Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)
1970-10-23 / 252. szám, péntek
4. A világ legtermészetesebb dolga, hogy az ember u külföldi utakról rengeteg tényképet hoz magával. A fénykép segít felidézni az elhalványuló úti élményeket. Csakhogy az én bőröndömből olykor a legképtelenebb dolgok és tárgyak kerülnek elő. Van itt előttem például egy plakát. Poznan legnagyobb gép gyárának, a H. Cegielski tizein klubjának ez évi áprilisi programja: „Program imprez Dnrau Kultury w m-cu kwietniu 1970 r." Nem volt különösebb okom rá, hogy eltegyem. Közönséges sárga papírra nyomtatott program. A hóhap minden napjára esik egy-egy akció. Ezek víz " szintes sorokban vannak "feltüntetve. A dätum, a hely, az óra függőlegesen húzott rubrikákban. Éppen így megvonalazott, rubrikázott programot láttam a Zselízi Járási Népművelési Otthonban is. A tördelés, a nyom dal kivitel, a betűtípusok, minden hajszálra hasonlít emehhez, mintha édestestvére volna. Maga az a bizarr gondolat; hogy két plakát vagy program édestestvére lehet egymásnak, késztetett arra, hogy megőrizzem. Csak most látom, egy plakát olykor sokkal többet ér egy fényképnél. A fénykép ugyan pontos, de merev és legfeljebb szürke, fekete, s ha színes, akkor is legfeljebb a négy alapszínt keveri nagyon hűtlen ós valószínűtlen árnyalatokká. A fénykép készen rögzít egy helyzetet, arcot, jelenetet, de merevsége és mozdulatlansága következtében képtelen megmozgatni a képzeletet. A plakát egyszerű és igénytelen. Sárga alapon fekete betűk: 1. 4. (äroda) — Kawiarnia — 17.00 — Wieezorek taneczny. Április elseje van. Szerdai nap. A legszeszélyesebb hónap bolondját járató napja. Jó délután. Zöldre mázolt villamos döcög végig egy utcán. Zsúfolt, öregecske villamos. Almokkal, ifjúsággal,- tavasszal zsúfolt öreg villamos. És mintha magam is ott ülnék abban a villamosban, hirtelen azt kérdem a mellettem ülő fiatalembertől: „Kérem, milyen utca ez?" — Nem utca — feleli a fiatalember —, hanem a Cegielski. A Cegielski. Sínpár fut a villamos előtt, és jobbra ts, balra ls gyárcsarnokok, bádog- és' üvegtetők. A Cegielski nem valami ftátál üzem, sőt — lengyel fogalmak szerint ősrégi üzem: 1846-ban épült első kis üzeme. Akkoriban azt is hatalmas gyárnak tartották. Mezőgazdasági gépeket, vasekét, vetôgépet, bo rónát miegyebet gyártott. Kicsoda Cegielski? A gyár elsó tulajdonosa és építője. Hogy polgár volt? Igen, mi becsben tartjuk az ipar úttörőinek nevét. Most hajómotorokat épitiiuk. Rengeteg hajómotort. Tizenháromezer munkás hajómotorokat épít... Tavasz van és az üzemi klub kávéházi termében vidám táncmulatság zajlik. Április 6.: Lenin a lengyelek emlékezetében. Április 9.: Lenin és szövetségünk a Szovjetunióval. Április 11.: Lenin Lengyelországról. Április 22.: Lenin születésének 100. évfordulója. Április 24.: Lenin, a forradalom nagy stratégája. A kávéház esténként előadóteremmé alakult, jó csend, rend. Figyelem. Csuk az előadó hang ját hallant. Csupa hétköznap és mégis csupa ünnep. Olykor filmvetítés. Ugyanabban a kávéházi teremben. Olykor egészségügyi felvilágosító előadás. Porady ginekologa — protvadzi dr. Cicha. A nőgyógyász tanácsai — előadó dr. Cleha. Egyszer, kétszer, háromszor egyetlen hónap folyamán. Ez nálunk Zselízen, Komáromban, Léván ... egyebütt is elkellene. És megint táncmulatság. Zene toi;nyosul a keringő párok fölé. Meghajlok és bemutatkozom. — Miroslava Miekarek — s egy kedves fiatal leányarc mosolyog felém a széles íróasztal mögül, mert erre a bemutatkozásra nem a táncteremben került sor, hanem az iizemi klub vezetőségének irodájában. — Az üzemi klub munkája főleg a műkedvelő együttesek munkájára támaszkodik. Van irodalmi színpadunk, színjátszókörünk, fúvós- és vonószenekarunk, láncegyüttesünk, sportegyletünk, turistakörünk, könyvtárunk. A technikusok és újítók köre is együttműködik velünk. Végigjárjuk a klub termeit a kávéháztól a könyvtárig, s újra az irodahelyiségben kötünk ki. — Látja, most renováljuk az épületet. Nagyon régi épület. Dehát ilyen régi üzemnek régi á klubja Is. Az első emeleti ablakból egyenest rálátni a gyárcsarnokok kormos és bádogüveg tetejére. Az öreg kémények szüntelen ontják a füstöt. Rövid hallgatás után Miroslava Miekarek hirtelen észbekap: • — Ö, hát erről meg is feledkeztem. • Egy sereg gyermekrajzot terít szét az asztalon: — Ugye szépek? A mi gyerekeink csinálták. Az üzem munkásainak gyermekei. Zsúfolt vitrinhez lép. Tekintélyes méretű, olcsó porcelánból égetett tálat vesz elö. — Temperafestés porcelánra. A tál alján bíborvörös alapról a világ legcsodálatosabb állata mered felém. Hegyes háromszögbe csúcsosodó zöld szeme van. A szembogara is két koromfekete háromszög. Koromfekete a bajsza és a füle. Vagy talán nincs is füle, inkább lekonyuló fekete bikaszarva van, és fehér, fehér pofája, meg gömbszerű sárga bohóc orra. Egyszerre félelmetes, vad és groteszk. V alahol, valamikor láttam már ezt az állatot. És láttam ezeket a színeket is. jó harmincöt, vagy talán negyven évvel ezelőtt. Gyermekkoromban mindig ilyen állatokat szerettem volna festeni. Csakhogy nem volt temperám és talán festeni sem tudtam volna, De sok ilyen állatot találtam ki magamnak. Le is írtam, el ís meséltem őket apámnak és -anyámnak, s álmomban szörnyű viadalt vívtam saját képzeletem teremtményeível. Ülök egy zsúfolt, zöld villamosban. —• Kérem, micsoda utca ez? — Nem utca, hanem "a Ce gieiski. Sínpár fut a villamos előtt, jobbra is, balra is kémények és 'gyárcsarnokok meredeznek az ég felé. Már benn járok a városban. A Stary Rynok táján egy kis utcá ban valaki egy közönséges kii náiisnyílást mutat. Egy közöli séges vasráccsal fedett nyílást és azt mondja: Itt évekkel u háború után három német katona bukkant föl a föld alól. A Citadella alatt három emeletnyi mélységben földalatti erődöt építettek a németek. A város ostroma után negyvenezren kerültek ki belőle. Egytől egyig megadták ma gukat. Ezek hárman a föld alatt rekedtek, s a fölhalmozott konzerveken éltek. Holtra sá padva, csontvázsoványan buk kantak föl a föld alól. Szemük be tódult a napfény, s abban a pillanatban megvakultak. A mindent láttató napfény megvakította ezeket a szegény vakondokat. Épp az egyetem épülete előtt haladok el. Nyolc főiskola van ebben városban, és több mint negyven tudományos intézet. Nyolc főiskola, negyven tudományos intézet és harmincezer diák. Derűs őszi nap van. A levegőég még jobban kifényesedik. Fiatal kacagással lelik meg a ftilcm. Ő ez a Poznan. Csak egy vaj; dasági — a mi kifejezésünkkel élve — kerületi székhely. Vidéki város. Csakhogy ez a vidéki város kétszer akkora, mint Szlovákia fővárosa. így is el lehet képzelni a vidéket. N em képzelek semmit. Dol gozószobámban ülök, és asztalomon itt hever az olcsó porcelántál, alján a világ legcsodálatosabb állatával. Hát igen. Külföldi utazásokról az ember olykor a legkép telenebb tárgyakat hozza magával. BABI TIBOR V« n», K M* A MVMSF.FÍB KÉPZŐMŰVÉSZEK A zene volt az élete Emlékezés Richter Magdára Varosunk zenevilágának egyik legszámottevőbb tagja: Richter Magda zongoraművésznő nemrégen eltávozott az élők sorából. Ó is ahhoz az idősebb gárdához tartozott, amely még a Szlovák Rádió kiépítésében segédkezett. Kiváló játékával zenei műsora színvonalának emeléséhez is nagyban hozzájárult. Richter Magda mindig örömmel karolta fel a modern zeneszerzőket, inert olyan nagyszerű technikája volt, hogy a legnehezebb kompozíciókat is látásra eljátszotta. És mivel ezt tudták róla, éppen úgy, mint azt is, hogy nagyszerű taktus, és rltmusérzé ke volt, szívesen társultak vele, főleg kamarazenében, ahol gyakran ő vitte a vezetőszere pet. • Legelőször akkor figyeltek fel rá zenei körökben, amikor Georg 'Steinerrel, a bécsi rádió karmesterével együtt rendezett szonátaesten szépen kidolgozott, precíz összjátékával bizonyította be, hogy kiváló kamarazenei Ja tékos. — Egyik későbbi hang versenyéről ezt írta a kritika: „Richter Magda temperamentuma partnerét is magával ragadta és a Strauss-szonáta művészi színvonalú előadása határozottan élvezetes zenei élménynyé vált". Megértő kísérője volt a szólistáidnak is, akik a hangversenydobogón vagy a rádióban léptek fel. Ahogy hangversenyein mindig nagy sikert aratott, éppen olyan magával ragadó volt játéka a házi kamarazenélésben is, amely városunk zeneéletének mindig fontos tényezője volt. iloszszú éveken át korrepetált a Nová scéna énekeseivel, akiknek nemcsak elsőrangú kísérője, Ivanem egyúttal lelkiismeretes pedagógusa is volt. Betegsége — sajnos — már évek óta akadályozta, hogy zenével foglalkozzon, amit pedig annyira szeretett és aminek egész életét szen telte. Emlékét szeretettel őrzik zenetársaj és ismerősei. TICHY G. GYÜRGT ANHELO HERNÁNDEZ, az elkötelezett művész A Gorkij utca 15 szám alatti tárlati helyiség falain nagy erejű grafikai lapok sorjáznak, melyek egy távoli ország, a dél-amerikai Uruguay gondjait, reményeit, törekvéseit, életérzését sugározzák. Az új uruguayi művészet termőtalaja nem Párizs, hanem Róma, az Olasz Akadémia. A múlt század legnevesebb festőjét, a hazája témáit feldolgozó Blanest is az olasz piktúra termékenyítette meg. A jelenleg kiállító művészt, a montevideói, 48 éves Anhelo ilernándezt kezdetben az anyag formálása vonzotta, de hosszas betegsége alatt a könnyebben kezelhető ecset, toll és a ceruza vezették el a fekete-fehér művészethez. Mestere a 80 éves korában elhunyt itaochim Torrés tíarcla, aki a neoplaszticizmus, Mondiiaii és Doesburg híve volt. Amikor Hernández művészetének ihletéiről érdeklődöm, így felel: „A nagyapám Goya volt, az apám Pivasso." S valóban, formában s tartalomban ezt érzékeltetik a széles skálájú mondanivalójú metszetek, kőiajz- és monotípia-soro zatnk. Alkotójukat országa súlyos politikai és társadalmi helyzete nyugtalanítja. Tevékeny részese a demokratikus szabadságot eltojtó rendszerrel szembeszálló harcnak, úgy is, mint az Uruguayi Kommunista Part kulturális bizottságának tagja, s úgy is, mint forró spanyol indulatoktól fűtött grafikus. Az utolsó évek művészi ter- illésének keresztmetszetét jelzó anyag hivatkozik az Egyházatyákra. akik szerint a magány ördögökkel van tele. Hernández vallomása pedig így hangzik: „Eze'n sorozatok alkotására nein az értelem, hanem az őrület ösztönzött. A madarak az okok, a lépcsők a sorsok, melyek a pokolba vezetnek, ahová a hazugsággal s a tzépség elvesztésével kcriiliink." Az egyrészt romantikus, másrészt jelképes nyelvezetű grafikai lapok egyik jellemzője a ináró gúny. Az ostorozó szatírát is nehéz mellőznie, amikor a Diplomáciai fogadtatás álszent képű, ocsmány szereplőit, vagy a DélAmerikára acsarkodó, öntelten pöffeszkedő, rohamsisakos Észak-Amerika megszemélyesítőjét állítja reflektorfénybe, vagy a Szörnyetegek gyülekezetének új fogalmazású kentaurjait vonultatja föl. Elkeseredett, dühvel ítéli el a halálra gyötört, útszéli fákra párosával, fejjel lefelé akasztott áldozatok hóhéréit Lázas képzeletek, s az ennél is irtózatosabb valóság ötvöződik «• támadás és ellentámadás drámájától feszülő Gyilkolásban s a tragikus Végben. A Vietnami halál torzvörös vigyora, a száguldó vérszagtól megvadult paripák hátán kivont kardú lovasok, halálba hulló öregek és fiatalok, vészterhes felhők alatt gyötrődő magányos asszony, ölében gyermeke tetemével mind az embertelenül gyilkos háború mélységes elítélése. Che Guevara, és még néhány más népéért élő-haló»liős portréja a elkötelezett művész tiszteletadd sánalc kifejezése. Illusztrációi meggyőző képi • kiegészítői egy a gauchók üldözését tárgyaló XIX. századi >re* génynek. Hernández nem csupán a múltat, s a mát vádolja, műveivel. Hatni akar a jövőre ifi; befolyásolni, irányítani kívánja a vajúdó, forrongó Uruguay népének politikai, ideológiai magatartását is. Látomásos erejű aikolasok a békére vágyó ember álmát, nyu galmát kegyetlen vijjogásukkal elűző, az alvó feje fölöli köröző, éles csőrit felborzolt tollú varjak raja. Művészi igényességü és esztétikailag megragadó ciklusa témája a nő és férfi testi-lelki kapcsolatának: a szerelemnek „lírai hitellel", művészi érzékenységgel, de érzelmesség nélkül való kivetítése. BÁRKANY |K\DNK L. OSZADCSUK: Szombaton így szólt hozzám egyik munkatársam: —. Gyere, te leszel a tanúm. Együtt bementünk az igazgatói irodába, ahol munkatársam nekiesett az tgazga tónak: - Korlátolt! Félmüveit! Krrri vissza is tandíjat! Az igazgató hozzám fordult: — Hallotta? Már rég ki akarom vágni ezt az Einsteint, mert soha nem tudja, hol a határ! Most legalább kidobhatom, és maga — mutatott rám — maga lesz a tanúm. Egész héten érdeklődéssel lestem, hogyan • végződik az eset. Hétjön azt mondja a munkatár sam: -r- Minden rendbe, főit. Az igazgatóval tiszta vizet öntöttünk a pohárba, mindketten dühösek voltunk. mindkelten hibásak vagyunk. — Hál ez nagyszerű! — fejeztem ki örömömet. Egy óra múlva be- ., széltem az igazgatód val. Ú is azt mondta, hogy minden jól végződött, megegyeztek abban, hogy hasonló problémákat legjobb higgadtan, csendbe' • . elintézni. Méghoz IW tanúk nélkül. I3ĽB Kedden mindketten , kikísértek, amikor az íj munkahelyre- men x, T. tem. Természetesen saját kérésemre. Sz. B. toré.
