Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-11 / 216. szám, péntek

Fáradhatatlanul szervezett, dolgozott, agitált... Régi harcost köszöntünk Ipolyság egyik csendes utcájában szerény külsejű -családi ház áll. Az udvarban üdén zöldell a pázsitfű, nyílnak- és illatoznak a nyárvégi virágok, a lugason raézesedik a szőlő. Az előszoba falait különböző elismerő és dicsérő oklevelek, érmék és régi fényképek díszítik... Major Lajos, a régi harcos, a derék kommunista, hetvenéves Középtermetű, arca kerek és pirospozsgás, haja fekete, csak itt-ott csillan meg benne ezüstösen egy-egy szál. Pedig hoszszú, nehéz ós küzdelmes volt a megtett út... Ipolyszécsénykén született a századfordulón. Heten voltak testvérek — hét megkötött szárnyú madár. Kitörni, felemelkedni nem lehetett a szegénység és a nyomorúság mélybehúzó hínárjából. Csak ábrándozni és álmodozni lehetett valami jobbról, szebbről, embert szépítő világról, mert szerencsére a szegény ember is tudott álmodozni, tudott dalolni is. Hogy szomorú volt a nótája és kesernyés az íze, mindegy: édes-bús hangon vágyait juttatta kifejezésre ... Szülei a Somsics gróf ezerholdas birtokán dolgoztak, és az első világháború kitörésekor, tizennégy éves fővel ő is ott kóstolt bele a napszámos-sors keserű kenyerébe. — Hogy emlékszik vissza a gyerekkorára? — Hát hogyan ... játékos kedvű voltam, mint a legtöbb gyerek — mondja Major Lajos emlékezőn. — De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy sokat nélkülöztem, nehéz volt a sorsom. Elégedetlenkedni, zúgolódni, eszembe sem jutott még akkor. Sokan voltunk' hasonló sorsú fiatalok . .. Mi mást is tehettek volna, tűrtek és dolgoztak, mert kellett a kenyér, a mindennapi. Később orosz hadifoglyok érkeztek a birtokra. Együtt dolgoztak, öszszebarátkoztak. Sokat beszélgetlek a világról, háborúról, életről, igazságról és igazságtalanságról. Lassanként derengeni kezdett előtte, ki hol és miért harcol, zavaros elképzelései a háborúról kitisztultak, s ugyanakkor megérintették az Európán végigvonuló forradalmak hullámai is. Fokozatosan nőtt az értelme, s tudatosítani tudta, hogy hová, kihez tartozik, s mi a kötelessége. — 1919 elején Szécsénykéről huszonnyolcan átszöktünk Magyarországra. Március harmincegyedikén beléptünk a Vörös Hadseregbe. Harcoltunk Drégelypalánknál, Ipoly hidvégnél, Lévánál, Baltabányánál. Mi szécsénykeiek derekasan megálltuk helyünket a harcokban. Ma is büszkén gondolok vissza azokra az időkre. A Tanácsköztársaság bukása után hazajöttek. Somsics gróf közbejárására nem üldözték és nem börtönözték be őket: a nagybirtokba kellett a fiatal munkáskéz. 1920-ban bevonult a csehszlovák hadseregbe. A katonaságnál sok mindent megtanult. Többek között azt is, hogy harcolhat a munkásember a jogaiért. Mikor leszerelt, a munkások megválasztották aratógazdának. Tíz évig képviselte az aratókat és védte az érdekeiket, jogaikat. Sokszor szembekerült Somsics gróffal, aki egyre dühödlebben szidalmazta és támadta. .1925 május 10-én Szécsénykén megalakították a Vörös szakszervezetet és a CSKP-t. Major Lajos lett a pártszervezet elnöke. A munkásmozgalom egyre erősödött. Sztrájkokat szerveztek. Magasabb munkabért, nyolcórás munkaidőt és több emberséget követeltek. Somsics gróf toporzékolt, gyakran hívta segítségül az úgynevezett „Repülő csendőröket". Hetekig elette, itatta őket ahelyett, hogy megegyezést kötött volna a munkásokkal. — Gyakran küldtek sztrájktörőket a nyakunkra — mondja Major Lajos. — Igyekeztünk meggyőzni őket a mi igazunkról, de ha nem használt a szép szó, elzavartuk. Erőszakkal... Az lett a nóta végé, hogy a a „nagyszájú kommunistákat" elbocsátották véglegesen a munkából. Én voltam az első ... Térdig járhattam le a lábam, munkát sehol sem kaptam. Az urak keze messzire elért. Teljes hat évig tartott a számkivetettségem. A szó szoros értelmében tengődtünk, épp hogy csak éhen nem haltunk. Hat év hosszú idő, hat évig rettegni a holnapot, hal éven át élni bizonytalanságban és reménytelenségben, nem könnyű. Reménytelenségben? Nem. Major Lajos reménykedett és bízott a holnapban. - 193H augusztusában négyhónapos szerződéssel a zsebemben Franciaországba utaztam. Ott egy parasztnál dolgoztam. Bár sokat veszekedtem a munkaadómmal, a szerződésem lejárta után mégis könyörgött, hogy ne jöjjek haza .. . Mikor decemberben hazajöttem, egy megváltozott világba cseppentem. Azonnal letartóztattak. A kakastollasok azt akarták rámbizonyítani, hogy a párt megbí zásából utaztam Franciaországba tanulmányozni az ottani munkásság életét, harcait. Mivel semmit nem tudlak rámbizonyitani, elengedtek. A faluföldekből bérelt néhány darabot, gürcölt, élt valahogy. A két fia Pesten dolgozolt, keresett, annyival is kevesebb volta gondja. A harcot továbbra sem adták fel. Kapcsolatot tartottak fenn az anyaországi földalatti mozgalommal, ahonnan rendszeresen kapták az anyagot — háborúellenes röpiratokat, plakátokat — és azt terjesztették.~ 1944 őszén a „nagy tisztogatási akció" keretében hármukat a nyilasok elvitték Balassagyarmatra és a Csillag börtönbe zárták. Nap mint nap kihallgatták őket. Elítélésükre azonban nem került sor, mert a szovjet hadsereg felszabadította a várost. Végre, végre! — sóhajtottak fel megkönnyebbülten. Az ipolysági városparancsnok beleegyezésével a faluban a kommunisták vették át a hatalmat. Munkához láttak. Arra kérték az illetékes hatóságokat, engedélyezzék, hogy az ezerholdas grófi birtokot közösen, szövetkezeti alapon művelhessék meg. Legnagyobb megrökönyödésükre, nem engedélyezték. Mindegy '— gondolták —, akkor is felosztják a zsellérek között. Négy-négy hektár jutott mindenkinek, köztük a grófnak is meg az intézőjének is. — Akkoriban Sándor öcsém volt a komiszár. Somsics gróf panaszra jött hozzá, mondván: „Uraim! Engem az intézőm becsapott, nem adolt annyi terményt, mint amennyi járna"! — Nagyot nevetett az öcsém, s ezt mondta: „Csak most jött rá a gróf úr, hogy az intézői mindig becsapták!?" ... Hát ilyen is volt... 1947-ben elvették a pártigazolványát és Csehországba vitték munkára. Több mint két évig dolgozott egy állami birtokon. — Mit tagadjam, eleinte nagyon fájt a szívem, elkeseredtem — mondja Major Lajos. — Sok minden megfordult akkoriban a fejemben. Nem mintha nehéz lett volna a sorsom, szépen kerestem, jól éltünk, csakhát... Nem adtam fel akkor sem a reményt. Elmenteni a pártbizottságra és elbeszélgettem az elvtársakkal. Nemsokára mindannyian visszakaptuk' az igazolványainkat és résztvettiink a pártszervezet munkájúban ... Megnyugodtam, újra embernek éreztem magam . .. Csehországból hazatérve az állami gazdaság hizlaldájának a vezetője lett. Nemsokára rá találkozott a gróffal, aki kézfogásra nyújtotta a kezét, s vidám volt. —• Isten hozta, Major úri Tudja milyen jót tettek azzal, hogy elvették a birtokomat!?... Nyugdíjat kapok, semmire nincs gondom, jól élek ... Major Lajos az ötvenes évek elején Kékkőn volt járási párttitkár, kérőbb Gyerken ós Ipolyságon hnb titkár, s ki tudná mindazt felsorolni, hány funkciót töltött még be. Fáradhatatlanul szervezett, dolgozott, agitált. 1960 tói nyugdíjas, de nem tétlenkedik. Nyolc évig pénztároskodott a városi pártszervezetben, s vezette a pártiskolázást, azonkívül még ma is különböző bizottságokban dolgozik ... Ipolyság egyik csendes utcájában szerény külsejű családi ház áll. Az udvarban üdén zöldell a pázsitfű, nyílnak és illatoznak a nyárvégi virágok, a lugason messzesedik a szőlő. Az előszoba falait különböző elismerő és dicsérő oklevelek, érmék és régi fényképek díszítik. Ügy ludjuk, rövidesen újabb érmével gazdagodik a gyűjtemény .. . Köszöntjük a hetvenéves Major Lajojjt, a régi harcost, a derék kommunistát! LOV1CSEK BÉLA Akik részesei a jó termésnek Milyen eredményeket értek el Sósszigeten? A népi szólás-mondás úgy tartja, hogy Lőrincz napjával véget ér a dinnyeszezon, és hogy ennek ellenére ezt a riportomat mégis a dinnyével kezdem, ennek az az igen egyszerű magyarázata, hogy múltkoriban Dunaszerdahely környékén járva, nem kerülhettem el, hogy ellátogassak i Sósszigeti Növénynemesító Állomásra is. Ez pedig messze környéken nem utolsósorban dinnyéjéről nevezetes. Ám mindennek elle nére tévedne az olvasó, ha úgy vélné, hogy ,i Sósszigeti NöVénynemesítő Állomás Bartalos Menyhárt mérnök vezette kollektívája csupán dinnyével és a vele összefüggő kérdésekkel foglalkozik. Nem mondható ez még akkor sem. ha történetesen a dinnyenemesítés és termesztés az állomás tevékenységének egyik ágazata. Miért nincs mog nélküli görögdinnye? De ha már a dinnyével kezdtem írásomat, akkor folytatom is azzal. Erről Rákóczi Lajos növény nemesítő vei beszélgettem, aki nemcsak érdekes, hanem igen figyelemre méltó dolgokat mondott a dinnye nemesítésével és termesztésével kapcsolatban. Több. államilag elismert dinnyefájtát tenyésztettek ki. ^melyeket a mezőgazdasági üzemek nagyban termesztenek. Ezek egyike a Dunaj nevű görögdinnye, melyet még 1962-ben ismertek el, s melynek főtulajdonságai a jó minőség és a bő termőképesség. Hiszen hektáronként megadja a 300 métermázsát is. A Solartúr nevű sárga dinnye bőtermő, jó minőségű, zöld húsú, s nagyon kedelt a fogyasztók körében. Ebben az évben ismerték el a Melko F—l görögdinnyét, amely anyinyiban különbözik az eddigi dinnyefajtáktól, hogy korai érésű, legalább három héttel előbb érik. Hasonló jó tulajdonságokkal rendelkezik a Lajko F—1 sárgadinnye is. A növénynemesítő állomáson a dinnyénél nagyon jó eredményeket érnek el évek óta a fóliás termesztéssel. Az állomás a hároméves kísérlet idején átlagban fóliás termesztéssel hektáronként 100 métermázsával többet termel a szokásos termelési átlagnál, és ami a legfontosabb, két héttel korábban tudja piacra dobni. A vásárúti szövetkezetben nagyon jó eredménnyel próbálták ki a fóliás termesztést. Hogy ennek ellenére is miért nem terjed el széles körijén ez a termelési módszer? Ennek az az egyszerű oka, hogy a primőrdinnye felvásárlási ára ugyanannyi, mint a későbbié, de ugyanakkor a fólia évről évre drágább. így aztán a költségek nehezen térülnek meg. Olvasóink bizonyára emlékeznek még rá, hogy évekkel ezelőtt milyen nagy cikk volt a piacon a mag nélküli görögdinynye, amely aztán egyszeriben A befejezetlen építkezések száma a legkülönfélébb intézkedések ellenére sem akar csökkenni. Itt kezdünk valamibe, ott kezdünk valamibe, az elvégzett munkák összessége koronákban kifejezve kiadja a terv feladatainak összegét, ennek alapján felvesszük a tervteljesítésért járó prémiumot anélkül, hogy befejeznénk. Egy baj van csak, hogy a sok megkezdett építkezés akarva-akaratlanul egyszercsak a munka olyan stádiumba jut, hogy már valahogyan be kellene fejezni. Jaj, de az igen bonyolult dolog. Oda sok szakmunkás kell, a szállítóktól rengeteg különféle anyag, az nem jön n}eg idejében, vagy éppen hiánycikk, berendezés, szerelés, parkettázás, armatúrák, műanyagok, csövek és csapok, üveg és csempe, linóleum és xilclit, gép innen, berendezés onnan ... Sok az egy szegény építővállalatnak. Ezzel szemben mi kell egy építkezés megkezdéséhez? Buldózer, kotrógép, tégla, panel, egy daru. Mindez egy építővállalatban megvan. Ezért tehát olyat kell csinálni, amivel kevesebb gond, kevesebb munka van. És ez semmi más, mint egy új építkezés megkezdése. Nos, ez volt a kommentár bí-áló része, most pedig egy pozitív, serkentő, követésre méltó Ez igen! példával illenék bemutatnom, hogy lehet ezt jól, hatékonyan, gyorsan is csinálni és rövid határidőn belül befejezni a megkezdett építkezést. Anynyi az építő és építtető, hogy ez igazán nem lesz nagy kunszt. Keresek, keresek, járom a vidéket, az építkezéseket, az országot... Itt az építkezés egy részét határidő előtt befejezték ugyan, de az egésznek a befejezése nem lesz meg időben. Amott a tervezett határidőre befejezték a gyárat... De jaj, most látom, ezt a tervet már harmadszor módosították és így összesen fél évvel az első határidő után lettek csak készen. Na, ez a vállalat gyönyörű tervteljesítést mutat ki, csodálatos munkatermelékenységgel. Ez az! Ezt megírom ... Igen, igen, a munkatermelékenység nagy, de átlagban számítják — az alapásáson tornászták fel ilyen nagyra, a befejezéseken a terv szám alatt vannak. Átlagban kijön. Ejnye, ejnye, micsoda újságíró vagyok, hogy egy pozitív példát képtelen vagyok jelhajszolni! Végre, megvan! Itt áll hivatalos okmányon, nem csalás nem ámítás: „A Geramb J. J.-féle bányaegylet elhatározta, hogy Alsó Hámorban az ún. Szandrik területen egy nagyszabású ezüstgyárat épít... Ezen gyár építése až előkészített tervezet szerint 1895. április hó 22-én vette kezdetét. Az ünnepélyes alapkő letevés május hó 15-én történt, s az üzembe vétel 1895 november havában fog eszkö. zöltetni, melynek megtörténte után egy megnyitási ünnepség rendeztetik..." Nem hiszek a szememnek, fél év alatt nyélbe ütöttek egy 190 embert loglalkcztató gyárat? Utánajárók. A megnyitási ünnepség novemberben valóban megrendeztetett! Bocsánat az elavult stílusért, igazán nem tehetek róla, hogy nagynehezen előkerített pozitív példám immár 75 éves. VILCSEK GÉZA eltűnt, és azóta sincs. Mi ennek az oka? — kerestem rá a magyarázatot Sósszigeten Igaz, hogy a mag nélküli görögdinnye nagyon jó minőségű és bötermésű volt, s ezért a fogyasztók szívesen vásárolták — kapom a magyarázatot. — Ám, hogy ennek ellenére a termesztését beszüntették, ennek az az oka, hogy a mag kitermelése sokba került, s így a termesztése nem volt rentábilis. Új tokarmónyfojtók Most már azonban térjünk rá, mivel is foglalkozik és milyeji eredményeket ért el közel két évtizedes fennállása alatt a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás? Feladata a melegkedvelő növények: a takarmánycirok (szudáni — szemes — és cnkorcirok), a fűszerpaprika, a dinnyefajták (erről már széliünk), az itteni'éghajlat és talajadottságoknak legmegfelelőbb fajtáinak kikísérletezésé, valamint Dél-Szlovákia, de leginkább Csallóköz részére a búza nemesítés. Milyen eredményeket mutathat fel e téren a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás? Kezdjük talán a takarmánycirokkal, melyek meghonosításában az úttörő szerepét vállalták. Államilag eddig elismert fajtáik a Solárský szudáni fű, amely legnagyobb hozamú (hektáronként 500 q) és tápértékű zöldtakarmány. A Hiszo nevű hibrid szudáni füvet most ismerték el. Ennek főtulajdonsága, hogy még az előbbinél is lényegesen nagyobb termést ad, mivel 2-fszori kaszálással elérhető a 700 - 1000 mázsás hektáronkénti hozam is. Továbbá, hogy ellenálló a betegségekkel szemben. Fontos megjegyezni, hogy a szudáni fűből és általában a takarmánycirok félékből eddig a vetőmagot külföldről, Magyarországról kellett behoznunk, jftvő évre azonban már ki tudják az igényeket elégíteni. Sőt remény van arra is, hogy néhány éven belül exportálni is tudnak vetőmagot. Rákóczi Lajos nö* vénynemesítő a szudáni fűvel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy a mezőgazdasági üzemek a kaszálással ne várják meg míg a fű kihányja a bugáját, mert sokat veszít tápértékéből. Ugyancsak államilag elismert a Solár nevű szemes cirok, melynek kedvező tulajdonsága a korai érés. Ez azt jelenti, hogy olyan talajon is termeszthető, ahol a kukorica már nem ad biztos termést. Csallóközi Bezosztáját Említettem már, hogy a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás feladatai közé tartozik a Dél-Szlovákia és ezen belül Csallóköz éghajlati és természeti adottságainak leginkább megfelelő búzafajták nemesítése, illetve kikísérletezése. Az a céljuk, hogy olyan Bezosztája típusú fajtát termeljenek ki, amely minden tekintetben alkalmazkodik Dél-Szlovákia természeti és éghajlati adottságaihoz. Olyan fajta kinemesítésről van szó, amely tavasszal könynyebben renegálódik, s így biztonságosabb lesz a termés. Négy-öt ilyen fajta jelöltlük van már, 4— 5000 törzzsel dolgoznak s ezek termesztésével a dunaszerdahelyi járás egyes mezőgazdasági üzemeiben kísérleteznek. — Mennyi idő kell egy búzafajta kinemesítéséhez? — kérdeztem Rákóczi Lajost. — Világátlagban is 15 év — hangzik a válasz. Kell-e ezek után bizonygatni, hogy a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozóinak munkája milyen hallatlan türelmet, szorgalmat és kitartást igényel? BATKY LÁSZLÓ