Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-17 / 247. szám, szombat

2. „A múlt mellőzhetetlen nagykorúsító tantárgy Aki elhanyagolja, elszabotálja, a jövőt károsítja." — írja Fábry Zoltán a Gondolat igazának bevezető. tanulmányában. Lengyelországban döbbentem rá szavainak kiforgathatatlan igazságára, ahol talán nem is annyira elméletek, hanem maga a mindennapi szükséglet és a léthez való ragaszkodás termelt ki egy alapvető magatartást, mely hősiesen ragaszkodik a hagyományhoz és a kulturális örökséghez. „A fasizmussal szemben a kultúrörökség kultúrvédelem címszó alatt aktivizálta az antifasiszták millióit és így a dolgozók tömegeit is" — írta Fábry Zoltán a múlt küzdelmeire emlékezve, s mennyire igaz és érvényes ez egy olyan országban, mint Lengyelország, mely a hitleri támadás következtében már-már a tényleges nemzethalál sírjába sodródott! Elbeszélgettem egy idős lengyel asszonnyal. A fia körülbelül egykorú velem, ma vegészmérnök. A háború alatt érettségizett egy illegális diákkörben. A lengyel középiskolák bezárása után a lengyel tanítók és tanárok exlex, a föld alatt folytatták a nevelés és oktatás munkáját. íme, egyetlen egy mozzanat a kultúra hőskorából. A németek a szerencsétlen kimenetelű varsói felkelés után egyszerűen el akarták törölni a föld színéről a lengyel fővá-rost. A háború befejezése után jóformán alig volt mit újjá építeni. A felszabadult Lengyelország kormánya már azon tűnődött, melyik várost válassza és építse ki székvárossá. És a lengyel élni akarás diktálta a kormánynak és a törvényhozó testületnek a Varsó' újjáépítésére vonatkozó határozatot. Nemcsak a lakótelepek és bérházak épültek újjá. Az elpusztult 751 történelmi műemlék közül a mai napig 90 százalékot helyreállítottak. Országszerte megindultak és a mai napig tartanak a helyreállítási munkálatolt. A háború és az országos méretű pusztítás kitermelt egy rendkívül megbecsülni való mentalitást: megőrizni minden követ, újjáteremteni és gyarapítani a képzőművészeti alkotásokat, az ódon palotákat és középületeket, szobrokat és festményeket, mindent, ami esak megőrizhető és tovább éltethető. A lengyel társadalmi és politikai élet felelős tényezői táplálják és erősítik ezt a magatartást. Gomulka elvtárs, a LEMP főtitkára a lengyel szejm 1966. július 21-i ülésén így nyilatkozott: „Mint a dolgozó nép politikai reprezentánsai, egyben törekvéseinek és eszméinek kifejezői, az egész nemzettel együtt örökösei vagyunk mindannak, amit Lengyelország boldogulásáért és előrehaladásáért más osztályok és társadalmi rétegek — az uralkodók és a nemesség, a városi patríciusok és a papság, a kultúra és a tudomány művelői teremtettek. Nemzeti múltunkat nem osztjuk két öszszeolvaszthatatlan részre, sajátunkra és idegenre. A történelem számunkra nem ősi lomok raktára, ahonnan elővezethetjük és leporolgathatjuk éppen azt, ami az adott pillanatban szükséges számunkra, örökösei vagyunk, mégpedig a maga teljességében a nemzet gazdag és bonyolult hagyatékának." Egy derűs szeptemberi napon végigsétáltam a varsói óvároson, a Palotatéren (Piac Zamkowyj, a Szent János utcán (ulica Swieto

jánska j, az óvárosi piactéren (Rynek Starego Miasta), s más apró kis utcákon. Megcsodáltam a gótikus és barokk stílusban épült palotákat, s végül megállapodtam a 1x*rtAr ezv utolérhetetlen hangulatú kis kávéházában. Fáradt voltam és szinte szédültem a sok újonnan szerzett benyomástól. így hát jólesett megpihenni egy pohár üdítő ital melleit. Ilyenkor az ember természetesen nem kerülheti el, liogy beszédbe ne elegyedjék asztaltársával. Ojonnan szerzett ismerősömmel az óváros építészeti remekeiről, jellegzetes légköréről beszélgettünk. Asztaltársam egy szomorú, tűnődő pillanatában megjegyezte: „Amit itt lát, s ami jelenleg az idegenek és a turisták kedvelt atrakciója, talán már meg se lenne, ha nincs a háború. A kíméletlen vállalkozó szellem avatatlan kézzel sok rombolást vitt volna végbe. Igaz, a háború is sok mindent elpusztított, ezeket az ódon palotákat is szinte földig rombolta, de a dúlás és pusztulás fölébresztette a lengyelekben a hagyománytiszteletet, s mindent szinte eredeti mivoltában állítottunk helyre." Ez a hagyománytisztelet természetesen nem öncélú. Már Gomulka elvtárs idézett szaval is erré engednek következtetni. A lengyel kulturális életet hatalmas és megújító integrációs törekvés hatja át, mely az újabbkori lengyel törnénelemben gyökerezik. A lengyel állam, a háromszori felosztás (1772, 1793 és 1795) következtében gyakorlatilag százhúsz évre megszűnt. Területén három nagyhatalom, Poroszország, Oroszország és Ausztria osztozkodott, s ennek következtében a különböző részek elütő gazdasági és kulturális befolyásnak voltak kitéve. A második világháború után a lakosság horizontális és vertikális mobilitása különféle kulturális és társadalmi elemeket hozott egymás tőszomszédságába, s ezek keveredéséből és ütközéséből támadt szükségszerűen az integrációs igény és törekvés. A szocializmus építésének első időszaka, s még inkább ötvenhat után létrehozta az egységes közlekedési hálózatot, népgazdaságot, iskolarendszert, s ennek meg kellett nyilvánulnia a kulturális törekvésekben is. Minthogy megszűnt a néptömegek nyomora, létrejöttek a nemzeti hagyomány alapján integrált kultúra létesítésének feltételei is. A szocializmus történelmileg rövid időn belül felszámolta az analfabetizmust. (A lengyel tömegeknek 50 százaléka volt analfabéta a háború előtt.) Az ilyen irányú fejlődés hatalmasan megnövelte a kultúra és irodalom tömegbázisát ls. Az integrációs törekvés természetesen nem táplálkozik kizárólagosan a nemzeti hagyományból. A lengyel építészet, képzőművészet, szobrászat, festészet, irodalom évszázadokra visszamenően se zárkózott el az európai kulturális áramlatok és világirodalmi hatások elöl. Így érthető például, hogy Poznaňban habozás nélkül felelevenítik Stanislaw Moniuszko kisoperáját, a Verbum nobile-t, mely a lengyel opera és zene atyjának életművében ha nem ís jelentéktelen, de nem a legjelentékenyebb alkotása. A nemesi udvarházban lezajló szerelmi történet, mely egyben jóindulatú és megmosolyogtató szatíra is a XIX. századbeli nemesi életre és gondolkodásmódra, tartalmában és zenéjében is magába foglalja a felvilágosodás korának eszméitől áthatott nagy zeneszerző egyéniségét és varázsát. tiszta patriotizmusát és a néprétegek iránti rokonszenvét, így érthető, hogy a nagyobb lengyel városokban szünet nélkül műsoron van Andrzej VVajda Tájkép csata után című filmje. melynek forgatókönyve Tadeusz Borowszky novellái alapján készült, s mely rendezői koncepciójával és a modern audio-vizuális technikával szintetizálja a lengyel irodalom és dráma közéletiségét, társadalmi funkcióját. A varsói színházakban pedig műsorra tűzik a hirtelen felbukkant Ernest Bryll darabjait, legutóbb az Ateneum színház Kurdesz című darabját. Mindez rendkívül érdekes kísérlet, és nyilvánvalóan a kultúra integrációs törekvéseinek és az annak keretében létrejött szintetizáló kísérleteknek eredménye. Bryll, aki eredendően költő, és azt vallja, hogy a költészetet meg kell teremteni, a drámát pedig ki kell eszelni, a költészet felől közelíti meg a drámát. Nem fabulát visz a színpadra, de visszanyúlva a romantikus verses dráma hagyományához, problémákat és világnézetet vetít ki színpadi képeiben, anélkül, hogy színpadi jellemeket teremtene. Ez a törekvése bizonyos értelemben nemcsak a verses drámával, de az ógörög drámával is rokonítja, hiszen az sem vitt színpadra jellemeket, olyannyira, hogy a színésznek be kellett érni — nem a saját arcával, hanem alakjának maszkjával. Mindez rendkívül érdekes kísérlet, s egyben eredmény is, tényleges korszerűségre való tö rekvés, mely megőrzi a művészet társadalmi funkcióját — hiszen maga Bryll is felvet csaknem minden problémát, mely manapság a lengyel társadalom érdeklődésére számot tarthal, s ugyanakkor legfőbb törekvése a nemkívánatos jelenségek elleni harc. Nyilvánvaló e pozitív magatartás gyökerei a lengyel történelemben, a társadalmi talajtan, osztályliarcokban és antifasiszta harcban gyökerezik és ezért vezethet eredményekre. Bryll harca az elévült hagyományok, a köldöknéző hagyománytisztelet és általában a nemkívánatos jelenségek ellen azt bizonyítják, hogy a kultúra folyamatosságának' építésében és az integrációs törekvésekben je. len van egy erős szelektáló hajlam is, pontosabban fogalmazva folytonos kiválasztás a kísérőjelensége. Itt nem kizárólag a szerves élet körébe tartozó fogalomról van szó. Sőt Lukács György annyira anyagcserének tartja az életet, hogy a természet és az ember között lezajló folyamatok árnyalására és pontos megjelölésére a szellemi anyagcsere fogalmát használja. Ahol pedig anyagcsere megy végbe, ott kiválasztás is végbemegy, s állíthatjuk ezt anélkül, hogy a vulgarizáló biologiizmus bűnébe esnénk. BABI TIBOR L mmm^it 'A ÍÍWFLVRT, HADSEREG MÜZEUMA A haladás út j á n Mezőgazdaságunkban az idén elért kiváló termelési eredmények akaratlanul is arra késztetik az embert, hogy ezt a mai szintet összehasonlítsa a korábbi évek eredményeivel. Ugyancsak arra is kínálkozik alkalom, hogy a jövedelmet is összehasonlítsuk. Ezt tette Hegedűs Dénes, a Bajtai Efsz elnöke is, miközben az őszi határt jártuk. Néhány év alatt ritkaságszámba menő fejlődést mutathat ki a 450 hektár mezőgazdasági területű szövetkezet. Amint később tapasztalhattam, meg is becsülik a faluban Hegedűs elvtársat. 1962 óta — akkor vette át a szövetkezet irányítását — ugrásszerűen javultak az eredmények. A munkaegység értéke, a tagok szemszögéből nézve a legértékesebb mutató, az 1962-es 11 koronáról a természetbeniekkel együtt 30 koronára emelkedett. A szövetkezet elnöke kezdettől jó szervezőnek bizonyult. De kevesellte, amit elméletileg tud. \z idén tette zsebébe a friss diplomát, méghozzá kitűnőt. Levelező hallgatóként végezte el az iskolát. Szóval okleveles mezőgazdász lett a bajtai elnök Ö persze azt mondja, nemcsak az iskolában és a könyvekből lehet tanulni, hanem az életből is sokat elles az olyan ember, akinek már van gyakorlati tapasztalata. Járt a Szovjetunióban, Magyarországon, az NSZKban, s rövidebb-hosszabb időre más országba is ellátogatott, mindenhová újabb tapasztalat megszerzése céljából. És hogy ezeket kamatoztatta is, azt a tények bizonyítják. Bajtán elég későn, az érsekújvári járásban az utolsók között, 1958-ban alakult meg a szövetkezet. Még akkor is csupán a falu fele lépett be a közösbe. A másik fele csak a következő évben. Amilyen nehézkes volt az indulás, olyanok voltak az eredmények is. Pedig jó példáért már nem kellett messzire menni, volt a járásban is elég. Tudták azt jól a bajtai földművesek, hogy a hasznot hozó állattenyésztés alapja a növénytermesztés, mégis, nagyon gyengék voltak a hektárhozamok, s a vetemények elosztása, a vetésforgó sem volt kifogástalan. Az utóbbi három évben a gabona átlagos hektárhozama már elérte a 35 mázsát. Szemes kukoricából már 40 mázsa fölött járnak (morzsoltan számítva). Az évelőtakarmányokból 60 mázsa az átlag, a heremag 2,5—3 mázsa között mozog hektáronként. Sajnos ezzel az utóbbival — amely szép bevételt jelentett a szövetkezetnek — most nehézségek vannak; a felvásárló szervek a heremag átvételére nem kötnek szerződést. Az állattenyésztésben is szembeötlő a változás. Kezdetben a sertések napi súlygyarapodása 20—21 dkg volt, most 52 dekagramm. A hízómarhák naponta átlag 1,10 kg-ot szednek magukra, az évi tejtermelés pedig több mint a duplájára növekedett. Tehenenként 3000 liter a terv. Bíznak benne, hogy ezt el is érik. Még egy összehasonlítás. 1962-ben 73 ezer liter tejet adott el a szövetkezet, erre az évre 205 ezer liter a terv. A juhtenyésztés is jól jövedelmez, hiszen 4—5 kg gyapjút adhatnak el egy-egy darabról. A bajtaiak 10 hektáros, hat éve telepített szőlőjén is van mit megnézni. Zsákovics András, a szövetkezet mezőőre vigyáz is nagyon arra, hogy a 80—100 mázsás hektárhozamot ígérő szőlőhöz avatatlan kezek ne nyúlhassanak. A szőlővel függ össze: 370 ezer koronás beruházással korszerű borfeldolgozót építtet a szövetkezet. Ebben a feldolgozó részben a pincén kívül még irodahelyiségek is lesznek. Közös akcióval — a járás is segít — félmillió koronás szövetkezeti klub épül, hogy a fiataloknak ne a kocsmában kelljen keresniük a szórakozást, hanem kulturált környezetben, ahol tanulhatnak, szórakozhatnak és sok lehetőség adódik a kultúrtevékenységre. Van itt még sok említésre méltó. Szorgalmas, fegyelmezett a tagság és a becsületes munkának meg is van az eredménye. Csak így tovább, ez alapozza meg a nyugodt, boldog holnapot. KOVÁCS JÖZSEF •ii* - - -íj lis* : :• . ' & #F rnt ' ' m : ' Ä t Hegedűs Dénes és Zsákovics András a szölőtábla szélén Negyedszázad a nép szolgálatában A Cseh Szocialista Köztársaságban ma már minden házat és a háztartásoknak ötven százalékát biztosították. Az állampolgárok vagyonukat mintegy 750 ezer biztosítási szerződéssel védik, az életbiztosítások száma pedig meghaladja a 4 milliót. Természetes, hogy az Állami Biztosító Intézet munkája és kiadása ezzel a rendkívüli érdeklődéssel arányban évről évre növekszik. Az elmúlt évben az intézet több mint egymillió káresetet likvidált és a károk megtérítése fejében kb. 2 milliárd koronát fizetett ki. Az utóbbi három év folyamán a megkétszereződött gépkocsibalesetekért a kártérítés 286 millió koronát tett ki, vagyis kb. 30 millió korona ráfizetést jelentett az intézet számára. Ezek és az ezekhez hasonló problémák megoldása sürgős intézkedéseket követel. Noha az ármoratórium miatt a biztosítást díj felemeléséről nem lehet szó, a biztosító intézet ennek ellenére a károk felbecsülésekor a mai magasabb árakat veszi tekintetbe. Ezért magára vessen az, aki nincs tisztában azzal, hogy milyen fajta károk megtérítésére kötelezi magát szerződésileg a biztosító intézet, és ezért elmulasztja érvényesíteni Igényét. A nyugati országoktól eltérően nálunk ugyan még nem divat a csinos női lábak és egyéb testrészek biztosítása, viszont a hivatás gyakorlása folyamán keletkezett károk esetére évi 50 koronáért biztosíthatjuk magunkat, sőt gyermekeinket is, hogy pl. az utcai hancú* rozások közben betört kirakatüveg borsos árát ne a saját zsebünkből kelljen megtérítenünk. Az Állami Biztosító Intézet a külföldi biztosító intézetekkel is szoros kapcsolatokat tart fenn, és hogy ez a devizakészleteinket gyarapító együttműködés milyen eredményes, arról tengerjáró hajóink, pl. a Pionírnak a Bahama szigetcsoport közelében történt katasztrófája alkalmával is meggyőződhettünk. A szocialista országokkal folyó rendkívül hasznos és gyakori tapasztalatcserék egyikére még ebben az évben Prágában kerül sor. í- r -km-