Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)
1970-10-18 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó
A z irodalom által gyakorolt esztétikai nevelésnek az a célja, hogy a neveltet magasabb fejlettségi fokra emelje. A fejlesztő hatások hatékonyságát elsősorban az dönti el, hogy milyen a gyermeknek az irodalomhoz fűződő kapcsolata, mennyire szeret olvasni. Mielőtt az irodalmi érdeklődés konkrét formált elemeznénk, szükségesnek látjuk áttekinteni az olvasóvá fejlődés egymásba kapcsolódó, s ugyanakkor egymástól eltérő szakaszait. Az elsőt (kb. 3 éves kortól kezdődik) általában előkészítő szakasznak nevezik. A cél az olvasás és a könyv iránti érdeklődés érzelmi-hangulati előkészítése. A második szakasz (a 6—8 életévet öleli fel) az olvasási készség elsajátítása. Az olvasási készség és az Irodalom iránti érdeklődés közt nagyon szoros a kapcsolat, hiszen amíg a gyermek nem tud könnyedén, folyamatosan olvasni, alkalmatlan arra is, hogy irodalmi művekkel önállóan foglalkozzon. Az olvasásról rendezett chicagói konferencián megállapították azokat az általános célokat, amelyekre a készség fejlesztésekor figyelemmel kell lenni. Ezek közül a következőket emeljük ki: szerezze meg az egyén a készséget mind a néma, mind a hangos olvasásra, értse meg az olvasmány mondanivalóját, érdeklődéssel forduljon a nyomtatott anyaghoz, ne csak egyéb tömegtájékoztató eszközöket vegyen igénybe, az olvasásban a személyi és társadalmi problémák megoldásának egyik eszközét lássa. (H. Robinson). Az önálló olvasás a gyermeknél általában a 8—10. életévében alakul ki s a fentebb említettek továbbfejlesztése a cél. A fejlett olvasás bevezető időszakát a 11—14. életévtől számíthatjuk. Ebben a szakaszban a fő feladat az olvasmányok tartalmának a megértése, feldolgozása — értelmi, érzelmi és világnézeti síkon. Itt már komoly szerepet kap az Írásművek esztétikai tulajdonságainak a felismerése és elemzése. A fejlett olvasás megvalósulásának szakasza általában a 14. életévtől kezdődik s a fejlődés csúcspontját jelenti. Megfelelő vezetés és önképzés esetén az ifjú nem túl széles körű érdeklődése a kultúra minden ágát felölelő érdeklődéssé bővülhet. Az irodalmi érdeklődést vizsgálva felvetődik számos, igen lényeges kérdés: milyen irodalmi anyaggal érintkezik a gyermek, mit olvas, mi van rá különös hatással Dr. Tóth Béla magyarországi kutató hangsúlyozza, hogy már a 6—8 éves gyermeket is olvasószámba kell venni. Az olvasmányok túlnyomó többségét nála még a mese teszi ki (77 százalék), de már harc folyik a mese és a valós tartalmú olvasmányanyag népszerűsége, sőt a gyermekeknek szánt irodalom és a serdülők olvasmányai közt is. Az első osztályos fiúk és lányok legkedveltebb olvasmányai előfordulási sorrendben megegyeznek. Legszívesebben tündér- és népmesét olvasnak, utána következnek az állatmesék és -történetek, majd a gyermekek életéről szóló művek, s végül pedig a harcos és kalandos könyvek. A második osztályos fiúknál ugrásszerűen megnő a harcos és kalandos témák iránti érdeklődés, ami a következő években egyre fokozódik, csúcspontját az ötödik és hatodik évfolyamban éri el, de a későbbi években sem veszít vonzó erejéből. Az általános iskola végére szembetűnően fellendül a történeti tárgyú és fantasztikus, valamint az ismeretterjesztő könyvek olvasása. A történelem Iránti érdeklődés fokozódásában a gyermek valóságérzékének is szerepe van. Hiszen a múlt is a valóság egyik területe, amelyről a gyermek még csak keveset tud. Érdekes, hogy a szlovák ifjúság körében még a középiskolában sem olyan intenzív a történelmi témák iránti érdeklődés, mint a magyaroknál, a cseheknél, vagy a lengyeleknél (lásd Jurovský felméréseit, aki ezt a tünetet a megfelelő, Ilyen témájú hazai Irodalmi alkotások kis számával magyarázza). Szlovákiában az ifjúság olvasmányainak rangsorában viszont sokkal előkelőbb helyet kapnak a legújabb, felnőttek számára írt prózatermékek. A magyar kutatások alapján megállapíthatjuk, hogy a múltban élt írók művelt általában a lányok olvassák nagy előszeretettel. Talán a kétségtelenül nagy nevek szuggesztiójában élve nehezebben találják meg a kapcsolatot a ma élő írókkal; e kérdés elemzésére helyszűke miatt most nem vállalkozhatunk. Ennek kapcsán szeretném megemlíteni a csehszlovák magyar tannyelvű alapiskolák végzős tanulói körében végzett felméréseimet, amit a Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar szakos hallgatóival a nyugat-szlovákiai kerület 3 iskolájában végeztünk. Arra kerestünk választ, hogy a csehszlovákiai magyar tizenöt évesek irodalmi érdeklődése mennyiben felel meg a szlovákiai, illetve a magyarországi eredményeknek? Az irodalmi érdeklődés felmérésénél kíváncsiak voltunk, mennyit és mit olvasnak a tanulók. Ebben a kérdésben — kétségtelen — a minőségi tényező játszik döntő szerepet, de hiba lenne elhanyagolni a mennyiségi tényezőt. Mennyit olvasnak a tanulók? A felmérésben részt vett tanulók életkori sajátosságait figyelembe véve az eredményekkel nem lehetünk túlságosan elégedettek. Az 508 megkérdezett tanuló — saját bevallása szerint — 1850 könyvet olvasott el szeptember 1-től december elejéig. Általában tehát 3,6 könyvet, ami személyenként 1 könyvnél alig jelent többet havonta. Az általános adaton bglül persze elég nagy eltérések mutatkoznak személyenként (0-tól egészen 22 kötetig). A szélsőséges eredmények elgondolkoztatók, főleg amiatt, hogy 3 hónap alatt 22 könyvet csak egy-egy tanuló olvasott el, míg 12 olyan is akadt, aki egyáltalán nem olvasott. A megkérdezettek 64 százaléka csak 1—5 könyvet olvasott, tehát a tanulók többsége a keveset olvasók közé tartozik. Tíznél többet pedig csak igen kevés tanuló —• a megkérdezetteknek alig 7,6 százaléka — olvasott. A magyarországi kutatók szerint a helyes nevelésben és tanításban részesülő gyermek az extenzív olvasás szakaszában — életének 8—15. évében — szinte játszva elolvas évenként 50—60 könyvet. Sőt esetenként előfordul, hogy heti két, azaz évente 100 könyvet is elolvas. Ehhez azonban megközelítőleg és átlagosan napi egyórai olvasás szükséges. Megvizsgáltuk a szabad idő és az olvasási kedv összefüggését is. Az adatokból (legalább megközelítőleg hitelesnek bizonyulnak) kiderül, hogy az olvasás, mint a szórakozás egyik módja a tv, a rádió, a sportok, a társas kapcsolatok stb. előtt szerepel a listán (48,4 százalék), (Tóth B. szerint a magyar főváros általános Iskolai tanulóinál 60,7 százalék és hasonló eredményt kapott A. Jurovský hazai kutató is). A lányok olvasási kedve nagyobb a fiúkénál. Az olvasni egyáltalán nem szeretők 80 százaléka fiú, 20 százaléka lány. A témaválasztás, az egyes témákhoz való vonzódás sajátosan meghatározza az irodalmi érdeklődés alakulását. A gyermek fejlődésének egyes szakaszaiban szinte következetesen ragaszkodik bizonyos témákhoz vagy témakörökhöz. Irodalmi érdeklődése életkori sajátosságának megfelelően változik. Felméréseink eredményei általában megegyeznek a szakirodalomból ismert adatokkal. Sajnos, a kalandregények, a bűnügyi témájú, s általában a könnyebb fajsúlyú könyvek olvasásában (a ponyvákat is ide sorolva) nem maradunk el lényegesen a magyar főváros hasonló korú tanulóitól (Tóth B. adatai szerint 45,4 százalék, a mi adataink szerint 42,5 százalék). Különösen szembeötlő az ilyen jellegű könyvek leányolvasóinak a száma: 273 leány közül 131 a kaland- és detektívregényeket (néha ponyvát) jelölte meg legkedvesebb olvasmányaként. Ez pedig még életkori sajátosságokkal sem Indokolható, mint pl. a fiúknál, hiszen a lányok érdeklődése ebben a korban — a jövendőbeli társadalmi-biológiai funkcióikból adódóan — már más irányú. Kitől olvasnak legszívesebben a tanulók? A sorrend a szavazatok összegezése után a következőképpen alakult: 1. Petőfi Sándor — 141; 2. Jókai Mór — 139; 3. Jules Verne — 123; 4. Móricz Zsigmond — 83; 5. Kari May — 53; 6. F. Cooper — 52; 7. Gárdonyi Géza — 49; 8. Mikszáth Kálmán — 37; 9. Rejtő Jenő — 32; 10. Arany János — 31; 11. Ady Endre — 27; 12. József Attila — 13. A névsor tehát elég heterogén. Idegen és magyar prózaírók, költők, a XIX. és a XX. századból. A legolvasottabb művek sorrendje a következő: 1. A kőszívű ember fiai — 107; 2. Egri csillagok — 105; 3. Az Ezüst-tó kincse — 82; 4. Betyár — 76; 5. Az aranyember — 71; 6. Légy jó mindhalálig — 69; 7. Kétévi vakáció — 47; 8. Piszkos Fred a kapitány — 46; 9. Rejtelmes sziget — 38; 10. A Pál utcai fiúk — 35. (Az elolvasott 1850 kötetet egyébként 97 szerző 247 különböző műve alkotja.) Az adatokból megállapíthatjuk, a legolvasottabb könyvek között elég szép számmal akadnak azok a művek, amelyek a 6—9. évfolyamban kötelező olvasmányok. Elolvasásukkal a tanuló tehát nem minden esetben olvasási érdeklődését elégítette ki, hanem a tanulmányi kötelességének tett eleget. A felmérés alapján néhány hasznos észrevételt állapíthatunk meg. Tizenöt éveseink viszonya az irodalomhoz nem elég tudatos és mély. Ha van is némi túlzás Kosztolányi Dezső megállapításában, amely szerint „Az iskolai Irodalmi oktatás egyetlen feladata az, hogy olvasókat neveljen", annyit azonban el kell fogadnunk, hogy ez az egyik legfőbb feladata. Az irodalomtanítás korszerűsítése mellett ügyelnünk kellene a szakköri lehelőségek, a rajzfoglalkozások, az iskolai színjátszás és a versmondókör keretében folyó nevelés, az íróolvasó találkozók, a tömegkommunikációs eszközök jobb kihasználására is. Az irodalmi érdeklődés felkeltése egyébként is nemcsak a magyar szakos pedagógus feladata, hiszen nem csupán a szépirodalom olvasására, hanem arra kell szoktatni a gyermeket, hogy a könyv életszükségletévé, mindennapos táplálékává, barátjává, sőt munkaeszközévé váljon. A felmérés során egy megdöbbentő adatra bukkantunk: a pályaválasztás gondjaival küszködő megkérdezetteknek csak 1 százaléka (!) olvas szívesen tudományos felfedezésekről szóló ismeretterjesztő könyveket és műszaki irodalmat! Hogyan valósítható majd meg a művelődési forradalom győzelme, hogyan haladhatunk a korral, a fokozott tempóban fejlődő tudományokkal? Nem csekély azoknak a száma, akik a 9. évfolyam befejezésével munkaviszonyba lépnek, rendszeres olvasóvá nevelésben tehát már többé nem részesülnek. Lám, a Magyarországon elindított „Olvasó népért" mozgalomhoz hasonló törekvések meghonosítása nálunk is mennyire időszerű és társadalompolitikai fontosságú kérdés. SZEBERÉNYI JUDIT
