Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-10 / 215. szám, csütörtök

SZŰRÖS tekintete miatt Tűszeműnek becézik. Valójában, vastag fekete szemöldöke alatt mintha tűpárnát hordana ... Akik ismerik, úgy tudják, szerény, kötelességtudó és sziporkázó ötletekkel megáldott ember. Kitűnő megfigyelő képessége van. Regisztrál minden apró mozdulatot, mint a jellem önéletrajzának egy-egy tőmondatát. Talán emiatt sokan hallgatag embernek vélik. Mihelyt azonban irodalomra, versre terelődik a szó, merevnek tűnő arca megélénkül. Olyan hévvel érvel, mint akinek parázs van a szíve helyén. Lényegre törő logikával, pár szóval ki tudja fejteni álláspontját — s még idézetre is jut ideje. Higgadtságát azonban soha sem veszti el, hisz elveitől fosztaná meg magát. •Az elmondottakból talán már ki ls találta a kedves olvasó: egy tanárt szeretnék bemutatni. A csehszlovákiai magyar pedagógusok közül sokan ismerik, emlékeznek egy-egy jól felépített, közvetlen hangú előadására. Legutóbb Nyitrán találkozhattak vele a Nyári Akadémián. Neve amolyan „tipikus magyar" név: NAGY JÁNOS. Ma már nemcsak a neve „Nagy": híre is ... — Milyen hosszú az út — kilométerekben és órákban kijelezve — a hírnévig? — Nem hiszem, hogy hírneves ember lennéíi; az út és az idő csak addig érdekel, míg magam előtt látom. — Azért néha nem árt a „visszapillantó tükörbe" tekinteni ... — Miskolcról származom; egyetemi tanulmányaimat Debrecenben végeztem, pontosan 30 éve; magyar—latin (később még oroszj szakos tanár lettem. Debrecenben tanítok, az egyetem gyakorló gimnáziumában; ezenkívül beszédtechnikát adok elő a Zeneművészeti Szakiskolában. — Próbáljuk jeldíszíteni a karácsonyját: honnan ered a versekkel való ilyen szoros kapcsolata? — Egyszer az elemi iskolában dramatizálva adtuk elő Arany Családi körét; és voltam a gazda. Azt hiszem, ekkor fedeztem fel, hogy vers is van a világon. Középiskolás koromban már magam is írtain verset (egyébként az önképző kör titkára voltam), de ezeket soha senkinek nem mutattam. (Ma is csodálom akkori önkritikámat!) Érdemben azonban sokkal fontosabb ihletet adott a „falujárás". A harmincas évek második felében — középiskolás koromban — szokás volt, Jiogy a községi ünnepeken (aratáskor, szüretkor stb.) diákok adjanak műsort. Ilyenkor az a diák tetszett legjobban a lányoknak, aki a legszebben szavalt. Mindnyájan igyekeztünk; én például ekkor „szoktam le" a tájszólásról. Az egyetemen is volt falujáró csoport, de akkor már nemcsak a láElő plakát avagy vallomás a költészetről nyoknak akartunk tetszeni. Lázító verseket szavaltunk, hogy a parasztság rádöbbenjen áldatlan sorsára. Élő plakát voltunk: betértünk minden házhoz hogy a családot személyesen hívjuk meg este műsorunkra. — Ekkor még nem gondolta, hogy eljegyzi életét a verssel... — Utolsó éves egyetemista koromban léptem fel először Debrecenben, az Aranybika Szálló dísztermében. Sinka István Anyáin balladát táncol című versét szavaltam. Magam is meglepődtem a nagy sikeren; tanáraim is gratuláltak ... Aztán Finnországba kerültem ösztöndíjasként. Szabad időmben ott is verseket tanultam. — Háború alatt mi bizonyult jobb jegyvernek: a puska vagy a vers? — A háború kimerítette, fásulttá tette az embert; a halál mezsgyéjén nem volt időnk gondolkodásra, jobbára csak az ösztönök vegetáltak. Ilyenkor verstöredékeket mormoltam, hogy önfegyelemre intsem magamat ... Brünnél partizánok fogták el a vonatunkat, és átadtak bennünket a szovjet hadseregnek. — A jogság katarzisa következett ... — Leírtam azokat a verseket, melyeket addig megtanultam. Szerda délutánonként „előadásokat" tartottam; mindenképpen igyekeztem az emberekben — s magamban is — ébren tar tani a hitet. A fogságban vált igazán élettársammá a költészet. Lélekben mindennap megköszöntem tanáraimnak, hogy ennyi versre megtanítottak. Azóta sem ünnepeltem meg már cius 15-ikét olyan bensőségesen, mint ott, a fogságban ... A szerencse is hozzám szegődött: eleinte kevés versbarátra leltem, de vasárnaponként futball meccset játszottunk, s amikor társaim látták, hogy a labdával is olyan jól bánok, mint a versekkel — a vershallagatók — később versszeretők — tábora hétről hétre gyarapodott... Hogy megmaradtam — hogy megmaradtunk —, a hitet sugárzó verseknek köszönhetem ... — Hazatérte után tanítani kezdett... Csak az iskola ja lai között? 1950-ben irodalmi színpadot alakítottunk, Arany Jánosról kapta nevét. Célunk a debre ceni költők (klasszikusok és élők) népszerűsítése. Az iro dalmi színpad fölött a nagy macsi Arany János termelőszö vetkezet vállalt védnökséget, igyekszünk eleget tenni a sok meghívásnak. 1966-ban például Tóth Árpád-műsorunkat közvetítette a rádió is. Utoljára egy kétnyelvű (magyar—orosz) felszabadulási enilékműsort mutattunk be, de ha felkérnek rá, azt is bemutatjuk, milyen egy szavalóköri foglalkozás. Szívesen beszélnék most erről is, de inkább olvassák el ezt taglaló könyveimet. Legutóbbinak a címe: Vallomás a költészetről. — A Tudományos Ismeretterjesztő Társaság jelkérésére gyakran ad elő irodalomról, költészetről ... Mikor szavalt utoljára? — Április 4-én. Szokolay Sándor Ady-versekre írt zenemüvének a bemutatója előtt mondtam el a mű témájául szolgáló három költeményt: Góg és Magóg, Sírni, sírni, sírni, Új vizeken. — Mit kapnék, ha „útravalót* kérnék Öntől? — A költészet kulcsát: ha az ember ideát keres — már pedig keres —, megtalálja a rokon érzelmű versekben; aki sohasem olvasott verset, akkor figyel fel rá, ha vitatkozni tud vele; egy vers akkor válik számomra költeménnyé, ha rádöbbent valamire ... Végezetül: tudatában kell lennünk, hogy nern a költőnek van szüksége ránk... A költő „annak felel, aki fülel"! KMECZKÖ MIHÁLY A tádzsik építészet ornamentikája A Barátság Házának kiállítása, sorrendben immár a 250. a CSSZBSZ célkitűzéséhez híven i«mét egy szovjet köztársaság kultúrájára hívja fel figyelmünket. A vonzó tarka tárlat a Közép-Ázsiában fekvő, hófedte hegyek és virágos völgyek országáról, Tádzsikisztánról tájékoztat. A folyókban bővelkedő völgyek lakói a baktriaiak leszármazottjai, időtlen idők óta szorgalmas földművelők voltak. Országukon keresztül vezettek az Indiát Európáva'i összekötő fontos útvonalak, a híres Selyem út, amelyen a karavánok Kínából a mi földrészünkre szállították az ott készült pompás selymeket. Az ország így több nép kultúrájával gazdagodott, s fejlett mezőgazdaságán kívül építészete is jelentős volt. Erre a valóságra a múlt értékeit megbecsülő szovjet régészeti kuta tás vetett fényt. A termékeny országban már az ókorban szemet vetettek a birodalmaik terjesztésére törekvő hódítók: Kürosz, Nagy Sándor, Kína uralkodói, s a középkorban a mongolok. Az idegen népek nyomot hagytak a meghódított ország kultúrájában, anélkül, hogy sikerült volna azt sajátos nemzeti jellegétől megfosztaniok. Az archeológusok érdeklődése kutatásaik első szakaszában mindenekelőtt a hajdan pompás mecsetekre, monumentális palotákra irányult. Később az építészet legősibb formájára: a lakóházra összpontosították figyelmüket. Már a legrégibb korban, a legszerényebb épületek külsején és belső terében megnyilvánult a tádzsik nép díszítő kedve, élénk képzelete. Motívumaikat természetszerűleg az életük tartalmát, mindennapjaik munkáját képező tárgykörből merítették: a vadászatból, állattenyésztésből és a mezőgazdaságból. A kiállítás anyaga tekintélyes levéltári gyűjtemények kicsinyített másolataibői áll. A falakon véges végig sorjáznak a napsütötte Tádzsikisztán ragyogását éreztető színes képek. Százféle, szemet gyönyörködtető változatban pompáznak a növényi ornamensek, melyek a fejlődés későbbi fokán mértani elemekkel együttesen jelennek meg. A famennyezetek, a gerendát, a párkányokat és a falakat lágyan ívelő kanyargó egyenes vagy törtvonalú keretekbe foglalt szívek, és csillagok közé komponált stilizált nyíló rózsák, fakadó bimbók, büszke georginák, dús levelek, hajlékony ágak borítják. Másutt ismétlődő motívumok fonódnak sávokba. Helyenkint áttört csipkeszerű, megint másutt klaszszikus jelleg van a szimmetrikus s bonyolult mértani formából szerkesztett sík és íves felületeket behálózó dekorációnak, melyéken nem találkozunk az iszlám ornamentika jegyeivel. A mecsetek gazdag kupolacjíszei a lakóházakban is ismétlődnek, ahol a négyszög alakú helyiségek fölött is gyakran kupola domborul. A múltnak ezt a szívderítő hagyományát átmentették a jelenbe, s így megőrizték folytonosságát, amint Leninabad és Ura Tyube és több más város középületeinek, az üzemeknek, a kolhozparasztok otthonának formagazdag, sokszínű életkedvet árasztó ornamentikája is egész, ma már erősen iparosodó, szellemi javakban gyarapodó Tádzsik Szocialista Köztársaságra, ahol megszűnt az analfabetizmus és például hét főiskola, s több mint ezer nyilvános könyvtár szolgálja a művelődés ügyét. BÁRKÁNY JENÖNÉ Kulturális hírek C A kemenesaljai Egyházashetyén, Berzsenyi Dániel szülőfalujában felállítják a költő mellszobrát — Antal Károly alkotását. Q A Hollywood Story című hatalmas film-montázs, amely az amerikai film-metropolis történetének legfontosabb jelenségeit mutatja be, tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy semmi sem új a nap alatt, mert a mai filmek minden modern kísérletét kipróbálták már Hollywoodban — harminc vagy negyven évvel ezelőtt. • Világszerte nagy és megérdemelt sikereket arat az Ukrán Állami Táncegyüttes. Az ukrán táncosok művészetükkel rabul ejtik a publikumot. A New York Times írta az együttes észak-amerikai vendégszerepléséről: „Bármilyen hangulatban lép be a néző a színházba, feltétlenül elégedett mosolylyal távozik onnan. Az élet gyönyörű és a táncosok művészetükkel ezt el is hitetik." • 2796 nyelvet beszélnek a világon a legújabb statisztikai kimutatás szerint. Ezek között nem szerepelnek a holtnyelvek. AZ ESZTÉTIKAI NEVELES AZ UTÓBBI IDŐBEN folyóiratok és napilapok hasábjain, előadásokon egyre több szó esik a pedagógiai tevékenység egészének korszerűsítése érdekében. Az iskolaszervezés kérdésein kívül különösen az oktató- és nevelőmunka módszereinek a kérdésével foglalkoznak sokat a nevelés ügyéért felelősséget érző szakemberek, de a nevelés egyes területei, így olykor az esztétikai nevelés is felmerül, mint gondot okozó, viszonylagos elmaradást mutató probiéma. Ha az esztétikai nevelés kérdésével akarunk foglalkozni, érintenünk kell ennek egyik elméleti alapját, magát az esztétikát. A világ megismerése rendkívül összetett folyamat. A létfenntartással kapcsolatos tevékenység elsősorban a tudás különböző irányú és különböző rendszerekbe történő kibontakozását eredményezte. A környezet érzelmektől mentes, „rideg" megközelítése azonban egymagában nem meríti ki a megismerés fogalmát. Az ember a tárgyak és jelenségek hasznosságának, célszerűségének a felismerésén túl észrevette ugyanezen tárgyaknak és jelenségeknék egy másik tulajdonságát, azt, hogy gyönyörködtetni tudnak, érzelmi kielégülést nyújthatnak, tehát a velük való manipulációk, sőt olykor puszta szemlélésük is örömérzetet keltenek. A szép észrevétele a rúttól gyakran a kellemetlenből való menekülés folyamán, de általában mindenkor a szép és rút surozatos öszszevetése révén valósult meg. A „hasznos" és a „kellemes" ke resése és igénylése kezdetben szorosan összefonódva jelentkezett az ember életében, később azonban mindkettőnél bizonyos önállósulási törekvések nyomultak előtérbe. A növekvő anyagi és kulturális Igény szükségessé tette a valóság aprólékosabb, elmélyültebb és rendszeresebb, tehát tudományos vizsgálatát. Ugyanakkor az ember a szépet már nem kizárólag ügy tekintette, mint létfenntartó tevékenységének járulékos tényezőjét, hanem úgy ls, mint pihentető, szórakoztató, üdítő valamit. Az emberi tudás tehát felismer te a szép lényegét, beillesztette szükségleti rendszerébe, s ezzel létrehozta a szépről való gondolkodás csíráit. Az esztétika filozófiai tudomány, egyik fő kategóriája a szép fogalma. Ennek meghatározására az ókori görög bölcsektől napjainkig számos tudós vállalkozott. A művészetelmélet évezredes problémáit a dialektikus materialista filozófia szempontjából lehet korszerű tudományossággal megoldani .Eszerint a művészet a társadalmi tudat egyik formája, az objektív valóság ábrázolásának és tudatosításának sajátságos művészi formája. A szép fogalma történeti és osztály jeli egű, hiszen a különböző történelmi korszakokban minden társadalmi osztálynak megvan a maga szépségeszménye, ízlése. A TUDOMÁNYOS ÉS A MŰVÉSZI megismerés közötti öszszefüggéseknek, illetve a művészet ismeretgyarapító jellegének felismerése útmutatót ad kezünkbe az esztétikai nevelés lényegének a megértéséhez. Az esztétikai nevelés az ízlés, az esztétikai érzékek fejlesztésére irányul. Célja, hogy az objektív világ valamennyi területén — a természetben, a társadalmi életben és a művészetben egyaránt — képessé tegyen bennünket az esztétikum, a szép felismerésére, megóvására, értékelésérc és létrehozására. A mindennapi szóhasználatban néha azonos értelemben szokták használni az esztétikai nevelés és a művészi nevelés kifejezéseket, pedig a két fogalom nem azonos! Az embernek a valósághoz fűződő esztétikai viszonyát nem szűkíthetjük le a művészetekre, még akkor sem, ha ezek a viszonyok a legteljesebben, a legátfogóbban a művészetben jutnak kifejezésre. Az emberben nemcsak a műalkotások keltenek esztétikai élményt, hanem a természet és a társadalmi élet egyes jelenségei is. Mert nem igazi örömforrás és esztétikai élménylehetőség a tavaszi megújhodás, a kristálytiszta erdei patak csörgedezése, az énekes madarak hangja és számtalan egyéb természeti jelenség? Nem hatódunk-e meg akkor is, ha a gyermeki hála, az önzetlen baráti szeretet vagy a betegekről, az elesettekről való gondoskodás megkapó megnyilvánulásaival találkozunk? Hiszen ez mind szép, megszépíti a társadalom életét. Mindebből az is kiderül, hogy az esztétikai kulturáltság formálását nem köthetjük mereven tantárgyakhoz, bár tagadhatatlan, hogy az irodalom, az ének, a zene, a rajz és a képzőművészet tanárainak kulcsszerepe van a nevelés. e sajátos területén. Az esztétikai nevelés szoros kapcsolatban van az értelmi, az erkölcsi, a testi, sőt a politechnikai neveléssel is. Ezek egybehangolása nem köny- /'nyű feladat, viszont a „mindenoldalú fejlesztés" feltétele. Az esztétikai nevelés legfontosabb feladatait a következőkben látjuk: Először is fel kell ismertetnünk az esztétikumot — a szépet, a tragikusat, a fenségeset stb. — a valóságban és a művészetben egyaránt. Már a kisgyermeknek ls van bizonyos ösztönös adottsága a szép meglátására és meghallgatására. A környezeten múlik, hogy célszerű és tudatos nevelőmunkával ezt megőrizze és továbbfejlessze (hogy pl. a kamasznak fontosabbnuk tűnjék megcsodálni a vonat ablakán keresztül az őszi erdő színpompáját, mint lélekölő kártyázásba feledkezni a többi „esztétikai vakkal"). Nein elég azonban az esztétikai érzék fejlesztése, az ízlésszint formálása, mert ezeknek tudatos értékítéletekre kell támaszkodniuk. Ki kell tehát alakítanunk az esztétikum tudatos elemzésének a készségét. A jelenlegi helyzet ebben a vonatkozásban nem túl megnyugtató. Köztudott, hogy a tanulók (még a középiskolások, sőt olykor a főiskolások is, mint erre néhány hazai felmérés utal) jelentős részének az ízlése kispolgári, nem tudnak az esztétikus és a nem esztétikus (giccses, ^ selejtes, művészietlen stb.) között pontos határvonalat húzni. Itt sok esetben a családi nevelés során nyert benyomások akadályozzák a fejlett ízlés, a nagyvonalúság kibontakozását. Az előítéletek rabságában nem ismerik fel a korszerűt, a művészit. További fontos feladat: biztosi tani kell a határozott esztétikai ismeretek, Ítéletek, értékelések kialakítását. Az esztétikai nevelés egyik legfontosabb eredményének tekinthető, ha a gyermek és az ifjúság nemcsak befogadja, elfogadja az esztétikumot, hanem törekszik is a még gyakran fellépő rút, nem esztétikus felszámolására. Az esztétikai nevelés feladatai közül utoljára, üe nem utolsósorban említjük az esztétikum létrehozására, megóvására való képesség kialakítását. Ezzel kapcsolatban Makarenköt idézzük, aki az esztétikumot úgy tekinti, mint önálló nevelőtényezőt. Így ír erről: „Nem tudok elképzelni olyan közösséget, amelyben a gyermek szívesen élne, amelyre büszke tudna lenni, ha nem volna szép külső megjelenési formáiban. Nem szabad elhanyagolnunk az élet esztétikai oldalát — a ruházat, a szoba, a lépcsőház, a munkapad esztétikája semmivel sem kisebb V jelentőségű, mint a magatartás esztétikája". | Makarenko Művel, V. kötet, 203. old.) A társadalom nem egyoldalúan képzett szakembereket igényel. Az iskolareformmal a sokoldalúságot akarja biztosítani, amely a szakmai jártasságot kulturált látókörrel egyesíti. Szűk horizontú, egysíkú szakemberek részletfeladatok megoldására ugyan alkamasak. de képzelőerőt igénylő perspektivikus tervezőmunkára semmi esetre sem. A KORSZERŰ alkotó technikának jóformán minden területe bizonyos kulturáltságot, esztétikai ízlést követel (pl. az ipari formák tervezése). A modern építkezés, az ipari termelés létrehozta alkotások, illetve gyártmányok, az élethez szükséges eszközök műszaki és művészi minőségét nem szabad ^^ egymástól elvonatkoztatni. Mi- «JJ nél szebbek, jobbak középületeink, lakóházaink, munka- és használati eszközeink az életforma igényesebbé, korszerűb- j

X bé tételének vágya révén, annál nagyobb lendítő erővel hatnak m a társadalom fejlődésére. SZEBERÉNYI JUDIT W