurcsenkóban, hősként ünneplik a fiatal lányt, s ez nem véletlen. Nagyezsda Kurcsenko szovjet ember volt, a szovjet iskola nevelte, s mint szovjetpolgár tudta, hol a helye. Ezért vált az AN-24 ügye országos, népi üggyé, ezért követelik a tömegmegnyilatkozások a repülőgéprablók szigorú megbüntetését és' felelősségre vonását szovjet bíróság előtt. Az ún. quebeci felszabadítási front nevű szeparatista szervezet megölte a túszként elhurcolt Laporte munkaügyi minisztert, miután a kanadai kormány nem volt hajlandó maradéktalanul teljesíteni a terroristák követeléseit. Mint tudjuk, a quebeci szeparatisták mozgalma a legutóbbi öt évben terebélyesedett ki, és annak idején a Kanadába látogató De Gaulle volt francia köztársasági elnök is lovat adott alájuk. A quebeci szeparatisták, akik között nagyon sok az értelmiségi, főként jogász, valójában a dél-amerikai gerillákat utánozzák, meggondolatlanul játszadoznak mozgalmuk sorsával. A forradalmi erőszak alkalmazásának inegvan a maga helye és ideje, s ez nem azonosítható a rendszerint individuális jellegű politikai kalandorkodással. Nem is szólván arról, hogy az egyéni terror meggondolatlan megnyilvánulásai a legtöbb esetben a reakció malmára hajtják a vizet, ezt láttuk Brazíliában von Holleben nyugatnémet nagykövet szabadon bocsátása után, vagy Guatemalában, ahol annak idején megölték von Spreti nyugatnémet nagykövetet. A quebeci terroristák lépésére is csak úgy tekinthetünk: kinek használ? Biztos, hogy nem a francia kisebbségnek, még kevésbé a munkásosztálynak, melyet internacionalista érdekek fűznek össze Kanada, a földrész és az egész világ dolgozóival. A quebeci terror nem az az út, amelyet az amerikai földrész öntudatos forradalmárai követni kívánnak. L. L. A CSSZK Szocialista Ifjúsági Szövetsége e napokban tartotta Prágában alakuló értekezletét. Felvételünkön az elnökség az értekezlet ünnepi megnyitásán. Balról: Josej Kempný, a CSKP KB cseh irodájának elnöke, a pártküldöttség vezetője. - (Telefoto — ČSTK). 11 A Varsói Szerződés hadseregeinek Fegyverbarátság elnevezésű hadgyakorlatai a magdeburgi díszszemlével értek véget. Felvételünkön a tribün látható. (Felvétel: Telefoto — CSTK — ZB) A Szakszervezeti Világszövetség október 16-án Moszkvában ünnepi ülést tartott a szervezet fennállása 25. évfordulójának alkalmából. Képiink az ülés részvevőiről készült. (Telefoto — CSTK — TASZSZ) A vietnamizálók ütőkártyája Laird amerikai hadügyminiszter: Az indokínai háború „vietnamizálásának" feltétele a saigoni csapatoknak nyújtandó amerikai légi és tüzérségi támogatás. [Oganov rajza a Komszomolszkaja Pravdában)