Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-18 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

Dmitrij Kaszatkin iráni útijegyzete Útjelzők: az új építkezések Modernizálás szovjet segítséggel • Nemzeti érdekeket szolgáló gazdaságpolitika • Ősi ország fiatalsága • Fellendülés nehézségekke

l Esfahan (Iszfahánj közelében, egy szovjet segítséggel épülő kohómü központjában hatalmas, 35 tonnás sötétszürke monolit érctömb. Gewanshir mérnök rámutatva megjegyzi: — Ez az az ércfajta, amelyet a szovjet szakemberek és Iráni kollégáik teljes értékű nyersanyagnak ismertek el az épülő kohómü számára. Az iráni kohómü létesítésének gondolata már évekkel ezelőtt felötlött, de az országnak nem voltak műszaki káderei és anyagi eszközei. Irán a nyugati hatalmakhoz fordult segítségért, de olyan választ kapott, hogy azok szívesebben látják Iránt nyersanyagforrásként és iparcikkeik piacaként. Amerikai és nyugatnémet cégek arra a megállapításra jutottak, hogy az iráni érc kohászati feldolgozásra alkalmatlan. ESFAHAN ACÉLJA A Szovjetunió és Irán gazdasági együttműködése segített legyűrni azokat az akadályokat, amelyeket az imperialisták gördítettek Irán iparosításának útjába. Az 1966. évi gazdasági és műszaki együttműködési egyezménynek megfelelően a Szovjetunió nem csak egy kohómű, hanem az iraki gépg>^ír és a transziráni gázvezeték építésében is segítséget nyújt Iránnak. A szovjet ipari berendezésekért és műszaki szolgálatért földgázzal, gyapottal, gyapjúval és egyéb cikkekkel fizet majd Irán. Teljes lendülettel folyik a kohómű építése. Szemlátomást nőnek az épülettestek. A megszokott tájképbe sehogyan sem illik be a már befejezés előtt álló nagyolvasztó. Felépültek az erőműtelepek, műhelyek, házépítő kombinát. Épülnek a munkások és alkalmazottak lakóházai a jövő városában, a 80 ezer lakosúra tervezett Ariashahrban. — Az első szakaszban a vMalat évi teljesítménye 500—600 ezer tonna acél lesz — mondja Sheibani, az Iráni Kohóipari Testület igazgatójn — később 1 millió 200 ezer tonna acélt fog gyártani. Iráni részről elégedettek az építkezés haladásával, s biztosak benne, hogy a vállalatot a tarveknek megfelelően 1971-ben átadják rendeltetésének Szovjet es iráni geológusok megállapították, hogy Irán megfelelő menynyiségű vasérc-, kőszén és más ásvány kíncslelőhelyekkel rendelkezik. A Tehrane Economist című lap szerint csupán az 1968-ban feltárt vasérckészletek elérik a 124 millió tonnát. Ennyi elég ahhoz, hogy 334 évre ellássanak egy évi 260 ezer tonna acélt gyártó üzemet nyersanyaggal. A JÖVŐ FÖLDJE Irán éleiében nem kevésbé fontos kérdés a mezőgazdaság korszerűsítése és fellendítése. A jelenlegi földreform a feudális földbirtokrendszer megváltoztatását ígéri. Az árutermelés növelését a szövetkezetektől és az állami, magán- és külföldi tőke segítségével létesülő gépesített nagygazdaságoktól remélik. A mezőgazdasági szövetkezetek — új jelenség az ország életében. Segítik a parasztokat gépek, vetőmagok, műtrágya beszerzésében. Hivatalos adatok szerint már több mint 1 millió 300 ezer paraszt tömörült szövetkezetekbe. A földművelésügyi minisztériumban azonban úgy értesültünk, hogy sok szövetkezet még gyenge, nem rendelkezik szilárd pénzügyi alappal, még nem képesek beszerezni a szükséges technikát. A mezőgazdasági bank csak akkor nyújt hitelt, géptechnika vásárlására, ha létrejött a társuló parasztok hozzájárulásaiból összetevődő kezdeti alap. Ám sok szegényparaszti gazdaság nem képes befizetni a maga részét, így a szövetkezet képtelen szert tenni a szükséges technikára és ezáltal növelni az árutermelést. Irán a mezőgazdasági program megvalósításában ls segítséget kért a Szovjetuniótól. Sarakhs egyike azon vidékeknek, ahol közös munkálatok folynak a mezőgazdaság fellendítésére. Khorasan tartomány,ban, Irán és Szovjet-Türkménia határvidékén terül el. A tartomány székhelyén Mashedben Soltanpur, a gazdaságfejlesztési ügyek intézője így világosított fel minket: — Örülünk, hogy a Szovjetunió megértéssel viseltetik Irán szükségletei iránt, s önzetlen támogatásban részesíti nemzeti megújhodást terveinek megvalósításában. Khorasan tartomány területével nem marad el Franciaország mögött, viszont csak két és jél millió lakosa van. Közülük kétmillió személy, köztük 21 ezer nomád, mezőgazdasági vidéken lakik. Khorasan a gyapottermesztés és marhatenyésztés központja. Négymillió juhot, ugyanannyi kecskét, félmillió tehenet tartanak számon. A világpiacon nagyon keresett a khorasant gyapjú. Egyébként belőle készül a híres perzsa szőnyeg. — Khorasannak nem örök sorsa, hogy mezőgazdasági és állattenyésztő vidék legyen — hangoztatja Soltanpur. — Sarakhs vidékén hatalmas földgázlelőhelyeket fedeztek fel, s a földgáz fontos ipari nyersanyag. Sarakhs vidékén több mint 40 ezer hektár kihasználatlan, de megművelésre alkalmas földterület van. A szovjet szakértők szerint Itt több állami gyapotgazdaságból, gyapottisztító üzemből, mezőgazdasági gépjavító műhelyből és gépesítői szakiskolából álló agráripari komplexum létesíthető. A Kászpi-tenger mellékén viszonylag kis területtől eltekintve Irán szántóföldjei mesterséges öntözést igényelnek. Irán sokat remél víztárolók és öntözőrendszerek építésétől. Az egyik ilyen öntözőrendszer az Araks határExportálásra csomagolják a datolyát. folyó mentén épül. Szovjet-iráni közös erőfeszítéssel létrehoznak két vízi erőművet (szovjet és iráni részen), és vízöntözési zárógátat. Ebből mind Iránnak, mind a Szovjetuniónak haszna lesz, mert új életet visznek az aszályos vidékekre. Az Araks vize például több tízezer hektár földet tesz öntözhetővé a Szovjet-azerbajdzsáni Milszkaja sztyeppen. Iránban csatornák szelik majd át a Mugani-sztyeppét, s az iráni parasztok hajlékaiba is eljut a villanyáram. A viszonyok kedvezni fognak a búzának, gyapotnak és szőlőnek. BÁNYÁSZOK KÖZÖTT A szovjet—iráni együttműködés fontos területe ásványkincsek kutatása. Iráni részről meghívták G. A. Tvalcsrelidze szovjet szakértőt, a geológiai tudományok doktorát, látogasson el az ércbányákba. A tudós első útja Zahabadba, a Minak magántársaság Teherántól 190 kilométerre elterülő ólombányájába vezetett. Kazwint elhagyva dzsipünk a kígyózó hegyi úton szinte a felhők magasságába emelkedett. Egy óriásszikla mögül hirtelen bukkant elő Minak bányásztelep. Több barakkházban mintegy száz bányász lakik. Razagmanesh bányaigazgató kalauzol minket. Kis vállalat — évi 35 ezer tonna ólmot és cinket termel. Az érc 11 százalék ólmot és cinket tartalmaz. A feldolgozó műben koncentrátumot állítanak elő, melyet azután a Szovjetunióba, Japánba és más országokba szállítanak. — Érdekünk, hogy szovjet technikáival lássuk el magunkat, mert meggyőződtünk kiváló minőségéről — mondja az igazgató. Egy szivattyúberendezés kivételével — ez svéd gyártmányú —, minden kompresszort a Szovjetuniótól vásároltunk. Szüntelen üzemeltetésük mindennél ékesebben szól. Ha az egész bányát szovjet technikával tudnánk berendezni, akkor többszörösére fokozhatnánk a munka termelékenységét és a vállalat jövedelmét. Egyelőre azonban kevés gépünk és berendezésünk van. Valóban szembetűnő a gv.°nge gépesítés. Harminc méter mélységben kezdetleges módon vésővel és lapáttal serénykednek a munkások és a kitermelt kőzetet emberi erő vontatta csillékbe rakják. — A Szovjetunióban, a tbiliszi ásványtani intézetben kidolgozták az ilyen hulladékanyagokból történő téglagyártás technológiáját. — jegyzi meg Tvalcsrelidze. Razagmanesh igazgató azonnal kéréssel fordult a szovjet szakemberekhez, segítsenek az irániaknak a hulladékany,ag ésszerű felhasználásában, a szovjet módszer szerinti téglagyártás meghonosításában. Nyolcórás munkanap alatt egy munkás száz rialt keres, ez igen kevés, panaszkodnak az irániak is. A bányában csak egy iráni mérnök és egy osztrák bányamester dolgozik. Közép-Iránban is több ólombányát kerestünk fel. Lakan, Shahkuh, Nahlak, bányákban is érezhető a mérnökök és a technika hiánya. Túlsúlyban van a kétkézi munka. Figyelmet kelt az is, hogy nem egy olyan vállalat, amely tegnap még állami tulajdon volt, ma már magánkézben van. így például az állami ellenőrzés alatt álló l.akant Rastegiar iránt nagyiparos 70 millió rialért vásárolta meg. A fejlett kapitalista államok viszonyaitól eltérően Iránban viszonylag kevés a bányaipari részvényesek száma, s így a részvények ára is igen magas. A Minak társaság egy részvénye 60 ezer rialba kerül. Iráni mérnökök arra is helyesen mutattak rá, hogy ha nem koncentrátumokat, hanem tiszta ólmot és cinket exportálnának, az ország jövedelme is gyarapodna, hisz egy tonna koncentrátum 80 jdollárba, egy tonna ólom vag>i cink pedig 330 dollárba kerül. TÁVLATOK Irán iparosítását közvetlen összefüggésbe liozzák a szovjet—iráni kapcsolatok fejlődésével. Az élet meggyőzően igazolta, hogy az ország nemzeti érdekeivel összhangban állott, amikor Irán szakított egyoldalú nyugati gazdasági orientációjával, s bővíteni kezdte kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Mindez Irán gazdasági önállóságának és nemzeti függetlenségének szilárdulását szolgálta. A Szovjetunió és Irán előtt a gazdasági és műszaki együttműködés széles távlatai bontakoznak ki. Ez pedig a két ország népei közti kölcsönös bizalom további elmélyülésének, a szovjet—iráni jószomszédi viszony erősítésének a záloga.