Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-17 / 247. szám, szombat

A žilinai Slovena textilgyár jövőre lesz 80 éves, de dolgo­zóinak problémái jellegzetesen maiak. Oj légkör van itt ki­alakulóban, amely kedvez a rend, a következetesség, a sza­bályszerű eljárások természetessé tételének. Szinte hihetetlen, hogy ilyen nagyüzemi viszonyok közt a modern ipari terme­lés legtermészetesebb, alapvető velejárója, a következetes mun­kafegyelem már-már valami szükségtelen, elavult, túlhaladott dolognak tűnt... MIRŐL ÍRNAK A f»J28 f*»» mm H OIKTO TmédMiwm nmmsHEEn ^ P RÄGAI 1 LAPOK 0 A „mindenki ügye" — senkié 0 Nemcsak a gépekhez, az emberekhez is szakértelem kell # A mester tekintélye ­időszerű követelmény A gyárban az utóbbi évek so­rán jelentősen meglazult a szol­gálati szabályzat tekintélye. Naponta 200—300 dolgozó hagy­ta el hosszabb-rövidebb Időre, de mindig 2—3 óránál többre munkahelyét. Havonta rendsze­resen 21 ember hagyta el vég­kép a gyárat és ugyanennyit vettek fel. A munkaerőhullám­zás aránya ennél a számnál sokkal nagyobb, itt csupán az indokolatlan felmondásokat számítjuk. Az üzemi büfé, ame­lyet eredetileg tízóraizásra lé­tesítettek, délelőtti fél tíz­tíz óra tájban háromnegyed— egyórás munkaszünetek „indok­lója" lett, a „sokáig kellett so­rakozni" magyarázat alapjául szolgált. A munkaidő befejezése előtti távozás elharapózott a „nem érem el az autóbuszt" indoklással ... A vállalat és az üzem veze­tősége gátat akart vetni a sok­féle visszásságnak és a meste­rekre apellált, szigorítsák meg a munkafegyelmet. A mesterek jogot kaptak arra, hogy pré­miumelvonást javasoljanak, ha valaki fegyelmezetlen. Ugyan­akkor csekély összegű jutalma­zásról dönthettek. A prémium­elvonásra tett mesteri javaslat a részleg vezetőségére került, ahol erről a szakszervezeti mű­helytanács bevonásával döntöt­tek. Itt 200 korona körüli össze­gekről volt szó. A műhelytanács rendszerint nem egyezett bele a dolgozók ilyen mérvű „meg­károsításába". Maradt a mesteri Jutalom megvonása. De aki rendszeresen fegyelmezetlen volt, az úgysem számított rá. Így azután a mesterek igyeke­zete a munkafegyelem megszi­lárdítására eredménytelen ma­radt. Közben a közelben csapágy­gyárat építettek, amelynek dol­gozókra volt szüksége. A Slove­nában ekkor a mesterek, a fel­sőbb vezetők is, bíráló szavuk­ra a munkafegyelem megsértői­től egyre gyakrabban kapták a „ha nem tetszik, mehetek más­hová is dolgozni" választ. A fo­kozott feladatok és az egyre fokozódó munkaerőhiány idején ez a vezetőség sarokba szorí­tását jelentette. A gyár kétezer dolgozója kö­zül, természetesen, aránylag ke­vesen éltek vissza a fent vá­zolt viszonyokkal. Azonban — és ez lényeges mozzanat — a ' lazaságok mindig újabb lazasá­gokat szülnek és a fegyelme­zetlenség légkörré vált. Ennek oka egyszerű: aki tud és szeret dolgozni, becsületes munkával akarja megkeresni fi­zetését, azt látja, hogy körülöt­te ez is jól keres, amattól sem vonták meg a prémiumát, az is jutalmat kapott, pedig „ellógta" a munkaidő felét — akkor meg­inog. „Én törjem magam, s Ugyanannyit keressek, mint más, aki félvállról veszi a mun­kát? Azt már nemi" És teszi, amit tenni muszáj, hogy alkal­mazottsága a gyárban munká­nak látsszék. Ilyen légkörnek nagyon nehéz véget vetni. Ahol a demokráciának fel­tüntetett anarchizálő tenden­ciák belopakodnak a gyár belső Cletébe, ott a rend, a követke­zetesség, a munkafegyelem szükségszerűen „túlhaladott, konzervatív, dogmatikus" köve­telménynek tűnik. S ha ezt nemcsak nyíltan hirdetni lehet, hanem a gyakorlatban is meg lehet valósítani, akkor a meg­szabott alá-fölérendeltségi vi­szonyra, fegyelemre, tervre és normára, pontosságra és szab­ványra alapított gyári termelés elveszíti szervezett jellegét. Ez a modern iparban egyenlő a katasztrófával. Miért nem következett be a žilinai Slovenában a katasztró­fa? Miért mondhatja ma a fo­noda vezető-helyettese azt, hogy „aki nálunk nem képes megkeresni az 1300—1400 koro­nát, arra nincs is szükségünk, nem sajnáljuk, ha felmond"? Miért csökkent ez év elejétől a munkaidő alatti távozások szá­ma 300-ról 50-re? Miért érzi a szövöde mestere ismét mester­nek magát? Új légkör alakul ki A gyárban lebonyolítottak egy eddig nem tapasztalt mé­retű ellenőrzést. Itt működött járási viszonylatban a legjob­ban dolgozó átigazoló bizottság, amely a kommunisták magatar­tását vizsgálta felül. 135 pár­tonkívüli vezető tevékenységét és képességét az üzemi párt­szervezet és a személyzeti osz­tály mérlegelte, összüzemi mé­retben felülvizsgálták a káder­politikát. És itt kitűnt egy po­litikai-szervezési fogyatékosság, amely ha nem is okozta közvet­lenül, de jelentős mértékben le­hetővé tette az üzemen belüli áldatlan viszonyok elterjedését: Öt évvel ezelőtt megszüntették a káderosztályokat, de ügykö­rüket gyakorlatilag senki sem vette át. A káderosztály akko­ri helyzete és formális tevé­kenysége valóban megkövetel­te a szervezeti átépítést. De en­nek megvalósításában történt az azután oly nehezen kiküszö­bölhető hiba. Az általános kö­vetelmény, miszerint a „káder­politika ezek után minden szin­tű vezető ügye kell, hogy le­gyen" lényegében azt jelentette, hogy mindenki ügye lett for­málisan, de senkié igazán. Ma aránylag jól kiépített személy­zeti osztály működik az üzem­ben, amelynek hét alosztálya van a munkavédelmi irodától a nyilvántartón keresztül a szo­ciális ügyosztályig. Ez az első lényeges lépést jelenti a tag­könyvcsere és szolgálati felül­vizsgálat eredményeinek meg­tartásához és továbbfejlesztésé­hez. A személyzeti osztálynak elektronikus számítógépekkel feldolgozott szociológiai és munka-pszichológiai kutatások állnak rendelkezésére, amelyek nem általános irányelvek, ha­nem ennek az üzemnek konk­rét viszonyait tárják fel eddig nem ismert szempontokból. Las­ŐRSÉGBEN A DUNÁN san felülkerekedik az eddig hiányzó gyakorlat, miszerint nemcsak a gépekhez, de az emberekkel végzett munkához is szakemberekre van szükség. Érdemes e gyakorlat néhány kezdeti, de máris eredményes mozzanatát feljegyezni: 1. Az egyenlősdivel kapcsola­tos konfliktusok megelőzése, Il­letve megszüntetése végett a fo­nógépekre külön számlálókat szereltek fel minden gépkezelő számára. Megszűntek a viták, amelyeknek az „én dolgozok másra" volt a központi motívu­ma. 2. A mesterek tekintélyének növelése a részlegeken működő pártalapszervezetek feladata lett. A szakszervezetben dolgozó kommunistákat felelősségre von­ják, ha megvétózzák az indo­kolt prémiumelvonást. A rész­legvezetők gyakorlatban támo­gatják a mesterek javaslatait. Az indokolatlan távozás a mun­kahelyről ma már úgyszólván minden esetben prémiumelvo­nást von maga után. 3. Szigorúan megtiltották az üzem területén a magánjellegű ünnepségeket. A különféle szü­letésnapok, keresztelők stb. munkahelyen történő megün­neplése oly elterjedtté vált, hogy igen szigorúan kellett közbe lépni: hasonló „ünnep­lés" büntetéssel és a káderla­pon bejegyzéssel jár, a vezető dolgozókkal ilyen esetben a munkaviszonyt is felbonthatják. A személyzeti politika szako­sítása a pártszervezet közvet­len ellenőrzése alatt jelentős javulást eredményezett, jelen­leg az üzemi büfé problémájá­nak megoldásán, a fogászati rendelés időbeosztásának meg­javításán (kétszobás lakást kí­nálnak annak a fogásznak, aki elsősorban a gyár alkalmazot­tainak dolgozna) fáradoznak. Saját dolgozójukat főiskolára küldték, hogy visszatérve mint üzemi pszichológus segítsen az emberekkel való felelősségtel­jes munkában... A žilinai Slovenában tisztul a légkör. Sok mindent újból kel­lett kezdeni — mint például a személyzeti politika megvalósí­tását —, túl kellett esni a nép­szerűtlen intézkedések sokasá­gán, a leváltásokon, a felelős­ségre vonásokon. Mindez telje­sen más, mint az, amit nemrég még demokratikusnak neveztek. A mester tekintélye, a vezető szavának súlya, a pontos nyil­vántartás, a szolgálati szabály­zat betartása — ez mind kor­látozó, tiltó, kötelező valami. Ez teszi lehetővé, hogy az üzemvezetőség idén nem keve­sebb, mint 89 szociális és egész­ségügyi intézkedést valósíthas­son ineg. Az elkövetkező 10 év­re hasonló intézkedések és be­ruházások minimális terve 20 millió korona. Es az új légkör, amely a gyárban már érezhető, éppen ezt tartja demokratikus­nak, s nem a lazaságokat. VILCSEK GÉZA /Német £ felvétele) Népgazdaságunk a stabilizáció útjára lépett Valamennyien emlékszünk azokra a híresztelésekre, ame­lyek szerint nálunk nem lehet szó sikeres konszolidálásról, sem politikai, sem pedig gazda­sági téren. Amikor pártunk új vezetése elérte az első eredmé­nyeket a politikai élet konszoli­dálásában, ellenlábasaink azt hirdették, hogy népgazdaságunk a csőd szélén áll. A népgazda­ság konszolidálásával foglalko­zik a Nové mysl októberi szá­mában Václav Húla szövetségi miniszterelnök-helyettes, a CSKP Központi Bizottsága el­nökségének póttagja. Cikkéből idézünk: A múlt év első negyedében, az aránytalan béremelések kö­vetkeztében a belső piacon megbomlott az egyensúly. A la­kosság a piacon nem realizál­hatta jövedelmét, ami még job­ban fokozta a vásárlási lázat. A lakosság elvesztette bizalmát a korona vásárlóereje iránt. A ta­karékbetétek csökkenése azt je­lezte, hogy az emberek közül sokan elvesztették anyagi biz­tonságérzetüket. Ennek meg­volt a hatása a munkaerkölcsre is. Az állami terv hiányában, a felbomlasztott irányítási rend. szer következtében a népgazda­ságban az ösztönösség jelei Is mutatkoztak. 1969 tavaszán nem volt kevés azoknak a száma, akik abban látták az egyedüli kiutat, ha drasztikus gazdasági intézkedéseket foganatosítunk, ami következményeiben a dol­gozók széles tömegeinek élet­színvonalára is káros hatással lett volna. Ezzel kapcsolatban V. Hűla megállapítja: A fő feladatot, azaz viszonyaink alapvető kon­szolidálását egy óv alatl elér­tük. Ez azért sikerülhetett, mert az új pártvezetés követke­zetes marxista—leninista politi­kával felújította a párt vezető szerepét az egész társadalom­ban. A dolgozók meggyőződhet­nek arról, hogy a párt közpon­ti bizottsága fokozatosan meg­találja a kivezető utat abból a katasztrofális gazdasági hely­zetből, amely egy évvel ezelőtt fenyegette népgazdaságunkat. Az elért eredmények egyértel­műen bizonyítják a tervgazdál­kodás előnyeit a szocialista gaz­daságirányításban és súlyos csapást mér az ún. piaci-modell revizionista elméletére. A jelen­legi helyzet azt bizonyítja, hogy gazdaságunk a stabilizáció útjá­ra lépett és viszonylag szolid fejlődési dinamikával rendelke­zik. Az 1971-es tervfeladatok tel­jesítésével kapcsolatban V. Hfl­la hangoztatja, hogy az sokban függ az idei feladatok teljesíté­sétől. Napjaink elsődleges fe­ladata az exportfeladatok telje­sítése, különösképpen a szocia­lista országokba, mert ezek a szállítások gazdasági fejlődé­sünk szempontjából életbevá­góan fontosak. Főképpen a szovjet rendelések jelentenek perspektívát iparunk számára, s egyes esetekben egyedülálló le­hetőségeket rejt magában a mű­szaki fejlesztési programunk szempontjából. Azonban annak is tudatában kell lennünk, hogy az eddigi több éves áruajánla­tunkkal nemcsak a tőkésorszá­gokban, de a szocialista orszá­gokban sem lehetünk sokáig versenyképesek. Elismerhetjük, hogy partnereinknek nem lehet érdeke az elavult gépek vásár­lása. Ifjúsági munka mint pártfeladat A Rudé právo pénteki számá­ban Miroslav Hájek a cseh ke­rületi ifjúsági konferenciák né­hány tapasztalatát elemezve megállapítja, hogy az ifjúsági mozgalom fejlődése sokban függ a rátermett szervezőktől és vezetőktől. A pártszerveze­tekben mindmáig sok olyan fia­tal kommunista van, akik még nem kaptak konkrét megbíza­tást: dolgozzon az ifjúsági szö­vetségben, segítsen az ifjúsági szervezetek politikai-nevelő munkájában. A pártszervezetek­nek erre a kérdésre az eddigi­nél nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk, mert az ifjúság gondolkodásáért, tudatának for­málásáért a küzdelem csak most kezdődik. Ehhez a harc­hoz most alakulnak, most cso­portosulnak az első erők, most keressük a megfelelő mód­szereket. Tudatában kell len­nünk, hogy a fiatalok gondol­kodásában még tart az eszmei zűrzavar. Vannak fiatalok, akik még mindig várakozó álláspont­ra helyezkednek, továbbá olya­nok is, akik nyíltan hirdetik bi­zalmatlanságukat törekvésein­kel szemben. Nem ritkaság a nyílt szociallstaellenes tenden­ciájú csoportoji létezése. Eze­ket a volt ifjúsági és gyermek­szervezetek régi vezetői és az általuk megtévesztett fiatalok képviselik, de van közöttük több főiskolás is, akik nem hajlandók elfeledni „elit-dicső­ségük" dicstelen korszakát. Igen nagy szükség van az ifjú­ság közötti eszmei-nevelő mun­kára, hogy annak eredménye­képpen a szocializmus eszmél érthető formában az ifjúság tu­lajdonává váljanak, hogy a fia­talok soha se ingadozzanak, ha a szocializmus győzelméhez va­ló hozzájárulásról van szó. Hibáinkat nem titkoljuk A Tribúna 41. számában kom­mentár jelent meg a CSKP KB elnöksége állásfoglalásával kap­csolatban. A kommentár megál­lapítja, hogy eddig a párt belső életére irányítottuk figyelmün­ket, azzal a céllal, hogy egysé­gesen harcba szállhassunk a pártpolitika megvalósításáért, a széles tömegek megnyeréséért e politika támogatására. Orszá­gunkban a konszolidációt vala­mennyi becsületes dolgozóval együtt akarjuk megvalósítani. Agitációs munkánkban tudatá­ban kell lennünk, nem elegen­dő, ha az embereknek valamit mondunk. Arról van ma szó, hogy az embereket az igaz szó erejével, őszinte szavakkal nyerjük meg ügyünk támogatá­sára. Az agitációs munkában el kell kerülnünk a formalizmus minden megnyilvánulását. Vala­mennyiünknek meg kell tanulni beszélni az emberekkel fontos problémáikról, arra kell vála­s2Ólnunk, amit az emberek tudni akarnak, nem szabad megkerül, nünk a legégetőbb problémákat. Munkánkban nagy jelentősége lesz az emberekkel való közvet­len kapcsolatnak, mert csak így tudunk közvetlenül és beavatot­tan reagálni a felmerülő prob­lémákra. Munkánkban érvénye­sülni kell a tételnek: Ha máso­kat akarsz ügyünk helyességé­ről meggyőzni, akkor saját ma­gadnak kell jó példával elöljár. ni. örüljünk együtt sikereink­nek, de ugyanakkor képeseknek kell lennünk a fejlődésünket gátló jelenségeket elítélni... Hibáinkat nem titkoljuk. Ha nyíltan beszélünk róluk, akkor azt azért tesszük, mert bennün­ket is égetnek ezek a hiányos, ságok, azért, hogy mielőbb megszabadulhassunk töltik. Az embereknek nyíltan meg kell mondanunk, hogy egyes sikerte­lenségeinkben mindazok része­sek, akik rossz munkát végez­nek. S ez nemcsak a fizikai munkára, de a szellemi munká­ra ls vonatkozik. (sm) Keresett gyártmányok (CSTK) — Hazánk legna­gyobb üvegszálgyára, a trnavai Skloplast gyártmányainak 8B százalékát úgyszólván vala­mennyi európai országba expor­tálja. A vállalat gyártmányai iránt nagy érdeklődést mutat a japán Ipar is.

Next

/
Thumbnails
Contents