Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-23 / 252. szám, péntek

Jegyzetek a magyar filmről TERVEINK az új évadban A PÉCSI JÁTÉKFILMSZEMLE szerencsés csillagzat alatt szü­letett: akkor jött létre, amikor a magyar filmgyártás kitört az ismeretlenség homályából, né­hány kimagasló alkotással is­mét magára híva a figyelmet, nemzetközi hírnévre tett szert. Azóta a nagy hagyományokkal rendelkező, hangulatos Mecsek­ai ji városkában évről évre ta­lálkoznak a szakma hazai és külföldi emberei s mind gyak­rabban beszélnek a magyar film fellendüléséről, a nemzet­közi élvonalba töréséről. Tagad­hatatlan, a magyar filmgyártás az utóbbi években magasabb művészi színvonalat ért el, mint bármikor az elmúlt huszonegy­néhány év alatt. Játékfilmszemle — találó el­nevezés. mely kifejezi a pécsi találkozó célját és lényegét: szemlét tartani az elmúlt év filmtermése fölött, összegezni az eredményeket és a sikereket, s kijelölni a tovább vezető utat. A magyar játékfilmszelnie azon­ban nemcsak a zsűri elismeré­séért folyó versengés, nem csu­pán az új filmek szemléje, ha­nem a filmművészek és a kö­zönség találkozója is. Az az el­gondolás különbözteti meg a többi fesztiváltól, hogy minél közvetlenebbé váljon a kapcso­lat az alkotók és a közönség között, hiszen a filmgyártóknak és a művészeknek egyaránt ér­deke, hogy egy-egy film minél nagyobb megértésre találjon a közönség körében. A pécsi szem­le évről évre így segíti a művé­szet és a társadalom egymásra találását, a nemzeti filmművé­szet, filmkultúra számára pedig egyre több szellemi energiát halmoz. Talán nem túlzunk, ha azt ál­lítjuk: a magyarországi kultu­rális élet legizgalmasabb terüle­te pillanatnyilag a film. Nem mintha nem jelennének meg ér­deklődésre számot tartó köny­vek, vagy nem rendeznének fi­gyelemreméltó- kiállításokat, színházi előadásokat, hangver­senyeket, de a kultúra, a művé­szet egyetlen ága sem váltott kl olyan szenvedélyes és heves vitákat, mint a filmművészet, a filmgyártás kérdéseit elemző cikkek sorozata. S a magyar film rangját bizonyítja az a tény, hogy meghódította a vi­lág igényes műélvezőinek a tá­borát s a magyar film végre szerepet játszik a magyar egye­temes kultúrában is. Nemzetkö­zi filmfesztiválok díjait sorol­hatnánk ennek bizonyítására, s tengernyi külföldi sajtómeg­nyilvánulásokat idézhetnénk, Melyek a magyar filmművészet bfrét nyugtázzák. A MAGYAR FILM legnagyobb erénye a pártosság, az alkotók társadalmi elkötelezettsége s azon igyekezete, hogy szocia­lista felelősséggel elemezzék a magyar valóságot, vizsgálják mai életünket, a közelmúltat, vagy a régebbi történelmet, s a hibák, a visszásságok feltá­rásával és bírálatával a szocia­lizmus kibontakozásának ügyét szolgálják. A magyar filmművé­szet sok olyan problémát tár­gyal, melyek csak a szocialista társadalomban jelentkeznek és az ezekre a kérdésekre adott válaszok új hangvételt, sajátos művészi ábrázolást, újszerű tár­sadalmi mondanivalót feltéte­leznek. A valós problémák fel­vetése sajátságos megfogalma­zása a magyar filmművészetben egy új szemlélet filmjeit terem­tette meg, melyek társadalom­formáló tényezőként hatnak. A magyar filmművészet leg­főbb jellemzője az új formákra, az egyéni stílus kialakítására való törekvés. Az alkotók éle­tünk és korunk elvi kérdései­nek művészi megfogalmazását és megválaszolását tűzték zász­lajukra, fel nem fedezett terü­leteket igyekeznek feltárni, új témákat hódítva meg a szocia­lista filmművészetnek. A ma­gyar filmművészet sajátos vo­násait és helyzetét elemezve B. Nagy László kritikus a szemle vitáján többek közt megállapí­totta: „Nem érdeme, hanein jel­lemzője a magyar filmnek az, hogy elsősorban a társadalomra kérdez, még akkor is, ha kísér­leti helyzeteket teremt... A magyar filmnek legértékesebb sajátja a szociológiai vagy szo­ciáletikai éberség, melynek köz­vetlen vagy közvetett módon a Jelen idő az ihletője: az „itt és most" világa. Egyik film sem azt kérdezi, hogy mi történt, mit éltünk át, hanem azt, hogy mit kezdjünk az acíjtt pillanat­ban azzal a múlttal a hátunk mögött, amit megélnünk ada­tott. Többről van itt szó, mint arról, hogy minden jelentékeny film — vegye akármilyen tá­voli időből a tárgyat — a je­lent veszi célba, ahhoz akar szólni," A művek közös nevezője te­hát az, hogy a mai társadalom problémáira keresik a választ. Bátran szembenéznek a múlttal, az illúziókkal, a téves történel­mi felfogásokkal s a kortársak közéleti gondjairól vallanak. El-/ kötelezett felelősséggel vállal­ják az állandó változtaiás szere­pét — a marxista—leninista ér­telmű korszerűség segítségével. Olyan filmek ezek, melyek a filmművészet legsajátabb esz-­közeivel vizsgálják a kor, az ember és a szocialista társada­lom izgalmas kérdéseit. A kér­désfeltevések ugyan különböz­nek az alkotó szemlélete, képes­sége és stílusa szerint, de ép­pen ez a sokarcúság a magyar film egyik értéke. Ez az érzés bizonyosodott meg bánnunk a VI. Magyar Játékfilmszemlén is, ahol a múlt évi termés (20 já­tékfilm) legjobbjai kerültek a közönség elé, mégpedig: a Vi­rágvasárnap, az ítélet, a Szem­től szembe, a Szemüvegesek, az Imposztorok, az Isten hozta, őr­nagy úr, az Arc és az Utazás a koponyám körül. A műsorra tűzött 8 versenyfilmből többé­kevésbé általános képet nyer­hettünk a magyar filmművészet irányzatairól, legjelentősebb al­kotóiról. A VI. MAGYAR JÁTÉKFILM­SZEMLE társadalmi fődíját a fiatal elsőfilmes Gyöngyössy Imre Virágvasárnap című film­balladája nyerte. A mű alapöt­lete egy népdal a halálra kín­zott Simon papról, ai 1919-es Magyar Tanácsköztársaság már­tírjáról, akinek emlékét a sze­gények megőrizték és sorsát dalba öntötték. A történelem ihlette ezt a filmet, melyben a rendező megrázó képekben áb­rázolja Simon pap és testvére, a kommunista tanító mártírha­lálát. Gyöngyössy stílusa egyé­ni, a képsorok lenyűgözőek, a nézőt néma együttérzésre kész­teti. A filmlegenda hangvétele sajátos, magával ragadó Gyön­gyössy személyében tehetséges alkotót ismerhettünk meg, film­je méltán vívta ki a zsiiri leg­nagyobb elismerését. Telitalálat a főszereplő kiválasztása: a bratislavai František Velecký, aki már külső megjelenésével is érzékeltetni tudja az aszkéta hívő, de kemény és férfias ma­gatartást. A szemle közönségdíját Kósa Ferenc ítélet című filmje kapta, mely az 1514-es Dózsa-féle pa­rasztlázadást eleveníti meg. A három ország baráti összefogás­ban született film célját és szán­dékát tekintve az alkotás az évtized legnagyobb vállalkozá­sa. Erénye, hogy — történelmi film lévén — eltér a mostaná­ban divatos szuperprodukciók hangvételétől. A rendező a for­radalmat a magyar, a szlovák és a román nép együttes har­cának fogja fel, ebben rejlik a film mélységes internacionaliz­musa. A koprodukciós vállalko­zás az egymást megbecsülő né­pek testvériségének a hitvallá­sa, „Dózsa -története a Duna­környékén élő népek közös tör­ténelmének legtisztább pillana­ta". A népes szereplőgárda kö­zül feltétlenül ki kell emelnünk Bessenyei Ferencet, aki hitele­sen formálta meg Dózsa alak­ját. Tulajdonképpen az első ma­gyar Karinthy-tllm az Utazás a koponyám körül, mely az író életművéből készült, helyeseb­ben az életmű vezérmotívumai­ból. ... az író elmesél valamit, ami mindenkivel megtörténhe­tik, abból a rendkívül figyelem­reméltó alkalomból, mikor ép­pen vele történt meg" — tahin ez jellemzi a legtömörebben a filmet. Karinthy nehezen meg­filmesíthető író, a vállalkozás ezért nem volt könnyű feladat. Ám Révész György jóvoltából erőteljes és szuggesztív film született. Latinovits Zoltán re­mekel a főszerepben. Figyelmet érdemlő alkotás a szemle többi versenyfilmje is. Dotezy Imre forgatókönyvéből ' árkonyi Zol­tán Szemtől szembe címmel megkísérelte, hogy szembenéz­zünk a múlttal, a magunk tör­ténetével, s számot adjunk a 25 esztendővel ezelőtti cselekede­teinkről. A felszabadulás évfor­dulójára készült filmben a ren­dező a múltat idézi, nemzeti ön­vizsgálatot végez, egy emlék­táblaavatás alkalmából számon­kéri a hajdani bajtársak fele­lősségét. A merész, bátor al­kotás a rendező művészi képes ségeit dicséri. A Locarnóban díjat nyert Szemüvegesek című film építé­szekről szól, de Simó Sándor vegyészmérnök debtitáns rende­zői munkája nem szakmai problémákat tárgyal, hanem a szándékaink és a lehetőségeink közt feszülő ellentétek össze hangolását vizsgálja. Az egyéni hangú, sajátos problémavilágot ábrázoló film pozitívuma, hogy a hétköznapok szürkeségét a művészet szférájába ludja emel­ni. 25 évvel ezelőtt. 1944—45­ben játszódik Zolnay Pál Arc című filmje, mely a bajtársai­tól elszakadt és az ellenállási mozgalommal újra kapcsolatot kereső Illegális harcos küzdel­mét eleveníti meg az ostromlott Budapesten. Az egyéni stílusú és felfogású rendezőt a filmben a konfliktus lélektani-morális magja izgatja. Az ellenállási történetben a közös cselekvés lehetőségének a hiánya, a ma­gára maradt fiú kilátástalan helyzete drámai atmoszférát te­remt. A magyar történelem fáj­dalmas és döbbenetes mozzana­tokkal teli korszaka, a Tanács­köztársaság leverése utáni fehér terror, a kegyetlen tiszti kiilö nítmények tevékenységének ide je elevenedik meg előttünk az Imposztorok című filmben, mely a hírhedt Prónay Pál naplójából írt forgatókönyv alapján, Má­riássy Félix rendezésében ké­szült. A film a hatalmi megté­bolyodás. az eleinbertelenedés erőteljes bírálata — történelmi groteszk formájában. Társadal­mi szatíra az Isten hozta, őr­nagy úr című Fábri Zoltán film, mely tartalmilag lényeges tár­sadalmi kérdéseket érint, ám gunyoros, mulatságos formában. A film Örkény István világsi­kert aratott Tóték című gro­teszkje alapján készült. Néhány szóval említést kell tennünk a szemle műsorán ős­bemutatóként szereplő filmekről is. A modern film meghatározá­sára tart igényt Szabó István Szerelmesfilmje, mely két fiatal kapcsolatát mutatja be a közö­sen eltöltött éveket — kisgyer­mekkoruktól a 30. életévükig. Az Álmodozások kora és az Apa című filmek rendezője lírai hangvételben, visszapillantások formájában ábrázolja az érzel­mek intenzitását, változását. A film főszerepét Bálint András és Halász Judit alakítja — nagyszerűen. Mai fiatalokról szól Mészáros Márta harmadik játékfilmje, a Szép lányok, ne sírjatok. Érdekessége, hogy a főszerepet a prágai Jarka Schal­lerová alakítja. Déry Tibor Két asszony és a Szerelem című no­vellájából készült Makk Károly legújabb filmje, a Szerelem, mely rendkívül sokoldalú em­beri kapcsolat elemzésére épül, dramatikus story, mondhatnánk, cselekmény nélkül. A MAGYAR JÁTÉKFII.MGYÄR­TÁS termékeit mérlegelve meg­állapíthatjuk: a magyar film­művészet fejlődése a „vállalni és változtatni" elv alapján fej­lődik tovább. Amíg a magyar filmművészet Ilyen művekkel látja el a világot, az azt is je­lenti, hogy az új, mélyen elkö telezett művészi alkotások csak megalapozott hírnevét fogják öregbíteni s a nemzetközi film­világban kivívott rangját növe­lik ... TÖLGYESSY MÁRIA • Roberto Russellini formál­ja meg Szókratész alakját a spanyol televíziónak a nagy gondolkozóról szóló filmjében. • Szovjet—olasz koproduk­cióban forgatják az Anna Kare­nina új filmváltozatát. A gyártó Carlo Ponti lesz, a rendező Lu­chino Visconti, a címszereplő — Sophia I.oren. • A jubileumi év alkalmá­ból Moszkvában megjelentették Beethoven leveleinek első tel­jes orosz nyelvű kiadását. AZ ÚJ ÉVAD szinte észrevét­lenül kezdődött el. Nem volt za­jos nyilatkozatokkal teli az évadnyitó társulati iilés, messzi tűntek azok az idők, amikor a színházak minden eszközzel megpróbálták már az évad ele­jén felcsigázni a közönség vá­rakozását. Dobbal nem lehet ve­rebet fogni, sem csinnadrattával közönséget szerezni. Annyit ígérünk csak, amennyit valóban adni tudunk. Nem árulunk zsák­bamacskát, nem rohanunk elő­re öles léptekkel, megnyitottuk kapunkat szép csendben és kér­jük a közönség bizalmát. És ter­mészetesen a kritikáét is. A MATESZ ismét játszik: az 1970/71-es évad legelején már túl vagyunk. Sikeresen vendég­szerepeltünk Ián Soloviö: „F.z aztán a meglepetés" című vígjá­tékával Közép-Szlovákiában, s ugyancsak nagy sikerrel járt nálunk két előadásával is a kas­sai Thália Színház. De hát most lássuk a „medvét" — ahogy a székely góbé mondja, ha kíván­csi —,/milyen is a Magyar Te­rületi Színház műsorterve a reánk köszöntött új évadban. AZ IGÉNYESSÉG vezette szín­házunk művészeti vezetésének szándékát, mikor a tervet össze­állította (ezért is késett meg kicsit, mert igen hasznos és szép tervet akartunk és annak elkészültéhez idő kelletett). Mint azt lapunk hasábjain az előzetesben olvashatták, a szín­ház első bemutatója Braniszlav Nusics sZerb drámaíró „Bánatos örökösök" című vígjátéka. A darab komáromi bemutatójáról majd a kritikusok is elmondják véleményüket és nyilván kiérté­kelik munkánk első gyümöl­csét. A Nusics-darab után szín­házunk szovjet—ukrán író, Alekszandr Kornyejcsuk jeles drámáját, „A nagy műtétei tűzte műsorra. A próbák novem­ber 3-án kezdődnek Konrád jó­zsej rendezésében. A darabot előreláthatóan még ez évben, december közepén bemutatjuk, éspedig a párt megalapításának 50. évfordulója tiszteletére. Ezt követően, a téli-tavaszi időszak­ban, 1971 elején kettős bemuta­tóra készülünk. Barč-lvannak, az ötvenes években elhunyt szlovák írónak ..Az anya" című drámáját és Raj/ai Saroltának, a mai magyar drámairodalom egyik jeles fiataljának művét, a „Diplomásokat" készülünk be­mutatni. Az évad végére pedig ismét jön a vidámság és jókedv, Berlioz: Faust A Szlovák Filharmónia hang­versenyterme ezúttal különleges zenei esemény színhelye volt: a Szlovák Filharmónia és Ének­kara dr. Rajter vezényletével Berlioz Faust elkárhozása című oratóriumát szólaltatta meg. Ahhoz, hogy Berlioz zenéjét megértsük és szeressük, át kell törnünk a szokványos zenei el­képzelések falán. Berlioz muzsi­kájában néha különös módon éppen az tetszik, ami valójában külsőség: zenei nyelvezete any­nvira leköti a hallgató érdek­lődését és fantáziáját, hogy aka­ratlanul átsiklik afölött, ami ebben a muzsikában a legmé­lyebb. De akár elragadja a hall­gatót, akár vitára készteti, Ro­máin Rolland szavait idézve: „Nincs ember, akit Berlioz ze­néje ne izgatna vagy vonzana, de mindenképp meglep regényes, lángoló képzeletének zabolát­lansága, amely művét ma, s a jövőben is kora egyik legfes­tőibb tükrévé teszi". A berliozi dallamvilág kifeje­zi a lélek belső rezdüléseit, kezdve a fény és árnyék sejtel­mes játékától, a gondolatok, ér­zések alig érzékelhető vibrálá­sától lángoló csúcspontokig, a berliozi zenekar pedig ábrázol­ja, tükrözi, aláfesti, kidomborít­ja a lélek bensőséges hangját és tomboló viharait. A négyszeres drámai legen­dában a zeneköltő ifjúkori Goet­he- álmait eleveníti meg. Érde­kes módon magyarországi útjá­nak emlékét, a Rákóczi-indulót ezek jegyében készülünk Csiky Gergély-Tardos Péter: „Kaviár" című zenés bohózatának előadá­sára. EZ HÁT A TERV. Üt színmű, vígjáték, tragédia vegyesen és magas művészi színvonalon el­képzelve a színpadra állítás. De a fent említett öt tervezett be­mutatón kívül műsorunkon ma­rad továbbra is a nagysikerű ANNA KAREN1NA (főleg a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap keretében kívánjuk so­kat játszani), a vidám és mó­kás SZALMAKALAP (melyet a pozsonyi kedves közönség is láthat majd a Nová scéna szín­padán október 26-án, hétfőn J és gyermekeink részére „A bölcs kádi" című Luknár-mesejáték. Igyekezni fogunk régi darab­jainkat oly frissen és művészien előadni falvainkban és váro­sainkban, hogy azon ne érződ­jenek a sorozat-előadások kopá­sai. Ezért minden régi darabot mindig gondosan próbálunk. És hát az új darabok ... azokat nagy kedvvel és lelkesedéssel fogjuk betanulni és közönsé­günk elé vinni abban a sorrend­ben, ahogy terveztük. ÉVADKEZDÉSKOR mindig fo­gadkozik színház és közönség egyaránt, hogy az új évadban jobban dolgozik, többet jár szín­házba stb. A közönség szeretete — merjük remélni — nem fog elmaradni. A kritika is — re­méljük — eleget foglalkozik majd munkánkkal. Mi csak ígé­rünk és ezt komolyan tesszük: igyekszünk magas művészi szín­vonalon estéről estére igazi színházi élményt nyújtani majd kedves nézőinknek az új szín­házi évadban. A kapuk tárva, a függöny felgördült, megindul­tunk, sőt már alaposan benne is vagyunk a színházi munka javában. Próbák, előadások, ter­vek és álmok. Ez a mi világunk. És ha a ml szép világunk valóra váltott terveit szeretettel ajánl­juk kedves nézőinknek, kedves közönségünk, és ha azt az évad folyamán bizalommal megtekin­ti és végigtapsolja, akkor vég­zünk majd jó munkát, akkor le­hetünk elégedettek és akkor mondhatjuk el: érdemes volt. Érdemes volt olykor fázni is a buszban, a kultúrtermekben, ér­demes volt próbálni és játszani, mert fényt, emberséget, szere­tetet, kultúrát vihetünk az em­bereknek. SÍPOS IENÖ a MATESZ tagja elkárhozása is beleszőtte./Európai vándor­útja során 1846-ban eljutott Pestre, ahol Erkel Ferenc meg­mutatta neki a Rákóczi-induló zenéjét. Oratóriuma első részé­ben a goethei hőssel beutaztatja a magyar alföldet, hogy szöveg­könyvében megindokolja az in­duló beépítését, amelynek tüze fellelkesítette. Az oratórium hatalmas appa­rátust mozgat meg. Dr. Rajter kitűnően kézben tartotta az együttest. A mű betanítása és zökkenésmentes tolmácsolása részéről értékes művészi tett volt. A Faust-legenda megszó­laltatásával nagyon szép estét szerzett hálás közönségének. A zenekar hajlékony, rugalmas előadásával (a kifejezés rugal­masságára a mű szeszélyesen csapongó zenei anyagában külö­nös szükség van j nagyban hozzá­járult a sikerhez. A vokális triót Helena Tatter­muschová, Ivo Zidek és Dalibor Jedlička, a prágai Nemzeti Szín­ház szólistái adták elő. A szó­lista-trió a művészi közölniva­ló elmélyültségével vitte a cse­lekményt. A Szlovák Filhar­mónia Énekkara (karnagy J. M. Dobrodiiiský) kiegyenlített, amellett színes, élő kórushang­zással emelte az est fényét Az előadás telített zenei lég­körében nemcsak a mű különle­ges szépsége és drámaisága, de ritkaság értéke is élménysze­rűen hatott. HAVAS MÁRTA

Next

/
Thumbnails
Contents