Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-15 / 245. szám, csütörtök

SZÜLÖK, NEVELÖK F Ó R U MA A TÚLTERHELT GYERMEK Mit nem szabad egy üzletvezetőnek? Néhány héttel ezelőtt Havran István losonci olvasónk panasszal fordult szerkesztőségünkhöz. Megírta, hogy augusztus 3-án kerékpárt akart vásárolni a Domáce potreby kerékpár-szaküzletében. Arra a kérdésére, hogy jött-e áru, az üzlet vezetőnője azt válaszolta, hogy kaptak lengyel kerékpárokat. Olvasónk azzal a szándékkal, hogy kiválassza a neki megfelelőt, elindult a kerékpárok felé, azonban az üzlet vezetőnője megragadta a kabátját és kijelentette, hogy a kerékpárokat ntm szabad megtekintenie, majd a kiszolgáló odahoz egyet ÓS' azt megnézheti. Olvasónk hiába magyarázta, hogy egyből S nem tud választani, és senki se kényszerítse rá akaratát a vevőre. Az üzletvezetőnő hajlithatatlan maradt, és így Havran István vásárlás nélkül távozott az üzletből. Olvasónk panaszát kivizsgálás céljából megküldtük a Losonci Városi Nemzeti Bizottság kereskedelmi osztályának. A vnb kereskedelmi osztálya válaszában arról értesíti szerkesztőségünket, hogy az ügyet az üzlet ellenőrzésével együtt kivizsgálták. Megállapítják a tényt, hogy olvasónk az üzletben kerékpárt akart vásárolni és azt is, hogy az üzlet melletti raktárba akart menni, mivel ott tartották a kerékpárokat. Az üzlet vezetőnője azonban elállta az útját és azt mondta, hogy a raktárba nem mehet be, kihoznak egy kerékpárt, hogy megnézhesse. Az üzlet alkalmazottai tagadják, hogy az üzlet vezetőnője megragadta volna olvasónk kabátját és kiabált volna. A kereskedelmi osztály válasza szerint a félreértés abból eredt, hogy az üzlethelyiség kis területe miatt a kerékpárokat nem tudják elhelyezni az üzletben, az üzlet melletti raktárban tartják, melynek ajtaja nyitva volt, így a vevő azt gondolta, hogy a raktárhelyiség is az üzlethez tartozik. Az előírások értelmében a vevő csakis az üzletvezető, vagy más alkalmazott kíséretében léphet be a raktárhelyiségbe. Ebből a szempontból az üzletvezetőnő helyesen járt el. A vnb keresekedelmi osztálya a hasonló panaszok lehetőségének megakadályozására megfelelő intézkedéseket tett: utasította az üzletvezetőt, hogy a kerékpárokat köteles az üzlethelyiségben tartant, ha pedig a vevő a raktárban akarja megtekinteni, vagy kiválasztani az árut, minden esetben köteles ennek a kérésnek eleget tenni. Figyelmeztette az üzletvezetőnőt és az elárusítónőket arra a kötelességükre, hogy a vevőkkel mindig udvariasan és nyugodtan kell bánni. A vnb illetékes osztálya figyelemmel kíséri az üzlet helyzetét és amennyiben hasonló hiányosságot állapítana meg, levonja a megfelelő következtetést és esetleg káderváltoztatást javasol. Kevés a hulladéknyersanyag? —————_____ címmel lapunk szeptember 9-i számában „Szóvá tesszük" rovatunkban közöltük Tóth László egegl (Hokovce, lévai járás) olvasónk levelét. Olvasónk szót emelt az ellen, hogy bár a kormány felhívta az üzemek vezetőit, az ifjúsági szervezeteket és az iskolák igazgatóit, hogy nyújtsanak segítséget az ócskavasgyűjtésben, az összegyűjtött ócskavasat az iskolák udvaráról (Egeg, Gyerk, Felsőszemeréd) a Kovošrot nyitrai kirendeltsége többszöri sürgetés ellenére sem szállította el, vagy csak egy részét szállította el. Olvasónk elmarasztalta a Zberné suroviny lévai kirendeltségét ís, mivel többszöri sürgetés ellenére sem szállította el az egegi iskola udvarán összegyűjtött több métermázsa rongyot és papirost és emiatt nem szállítható le, illetve ne« helyezhető el a tüzelőanyag. Olvasónk kritikájára egyfelől a Zberné suroviny lévai, másfelől a Kovošrot érsekújvári kirendeltsége válaszolt. Az előbbi válaszában arról értesíti szerkesztőségünket, hogy az egegi iskola udvaráról szeptember közepén mind a papír és textilhulladékot, mind az ócskavasat elszállították. A Kovošrot érsekújvári kirendeltsége válaszában azt írja, hogy az említett községek nem Nyitrához és Lévához tartoznak, hanem hozzájuk, s erről az átszervezésről a nemzeti bizottságokat értesítették. Olvasónknak az Űj Szóban megjelent kritikája alapján levélben felhívták az említett községeket, hogy hol van a kifogásolt hulladék, de Egeg kivételével a községek hnb-i nem válaszollak. Éppen ezért a Kovošrot érsekújvári kirendeltsége kiküldte egyik alkalmazottját az ócskavas felkutatására, és amint ilyesmit találnak, azonnal el is szállítják. Egy elkallódott varrógép tanulságai Süli Lajos olvasónk a losonci járás Miksi községéből írt levelet szerkesztőségünkbe, és részletesen ismerteti esetét a javításba adott, s ott elkallódott varrógépével. A varrógépet még 1969 márciusában adta be javításra a losonci helyi ipari vállalat javítóműhelyébe, ám onnan egy másik gépet kapott vissza, amely nem illik bele az eredeti alvázba. Ezt a gépet visszaadta és a sajátját kérte. Annak azonban nyoma veszett, s így kártérítési követeléssel átadta az ügyet a bíróságnak. A látszólag egyszerű esetnek azonban igen nehéz a végére járni. Azért nehéz, mert a károsult és a vállalat pőrében másról van szó. És a hasonló károk ős sérelmek gyökerei ugyancsak másutt rejlenek. A bírósági eljárás arról folyik, hogy a felperes jogosult-e kártérítésre és mekkorára, a dolog lényege azonban — és ez az ügy egyéni sérelmet túlnövő, általánosítható és társadalmi érdeket érintő vonatkozása — hogyan történhet meg olyan eset a javítóvállalatban, amelyre egyszerűen képtelenség fényt deríteni. Süli Lajos azért pereskedik a helyi ipari vállalattal, mekkora legyen a kártérítés, mennyit érhet ma a 30 éves Minerva varrógép, amelyet még csak fel sem lehet becsülni, mert elkallódott s nem állhat a szakértők rendelkezésére. A károsult 35 koronát fizetett annak idején a javításért, s ma egy vadonatúj modern varrógép 2000 korona körüli árban kapható. Ugyanakkor a perköltségek már meghaladják az 5000 koronát. Függetlenül attól, ki fogja ezt a pénzt megfizetni, függetlenül az esetleges kártérítés nagyságától, egy dolog már ma is nyilvánvaló; nemcsak egyéni sérelem keletkezett, hanem ennek kapcsán társadalmi vagyont sértő kár is. Hiszen az eljárás és utánjárás költségeit valamiből fedezni kell. És ez a valami a társadalom pénze. Miért kell utánajárni, miért kell szakértőket hívni, tárgyalni, vitatkozni, paragrafusokat böngészni, egyáltalán foglalkozni az üggyel? Egyszerűen azért, mert már a legelején, amikor a panaszos furcsállotta a kapott varrógépet, nem lehetett elővenl a megrendelések könyvét, nem lehetett utánanézni a beadott tárgy számának, nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani: ilyen és ilyen gépet adott be, ilyet és ilyet kapott vissza, rajta a szám, itt az elismervény. A javítóműhelyben tehát nyilvánvalóan nem volt megbízható a nyilvántartás. Függetlenül attól, jogosult-e a panaszos a kártérítésre, vagy sem, annyi biztos, hogy a nyilvántartás elhanyagolása miatt kár — perköltség, utánajárás, izgalom stb. — keletkezett. És ez elítélést érdemlő tény. Ezt a tényt azonban senki sem perelte, s ezért senki sem vonja felelősségre a vállalatot. Ezt egy varrógép miatt vonják felelősségre, egy 35 koronás javítás miatt, egy 30 éves masina miatt. De ki von kit felelősségre a visszaélések lehetőségét magában rejtő hanyagság miatt? A fenti ügy kivizsgálása során beszéltünk a losonci helyi ipari vállalat illetékeseivel és megtekintettük a nyilvántartás módját. Meglepetten tapasztaltuk: a nyilvántartás pontos, szakszerű, előírásos és megbízható. Szinte lehetetlen, hogy valamely javításra beadott tárgy elcserélődjék, vagy elvesszen. A megrendelést bevezetik a nyilvántartási könyvbe, ugyanezzel a sorszámmal ellátott munkalap kerül a beadott tárgyba. Némely gyártási számmal ellátott gép, vagy berendezés esetében a gyári számot ls bevezetik. A tévedés kizárt. ... Ez azonban a központi műhely. A különálló kismühelyekben a helyzet már más. A köszörűs részleg — ahol a szóban forgó varrógépet is javították — ma zárt ajtókkal fogad. Mestere nyugdíjba ment, új embert nem találtak. Hogy is volt itt? Az itt dolgozó mester úgynevezett „különleges szerződéses viszonyban" volt a vállalattal. Bepillantunk a szerződésbe, amely a mester és a vállalat viszonyát megszabja. Kitűnik: függetlenül nyereségének nagyságától havi 1018 koronát köteles fizetni a vállalatnak. Jogi viszonya a vállalathoz olyan, mint más dolgozóé. Többek között kitűnik, hogy a vállalati ellenőrzés vonatkozik az ilyen szerződéses műhelyre is. De — és itt a bökkenő — a szerződésben sehol nem áll, hogy a vállalat nyilvántartási rendszere (amely jó és megbízható) vonatkozik a műhelyre is. A vállalat tehát biztosította szerződéses dolgozójának anyagi függősségét, de a nyilvántartási rendszert (és ezzel a felelősséget a vásárlóval szemben) nem szabályozza. Viszont, mint a szóban forgó per bizonyítja, a felelősséget a vásárlóval szemben a vállalat vállalja szerződéses dolgozójáért. Márpedig ez kétségtelenül előnytelen a vállalat számára. Ilyen felelősséget csak akkor vállalhat, ha az illetékes dolgozó neki tartozik személyi felelősséggel. A losonci helyi ipari vállalat műhelyeiben ma már nincsen különleges szerződéses dolgozó. De más vállalatokban és javítóüzemekben ez a rendszer — öt évvel ezelőtt jött divatba — még gyakori. Ezért tartjuk szükségesnek figyelmeztetni arra: hiba, ha a szerződéses dolgozó vásárlóval szembeni személyi felelősségét nem szabják meg és nem kötelezik megbízható nyilvántartás vezetésére. Ez a látszólag formális jogi hiba sok elégedetlenség, visszaélés, hanyagság, sérelem, sőt, bírósági per okozója lehet. Ezek a következmények felette károsak. Anyagi és erkölcsi kárt okoznak, s ezért társadalomellenesek. Éppen ezért az ilyen esetek nemcsak a vásárlóval, hanem a társadalmi szervekkel és intézményekkel szembeni vétség is, és ezért külön büntetést érdemelnének. BATKY LÁSZLÓ VILCSEK GÉZA AZ ISKOLÁS KÖRŰ gyermekek túlterhelése még hosszú ideig aktuális problémát jelent az orvosok és a pedagógusok számára egyaránt. Sokak véleménye szerint ez kortünet, mely ellen a legeredményesebben úgy lehet küzdeni, hogy még behatóbban vizsgáljuk az ember életritmusának, táplálkozásának, munkafeltételeinek, szabad idejének, szociális környezetének stb. összefüggéseit, s olyan feltételek megteremtésén fáradozunk, amelyefe^tudományosan megalapozottak és megelőzik az egyre növekvő túlterhelést. A testi vagy pszichikai túlterhelés az iskolaköteles gyermekek között is gyakori jelenség, ezért talán célszerű lesz, ha szólunk e tünet lényegéről, okairól és megelőzésének módjairól. A fáradtság a lelki és testi funkciónak a munka hatására bekövetkező gyengülése. A gyermek munkája a tanulás, fáradtsága tehát a teljesítmény csökkenésével mérhető. Ha a testi vagy a szellemi terhelés túllépi a megengedhető határokat, fellép a fáradtság. Sok tévedésre akkor kerül sor, amikor a gyermekektől — figyelmen kívül hagyva életkori sajátosságaikat és teherbíró képességüket — túlzott feladatok teljesítését követelik meg. A fáradtság az egész szervezet állapota, igen bonyolult tünet, ezért csak alapos vizsgálatok deríthetik ki, hogy egy-egy esetben milyen tényezők váltják ki. Ezek az izommunka nehézsége, idegi és szellemi igénybevétel, egyhangúság, figyelemigény, az elvégzendő munka ritmusa, erős fizikai és szellemi igénybevétel, rendkívüli körülmények stb. A kétféle fáradtság kölcsönösen hat egymásra, ami különösen a monoton munkák elvégzésekor nyilvánul meg. Mihelyt más jellegű tevékenységre térünk át, az idegi elfáradás megszűnésével jobb fizikai teljesítmény tapasztalható. A FÁRADAS külsőleg és belső érzésekben is megnyilvánul. Az egyes szervek működésében történt változások esetén a gyermek fájdalmat, gyorsuló légzést és szívverést érez, lanyhul a figyelme, lassul a gondolkodása, csökken a reakcióképessége, egyre rosszabbá válik közérzete. A fáradás a szervezetet szinte figyelmezteti, hogy az ember korlátozza tevékenységét. Ez a figyelmeztetés kényszerítő erejű lesz, amikor az ember fájdalmat érez. A fáradtság megfelelő pihenés után elmúlik. Hosszan tartó, kimerítő fizikai vagy szellemi munka után az embernél kimerülés áll be, mely súlyosabb esetekben halállal is végződhet. A fáradtság okai közül bennünket elsősorban azok érdekelnek, amelyek a gyermek helytelenül megszervezett munkájából, a környezet hatásából, a pedagógus alkalmatlan módszereiből erednek és rendellenességeket idéznek elő a gyermek szellemi tevékenységében. Az iskolás gyermek túlterhelésének okát még nem is olyan régen elsősorban a mértéktelenül felhalmozott tananyag mennyiségében, a rosszul összeállított tantervekben és a tankönyvekben látták. Ez az ok ugyan még napjainkban is fennáll, de tagadhatatlan, hogy sok javulás történt ez irányban. Sokkal nehezebb feladat az egyes pedagógusok helytelen módszertani munkájából származó okok megszüntetése. Vannak tanítók, akikre a módszertani konzervativizmus jellemző. Előszeretettel alkalmaznak olyan módszereket, amelyek nagyon igényesek; előadnak akkor is, amikor arra nincs szükség, agyonmagyarázzák a tananyagot, az aktivizáló módszerek helyett az emlékezetet túlzottan igénybe vevő eljárásokat szorgalmazzák, mellőzik a korszerű szemléltetést és vajmi keveset törődnek azzal, hogy a gyermek érdeklődik-e a tananyag, a tantárgy iránt, s különösebben nem törődnek azzal, hogy felkeltsék az érdeklődést. Pedig ennek a fáradtság megszüntetésében is nagy jelentősége van. A gyermek érdeklődésének felkeltése és ennek állandó fenntartása egyike azoknak at eljárásoknak, amelyek segítségével eredményesen harcolhatunk a túlterhelés ellen. Az a gyermek, aki teljes érdektelen, séget tanúsít több dolog iránt, rendszerint fáradtságérzetre is panaszkodik. A fáradtságérzet nem azonos a fáradtsággal, mert nem a munkavégzés eredménye. A tétlen embernél aa unalom következtében is létrejöhet ez az érzés, mely a központi idegrendszer állapotától függ. Azt viszont részben a munkavégzés szempontjából pozitív vagy negatív ösztönzések befolyásolják. A SIKERÉLMÉNY hiánya szintén elősegíti a fáradtság érzé' sét. A túlterhelést és az ezzel járó fáradtságot előidézheti a tanuló helytelen életrendje is. Sok pedagógus, aki váltakozó műszakban tanít, tapasztalhatta, hogy a délutáni tanítás nem olyan eredményes, mint a délelőtti. Ennek az a magyarázata, hogy a délutáni foglalkozás arra az időpontra esik, amikor a biológiai teljesítőképesség a mélypontján van (12—18 óra között). Ha pedig délelőtt van a tanítás, az otthoni tanulás esik erre az időpontra. Ezért az otthoni munka sem olyan eredményes, mint azt elvárnánk. A szabad idő eltöltése mindkét esetben 18—20 óra közé esik, arra az időre, amikor a fiziológiai teljesítőképesség eléri a délutáni maximumát. Tehát ez is helytelenül van megszervezve. Helyesebb lenne, ha a gyermekek délután 14—17 óra között szabad foglalkozáson vennének részt, amikor még módjuk volna élvezni a szabad mozgást, játékokat, sélát, a najrfény és a levegő üdítő hatását. A túlterhelés felszámolása szempontjából nem mellőzhetjük a tanulás helyes időpontjának és a megfelelő tanulási módszernek a kérdését sem. A helyesen megválasztott időpont jelentős mértékben növeli a tanulás intenzitását és sok fölöslegesen elpazarolt energiát menthetünk meg vele. Nem kisebb a jelentősége a jó tanulási módszernek sem. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanulási panaszok és a fáradtság oka az esetek többségében a hibás tanulási módszerekre vezethetők vissza. Leggyakoribb hibák: a gyerekek soha nem tanulják meg az aznapi anyagot, hanem mindig másnapra készülnek; az anyagot csak olvasgatják, ahelyett, hogy többször felmondanák; alig fordul elő hangosan tanuló gyerek, pedig soknál tökéletesebb volna a bevésés, helytelen a viszonyuk a tanuláshoz, s ennek következtében magukat fosztják meg a hajtóerőtől és a megfelelő atmoszférától. Sok energiát elpazarolnak anélkül, hogy eredményt tudnának felmutatni és fejlődésük is rossz irányba terelődik. A TANULÓK napirendjének egyik fontos része a szabad idő. A túlterhelés feloldása csak úgy képzelhető el, ha kellő pihenést, kikapcsolódást biztosítunk a gyermekek számára. A szabad idő tartalmának meghatározásakor ügyelnünk kell az életkori sajátosságokra is. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az olyan szórakozási lehetőség, mint a tv, a rádió, a mozi stb. mértéktelen kihasználása a gyermek számára nem jelent pihenést. Megrövidíti az alvási időt, túl sok inger éri a gyermeket, ezért álma nyugtalan, állandó feszültségben van egyes műsorok után, s ez előbb, utóbb fokozott ingerlékenységet eredményez. Sokkal hasznosabb, ha változatos mozgástevékenységgel biztosítjuk számukra a felüdülést. K. D.