Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-15 / 245. szám, csütörtök

Tökéletesebb ellenőrzést az efsz-ekben naszlevélnek nem kellene megszületnie, ha a problémát, előbb a szövetkezet vezetőségével beszélnék meg, s csak aztán fordulnának az ellenőrző bizottsághoz, ha a vezetőség nem intézkedett. Ezután még mindig ott van a járás. Ezt a sorrendet csak azéut mondtam el, hogy az ügyintézésnek ez a módja a demokratikus. Akármennyire örül a szerkesztőség az iránta megnyilvánuló bizalomnak, nem helyettesítheti egyik fórumot sem. És könnyen lehet, hogy a hozzánk beérkezett panaszok jelentős része helyben is elintéződhetne, ha az illetékesek a megfelelő helyre, az üggyel kapcsolatosan a legilletékesebb szervhez fordulnának. A szövetkezeti tagok elvi** tathatatlan joga, hogy orvoslást keressenek ügyes-bajos dolgaikra. De kötelességük is, hogy az észlelt hibák feltárásával jobb munkára serkentsék az efsz ellenőrző bizottságát. Segítségükkel, őszinte hozzájárulásukkal sokkal tökéletesebbé tehetik az efsz-ekben az ellenőrző tevékenységet. H. Gy. Megjutalmazták a legjobb kombájnosokat A rozsnyói járás mezőgazdasági dolgozóinak értekezlete A rozsnyói járás efsz-einek, állami gazdaságainak, a védnökségi üzemeknek több mint száz képviselője vett részt a szövetkezeli elnökök és állami gazdaságok igazgatóinak járási aktíváján. Jelen volt Dávid Ferenc, a járási nemzeti bizottság elnöke, Pavol Hromoda, az SZLKP rozsnyói járási bizottságának titkára, a termelési Igazgatóság vezetői és a szovjet egységek küldöttsége, Vaszil Trimofics Golubenko alezredes vezetésével. A járási aktívát abból a célból hívták össze, hogy értékeljék az idei aratási és gabonabetakarításl munkálatok lefolyását, és megtárgyalják az őszi tennivalókat. Talán furcsának tűnik, hogy ilyen későn került sor az idei kenyércsata lefolyásának értékelésére, de ezen ne csodálkozzunk. mert a rozsnyói járásban — amint arról Pavol Hromoda elvtárs beszámolójában rámutaSzorgos munka a földeken tott — közei három héttel meg* késett az aratás, a kedvezőtlen időjárás és az elégtelen felkészülés következtében a tervezettnél mintegy 600 vagonnal kevesebb termést takarítottak be. Az eladási tervet ennek ellenére is teljesítették. Az aratás elején 23,5 mázsás átlaghozam mutatkozott ebben a járásban, később 18, majd 17 mázsára csökkent az átlaghozam. A szádalmási, hárskúti és más szövetkezetekben nem érték el a 15 mázsás átlaghozamot sem. Viszont akadtak olyan szövetkezetek is, mint a gőmörhorkai, a csoltai, a licei stb., ahol 22 mázsás hozamokat értek el hektáronként. • — Tények bizonyítják — hangoztatta Hromoda elvtárs —, hogy nem mindenütt ős minden esetben a rossz időjárás az oka mindennek. Sok helyen mi is hibákat követtünk el, és ezért nagy - tandíjat fizettünk. Ezt valljuk be őszintén, és okuljunk ezekből a jövőre nézve, de már most, az őszi munkák idején is. Általában kedvez az időjárás, ennek ellenére csupán 36 százalékra végezték el a szántást. A kalászosok alá 73 százalék* A Bratislava-vidék járás mezőgazdasági üzemeiben már lassan befejezik az őszi szántást. Felvételünkön Fojta József és Konrád József, a misérdi szövetkezet dolgozói. (Felvétel: I. Stražan — CSTK) T

öbb olyan levél érkezik szerkesztőségünkbe, melyeknek írói, egyszerű szövetkezeti tagok mezőgazdasági üzemük vezetőire panaszkodnak. Kár, hogy a levelek elég nagy része névtelen. Aránylag sok közöttük a személyeskedő jellegű írás is. Van közöttük vádaskodó, rágalmazó, de — sajnos — a levélírók jelentős részének többé-kevésbé igaza van. Megtörténik, hogy egyikmásik szövetkezeti vezető önkényesen dönt valaki vagy valakik, esetleg önmaga javára, ugyanakkor mások kárára — erősen megsértve ezzel a szövetkezeti demokráciát. Nem lehet szemet hunyni ezek fölött a panaszok fölött. Még akkor sem, ha a legtöbb szövetkezetben nem ilyen a helyzet, hanem olyan, hogy a tagok megbíznak a tapasztalt vezetőben, mert látják, hogy a nap 24 órájából nem ritkán 18— 20 órát van talpon és elsősorban nem a saját, hanem a szövetkezet, az egész tagság érdekében. Vagy azt is belátják, hogy felesleges lenne minden kicsiségért taggyűlést összehívni, hiszen akad tennivaló éppen elég. Nem kevés az olyan szövetkezeti vezető sem, akinek úgyszólván nincs magánélete. Elismerést, megbecsülést érdemelnek azok a szövetkezeti vezetők, akik ebben az egyáltalán nem könnyű munkában emberül helytáUnak. De térjünk vissza a panaszokra, a túlkapásokra. Megtörténik, hogy egyes vezetők rokonaikat osztják be azokra a munkahelyekre, ahol legjobb a kereset, esetleg az átlagosnál jobb a munkakörnyezet. A leggyakoribb panasz a tagok részéről az, hogy valamilyen oknál fogva nem kapták meg a szerintük jogos háztáji földet vagy a prémiumot. Nem ritka az sem, hogy idős, ma már munkaképtelen tagok kérik a szerkesztőség segítségét, mert ügy érzik, hogy nem kapnak olyan támogatást a szövetkezet vezetőségétől, amilyent megérdemelnének. I^áegkérdezhetnénk, mit tesz az ilyen szövetkezetekben .az efsz ellenőrző bizottsága. Dolgozik-e egyáltalán? Vagy engedik-e, hogy jogkörének megfelelően tevékenykedjen. Vagy hozzájuk fordul-e valaki olyan ügyes-bajos dolgával, melyet a szövetkezet vezetőségével nem tudott elintézni? Legalábbis úgy nem, ahogyan a panaszos a maga szemszögéből ís igazságosnak, elfogadhatónak látja. Hát igen, az ellenőrző bizottságok munkájáról, tevékenységéről kissé bizonyítványnak funkciókra, de a kiválasztás után többé-kevésbé magukra hagytuk őket. A párt szervező munkája elsősorban magában a pártban folyt, és csak nagyon kis mértékben a párton kívül. A helyzet olyan volt, mintha nem tartoztak volna a párthoz. A politika, gazdaság és kultúra egységéért A revizionlzmus kihasználta a január előtti időszakban a gazdaság, a kultúra és politikai téren elkövetett hibákat. Megoldásként azt javasolta, hogy a kultúra és a népgazdaság teljes mértékben függetlenítse magát a politikától. Ez a társadalom dezintegrációját jelenti a gyakorlatban. A kultúrában teret kaptak a szocialistaellenes Ideológiák, a népgazdaságban pedig neokapitalista elvek alapján fejlesztették a piacgazdálkodást. Az okos ember elismeri a politika, a gazdaság, a kultúra sajátosságait. Ennek az elvnek a tagadása dogmatizmushoz, a politikai kategóriáknak a népgazdaságban és kultúrában való mechanikus, absztrakt érvényesítéséhez vezet. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legjobb eredményeket a kultúra és politika dialektikus egységének szem előtt tartásával érjük el. Az egység keretében harmonikus összhangban fejlődhet mindkettő. Politikai téren a legfontosabb feladat a párt vezető szeszámít az a sok panaszos levél. Vagyis több helyen nem áll feladatának magaslatán az efsz ellenőrző bizottsága, ha nem is tud a tagság a létezéséről. Egyik szövetkezet évzáró közgyűlésén ilyenformán számolt be az ellenőrző bizottság elnöke: „Bizottságunk a múlt évben nyolc ízben végzett ellenőrzést és minden esetben a szövetkezet vezetőségével teljes egyetértésben zárhattuk le a felülvizsgált ügyet". Arról már nem szólt a taggyűlésnek adott jelentés, hogy mi mindent bíráltak felül az ellenőrző bizottság tagjai. Arról sem, hogy mit nem ellenőriztek, s emiatt vagy a szövetkezet vagy az egész népgazdaság károsult. Pedig az említett esetben bizonyára volt ilyen, ha a tagoknak kifizetett kétmillió és pár tízezer koronának csak sovány százalékát fedezte a tényleges jövedelem. A biztosítótól „kapott" összeg, a különböző pótlékok, juttatások több mint egymillió nyolcszázezer koronát tettek ki. A szövetkezet vezetősége ós ellenőrző bizottsága teljes egyetértésével mégis minden a legnagyobb rendben volt. Vagy vegyük például a múlt évet a kelet-szlovákiai kerületben. A károk és ráfizetések, nagyrészt az ellenőrzés lazasága következtében, néhány tízmilliót tettek ki. Csak a közösséget, illetve az államot ért veszteségeket tarthatja nyilván a felsőbb ellenőrzés, de azokat is csupán jelentős hibaszázalékkal. X m ne beszéljünk úgy a dologról, az ellenőrzésről, mintha katasztrofális lenne a helyzet. Néhány járásban rendszeresen iskolázást tartanak az ellenőrző bizottságok tagjainak, hogy felelősségteljes munkájukat becsületesen teljesíthessék. Hiszen, ha valaki ellenőrizni, felülbírálni akar, akkor annak legalább annyit kell értenie a szóban forgó dologhoz, mint aki az intézkedést végrehajtotta. Azért mégse varrjunk mindent az ellenőrző bizottság nyakába. Mert vitathatatlan ugyan, hogy a tagoknak vannak jogaik, de mióta világ a világ, olyan demokrácia — még ha azt szövetkezeti demokráciának is nevezik — még nem volt és nem is lehet, amelyben a jogok érvényesítésével párhuzamosan nem tartanák számon a kötelességeket. A jog kötelez — ez alapvető igény a joggal szemben. Ha tehát a tagnak joga van a beleszólásra, kötelessége is, hogy az illetékeseket informálja arról, mit tapasztalt a jogok megsértésével kapcsolatban. Sok parepének megerősítése a politikai rendszer keretében. A stabilizálás időszakában még egy lépést kell tennünk: a lenini elvek alapján a politikai rendszer valamennyi szakaszán tökéletesebbé, hatékonyabbá és demokratikusabbá kell tennünk a párt vezető szerepét. Ez a feladat vár ránk az állam területén (a hatalmi, törvényhozó, képviseleti és közigazgatási szférában) és a Nemzeti Front politikai pártjaihoz való kapcsolatban. A hatékonyság növelése elsősorban a párt irányító tevékenységének tökéletesítésében mutatkozik, a lenini demokratizmus elmélyítésének folyamata pedig a párt által irányított területek relatív önállóságának és felelősségének fokozásában. Fokozni kell a dolgozók részvételét a politikai irányításban. A demokrácia természetes, szerves, elválaszthatatlan része az irányításnak. A demokrácia az irányítás hatékonyságának növelése nélkül üres frázis. Az irányítás és a demokrácia A burzsoá és revizionista ideológia szándékosan elválasztotta az ésszerűsítés folyamatát a demokratizálás folyamatától. A burzsoá technokratizmus és anarchoszindikalizmus elveit akarták érvényesíteni a szocializmusban. E gondolatok terjesztése a gyakorlatbaíí odavezetett, hogy kialakult az ún. „elít"-réteg. Nem állítom, hogy az irányítás és a demokrácia azonos tényező, a gyakorlatban gyakran ellentmondás lehet köztük. Az ideális azonban az, ha szerves egységben érvényesülnek. Feladatunk, hogy a párt mint lenini kezdeményező erő lépjen fel, a politikai rendszer minden része teljes mértékben végrehajtsa a párt akaratát, pontosabban mondva a kulcsfontosságú funkciókat betöltő kommunisták hatékonyan és demokratikusan, konkrét tettekkel valósítsák meg a párt irányvonalát. Ily módon érjük el a legkönnyebben azt, hogy a párt betöltse a kezdeményező és az élcsapat szerepét. Hossz helyzet alakul ki akkor, ha a politikai és szociális rendszer egyes részei csak kényszerből tesznek eleget a párt utasításainak. Az első időszakban, amikor a munkásosztály még csak tanult uralkodni, ennek magyarázatát a régi osztály lassú visszavonulásában láttuk. Később azonban ezeket a hibákat a politikai irányítás képtelensége és koncepcióhiánya okozta. A szocialista társadalom egységének elve feltétlenül megköveteli a politikai irányítás egy ségét. Az irányítás időszerű kérdés Ha elismerjük a demokratikus centralizmus elvét, akkor kötelességünk, hogy respektáljuk politikai rendszerünk egyes részel vertikális elrendezésének elvét. Nincs igazuk a revizionistáknak, amikor azt állítják, hogy mechanikus piramisról van szó, a valóságban a politikai rendszer illetékes részeinek átgondolt rendszere ez. A revlzionizmus allergiás a politikai rendszer egyes részel vertikális alárendeltségére, a dogmatizmus pedig tagadja e részek horizontális kapcsolatát. A vertikális és horizontális kapcsolatokat a politikai rendszer funkciója és e rendszer egyes részeinek funkciói feltételezik. A szocializmusban ez a kétfajta kapcsolat dialektikusan kiegészíti és feltételezi egymást. A szocializmusban a párt integrációs szerepet tölt be. Ezt a fogalmat komplexen kell értei meznünk. A revizionlzmus az integráció alatt az ösztönösen fejlődő különböző politikai tényezők utólagos szociális egyesülését érti. A leninizmus integrációnak nevezi a politikai és ideológiai kezdeményezést, a szocialista társadalom folyamatos párttrányítását, a politikai és szociális fejlődés kiértékelését és a politikai erők egyesítését a Nemzeti Front keretében a demokratikus centralizmus elve alapján. A párt vezető szerepének a szocializmusban történő gyakorlati érvényesítésénél fontos szerepe van az ideológiai, a szervező és ellenőrző funkciók dialektikus egységének. A múltban ezt az elvet nem nagyon tartották be, vagy csak gépiesen érvényesítették. A funkciók egysége a gyakorlatban megköveteli, hogy magas szintű elméleti ban készítették elő a talajt, vi> szont a vetés eléggé lassan halad. A rozs 56, a búza 33 százaléka került eddig magágyba. Ezt követően az aktíva értékelte a kombájnosok nyári szocialista munkaversenyét. A 14 legjobb kombájnosnak oklevelet és pénzjutalmat adtak át. Elismerő oklevelet kaptak a védnökségi üzemek, valamint e szovjet katonai egységek parancsnokságai is, melyek az idei kenyércsata idején hathatós segítséget nyújtottak. Vaszil Trofimovics Golubenko alezredes mondott köszönetet az elismerésért, továbbá azért a segítségért, amelyet a rozsnyói járás politikai és államhatalmi szervei, valamint mezőgazdasági üzemei nyújtanak nekik küldetésük teljesítéséhez. Az aktívaértekezlet befejező részében Dávid Ferenc elvtárs, a Rozsnyói Járási Nemzeti Bizottság elnöke arra kérte a mezőgazdasági üzemek dolgozóit, hogy az őszi munkálatok idején legalább olyan eredményesen álljanak helyt, mint az aratásban, mert a jövő évi termés alapjait most ősszel rakjuk le. (kulik) tartalmuk legyen és rendszeres figyelmet szenteljünk a kádereknek. A kádermunkában 1 az elméleti tudáson kívül nagy igényeket kell szabnunk az irányító tevékenységet illetően is. A pártirányítás politikai irányítás. A kommunisták tudják, hogy politikai irányításról van szó, amely nem helyettesíthető a szakirányítással. El kell kerülnünk a politika leegyszerűsített értelmezését, a politikamentes szakértelmet, amely a politikát a reális osztály- és szociális politikai érdekeket semmibevevő professzióvá akarja változtatni. A stabilizálás időszakának alapvető feladatai A stabilizálás időszakában a párt politikai irányítási rendszerében ezek az alapvető feladatok: 1. Nagyobb súlyt kell helyeznünk a marxista—leninista elméletre és a kommunista párt ideológiai munkájára; 2. szem előtt kell tartanunk a párt ideológiai s szervezői, káder és ellenőrző funkciójának dialektikus éš tartalmi egységét; 3. fokozott figyelmet kell szentelnünk a pártkáderek kiválasztásának, elhelyezésének és eltenőrzésének az egyes irányító szervekben; 4. rendszeresen tökéletesítenünk kell a párt irányító munkáját. LADISLAV TOMAŠEK