Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-02 / 234. szám, péntek

Gondosan megszervezzük a párton belüli nevelést BESZÉLGETÉS Dr. JOZEF BATIK ELVTÁRSSAL, A KELET - SZLOVÁKIAI KERÜLETI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL A pár talapszer vezetek jelen­leg folyó ünnepi gyűléseivel egyidőben — amelyeken az új tagkönyveket adják át a kom­munista párt tagjainak — új, fontos teladat vár megvalósí­tásra: a pártoktatás sikeres megszervezése és lebonyolítása. Kelet-Szlovákiában körülte­kintően készülnek a jelentős feladat teljesítésére. Erről be­szélgetünk dr. Jozef Batik elv­társsal. az SZLKP kelet-szlová­kiai kerületi bizottsága ideoló­giai osztályának vezetőjével. — Milyen célok elérésére tö­rekszenek az idén a pártokta­tásban? — Először is szeretnénk fel­újítani az emberek tudatában a jobboldali erők tevékenysége folytán csorbát szenvedett szo­cialista eszméket. Ez azt jelen­ti, hogy megadjuk a lehetőséget mind a kommunistáknak, mind a pártonkívülieknek a marxiz­mus—leninizmus rendszeres s tökéletes megismerésére és raj­luk keresztül hatni akarunk az egész társadalom politikai ál­lásfoglalására. Érthető, hogy elsősorban a középkorúakról és fiatalokról van szó, azokról, akiknek részben nem volt mód­jukban - saját tapasztalatokat szerezni az osztályharcról. Másrészt azokat kell helyes be­látásra bírni, akiket a múlt ká­ros hagyatékai terhelnek. A pártoktatás nem veheti át a kommunisták párton belüli tá­jékoztatásának szerepét, ennél többet kell adnia. Lehetővé kell tennie, hogy a párttagság he­lyesen értelmezze és teljes mértékben megértse a kommu­nista párt politikáját... — Mivel magyarázza a párt­oktatás terén a múltban mutat­kozott fogyatékosságokat? — Cáfolhatatlan igazság, hogy n jobboldali erők már jóval 1968 előtt tervbe vették a pártokta­tás rendszerének megbontását. Azt emlegették és bizonyítgat­ták — itt nálunk Kelet-Szlová­kiában is —, hogy a pártokta­tási körök és a rendszeres ok­tatás szervezése már elavult do­log, nem felel meg a modern követelményeknek. Énnek az elvnek a szellemében a rend­szerességtől áttérlek az alkal­mi, formális politikai rendez­vényekre, így a párt problémái mellékvágányra terelődtek ... Többen már a kéthavonkénti taggyűlések megtartását is so­kallták, mert nem volt rá idő... Mi lett ennek az ered­ménye? Az ideológiai munka lebecsülése, a párttagok mar­xista—leninista elvhűségének meggyengülése ... — Hogyan kívánnak ezen változtatni az új oktatási év­ben? — Természetesen nem lesz könnyű munka, és egy év alatt nem is lehet teljes változást várni. Az idén s a következő évek folyamán szeretnénk a pártoktatás területén lerakni a széles körű politikai ismeret és tudás terjesztésének alapjait, ami a növekvő Igényesség egyik fontos feltétele minden kom­munista esetében. Bevezetjük és alkalmazzuk a rendszeressé­get, a ' teljességet és a helyes besorolást. A rendszeresség le­hetőséget nyújt a pártoktatás időleges és jobb ellenőrzésére. A teljesség, vagy sokrétűség biztosítja azt, hogy az emberek ne csak állandóan egy témakör­ben fejlesszék magukat és erre ráunjanak, hanem megismer­kedjenek a filozófia és a tudo­mányos kommunizmus alapvető kérdéseivel is, ami az utóbbi időben eléggé mostohán kezelt témakör volt. A hallgatóknak a végzettség, a kor és munkakö­rök szerinti besorolása bizto­sítja, hogy senki se veszteges­se idejét olyan téma tanulásá­ra, amit már tökéletesen ismer, hanem inkább olyan kérdéseket tanulmányozzon, amelyek isme­retét, tökéletesítenie kell ... Az elmúlt évekhez viszonyítva sok­kal jobban érvényesíteni akar­juk a pártoktatásban — külö­nösen a felnőttek esetében — a pedagógiát, pszichológiát és tudományos ismereteket... — Milyen formában valósul meg mindez a gyakorlatban? — Kerületünkben három szin­ten: kerületi, járási és helyi vi­szonylatban szervezzük a párt­oktatást. Tízesztendős szünet után a napokban újból meg­nyitottuk a kerületi párliskola kapuit, ahol különböző rövid tartamú iskolázásokat, tanfo­lyamokat rendezünk az alap­szervezetek funkcionáriusai, a Szocialista Ifjúsági Szövetség vezetői részére. Itt is figyelem be vesszük a hallgatók munka­körét, képzettségét, és ennek megfelelő politikai oktatásban részesítünk mindenkit. Az oktatást már megkezdtük. Az idén közel kétezer ember vesz részt fezeken a tanfolyamokon. További jelentős akciók, ame­lyeket kerületi szinten szerve­zünk: speciális politikai kurzu­sok a kerület vezető dolgozói részére, elsősorban az igazság­szolgáltatási, és a nemzeti bi­zottsági dolgozók, valamint az újságírók részére. Átjárásokban folynak a marxizmus—leniniz­mus hároméves esti egyetemei és az esti iskolák. Ezek közül az ateista témakörrel induló oktatás járási jellegű, a többit a körzeti fekvésű falvakban, na­gyobb üzemekben szervezzük. Helyi viszonylatban ciklusok­ban szervezzük meg a politikai alapismeretek oktatását. — Mikorra tervezik az okta­tás megkezdését? — Előreláthatólag október első felében kezdődik. Vélemé­nyem szerint a sajtó, a rádió és a televízió eddig kissé ke­veset foglalkozott a pártokta­tás kérdéseivel. Remélem azon­ban, hogy e hiányosságot a tömegtájékoztatás eszközei rö­videsen kiküszöbölik. KULIK GELLÉRT Megjavult az áruellátás jCSTK) — A kereskedelmi háló zat élelmiszer- és italellátása Szlu­vákiáhan az év elejétől fogva johb, mint az előzd esztendőkben. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme zésiigyi Minisztériumának tájékoz tatása szerint az élelmiszerellátás 1969-hez viszonyítva 7 százalékkal emelkedett. Feltételezhető, hogy Szlovákiában ebben az évben az élelmiszerszállítmányok értéke elő­ször múlja feliil — kiskereske delin i árakban számítva — a 2U milliárd koronát. A leggyorsabb emelkedés az állati eredetű élelmiszerek, főleg a baromfi-, a tojás-, a sajt- és a húsellátás terén tapasztalható. A tavalyinál szemben az év első nyolc hónapjában baromfiból 52, tojásbol 15. sajtokból pedig 10 százalékkal többet juttattak a ke reskedelemnek. i/U népnevelő és kulturális külde­tését. Ezt egyébként az is bizo­nyítja, hogy a CSEMADOK tag­sága körében úgyszólván telje­sen visszhang nélkül maradt. Pedig nemcsak a Hét igyeke­zett reklámozni. A központ irányvonala értelmében megtár­gyalták a CSEMADOK helyi szer­vezetei is. Érdemleges értéke­lést, illetve olyan elismerést, hogy a tagság magáévá teszi és követni fogja, sehol sem ka­pott. A program a feladatok reális meghatározása helyett egy min­dent átfogó, a csehszlovákiai magyarság egyedüli társadalmi szervezetének a CSEMADOK-ot elképzelt, 'nacionalista koncep­cióból indul ki, és olyan illuzó­rikus elképzelések végrehajtá­sával akarja megbízni, illetve felruházni a szövetséget, amely feladat elvégzésére egyedül az állami és pártszervek hivatot­tak és képesek. A program megemlíti a pro­letár nemzetköziség elve betar­tásának a szükségességét. Az­zal viszont, hogy a CSEMADOK­ot kikiáltja a magyar etnikai csoport reprezentánsának és ma­gára vállalja az állami és párt­szervek feladatát, bizalmatlan­ságot fejez ki mind az állami és pártszervek, mind a többi társadalmi szervezet iránt. így — ha szavakban mást is mond — gyakorlatilag nem az inter­nacionalizmus, hanem a nem­zeti szeparatizálódás platform­ján áll. A program beszél a párt ve­zető szerepéről is. A CSEMADOK hatáskörének és feladatainak a konkrét megfogalmazásánál azonban e szavak is frázissá válnak. Elsősorban azért, mert elképzelése körvonalazásakor többször a párt vezető szerepét figyelmen kívül hagyja, és a párttal szembeni partneri vi­szonyt emeli ki. A programnak az említett és a többi helyte­len részére éppen ezért csak úgy tekinthetünk, mint a jobb­oldali opportunizmus és a kis­polgári radikalizmus törekvésé­nek az „eszmei" megnyilatkozá­sára. Az ilyen és a hasonló nézet 1968-ban a párt és a munkás­osztály szerepének a tagadásáig vezetett. A veszélyes eszmei té­velygésért később drágán fizet­tünk. Szomorú, hogy ez az irreális, szakmailag megalapozatlan, po­litikailag téves beállítottságú program az 1969 márciusában megtartott közgyűléstől egészen 1970 májusáig érvényben volt, negatívan befolyásolta a CSEMADOK munkaformáit és dezorientálta a CSEMADOK szerveit és szervezeteit. Mindez annak ellenére történt, hogy Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1969. június 2-án tartott ülésén világosan ki­mondta: a kulturális szövetsé­gek olyan nézeteket hangoztat­tak, hogy ők a nemzetiségek po­litikai képviselői. Nyilvánvaló azonban, hogy a kulturális szö­vetségek semmi esetre sefti kép­viselhetik minden téren a ki­sebbségek érdekeit.. Ezek érde­keinek és igényeinek is elsősor­ban az állami és társadalmi szer­vek szereznek érvényt. A CEMADOK vezetése amel­lett, hogy mindmáig nem volt képes kiküszöbölni saját hibáját, és nem tudta levonni az elkö­vetett helytelenségekből a szük­séges következtetést, nem telje­síti következetesen a pártnak a kulturális szövetségekre vonat­kozó határozatát sem. Mindmáig úgyszólván alig tett valamit an­nak érdekében, hogy felszámol­ja azokat a jobboldali, naciona­lista és kispolgári irányzatokat, amelyek 1968-ban és 1969-ben a CSEMADOK berkeiben is megmutatkoztak. Husák elvtárs a kommunista sajtó jubileuma alkalmából tar­tott prágai ünnepélyen mondott beszédében újra hangsúlyozta: „szocialista társadalmunk leg­főbb veszélye a revizionista és opportunista gondolatokkal szemben tanúsított közöny, az, ha nem védelmezzük a marxista —leninista ideológia és elvek tisztaságát... a szocializmus építése folyamán egyre gyen­gült a problémák osztályszem pontból való megítélése. Ez is hozzájárult azokhoz a válságje­lenségekhez, melyek 1968 ja­nuárja előtt gyűltek össze, s melyek oly tragikusan nyilvá­nultak meg 1968 ban és 1969­berí". Husák elvtárs szavai ránk is vonatkoznak. A CSEMADOK mai vezetősége az osztályszempontot — sajnos — nefmesak az emlí­tett program megszövegezésé­nél, illetve elfogadásánál, ha­nem más alkalmakkor sem ér­vényesítette. Osztályszempont­ból kellene értékelni a szövet­ségnek az 1968-ban és az 1969­ben kifejtett tevékenységét is. Az ilyen értékelés azonban még mindig késik. Nem jó jel az sem, hogy a CSEMADOK mai vezetése „el nézi" a revizionista és jobbol­dali opportunista nézeteket. A maga vonalán a marxista—le­ninista elvek tisztaságáért még ma sem harcol úgy, ahogy azt a párt irányvonala megszabja, ahogy azt a társadalom é6 a CSEMADOK érdeke megköveteli. VARGA JÁNOS Készek a haza védelmére A duklai harcokban Moszkalenko tábornok 38. hadsere­gének soraiban Svoboda tábornok vezetésével ott küzdölt a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egység is. Az államhatár közelsége, no meg az a hír, hogy a szlovák nép felkelt elnyomói ellen, lelkesítette fiainkat. Végre ok­tóber 6-án sikerül hazai földre lépniük. Azóta minden év­ben e napon ünnepeljük meg a csehszlovák néphadsereg napját. Az eltelt 26 év óta pártunk vezetésével nemcsak ha­zánk arculata változott meg, hanem néphadseregünk is megerősödött, a Varsói Szerződés egyesített haderejének biztos és megbízható láncszemét képezi. Erről tanúskodik néhány fegyvernem bemutat ása is. REPÜLŐEGYSÉGEK Az itt szolgálókkal sokan csak a városban, szolgálati he­lyük körzetében találkoznak. A pilótákat sapkájukról a gyere­kek is megismerik. Azt azon­ban már kevesen tudják, hogy a kékesszürke barettsapkás katonák is a repülősök táborá­ba tartoznak. A repülőegysé­geknek a fegyelem, a pontos munka, a biztos célzás az eré­nyük. Róluk elmondható, hogy a kiképzésben és a politikai munka terén is jó eredményt érnek el. Ezt bizonyítja, hogy hazánk felszabadulása 25., Le­nin születésének 100. évfordu­lója tiszteletére indított szocia­lista verseny keretében 1200-an nyerték el a „Példás katona" jelvényt és csaknem kétezren a szakosztály minősítési jelvény viselői. Szabad idejükben nép­gazdaságunk megsegítésére több mint 200 000 órát dolgoz­tak le és 800-an ajándékoztak vért. A közelgő néphadsereg nap­jai alkalmából, valamint a CSKP megalakulása 50. évfor­dulójának tiszteletére egyre több egyéni és kollektív köte­lezettségvállalást tesznek, ame­lyek az egységek ütőképességé­nek növelését, az ideológiai­nevelömunka megjavítását és népgazdaságunk megsegítését célozzák. Horváth és Simon ti­zedesek, valamint Kopáč és Ma­lý őrvezetők vállalásukban azt ígérik, hogy megszerzik a „Fegyverük mesterei" megtisz­telő címet. Az egység tisztjei és katonái tapasztalatcserére eljárnak az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet egységekhez, és más téren is jó, internacionalista barátságot tartanak fenn velük. A LÉGVÉDELMIEK Az önálló földi légvédelmi egység gazdag múltra tekint vissza. A spanyol polgárhábo­rúban küzdött a Klement Gott­vvald nevét viselő légvédelmi tüzérüteg, amelynek volt tag­jai 1943-ban a Szovjetunióban 2 üteget szerveztek, hogy a fa­siszták ellen harcoljanak. Ki­jevnél estek át a tűzkeresztsé­gen. A duklai harcok során az ütegek száma megszaporodott. Három légvédelmi tüzérosztály alakult. Szeptember 8-a és 13-a között az I. osztály 3 ellenséges repülőgépet lőtt le. Az SZNF­ben is nem egy hőstettet vittek véghez. A korszerű harci- és rádió­technika ma már nagy követel­ményeket támaszt a légvédelmi tüzérekkel^ szemben. Ennek el­lenére elmondhatjuk, hogy a rájuk háruló feladatokat be­csülettel teljesítik. Erről tanús­kodik az idei éleslövészet ki­váló eredménye és az, hogy 986-an szerezték meg a „Pél­dás katona" jelvényt, 83 raj pedig a „Példás raj" megtiszte­lő cím viselője. Ide kívánkozik még az a tény is, hogy 8íi2 ön­kéntes véradó van soraikban. A szóban forgó egység ro­konalakulatai a légvédelmi ra­kétaegységek, amelyek mintegy 12 éves múltra tekintenek vissza. A Szovjetunió hathatós támogatásával jöttek létre, s mivel a szakkáderek kiképzé­sében is a szovjet tisztek nyúj­tottak segítséget, számos sze­mélyes ismeretség és barátság szövődött és maradt fenn mind a mai napig. Ez még a hatvan­nyolcas események sem halvá­nyították el, sőt tovább mélyí­tették. VASUTASOK.. . Nem hordanak vasutasruhát, mégis sok közük van a vasút­hoz. A néphadsereg vasúti egy­ségéről van szó, amely lénye­gében a' felszabadulás első napjaiban jött létre. A szovjet hadsereg segítségével számos vasútvonalat, több hidat _ és alagutat hoztak rendbe. Ilyen gazdag tapasztalatok után 1952­ben az egység katonái a „Ba­rátsági vasútvonal" építésén dolgoztak a krompachy—mar­gecanyi szakaszon és részt vet­tek a jabloňoví alagút építésé­ben is. Aztán mintegy 100 ki­lométeren megépítették a Tiš­ňov—Havlíőkűv Brod-i vasútvo­nalat. Az 1954-es években is­mét a „Barátsági vasútvonal" építésén, a második sínpár le­fektetésén szorgoskodtak. Egy­szóval hathatósan segítenek népgazdaságunknak. Ez a segít­ség 1957 óta meghatványozó­dott, miután az egység a Köz­lekedési Minisztérium reszort­jának hatáskörébe ment át, persze csupán a munkálatok irányítása terén. Bárhol van szükség segítőkézre, mindenütt ott találhatjuk őket. Hogy csak néhány példát említsünk: a Ke­let-szlovákiai, a Trineci, a Vít- kovice! és a Králuv Dvúr-i Vas­művek, a Tisovái és a Novákyi Erőművek, a Cratislavai Slov­naft, a vágsellyei Duslo stb. A Česká Tfebová-i vasúti gócpont átépítése is az ő munkájukat dicséri, arról nem is beszélve, hogy a vasúti pályatestek fel­újítása és a bekötővonalak épí­tése terén is mérhetetlen segít­séget nyújtanak. Összegezve: 1957 óta végzett munkájuk ér­téke 1,5 milliárd koronát kép­visel. A néphadsereg munkásembe­reiként szokták emlegetni őket. Persze az általuk végzett mun­ka értéke ennél jóval több. Ám ennek ellenére jól bánnak a fegyverükkel is, akárcsak a ka­lapáccsal vagy más szerszám­mal. NEM MENNEK ÁT Ez a jelszavuk határőreink­nek. Hogy állják e jelszóból reájuk háruló feladatokat, azt az elmúlt két kritikus év is bi­zonyítja. Pedig nem volt köny­nyű dolguk. Az 1967-es évet alapul véve 1968-ban a határ­sértők száma 304, 1969-ben 261 százalékkal emelkedett. Kétharmaduknál különböző szú­ró vagy lőfegyvert találtak. Munkájukat a segédhatárőr­egységek és a határmenti la­kosság is segíti. A kemény szolgálut inegedzi a fiatalokat. Szabad idejükben pihenhetné­nek, szórakozhatnának, ók azonban másképp gondolkod­nak. Csupán 1966-tól 1969-ig 57 533 000 korona értéket alkot­tak az önsegélyes építkezések terén, javítják, csinosítják kör­leteiket, lakásokat építenek a hivatásos katonák családjaik­nak. Az idén is 17 683 000 ko­rona értékű építkezési munká­latot végeznek el. Mezőgazda­ságuk melléktermelési ágazatai tavaly 4 163 000 korona értékű árut termeltek. Néphadseregünk kevés egy­sége törődik úgy a fiatalokkal, mint a határőrök. Hazánkban . 161 ifjú határőr raj tevékeny­kedik, 2482 taggal. Ezek a pio­nírok a határőrök hasznos se­gítőtársai. Nem feledkeznek meg a többi pionírról sem. Több száz pionírvezető a ha­tárőrök sorából kerül ki. A politikai-nevelő munka is néphadseregünk egyik fontos feladata. A kétéves tényleges szolgálati idő alatt nemcsak a harci kiképzés, hanem a fia­talok politikai nézetének kia­lakítása terén is a lehető leg­jobb eredményt kell elérni. Erre törekszenek az ifjúsági és a pártszervezetek. A néphadse­regünkben a beszélgetések be­fejeződtek, eltávolították a tisztikarból az antiszocialista és a jobboldali elemeket. Ez kezesség arra, hogy katonáin­kat az internacionalizmus szel­lemében nevelik és az ebből adódó kötelezettségüknek min­denkor és minden körülmények között a lehető legjobban ele­get tesznek. N. I-

Next

/
Thumbnails
Contents