Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-16 / 246. szám, péntek

NEMZETI BIZOTTSÁGAINK a konszolidálódás útján i. — Mit hoztál Lengyelországból? - Hoztam ... Hoztam egy üveg wódka wyborowa-t — a cimboráknak. Hoztam gyerekeknek, asszonynak való apróságot. Egy sereg fényképet, egész utcákat, villamosokat, ódon és vadonatúj modern épületeket, nyüzsgő tereket, vidáman tovasíető embereket, könnyű lábú ifjakat és lányokat, és lassan ballagó, megfáradt férfiakat. Hoztam lobbanó neonfényeket, kialvó napot, szelíd égboltot. Emlékeim kaleidoszkópját. Elhoztam magammal a látóhatár és a tenger végtelenségébe mosódó ország képét. Boldogtalan ország, mondom magamban, 5 mintha még mindig ott állnék Poznaň (gyűlölt német nevén: Posen) — óvárosi piacterén, a Stary Rynok ódon palotáinak árnyékában. A reneszánsz kori épületek látszólag sértetlenül ágaskodnak az ég felé. Aki ismeri a háborús évek dútósainak történetét, tudja azt is, hogy ódon pompájukat a restaurátorok müvészkeze újította fel, s a szinte vadonatúj vakolat gyógyíthatatlan sebeket takar. Boldogtalan ország, mondom magamban, s mintha még mindig ott állnék a varsói Kultúrpalota harmincadik emeletén. Nézem a várost. Vakító napfényben szikrázó fehér vakolat, üveg és beton. Nyílegyenes sugárutak. Csak tegnap — tegnapelőtt ágaskodtak a romok fölé. Alattuk pihen, alájuk temetkezett a tegnapi főváros. A háború befejezése napján, a béke első napján csak romjai hevertek az üres égbolt alatt. Boldogtalan, mégis boldog és diadalmas ország. Tiszta ország, ahol nem akadt egyetlen kormány sem, mely hajlandó lett volna együttműködni a hitleri Németországgal. Végigballagok az utcák tömkelegén. Itt is, ott is megállít egy szomorú emléktábla: Itt 1943. XII. 2 án a hitleristák 34 lengyelt végeztek ki. Hajadonfőtt, magamba roskadva álldogálok a szomorú mementó előtt. És négy-öt háztömbbel odább ugyanolyan tábla, és harminc lépéssel odább ugyanolyan tábla, és megint és megint ugyanolyan tábla. Csak a dátum és az áldozatok számát jelző számjegy változik. Minden utca, minden tér, és minden sarok szomorú vesztőhely. Egy pályaudvari kioszkban megfakult kis brosúra került a kezembe. Belelapoztam, s ujjaim alatt felsóhajtott a síró papjr: „A háborús évek folyamán a nemzet egyötöde elpusztult ..." A nemzet egyharmada — n^olc millió ember. Ilyen tömören, ilyen reménytelenül rövid mondatban ki lehet fejezni egy nép, egy egész nemzet tragédiáját. Országjárás közben elvetődtem a világ legszomorúbb városába. Krakkóból autóbusszal döcögtem oda. A vakító tágas égbolt, mely bezúdult az autóbusz ablakán, elfárasztotta szememet. Behunytam — védeke* zésül, olykor el is szundítottam, csak a kalauzlány hangja riasztott fel. Oswigciin! - mondta a lány, és mintha gyógyíthatatlan fájdalom, hangtalan sírás buggyant volna az ajkán. Az égbolt is hirtelen elborult. Láthatártól láthatárig végtelen szomorú szürkeség borította be, s alatta megpillantottam a fakóvörös, meztelen téglaépületek tömb jelt. Semmi ez, semmi, csak meztelen, fakóvörös téglaépületek. De az egykori haláltábor kapuja felett ott az annyiszor idézett, fényképezett másolt felirat: ARBEIT MÁCHT FREI Szép hulláinvonalban hajlított felirat, a világ legnagyobb szélhámossága. Inkább Dante sora illenék ide, a pokol kapuja felül a felirat utolsó sora: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. És valóban. Ez is az értelme: 1941i júniusában hozták ide az első lengyel fogolyszállítmányt, s a leendő táborparancsnok így üdvözölte a szerencsétleneket: Hiába reménykedtek a szabadulásban. A szabadulásnak csak egyetlen egy lehetséges útja van innen, a krematórium kéménye. Hát ez lenne Auschwitz, és tőszomszédságában Birkenau, vagy Brezinka. Csupa vörös téglaépület. Meztelen, fakóvörös téglatönibök a szürke ég alatt. És drótsövény. Szögesdrót. A hajlított betonoszlopok testébe ágyazott szögeken még olt a magasfeszültség miatt eszközölt izolátorok. Szép fehér porcelán izolátorok. Bejártam e szörnyűségek színhelyét. Az egyik tömbben, hatalmas üvegtáblák mögött, nem látni mást, csak hajat, egy egész hegyre való női hajat. Kifakult szőke, barna, vörös és ősz kontyokát. Talán a legkisebb húgod haját, talán szerelmesedét, talán édesanyád, vagy ángyod haját. Talán az ott, az a barna konty. Talán az ott, az a szomorú ősz hajcsomó, talán az a. megfakult Tlzián-vörös. Láttam már női hajat és gyermek hajai-, apró összecsavarodott fürtbe kötve. Ereklyeként őrizte nagyanyám. Korán elhunyt nővére és egészen pici gyermekkorában elhunyt kisfia haját. Ezt a roppant tömegű hajat is ereklyeként őrzik itt ebben a több szoba térfogatát magába foglaló vitrinben. Ö jaj, ki látott niár egy egész hegyre való ereklyét. És ki látou már egy hegyre való rossz bakancsot, facipőt, gyermekcipőt, női cipőt ereklyeként őrizni. És ki látott már egy egész hegyre való fogkefét, borotvapamacsotf krémtubust, bőröndöt ugyancsak ereklyeként őrizni. Rettenetes ereklyék! Jártam a 11-es barakkban. Az úgynevezett halálbarakkban. A bejárattól elsőként balra nyíló helyiségben egy durva kecskelábú asztalnál ülésezett naponta a tábor vészbírósága. Ablaka egy zárt, szűk udvarra nyílt. Az udvar túlsó oldalát éppoly fakóvörös téglaépület, emennek testvére határolta, a harmadik Oldalát betonkerítés, a negyediket deszkapalánk és kapu zárta el. A kivégzésre ítélt áldozatokat odaállították szembe a kapuval, a golyóíogónak épített betonkerítéshez. Eleinte csak éjszaka, aztán nappal is és egyre sűrűbben dörögtek itt a sortüzek. Néhány koszorú, néhány szál hervadt virág hever ott azon a helyen, és néhány szál gyertya ég ott azon helyen, ahol huszonháromezer ember roskadt össze a sortüzek után. A két szomszédos téglaépület, mint két megvakított testvér, ma is bedeszkázott ablakszenttnel bámulja a zárt, szűk udvart. Milyen egyszerű megoldás, csak be kell deszkázni néhány ablakot, be kell deszkázni az emberek szemét és a lekiismeretét, s mindent újra lehet kezdeni. Láttam a krematóriumot is. Föld alá épített tömör beton épület, de a kemencék, azok is meztelen, vörös téglából épültek, akár a barakkok. A világ legprimitívebb szerkezete, egy szűkvágányú sínekre állított, az emberi test alakjához idomított szállítószerk(/zet segítségével juttatták el a holttesteket a kemencék szájába. Arbeit macht freil Négymillió ember testének, csontvázának füstté szabadult molekulái keringenek máig is a végtelen levegőben. Négymillió ember. Ennyi puszlult el Auschwitzban és tőszomszédságában, Birkenauban. Itt az auschwitzi tábor egyik múzeummá változott épületében láttam egy egész falat beborító térképet. Lengyelország térképét. Külön legendája volt a barakktáboroknak és a megsemmisített településeknek. Csehországnak van egy rettenetes gyásza: a föld színéről eltörölt Lidice. Ez a térkép annyi föld színéről eltörölt települést jelzett, hogy a rendelkezésemre ttló idő alatt nem győztem megszámlálni őket. Eszembe jutott a kis brosúra mindent öszszefoglaló mondata: „A háborús évek során a lengyel nemzet egyötöde elpusztult." Megfordultam fent északon is, a Balti-tenger partján. Gdansk kikötővárosban. Egy fél órára megálltam a Westerplatten, a lengyel hősök emlékműve alatt. Itt a Westerplatten, ezen a csodálatos, hal alakú félszigeten kezdődölt el minden: 1939. IX. 1-én. Szeptember elseje az iskolaévkezdés napja. Ennek a napnak hajnalában a Schleswig Holstein német páncélos'iskolahajó, pontosan 4 óra 45 perckor lőni kezdte a Westerplalten elhelyezett lengyel katonai raktárak épületeit és az őrség erődítményeit. Körülbelül ugyanabban az időben az addig civilruhával álcázott Wehrmacht-legények és a hitlerista terrorszervezetek megtámadták Gdansk (Oanzig j szabadváros postaépületét és középületeit. Tizenhárom éves kisdiák voltam akkor. És szeptember elseje volt. Az iskolaév első napja. Én is, a világ is megkezdtük a legszörnyűbb iskolaévet. Régesrégen leérettségiztem. A világ vajon mikor tesz igazi érettségi vizsgát? Sok-sok szerencsétlenség és gyász emlékét hoztam magammal Lengyelországból. De hoztam mást is. Valami diadalmas tiszla légkör ízét,- mely bťt a Balti-tenger partján és a Kultúrpalota harmincadik emeletén, az újjáépült Varsó felett ragadt meg orromban és az ínyem alatt. BABI TIBOR Örvendetes tény, hngy lép ten-nyoinun tapasztalható társadalmunk politikai és gazdasági konszolidálódása. Elért eredményeink alapján ezt ma már senki sem vonhatja kétségbe. A konszolidálódás terén nemzeti bizottságaink is jeleittus sikerüket értek és érnek el. Ezek közül is kiemelkedik az ország felszabadítása 25. évfordulójának tiszteletére indított versenymozgalum, majd a hunipoleci nemzeti bizottságnak lapunk hasábjain is ismertetett felhívása. mely a CSKP megalapításának 511. évfordulója alkalmából jiitt létre, s előre láthatólag igen sok követőre talált. Mindez azt bizonyítja, hogy nemzeti bizottságaink jó úton haladnak. Erről győznek meg bennünket a szlovákiai nemzeti bizottságuk 197Ü első felében elért gazdasági eredményei is, melyek nagyban hozzájárullak a realizációs irányelvek valóra váltásához. A nemzeti bizottságuk költségvetési gazdálkodását az idei év elsti feléhen az jellemzi, hogy a saját bevételek meghaladják a költségvetési eszközöket, s ez lehetővé tes-/i a pén/alap növelését. A nemzeti bizottságuk összbevétele az említett időszakban elérte az 52 százalékút, míg a kiadások mindöszSZG 47,3 százalékot teltek ki. A fejlesztés és tartalékuk alapjából idén még csak 30U millió kurunát használtak Fel Érsekújvár déli részén jelentős ipari gócpont alakul ki. Az egykori bőrgyárból átépített Elektrosvít mellé építették a Tesla vállalathoz tartozó Stavoindustrla vállalatot, a komfortos autójavítóinűhelyt és jelenleg mintegy 17 hektár földterületen az új konzervgyár 50 épületegységre tervezett építkezésén dolgoznak a Príemslav építőmunkásai, mérnökei. Egyelőre néhány tetőszerkezet-tartó cölöp és egy nagyobb építmény váza lálható, az építkezésen jelenleg dolgozó ö0 ember azonban gondoskodik róla, hogy három év múlva megkezdődhessen a termelés. — Eddig mintegy 30 épületegység alapjainak lerakását kezdtük meg — mondta Veres Péter, az építkezésen dolgozó Gomor Komárom egyre több szerepet vállal a csehszlovákiai magyar kultúréletben. Újabban már nemcsak a szép sző sugárzásainak a gyűjtőlencséje (színház, fókai-napok), de háza az eddig nagyon otthontalan képzőművészeinek is. Amint bebizonyosodott, a „megifjult" Duna menti Múzeum szándéka — bemutatni egy egy festőt — kiálta a próbatételt, most már a látogatókon a sor, liogy elfogadják a házigazda meghívásait. Legutóbb Bácskái Béla festőművész kamarakiállítását nyitotta meg a múzeum. Dráfi Má lyás csendes, mélyen emberi szavalata utái Sz. Haltenberger Kinga méltatta a tárlatot, szakértelemmel. Utána már a képek beszéltek, kinek ezt mondva, kinek azt — nekem harmincnégy hamisítatlan gömöri mesét. Nem véletlenül: Bácskái Bela Göinör szülöttje. Lantos mesA vajáni II. villanytelepen dolgozó párttago-k ünnepi ülésen vették át az új tagkönyviiket. Srnid Miklós, az üzemi pártszervezet elnöke beszámolójában megállapította, hogy a létszámcsökkenéssel nem gyöngült, ellenkezőleg, erősödölt az alapszervezet. Ezt a fokozódó aktivitás is bizonyítja. A beszélgetés után mindért párttagot konkrét feladattal bíztak meg. A 24 tagú pártalapszervezet gondoskodik arról, hogy megalakuljon az ifjúsági szervezet és a nemzeti bizottságok, aminek főleg az az oka, hogy ez évben kormányhatározat korlátozza őket abban, hogy az említett alapot beruházási építkezésre fordítsák. Ennek az volt a célja, hogy egyre kevesebb legyen a be nem fejezett építkezés. A költségvetésbe nem foglalt bevételekkel kapcsolatban gondot okoz annak aránytalan területi megoszlása. Ezért a jövő évtől kezdődően azok a bevételek, melyeket a nemzeti bizottságok nem' közvetlenül saját érdemükből érnek el, 50 százalékban a tervezett bevételekhez fognak tartozni, s ez befolyásolja majd az állami költségvetésből származó dotációt. Ez az intézkedés megteremti a pénzügyi alap meg szilárdításának feltételeit azokban a járásokban, amelyek nem rendelkeznek megfelelő gazdasági alappal. A költségvetési terv teljesítésének első félévi eredményei alapján arra következtethetünk, hogy nemzeti bizottságaink továbbra is jól fognak gazdálkodni. Szükséges lesz, hogy a nemzeti bizottságuk tartalék- és fejlesztési alap számára szerzett eszközükei a jövuben a tervezett bevételek hez irányítsák át — saját r/ükségleteik fedezésére —, s ezzel hozzájáruljanak a központi forrásokból származó anyagi eszközök csökkentésé hez. —f— mesterek egyike. Mivel félünk a talajvíztől, a gútai építkezéshez hasonlóan itt is „pilótázunk". A konzervgyárba majd bejön a vonat is. A síneket már le is fektettük. • Télen sem szünetel a gyárépítés? — A munkálatokat 1969. szeptember elsején kezdtük, az óta megállás nélkül dolgozunk. Az idei tél sem lesz kivétel, mert sürget az idő. • Az 50 épületegység közül melyik lesz a legfontosabb? — A 11-es számú csarnok, ahol a termelési részleget helyezik üzembe. A nagyobb épületek közé tartozik a 12-es objektum is, ahol a konzerveket az elszállításig raktározzák. ik. n térségé szerszámait sok szorgalommal puhította ecsetté. Jó kezek vezették jó úton, egyik mestere Szabó Gyula volt. A tárlat akvarelljei különböző stílusjegyeik ellenére egységes egésszé állnak össze. A rége-bbi időszak sötét kontúrjait, a halvány körvonalú nyári képeken s a stilizált fatörzs-emberekét a művész őszintesége tartja egységben. A volt egyszer egy gömöri táj mesél. Barnán hömpölygő dombok, apró süllyedő házak között járkál az elképzelt ember, fekete vihar veri, arcmaró tél pirosítja. Hangja, mint a hegyekből alácsapó szél sikításai. Búzája, mint a testén átfénylő sugarak. Ha kiegyenesíti baltával faragolt öklét, a napot simogatja. Bácskái képei vágyat ébresztenek szívünkbe zárni tájait. S a tájban ott van a festő. -oa — rendszeresen értékeljék a kft telezettségvállalásokat. Megalakították a CSSZBSZ alapszervezetét és méltóan akarják megünnepelni a C^KP megalakuló sának 50. évfordulóját is. A vi tában felszólalók értékes köte lezettségvállalásokat tettek é> többen bejelentették, hogy elő fizetnek a pártsajtóra. A vajá:ii kommunisták bekapcsolódtak » „Minkenki szocialista módon" mozgalomba. lUes Hvrlulan A VARSÓI KULTÚRPALOTA Konzervgyár épülErsekújvárott Átvették az új tagkönyveket Komáromban