Új Szó, 1970. október (23. évfolyam, 233-259. szám)

1970-10-02 / 234. szám, péntek

tárlata Bratislavában Mire panaszkodunk Ján Mudroch Mudroch az 1909-es nemzedék kiemelkedő egyénisége, mint szlovákiai kortársai, a- zömében szegény sorsú falusi ifjak, ő is nehéz körülmények közölt készült fel a művészi pályára. Prágában Will Nowák, a cseh modern festészet egyik megalapítója, a Nyolcak tagja, az érzékeny művész és megértő pedagógus volt a mestere.. Tanítvú uyai egyéniségének, tehetségének szabad kibontakozását segítette, a ritmikus és harmonikus kompozíciónak, a kép feszültséget kiváltásának titkaira oktatta őket. A színes látású, költői érzésű Nowák a teremtő erejű képzeletben látta a művészi alkotás legfőbb feltételét. A nyugtalanul kereső Mudroch ugyancsak a fantázia híve volt. S mint Nowák, ő is ugyanúgy rajongott a klasszikus művészetért. Nagy példaképe és sugalmazója a fény- és árnyék halhatatlan mestere: Renoir volt. Az új francia piktúra hatása az impresszionizmustól később a posztimpresszionizmusig mind intenzívebben nyilvánul meg a szlovák festészetben. Viszont a kubizmus csupán szórványosan talál visszhangra. Az Európaszerte elterjedő szociális irányzatú művészet hangjára is felfigyelnek festőink. A regényesen realista Daumier, a kor ferdeségeit látomásosan és kegyetlen szatírával ostorozó Goya és Picasso inspirálják elkötelezett alkotóinkat. A mind izgalmasabbá váló, súlyos problémákkal terhes korban az igaminatív elemek túlsúlya jellemző a szlovák művészetre. S elterjedőben van a szürrealizmus is, gyökerei ugyan mások, mint a klasszikus francia valóságfeletti művészetnek. Emléktábla avatás A napokban Kassán a Fegyverház utcában emlékművet avattak a város két nagynevű festőművészének emlékére. A Csordák Lajos és Halász Hradil Elemért ábrázoló képmások a két mester egykori műtermére kerültek. A megnyitón Ján Janovský elvtárs, a városi nemzeti bizottság művelődésügyi osztályának vezetője méltatta e két kiváló festőművész művészi és pedagógiai munkásságát. -gatAz ebben a légkörben érlelődő Mudroch 1938-ban tér vissza Szlovákiába ős átmeneti surányi tartózkodása után Bratislavában köt ki. A tanonc- éš iparművészeti iskola tanára. Oktat, fest, szervezőképességét is latba veti. Majd az európai szintű Technikai Főiskola rajz- és festő tanszékére nevezik ki, ahol értékes pedagógiai működése mélyen járó hatással van növendékeire. De 1941-ben a baloldali gondolkazású Mudrochot politikai okokból elmozdítják állásából. Az épülő új hazában nagy érdemei vannak -a Nemzeti Galéria és a Képzőművészeti Főiskola létrejöttében, melynek ő volt az első lektora, s majdnem élele végéig nagyra becsül t tanára. A Nemzeti Galéria 1969-ben Mudrochnak meg nem élt 60. születésnapjára tervezeti gyüj teinényés kiállítását most, mint lezárt életművet mutatja be, a mester elhunyta után két és fél évvel. A tárlat külön varázsa a több mint kétszáz rajz, mely ezúttal kerül először a nyilvánosság elé. Műtermében őrizte meg felesége ezeket a vázlatokat s tanulmányokat, a születő ötlet, a teremtő inspiráció első s közvetlen megnyilatkozásait. A 30as évek első felétől a 60-as évekig keletkeztek, önportrék, aktok, ifj- leány-, s asszonyfejek, későbbi kompozíciói számára készült stúdiumok. Ritmikusan folyó kontúrok jelzik a toll útját, finom akvarellszínek az ecset járását. Sládkovič Marillájának színpadképe, a szlovák szürrealizmus Álom és Valóság című kiadvány borítólapjának terve is közöttük van. A 30-as—40-es évek termékei, a szubjektumon átszűrt, szubjektumhoz szóló mondanlvalójú Kulturális hírek • GRIGORl

J HIRBJU románcait és dalait messze a kis Csuvas ASZSZK határain túl is ismerik. A Csuvas Akadémiai Opera- és Drámai Színház színpa dán már harmadik éve játsszák „Narszpi" című operáját, mely nemzeti motívumokra épült. A szerző a köztársaság ötvenedik évfordulójára alkotta a „Hazafias oratórium" című művét, a szovjet—csuvas költészet megteremtőjének, M. Seszpelnek a szövegére. vásznak ' témájuk emocionális erejével .bilincselnek le. Túl a látványon, alakító szellemmel megvalósított síkfelé törekvő, vagy teret éreztető plasztikus kompozíciók. Gyöngéd fényben, gyakran irreális sötét háttérből kiemelkedő álló- és fehér aktok az élet ritmusát és melódiáját éreztetik. Imaginárius portrék, a jelképes tartalmú Fekete Glóriás Madonna, az emberiség gondját s fájdalmát érzi' át. Fény- és árny formáló hatásával alakított gyümölcs-csendéletek, és sajátos színkezelésü, költői virágcsokrok, közöttük a mély értelmű, fekete alapból fehéren felderengő Idegen rózsa. A szeretettel, leheletfinom vonásokkal, áttetsző színekkei vászonra vetett családi arcképek gyöngéd bája megragadó. Elmélyült kifejezésű leányarcok, az örök téma: az anyaság elévülhetetlen szépsége, az Önportrék boncolgató, töprengő, kétkedő, bíráló kifejezése, mennyi mély lélektani megfigyelés, finomság s erő jellemzi őket. S a józan értelemmel fel sem fogható, vad erőszakkal tomboló súlyos időkre bensőséges tartalmú, átéléssel festett kompozíciók: a Tragédia, a Kataszl rófa, a Meggyilkolt költő (nyilván Lorca) széles ecsetvonásai, olykor nyers színei, a felületek kontraszthatása az új barbárságnak, az emberellenes fasizmusnak döbbenetes elítélése. A tárlat ugyan a teljesség igénye nélkül, de igaz elismeréssel és értékeléssel emlékszik meg Ján Mudrochról, festészetének, egyben a hazai festészetnek maradandó becsű alkotásairól. HARKÁNY JENONÉ • A TÁVOLI INDIÁBAN három Lenin-múzeum nyílt meg. Érdekes a történetük. A moszkvai 26-os számú iskola ifjú leninistáinak segítségével létesültek. 1967-ben az ifjú moszkvaiak a három indiai baráti klubnak, a Gorkij-klubnak Delhibe, a Lev Tolsztoj- klubnak Calcuttába és a Puskin-klubnak Bangaloréba kiállítási anyagokat küldtek. Most a szovjet gyerekek segítségével a klubok mellett a Lenin-múzeum is megnyílt. Egyszer egy nemzeti bizottsági elnök azzal dicsekedett, hogy községükben sohasem panaszkodnak a polgárok. Ez valóban dicséretre méltó tény. Ám felmerül a kérdés, vajon miért nem panaszkodik senki a faluban? Azért-e, mert a lakosok elégedettek, vagy azért, mert tájékozatlanok, s nem tudják, milyen esetben fordulhatnak jogos panaszukkal a nemzeti bizottsághoz? Még egy harmadik kérdés is szóhajnliet. Vajon nem tartották-e hiábavalónak a község lakosai a panasztevést? Igen, olyan esetek is előfordulnak, hogy az emberek így sóhajtanak fel: minek is emelnék panaszt, hiszen úgysem érek el semmit? Talán mondani sem kell, hogy az ilyen nézet helytelen, ha jogos panaszról van szó. Ezzel szemben helytelen az is, ha valaki akkor is gondot okoz panaszával az illetékes hivatalnak, szervnek, ha panasza alaptalan. Sajnos, ilyenek is akadnak. Egy aszszony például szinte hetente panaszlevéllel fordult szerkesztőségünkhöz, mert elégedetlen a hivatalok intézkedésével, a nemzeti bizottság döntéseivel, szomszédjai viselkedésével stb., stb. Talán tekintsük át, mire is panaszkodnak az állampolgárok. A múlt év folyamán a nemzeti bizottságokra beküldött panaszok 14,5 százaléka a lakásgazdálkodásra, 10 százaléka birtokjogi kérdésekre, 9,6 százaléka a tisztségviselők és hivatalnokok helytelen eljárására és viselkedésére, 9,1 százaléka a szociális biztosításra, 6 százaléka pedig a beruházási építkezésekre vonatkozott. A benyújtott panaszok 47 százaléka jogusnak bizonyult. . . Ezeket az adatokat a Szlovák Szocialista Uj A Nagy-Fátrában az 1500 méter magas Križná hegy déli lejtőjén befejezéséhez közeledik az új drótkötélpálya építése. A 2160 inéter hosszú, 700 méteres szintkülönbséget áthidaló libegő Staré Horytól az 1200 méter magasan fekvő, kiváló sitereKöztársaság Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatala állapította meg, némely jnb népi ellenőrzési bizottságán végzett felmérése során. Ez a felmérés azt is megmutatta, hogy olyan esetben is panaszkodnak az emberek, ha az elintézetlen probléma objektív okokra vezethető vissza — pl. lakáshiány, telekhiány, alacsony nyugdíj stb. A panaszok egy részénél azonban megállapítható, hogy valóban a vezető dolgozók fogyatékosságai — például bürokrata ügyintézés, az ellenőrzés elhanyagolása okozták őket. Az alaptalan panaszok gyakran az állampolgárok hiányos tájékoztatásából ered nek. A nemzeti bizottságok sok esetben nem fordítanak kellő gondot a panaszok nyilvántartására és nem értesítik ki erről a polgárokat. Ebből aztán az következik, hogy az állampolgár panaszával feleslegesen a felsőbb szervekhez fordul. A nemzeti bizottságok fogyatékosságaként könyvel h«tő el az is, hogy több helyen megelégednek a panasz kivizsgálásával, a tények leszögezésével. A mulasztás helyrehozását^ a jóvátétnll azonban már nem kisérik figyelemmel. Pedig egy panasz csak akkor tekinthető elintézettnek, ha teljesítik az illetékesek az ügyben foganatosított intézkedéseket. Fontos — de gyakran elhanyagolt követelmény —, hogy a nemzeti bizottságok elemezzék a panaszok kivizsgálása során szerzett tapasztalatokat és vonják le belőlük a szükséges tanulságokat. Ezzel nagyban hozzájárulhatnának a panaszok megelőzéséhez, vagyis az állampolgárok elégedettségéhez. FÜLÖP IMRE pig közeledik majd. jelenleg a végállomás épületén dolgoznak. Próbaüzemelését egy hónapon belül kezdik meg, és így megvan a remény, hogy az új felvonó még az idei síszezonban teljesen üzemképes lesz. VG. drótkötélpálya A CSEMADOK útvesztése Az utóbbi időben gyűléseken és magánbeszélgetésekben gyakran elhangzik az a kérdés, hogy a CSEMADOK életében hol és milyen formában nyilvánult meg a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus és a kispolgári ellenzékiség? A CSEMADOK Központi Bizottságának az 1970. május 10— 11-én tartott ülése már elfogadott egy értékelést, amely megpróbálta felmérni a szövetségnek az 1968-ban és az 1969-ben tanúsított magatartását. Ez az anyag azonban sem az említett, sem más, a CSEMADOK tagságát és a nyilvánosságot egyaránt érdeklő kérdésekre nem ad határozott és kielégítő választ. Az értékelésnek a sok egyéb mellett az egyik legnagyobb hibája, hogy a CSEMADOK-ban történt deformációk okait szinte kizárólag külső okokra vezeti vissza, és meg sem próbálja keresni és feltárni a tévedések belső életrekel

; tőit. Ahelyett, hogy őszintén beszélne a tényekről, és elvszerűen rámutatna a hibák gyökerére, sok mindent igyekszik elködösíteni, és nem az objektív valóságnak megfelelő képel rajzol. Csupán addig megy el, hogy „helytelen" és „nem reális" jelzővel illeti a súlyos politikai tévedéseket is. A szövetség programjával kapcsolatban például megállapítja, hogy az helytelen gondolatokat is tartalmaz, de a „helytelen kitételek"-et már se nem elemzi, se nem bírálja. Pedig erre nagy szükség lenne mind a tisztánlátás, mind az ideológiai konszolidáció érdekében. Szerintem a magyar vonalon jelentkezett jobboldali opportunizmus és kispolgári radikalizmus sorokba öntve elsősorban a CSEMADOK programjában érhető tetten. A szövetségnek — a Varsói Szerződés csapataival szembeni ellenállásra biztató felhívásaival együtt — ez a dokumentum az egyik legnagyobb szégyenfoltja, annak ellenére, hogy a program néhol helyes és követhető tételeket is tartalmaz. Kissé pótolva azt, amit az említett értékelés elmulasztott, ezúttal arra szeretnék válaszolni, hogy a programnak mely része rossz, többek között mely nézetet kell bírálni és elvetni. A programban ez olvasható: a CSEMADOK „képviseli a csehszlovákiai magyarság társadalmi és kulturális érdekeit, kifejezésre juttatja a magyar nemzetiség sajátosságaiból származó igényeket". Azt, hogy miért lehet a CSEMADOK „politikai érdekvédelmi" szervezet, nem szándékszom részletezni. Erről előttem' már többen írtak. Itt csupán annyit jegyzek meg, hogy a szocialista államban a dolgozók érdekét — így a csehszlovákiai magyarság érdekét Is — államunk vezető ereje, a kommunista párt védi és fejezi ki. Az idézett szöveg azért helytelen, mert — akarva-ukaratlanul — a CSEMADOK-ot olyan színben töntefi fel, és olyan szintre emeli, mintha az maradék nélkül, minden téren az egész nemzetiség érdekének a kifejezője lenne, Ez viszont nem igaz, erre a CSEMADOK nem képes. Egyrészt azért, mert nincsenek hatalmi eszközei, másrészt azért, mert taglétszáma megközelítőleg sem öleli fel a csehszlovákiai magyarok egészét. De ettől a ténytől függetlenül is a tényleges érdekvédelem az állami és pártszerveknek tartozik a jog- és hatáskörébe. Később a program így ír: „Szervezi a csehszlovákiai magyarság társadalmi-kulturális életét. A Nemzeti Front szerveiben reprezentálja a csehszlovákiai magyarságot, mint etnikai csoportot, gondozója szellemi kincsének, tolmácsolója társadalmi, politikai és kulturális szükségleteinek". Enyhén szólva ez is túlzás. Képes a CSEMADOK szervezni az egész magyarság társadalmi és kulturális életét? Aligha! Mi a feladata a járási művelődési otthonoknak és a többi társadalmi intézménynek és szervezetnek? Ezek talán csak a szlovákok társadalmi és kulturális életét szervezik? A válasz magától adódik, hogy nem. Az említett szervek és intézmények nemzeliségre való tekintet nélkül a társadalom összes polgárának — így a csehszlovákiai magyaroknak is — a tulajdonát képezik és szolgálják az igényét. A CSEMADOK programja az elkülönülés a szeparatizálódás, a „külön út" irányába mutat. Az ilyen „út" azonban csak zsákutcába vezet. A csehszlovákiai magyarok közül — CSEMADOK és nem CSEMADOK tagok — rengetegen dolgoznak a pártszervekben, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomban, az Ifjúsági Szövetségben, a Nőszövetségben, a Csehszlovák—Szovjet Barátok Szövetségében és másutt. E szervezetek talán nem az övék is? E szervezetek nem adják meg a csehszlovákiai magyar dolgozóknak ugyanazt, mint a többi dolgozónak? Azt hiszem, ilyen kérdést feltenni is nevetséges. A CSEMADOK az anyanyelvi kultúra ápolására hivatott. Ennyiben adhat és kell is többet adnia, mint" más szervezetek. Nem helyettesítheti azonban az említett szerveket és nem is (öltheti be azok szerepkörét. A CSEMADOK programjának az idézett része nemcsak helytelen, lianem képtelenség is. Ilyesmit csak naiv, politikailag képzetlen emberek gondolhattak ki. Másutt így okoskodik a program: „a CSEMADOK a szervezési és kulturális munka területén összehangolja tevékenységét a párt és a nemzetiség ügyeivel foglalkozó állami szervek munkájával és segíti a demokratikus elveken alapuló nemzetiségi politika megvalósítását". Ezek a szavak is szépen hangzanak. Ha azonban a gondolat mélyére nézünk, rájövünk, hogy e télel tulajdonképpen a párttal szembeni partneri viszony kiemelése, és ennek a viszonynak a hangsúlyozása. A programnak ez a része is túl magabiztos, és arra enged következtetni, mintha a társadalomban a CSEMADOK és a párt ugyanazt a minőséget jelentené, megfeledkezve arról, hogy a CSEMADOK egész tevékenységének a párt- és állami szervek határozataiból kall kiindulnia és nem megfordítva. A fellegekben járnak az alábbi sorok is: „Elősegítjük ... fél évszázados nemzetiségi múltunk szellemi hagyományait és a jelen társadalmi valóságán szellemi erőket egyesítünk, sajátos csehszlovákiai magyar szellemiség és életszemlélet kialakítását és további formálódását". Vajon milyen ez a „sajaton" életszemlélet? A szocialista életszemlélettel ellentétben talán létezik nálunk is valamilyen „nemzetiségi életszemlélet"? A szocialista életszemlélet, amelyhez a CSEMADOK-nak is ragaszkodnia kellene, koncentrálja magában a leghaladóbb nemzeti vonásokat is, az egyoldalú nemzetiségi életszemlélet viszont nem szocialista, mert eleve szűk látókörű, és előbb-utóbb a nacionalizmus talajára csúszik. A programra a koronát az alábbi sorok tették fel: „Szövetségünk a tagság és az egész csehszlovákiai magyarság érdekeit, szükségleteit és tenniaka rását kifejezésre juttató programot hagy jóvá". Nagy szavak, egyeseknek talán tetszetősek is. Ám bátorság és határtalan szerénytelenség az egész magyarság „szükségletének és tenniakarásának" feltüntetni egy olyan szervezet néhány ember szövegezte programját, amelynek tagsága alig haladja meg a csehszlovákiai magyarok tíz százalékát. Olyasmit, mint a CSEMADOK pro ramja állít, még a szakszerve7. •! sem mer kijelenteni, holott ez a munkásosztály és a dolgozók túlnyomó többségét magába foglalja. Az idézett részek alapján bátran elmondhatjuk: e program nem a CSEMADOK tagságának szól, nem azt tartja szem előtt, hogy meghatározza a CSEMADOK