Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-18 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

A mint belépünk a határ­őr-egység parancsno­kának, Görlach Rolf alezredesnek az iro­dájába, tüstént látom, hogy nem a legjobbkor érkez­tünk. Munkaasztalán lepedőnyi térképek, rajzeszközök, pa­rancsnoki vonalzók, színes táb­lázatok, grafikonok. Az alzeredes arcán azonban nyoma sincs a meglepetésnek, még kevésbé a bosszúságnak. Egyetlen mozdulattal félretolja a inunkatérképet, hogy helyet szorítson az asztalnál. Arca nyugodt, tekintete érdeklődő Kiegyensúlyozott, megfontolt embernek látszik. — Elnézést kérek, hogy ilyen munka közepette fogadom önt — mentegetődzik mosolyogva. — De ez ne zavarja kérem. Mindenben a rendelkezésére ál­lok Néhány perc alatt megbizo­nyosodhattam róla, hogy Rolf alezredes udvariassága nem va­lamiféle gesztus csupán. Félre­húzza a munkaasztala mögötti vászonfüggönyt. Láthatóvá válik a legalább kétszer kétméteres, megszámlálhatatlan színes jel­zéssel és felirattal tarkított szolgálati térkép antely a Német Demokratikus Köztársaság jelentős kiterjedé­sű határszakaszát ábrázolja. — Ez itt az állomáshelyünk — mutat az egység települési helyére, a nyugatnémet határ közelében, majd szabatosan, tö­mören vázolja a helyzetet. — Szemben velünk, a Német Szövetségi Köztársaság. Felada­tunk: a ránk bízott határsza­kasz őrzése. Több őrsünk tele­pül a határ mentén. Odaát, ha­társávunk túloldalán amerikai, angol és nyugatnémet harcko­csizó és gépesített mniasabb egységek állomásoznak - issze­sen öt hadosztálynyi erő legfel­jebb 150—180 kilométer mély­ségben. Ideát Thüringia és a Német Demokratikus Köztársa­ság iparának jelentős hányada: Eisenach, Gotha, Erfurt, Lipcse, majd távolabbra Zwickau, Kari Marx Stadt, Drezda. Határsza­kaszunkra három fontos átkelő­hely jut: két közúti és egy vas­úti. Nézze meg ezt a villás­kulcs alakú bemélyedést... Közelebb lépek a térképhez. Az alezredes Gerstung városára mutat. Ott halad át a Német Demokratikus Köztársaság te­rületén naponta átlag 30 nyu­gatnémet vasúti szerelvény. — E vonatok összesen 12 ki lométert tesznek meg ideát, kétszer is érintve országunkat a „villáskulcs" mindkét szárán áthaladva. — Nem okoz ez probléma kat? — A vasútvonal mentén kü­lönleges határbiztosítási felada­taink vannak. Elsősorban az a fontos, hogy megakadályozzuk a vonatokról történő illetékte­len le-, vagy az azokra való illegális felszállást. Ezért a nyugatnémet szerelvények a mi területünkön nem állhatnak meg. — És ha mégis megállnak, vagy lelassítanak? Mondjuk technikai okokból. — Ez előfordul. Oda kell ti gyelnünk. Mondok egy példát. Az erfurti Brant—Stopli talál­kozó előestéjén az NSZK egyik erősen lelassított vasúti szerel vényéről leugrott egy férfi Bebizonyosodott, hogy ki akar­ta siklatni az egyik nyugatné­met vonatot. Miért? Azért, hogy a mi területünkön bekövetkező katasztrófáért az NDK-ra lehes­sen hárítani a felelősséget, s ezzel meghiúsítani, vagy lega­lábbis megzavarni az erfurti ta­lálkozót. Határőreink éberségét és jó munkáját dicséri, hogy a provokáció kudarcba fulladt. — Gyakori a határsértés? — Nézze meg ezeket a kék vonalakat, hurkokat — mutat a térképre. — A legutóbbi három hónap alatt lezajlott kísérletek jelzései. — Melyik volt a legemléke­zetesebb? — Mindegyik az. Nemrégiben történt egy egészen furcsa eset. Elöljáró magasabb parancsno­kunk vadászatra indult a határ­menti erdőbe. Sok arrafelé a nemes vad. Ezúttal azonban egy veszélyes dúvad lett a napi vadászzsákmány: az ezredes az erdő mélyén egy éppen arrafe­lé lopakodó diverzánssal került szembe. S bár a „duvadnál" is volt fegyver, magasabb parancs­nokunk sikeresen foglyul ejtet­te. Jó órányi beszélgetés után el­indultunk az egyik határőrsre. Körülöttünk erdő borította völ­gyek és hegyek. Itt-ott kisebb falvak, települések, jellegzetes gerendavázas, tágas kőházak­kal. A távolban Eisenach tor­nyainak, s a Wartburg-gyár ké­ményeinek halovány sziluettje. A határőr-őrsön köpcös, ala­csony százados, Klimt Manfréd parancsnok-helyettes és csak­nem kétméteres termetű, kama­szos arcú Johann Sladkor fő­hadnagy, politikai helyettes fo­gad bennünket. Klimt elvtárs 16 éve megszakítás nélkül az őrsön szolgál Sladkor mint tiszt, négy eszten­deje, de már sorkatonaidejét is Wt töltötte. Példás rend. pedáns tisztaság mindenütt. A parancsnoki Iro­dákban világos színű, korszerű bútorok, fényes parkett, szőnye­gek és sok virág. A sorkatonák hálószobáinak előterében tár­salgónak berendezett félszoba, az ágyak a mennyezettől a pad­lóig érő függönyök mögött so­rakoznak. A főfal mentén szek­rények: minden katonának va­lamennyi felszerelése és ruhá­zata külön szekrényben, egy helyen. Csak a fegyvert és a lő­szert tárolják más helyiségben. A hálóteremben ezúttal hár­man tartózkodnak. Mey tizedes, (civilben textilgép-szerelő, édesapja textilmérnök), rajpa­rancsnok: s az őrs ifjúsági szer­vezetének titkára. Nemrég vet­ték fel párttagjelöltnek. Jonk őrvezető, több határsértő kézre­kerítője. (Otthon termelőszö­vetkezeti gépésztechnikus, le­szerelése után erőgépmérnök­nek készül.) Végül Horn őrve­zető, aki egy nagyüzemből vo­nult be, oda is megy vissza. Se­gédmunkás, de a leszerelés után szakmunkás oklevelet akar szerezni. — Szabad idő? — érdeklő­döm. — Nem éppen — feleli Mey tizedes. — Húsz perc múlva in­dulok járőrbe Trabanttal. Nem akarok hinni a fülem­nek. Trabanttal? Kikísérnek az udvarra. Ott várakozik a terepzöldre festett nyitott karosszériájú Trabant. A parancsnok biztat: szálljak be a kocsiba, tartsak a fiúkkal. A vezetőülésbe invitálnak: próbáljam ki a jármű katonai változatát. Kipróbáltam. Nem egészen olyan, mint „civil" testvérei. Karosszériája mű­anyag helyett erős fémlemezből készült, oldalt teljesen nyitott, teteje leereszthető vitorlavá­szon. A kocsiban beépített adó­vevő is üzemel A határmenti dülöutak egyál­talán nem hasonlítanak a nagy­szerű NDK autósztrádákhoz. Itt-ott mély sárban, latyakban gázol előre derék kis jármű­vünk. Egy latyakos terephor­paszban megfeneklünk. Sebajl — ugranak ki azonnal a fiúk. Magam is követem őket. Négyen megragadjuk, egyetlen hórukk! kiáltásra megemeljük, s arrébb tesszük a kocsit. A járőr máris folytathatja útját.. , BERTALAN ISTVÁN Béka-export Párizs elővárosaiban az utóbbi időben békapiacok nyíltak. A környező falvak lakói gondosan kosarakba csomagolt varangyosbéká­kat hoznak eladásra. A bé­kákat elsősorban angol vál­lalatok vásárolják, melyek aztán nagy haszonnal ad­ják őket el a szigetország­ban a zöldségeskertek és virágoskertek tulajdonosaí­nak. A rovarokat pusztító varangyosbékák olyan jól beváltak, hogy a magas vásárlási ár hamar megté­rül. A sikeres üzlet titka, hogy a francia varangyos­békák nagyobbak és falán­kabbak. mint ez angolok. Atomagronómia Világszerte foglalkoznak a tudósok azzal a problé­mával, hogy hogyan hasz­nálnák fel a különböző atomberendezéseket új me­zőgazdasági termékek ter­mesztésére. Olaszországban az atomreaktorba helyezett búzaszemekből sokkal el­lenállóbb búzát termesztet­tek és a termés is sokkal gazdagabb volt, mint a kö­zönséges búzaszemekből. Besugárzás segítségével új­fajta rizst is termesztettek, mely 60 nappal előbb érik be, mint a közönséges, és kétszer több fehérjét tar­talmaz. A nők és a gépkocsi Franciaországban széles körű statisztikai kutatást végeztek és megállapítot­ták, hogy a gépkocsivezető nők 66 százaléka nem tud­ja kicserélni a gépkocsi kerekét, 39 százaléka egyáltalán nem ért a mo­torhoz és csupán 2 száza­iékuk tud javításokat vé­gezni autóján. Az ittas gép­kocsivezetők 99 százaléka viszont férfi . . . Vannak-e kisértetek? A Német Demokratikus Köztarsa$ug Nemzeti Néphadseregének három példás katonája látható fenti képünkön. Középen Bernd Schröter főhadnagy, az NSZliP tagja. Régi berlini hétgyermekes munkáscsaládból származik. Lakatosnak tanult ki, majd 1959-ben önként jelentkezett a rendőrség kötelékébe. Négy gyermek apja. A. Vlaszov pszichológus véleménye szerint kisérte­tek vannak. Régen túljutottunk már az emberi ismereteknek azon a szakaszán, amikor a kísértetekről szóló törté­neteket elhitték, vagy ugyanolyan naiv módon lelkiismeretlen csalásnak nyilvánították. „Kísértetek léteznek". Nem létezőknek tekinteni őket egyértelmű lenne azzal, hogy nem lé­tezőknek tekintjük az em­beri gondolatokat és érzel­meket. aggályokat és re­ményeket. Vannak olyan percek, amikor saját lelki­életünk anyagát olyasvala­minek érzékeljük, ami raj­tunk kívül van, ami a reá­lis világ jelensége, tgy az­tán a kisértetek „valóság­gá válnak, anyag : iodnak". S ezekben a percekben vizsgálják őket lelkiisme­retesen és szenvedélyesen a fiziológusok, a pszicholó­gusok. a pszichiáterek. DÚVADAK TRABAN­T0S0K A Halász-sziget Ö-Berlin egyik legrégibb része. 230 éves házak sorakoznak a Friedrichsgracht-on, de mögöttük a modern idők jelképei láthatók: a 21 emeletes toronyházak.

Next

/
Thumbnails
Contents