Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-11 / 216. szám, péntek

Példás népkönyvtár A közelmúltban értékelték a könyvtári dolgozók körében folyó „Példás népkönyvtárat építünk" elnevezésű szociaílsta versenyt. A népkönyvtárak dolgozói joggal büszkék arra, hogy a szocialista verseny működési területükön gazdag hagyományokkal rendelkezik. Ez évben múlt húsz éve annak, hogy e a munkánk. A rendelkezésünkre álló könyveket megfelelő módon propagáljuk, tökéletesítetek a könyvtári katalógusokat, különböző népművelési akciókat szervezünk. A könyvtár legkisebb látogatói számára mesedélutánokat rendezünk, szórakoztatásukra felhasználjuk korszerű berendezésünket is: a diaEmlékezetes pillanat: Hercz Erzsébet átveszi a magas kitüntetést a művelődésügyi minisztérium képviselőjétől. szocialista verseny meghonosodott a népkönyvtárak dolgozói között. Szlovákiában eddig 95 könyvtár szerezte meg a „Példás könyvtár" címet. A népkönyvtárak 3 százaléka pedig a ,,Példás népkönyvtár" címmel büszkélkedhet. A népkönyvtárak munkájának ez évi komplex értékelésénél a versenybizottság az 1969. év eredményei alapján a Zselízi Városi Népkönyvtárnak a „Példás népkönyvtár" címet ítélte oda. Szlovákiai méretben csupán két városi népkönyvtár, a zselízi és a vágsellyei érdemelte ki ezt az elismerő címet. Ebből az alkalomból ellátogattunk a Zselízi Városi Népkönyvtárba, ahol az eredményekről Hercz Erzsébet igazgatónő tájékoztatott: — Már több mint tíz éve versenyzilnk a „Példás népkönyvtár" címért. 1960-ban a kerületi nemzeti bizottság kitüntetését kaptuk, majd 1963-ban miniszteri elismerő oklevéllel jutalmazták munkánkat. Ettől az időtől kezdve évről évre javult könyvvitákat rendeznek. Dicsében szóltak a könyvtár dolgozói az Ifjú Gárda Olvasókörről is, melyet Gross Gyuláné, a kilencéves alapiskola tanítónője vezet. Jár ide öreg, fiatal. Igen, még a hatvan éven felüli Csenger néni is eljön a szomszédos Kisölvedről, hogy asszonytársai számára könyvet kölcsönözzön. A környező falvak diákjai is szívesen keresik fel a könyvtárat. — S melyek a legolvasottabb könyvek? — Berkesi, Passuth, Jókai, Thury Zsuzsa, Nižnanský és Lazarová művei. A fiatalok azonban már előnyben részesítik a jelenlegi modern irodalom termékeit: az útleírásokat, az életrajzi és detektívregényeket. Népszerűek mindazok a könyvek, amelyek a való életet tükrözik. A könyvtár dolgozói kevesellik ugyan az új könyvek vásárlására tervezett 15 000 koronát, de bíznak abban, hogy a kölcsönzésekért tervezett bevételt, mintegy hétezer koronát szintén új könyvek vásárlására fordíthatják. Olvasni jó, az olvasás öröm. A könyv közös örömünk: kultúránk gyümölcse és bizonyítéka. Ezért tesznek sokat a könyv terjesztése érdekében a zselízi könyvtár dolgozói. És ez így helyss. NYUSZTYIN FERENC A nevető ember Azt mondják: az újságíróból nem lesz matuzsálem. Talán ezért is egyre ámulóbb tisztelettel nézem az öregeket. Kiss Flóriánt pedig egyenesen nyugtalan kíváncsisággal. Nyolcvanéves, mondták Galántán, s én nyugágyat képzeltem alá. De csak hatvannak néz ki — az autózúgásra ő szalad kaput nyitni, majd tár ajtót percenként a gratulálók seregének. Virággal s csendes ünnepi szóval veszik körül, szervezetek és intézmények küldöttségei, jóbarátok és rokonok köszöntik születésnapján. Kétségtelen: köztiszteletben álló ember. Csipegetem az elejtett szókat, várom, hogy a kerekded 80-as szám felfedje titkos értelmét. A CSEMADOK vezetői úgy beszélnek róla, mint deáki fáklyájáról, mások a rokkantak gyámolítóját látják benne — „... életét midig úgy osztotta be, hogy találjon időt és erőt a mindenkori társadalmi munkák elvégzésére is" (a hnb elnökének köszöntőjéből). Nézem mosolygó arcát s jegyzete)ek: — Már a )osonci tanítóképzőben — ott végeztem 1910-ben — erős fiúként tartottak számon. Rengeteget tornásztam, az ezzel szerzett ügyesség életem legkritikusabb éveiben vált hasznomvetítőt, a magnetofont, a lemezjátszót és a televíziót. A könyvtár jó munkáját a központi versenybizottság értékelő jegyzéke is bizonyítja. Ebben a következő adatokat találjuk: A könyvtár 11 853 kötet könyvvel rendelkezik. Egy lakosra 2,6 kötet jut. A múlt évben az állandó olvasók száma 961 volt, ebből 447 a 15 éven aluli olvasó. Az olvasók 17 406 könyvet kölcsönöztek ki. Egy olvasóra tehát 18,18 könyvkölcsönzés, egy lakosra pedig 4,1 kölcsönzés esik. A számok mögött a könyvtár háromtagú kollektívájának: Hercz Erzsébet, Oravecz Pálné és Klapáčová Jolana mindennapos becsületes munkája rejlik. Rendszeres tájékoztató munkával érték el, hogy a téli hónapokban 110—140 kölcsönzést is feljegyeztek naponta. Széppé, vonzóvá tették a könyvtárat. Az év elején újjászervezték a politikai könyvek osztályát, amely a könyvtár legszebb helyisége. Ifjúsági olvasótermet nyitottak, ahol rendszeres Kulturális hírek • VANNAK még régi típusú, békebeli szélhámosok. Rómában igea kelendőknek bizonyultak Abd-el Kurí emirátus új bélyegei, amelyek a Perzsa-öböl partján „elterülő" országocska térképét is „bemutatták". Egy héttel a sorozatok piacra dobása után kiderült, hogy — ilyen ország nincs ís a világon, s az egész bélyegakció egy szélhámos-testvérpár, a Salinari-fiúk üzleti vállalkozása volt. • A MÁSODIK VILÄGHÄBORÜ vége óta több mint 4000 lengyel irodalmi alkotást fordítottak le a világ nyolcvan nyelvére. A iegtöbbet fordított lengyel szerzők

1 listáján még mindig Henryk Sienkiewicz vezet; a kortársak közül az első három helyre a Leon Kruckowski, a Brandys és Stanislaw Lem neve került.. • A HATVANNYOLC ÉVES William Wylernek, a Ben Hur, Funny Girl és sok más filmtörténeti remekmű alkotójának legújabb produkciója is Igen „rossz" visszhangot váltott ki az amerikai fajüldözők körében. Az L. B. Johnes szabadulása című játékfilm is „túl haladó" számukra, ami — sajtónyilatkozatai szerint — megelégedéssel tölti el W. Wylert. • CSALÁDI ÜGY: Alberto Moravia Házastársi hűség című regényét a felesége, Dacia Maraini rendező viszi filmre. A film producere Gian Vittorio Baldi, női szerepet pedig a procuder felesége, Macha Meril játssza. • MOSZKVÁBAN az ország neves tudósai adták át a filológiai tudományok doktori diplomáját Zajnab Keresevának, az első adigej nőnek, aki megvédte doktori disszertációját. A. Csikobava, az ismert szovjet nyelvtudós a hegyilakó nő munkájáról a következőket mondotta: „A doktori diploma megvédése igen magas színvonalú volt. Az adigej doktornő méltóan képviselte népét", A Szovjetunió déli részén fekvő kis Adigej Autonóm Területről származó Zajnab Keraseva otthon, az Állami Pedagógiai Főiskolán nyelvészetet ad majd elő. Az Adigej Autonóm Területen napjainkban a nők között sok az agronómus, az orvos, a mérnök és tanító. Számosan a tudományok kandidátusai, most íme, az első doktorvis „megszületett". ra, amikor az első világháborút követően hét esztendeig voltam fogságban. Szinte groteszkül hangzik: akrobatának szerződtetett egy vándorcirkusz, talán ez mentett meg a teljes fizikai legyengüléstől. Haza is kerültem egészségesen, azóta sem mondok le a napi tornaadagomról. Tíz évvel ezelőtt történt, hogy Flóris bácsi — így hívják ismerősei — az iskolaudvar mellett elhaladva tornászó gyerekeket vett észre. Habozás nélkül közéjük állt, s a rögtönzött kötélmászó verseny győztese lett. A nyolcvan év egyik titka talán ez a sohasem ap^dó életkedv is. — A fogságban megtanultam oroszul és németül. Ez mindenképpen jól jött, egy tanítónak sohasem ártott, ha több nyelven beszélt. Emlékszem, 11 000 koronás állami segéllyel kezdtem meg civil életem felépítését, s most, hogy nyugdíjas vagyok, elégedetten nézegetek vissza az elért eredményekre. Itt, Deákin keveset tanítottam, de ha módom volt rá, örömmel kapcsolódtam be falum kulturális életének szervezésébe. Deáki a galántai járás nagy községe. 2300 lakosából 600 a CSEMADOK-tagok száma. Énekkarára, tánccsoportjára bármikor számíthatnak a járás kulturális rendezvényein, s ez nagyrészt Kiss Flórián érdeme. A — rendszeres kultúrmunkán kívül egyéb feladatok is köteleznek: 1957 óta tagja vagyok például a hnb képviselőtestületének, titkára a helyi gazdálkodásnak és a rokkantak szövetségének, és mindhárom temetőnek én vagyok a gondnoka. Szeretek dolgozni, néha a szobám, mint egy hivatal: „írásos" ügyeiket velem végeztetik el az emberek. Flóris bácsi tehát nemcsak testi, de szellemi frisseségére is ügyelt egész életén keresztül. Mindig ott volt, ahol éppen szükség volt rá. Faluját nem egyszeri brigámunkával akarta felépíteni: napról napra új feladatokkal kelt birokra. Búcsúzóul kívánságairól faggatom. — Hát kívánok kettőt — mondja mosolyogva: találkozzunk a 90. születésnapomon is, talán lesz mit elmondanom. Addig — s ez a másik vágyam — bejárhatom tán fiatalságom helyeit, sz'eretném látni a kiépített, szocialista Turkesztánt. Valósuljon meg mindkettő, Flóris bácsi! -czC gyszer, amikor pirozskit et. " tem káposztával az az értés kerített hatalmába, hogy hamarosan eltávozom az élők sorából. Ezt közöltem feleségemmel is, akivel magam sem tudom, hogyan, de leéltem az életemet. — Ide hallgass, asszony. Az a helyzet, hogy én valószínűleg rövidesen meghalok. — Mikor? érdeklődött. — Nincs kizárva, hegy már (ízen a csütörtökön. — Es ma milyen nap van? — Hétfő. Elkomorodott és elsírta magát. Később, amikor legyűrte magában mély lelki fájdalmát, határozottan megkérdezte: — Es a fizetést már megkaptad? — Természetesen. — Akkor ide vele! Odaadtam a pénzt, megszámolta, és szemrehányóan így szólt. — Hiányzik hat rubel, hová tetted? — Megtartottam magamnak — ismertem be halkan —, hiszen az nem sok ... egy sör, e9y fagylalt... lehet, hogy elmegyek még a moziba is ... már csak alig két napom van hátra. — Te önző! — szidalmazott —, hát nem tuded az utolsó két napodat a családdal tölteni... Add ide azt a pénzt! En sem költöm magamra, neked is !fut belőle. Leguberáltam a hat rubelt. — Meg kell mindent beszelnünk. Szeretném, ha rendes ei..berhez méltóan temetnérek ei. — Zenére ne számíts —- figyelmeztetett az asszony. — Ne túlozz, álmomban se jutott eszembe zenekart rendelni. Beszéltem a 12-es szám alatt lakó Koljával, az néhány garasért szívesen eljátszik a harmonikáján akármit. Éppen csütörtökön szabad napja van. Meg A. ARKANOV: szertartás öt órakor kezdődik, de akkor még meleg lesz. — Hegy el ne felejtsem, gondolj Kruplovára is, azzal a birkózójával együtt — szólt közbe. — Miért éppen őket hívjam meg. — Hát azt hiszed, hogy egyekell fontolnunk azt is, hogy kiket hívjunk meg. Az asszony elkomorodott. — Az igazi barátokat nem kell hívni, azek maguktól is eljönnek. — De honnét tudják meg. — Hát telefonálj nekik. — Epp erről van szó. Az enyéim közül eljön anyám és apám, Petya Zinával, Ljusza a férjével. Nyina Ivanovnát Kijevben értesíteni kell. Nem szabad megfeledkeznünk a munkatársakról sem. A tiéid közül eljön anyád, Veronika, Szatanovék. Szuhamiből Abesszale.n nagybácsid... — Tapintatlanság lenne, ha Kozlovékat nem hívnánk meg — szakított félbe. — Azokat látni sem bírom. — Hiszen nem is fogod látni őket. — Igazad van ... Bocsáss meg ,.. Hát vegyük tovább. A dül fogok bajlódni a nehéz koporsóval. — Azok még félre találják érteni a meghívást. — Hát ne mondd nekik, hogy miért hívod meg őket, hadd higgyék, apró figyelmesség. Papírt és ceruzát fogott .és írni kezdte a névsort. — Ez összesen 42 ember ... csökkenteni kell a létszámot — szólt ingerülten. — Hogy nem szégyelled magad! Az emberek búcsúzni jönnek. Egészen tűzbe jött: — Búcsúzni? He! Neked könnyű lesz. En meg majd tömhetem és itathatom az egész bandát. Elsírta magát. — Nyugodj meg, na — vtgaszt&'.ta m —, hisz nem azért halok meg, hogy gondot okozzak neked ... No, hagyd már abba. — Gyere, összeállítjuk az étlapot. Abbahagyta a sírást. — Szóval, te nem hiszel nekem? . — Hiszek, de nem szeretném, ha megint csak kenyér lenne sajttal. — Mit jelent az, hogy megint? — Ügy, mint a születésnapomon. Azt akarom, hogy változatos, szépen elkészített étrend legyen. — En tudom, hogy mit készítek — mondotta —, babot grúz módra. — A babtól gyomorégésem van — ellenkeztem. — Megint én, én ... te csak ne szólj bele. Sokáig tárgyaltunk az étlapról, azután megkértem, hogy a koporsóba a spriccelt sötétkék ruhámban tegyenek be. — Egyetlen ruhád, ami ér valamit — ripakodott rám. — Ez a te dolgod, de nem értem, mire jó ez a parádé. — Hát szerinted mit kellene rám adni. — Akármit, pulóvert nadrággal. Mit számít az? — Persze, neked az mindegy, hisz nem a te temetésed. A szekrényhez léptem: — Csak semmiről meg ne feledkezzünk! Nejem csodálkozva figyelt. Egyszóval... nyakkendő, zsebkendő, személyi igazolvány, öngyújtó ... — Az öngyújtóra nincs szükséged, hisz nem szolgálati útra mégy — ellenkezett. Az öngyújtót visszatettem. — A személyi igazolványt le kell adnom. Odaadtam élettársamnak. — Nagyon kérlek, ne gyötörd magad — szóltam —, ne sírjál, minden fájdalom elmúlik ... De figyelmeztetlek, ha a temetésen a bátyád megint azt fogja mondani, hogy egész életemben a nyakadon lógtam, akkor felkelek és szemen köpöm. — Ez vagy te. Megöleltem a vállát. — Ide hallgass, kedves. Csütörtökig mindössze két napunk van. Tudod mit, töltsük el nyugalomban. Ijedten rám emelte a szemét: — Várjál csak, azt mondod csütörtökön? Le én csütörtökön a szabónőhöz megyek próbára ... Nem tudnád elhalasztani péntekre? — Sajnos, úgy érzem, csütörtökön következik be. Üjra vitatkozni kezdtünk. S ekkor megértettem, hogy a ha. Iái nem csütörtökön, hanem már szerdán bekövetkezhet. Ez megfelelt neki. Összefutottak a gyerekek. Sok-sok gyerek, a saját gyerekek, Idegenek, a szomszédoké. — Elmegyünk az állatkertbe — ugráltak körülöttem. — Veszel nekünk biciklit? Meg fakardot? — Gyerekek, — kiáltottam rájuk —, hagyjátok abba a rikácsolást. Még egy egész napunk van, mindenre futja az időből. Semmi nem biztos. A fontos elhatározásokra az ember gyakran az élete végén jut. Velem is ez történt. Az ilyen dolgokat nem szabad az utolsó napra hagyni. A családi civakodások megrövidítik az életet, lehet, hogy csak egy nappal, de megrövidítik. Sz. B,