Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-10 / 215. szám, csütörtök

A marxista elvhűségért 1970 J. FOJTÍKNAK, a CSKP KB titkárának beszéde A CSKP Központi Bizottsága politikai főiskolájának dísztermében hétfőn ünnepélyesen megnyitották az új tanévet. A CSKP Központi Bizottságának az ünnepségen részt vevő küldöttségét J. Fojtík, a Központi Bizottság titkára vezette. Az ünnepséget V. KveS rektor nyitotta meg. Rámutatott, milyen igényes feladatok állnak a főiskola előtt és bejelentette, hogy az iskola volt 75 tanára nem tagja többé a CSKP-nak és sokan pártbüntetést kaptak. A felsőbb pártszervek jóváhagyták a CSKP Központi Bizottsága mellett működő politikai főiskolára vonatkozó dokumentumokat, igy a bratislavai fakultás megalakítását és a távtanulás felújítását. A főiskola értekezletet rendez a tanítás módszertanáról, minden szemeszterben két esetben kérdés-felelet délutánt, pártnápot, megünneplik a párizsi kommün 100. évfordulóját, Engels születésének 150. évfordulóját és teljesíti a CSKP 50 éves fennállásával kapcsolatos feladatokat. A főiskolán ez évben is több szovjet elvtárs tanul. Hogyan keletkezhetett ilyen helyzet? Erre a kérdésre a választ nem adhatja meg csupán a pártvezetőség 1968 januárja után kialakult joboldali szárnya tevékenységének elemzése. Január is azokban a hiányosságoknak a reakciója volt, amelyek már hosszabb ideje mutatkoztak a pártban és a társadalomban. Januárt a fokozatosan terjedő kriticizmus eredményezte, amely a marxizmus—leninizmus alapelveinek, a szocializmushoz vezető utunk, a párt vezető szerepe és külpolitikánk internacionalista' irányzatának elvetéséhez vezetett. Januárnak az lett volna a feladata, hogy megteremtse a feltételeket ahhoz, hogy pártunk helyrehozza és kiküszöbölje ezt a negativizmust, ezért volt január szükségszerű. Nem volt azonban szükségszerű az az összes módozat, amelyben megvalósult. És végképp nem volt szükségszerű az ún. január utáni poltika, amely a valóságban a negativista ellenzék folytatását jelentette, s ezáltal mozgósította a szocialistaellenes és szovjetellenes erőket. Az improvizációs politikáért tagadhatatlanul a január előtti vezetőség felelős. Az ideológiai munka jelentőségének lebecsülése és az egyre kevésbé hatékony adminisztratív intézkedésekkel és felhívásokkal való helyettesítése, melyekre a párt és a társadalom már nem is reagált, kialakította a feltételeket ahhoz a tragédiához, amelyre 1968 januárja után került sor. A dubčekizmus gyökerei nagyon mélyek. És ha paradoxnak is tűnik, ezek a gyökerek a Novotný-féle vezetés politikájában rejlenek. A jobboldali szárny, amelynek élére került Dubček, nagy szavakkal elítélte az előző vezetőség állítólagos konzervativizmusát és dogmatizmusát, de ennek leple alatt elvtelenül kikerülte a reális problémákat, nem tudta felfedni a dolgozók elégedetlenségének valódi forrásait és nem tudta megoldani az élet által felvetett problémákat. Ezért történhetett meg, hogy a progresszivisták „elhanyagolták" azokat a kérdéseket, amelyeket maguk vetettek fel azzal a céllal, hogy bebizonyít sák a konzervativizmust és az elmaradottságot. A dubčekizmus nem egyenlő csupán a reális problémák elvtelen kikerülése politikájának folytatásával. Ezzel nagyon leegyszerűsítenénk a tényeket. A dubčekizmus az opportunizmus és a kispolgári szocializmus specifikus csehszlovák válfaja volt, amely oly messzemenően meghátrált a szocialistaellenes és szovjetellenes erők előtt, hogy végül is közös tömböt, közös frontot alakított velük. Ezáltal az árulás szinonimájává vált, és ez határozza meg felelősségét is. Fojtík elvtárs hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia fejlődése legutóbbi évtizedének elemzésé ben pontos különbséget kell tennünk a fogyatékosságokért és az árulásért való felelősség között. Hiba lenne azonban, ha csupán azt ítélnénk el, ami a hosszú éves tehetetlenség ered ménye volt, és figyelmen kívül hagynánk a többé-kevésbé leplezett irányzatokat, amelyeket a tehetetlenség állapota szült. Levonjuk a tanulságot, nem szabad minden áron érveket keresnünk egyesek védelmére és mások elítélésére. Meg kell teremtenünk a feltételeket a valóban elvhű politikához, amely társadalmunk égető problémáinak megoldására és a további fejlődésre irányul. A lényeg az, hogy ne absztrakt módon, hanem megfontolBeszédet J. Fojtík, a Központi Bizottság titkára mondott. Bevezetőjében kijelentette, hogy a CSKP Központi Bizottsága nagyra értékeli a politikai főiskolát, különösen a mai helyzetben, amikor a párt sikeres előrehaladásának alapfeltetele a politikailag fejlett, a szocializmushoz hű káderek nevelése. Többek között elmondta: Nem mindenki lehet tagja a pártnak. Nem elegendő, hogy egyetértsünk a szocializmus gondolatával, mert minden egyes párttagnak tudatosítania kell kötelességeit, amelyek tiszteletben tartása szilárd, egységes szervezetté teszi a pártot. Nem érne sokat, ha megelégednénk azzal, hogy a párttagok csupán szavakkal deklarálják állásfoglalásukat, és megfeledkeznénk arról, hogy a pártnak harci, akcióképes szervezetnek kell lennie, melyben szigorúan érvényesülnek a lenini elvek, első sorban a demokratikus centralizmus elve. Annak, hogy pártunk előre tudja vezetni a társadalmat, az a feltétele, hogy a vezető káderek bizonyos színvonalat érjenek el, áldozatkészséget és fegyelmet tanúsítsanak, s egyúttal politikailag fejlettek legyenek. Ezek a feltételek mind fontosak, egyik sem hanyagolható el. Az osztályöntudat magában foglalja a műveltséget, és annak eredménye, hogy a mai társadalom fejlődését biztosító erők megértésére és a munkásosztály érdekeinek elkötelezett támogatására törekszünk. Fojtík elvtárs hangsúlyozta, ezt a tényt azért emeljük ki, hogy nyilvánvalóvá váljon, mit követelhetünk meg a politikai főiskolától abban az időszakban, amikor az osztályöntudat megbontásából, a marxista—leninista elmélet lebecsüléséből eredő hiányosságokat kell helyrehoznunk. Nem elégszünk meg azzal a frázissal — mondta —, hogy a marxizmus-leninizmus erős megdönthetetlen tanítás, amelyhez hűnek kell lennünk. A legfontosabb az, hogy minden tettünket ez a valóban halhatatlan tanítás irányítsa, hogy a gyakorlatban is érvényesítsük és e tanítás alapján oldjuk meg azokat a problémákat, amelyek jövőnkről, a szocialista és kommunista távlatról döntenek. Milyen hiányosságok mutatkoztak és mutatkoznak bizonyos mértékben még ma is munkánkban? Elsősorban a rögtönzés, amely nem annak az oka, hogy nem dolgoztunk ki programokat, hanem annak a következménye, hogy aránytalan hézag keletkezett a hirdetett szándékok és a gyakorlat között. Az ideológiai munkát, az elméletet és a szocialista nevelést meglehetősen lebecsülték. Innen ered a sok rutin, idegesség, szubjektivizmus és olyan beavatkozás, amelynek következményeit nem feltételeztük. 1968-ban és később is óriási zavar tanúi voltunk. Talán nem is volt olyan kérdés, amelyet ne •orgatták volna ki, csaknem teljeKCn elvesztettük a történelmi távlatot, nem tudtuk megítélni, hol van képességeink határa; nem láttuk, milyen a helyzetünk a világban, milyen feladataink vannak, mint szocialista államnak, amelyet közös eszmék kapcsolnak össze a szocialista társadalom országaival, elsősorban a Szovjetunióval. Az ifjúságot is nagy mértékben félrevezették. A különböző nézetek sokaságát, amelyek sok esetben ellentmondásosak, naivak voltak, az alkotó, „progresszív" gondolkozás eredményeként tüntették fel és fogadták el. tan, a lehetőségek tudatában, a demagógia mindennemű megnyilvánulása nélkül ítéljük meg a problémákat. Egyes emberek sajnos azt vallják, hogy a türelmetlenség az igazi elvhűség és ezért nagyon „elvhűen" megbotránkoznak, amikor a megfontoltságot hangsúlyozzuk. A jobboldali opportunizmus elleni harcban megnyilvánuló következetlenség megbosszulja magát. Harcunk következetes sége abban rejlik, hogy az elégedetlenséget előidéző kérdések pozitív megoldására irányulnak. Az elvhűség azonban nem vonatkozhat csupán a január utáni politikára. Ezért káderpolitikánkban nemcsak az lehet a mérce, hogy az emberek hogyan viselkedtek az augusztusi napokban. Sokkal igényesebbek nek kell lennünk, összességében kell megítélnünk azok képességeit, akiket felelősségtel-' jes munkára javasolnak. Csakis kollektív szerv értékelheti eze ket a képességeket, dönthet az emberről, és nem pedig egyének vagy valamelyik csoport, amely úgy vélekedik, hogy döntést hozhat pártügyekben, figyelmen kívül hagyva, milyen intézkedéseket fogadtak el a felelős pártszervek. Fojtík elvtárs elmondotta, hogy ma, amikor rámutatunk ezekre a tényekre, egyes elvtársak aggodalmuknak adnak hangot, hogy vajon nem indítuúk-e újabb harcot. Nyíltan t meg kell mondanunk, pártunk nem nyitja meg a harc újabb frontját. Amennyiben azonban felmerül olyan veszély, amely nem új keletű, amelyre a múltban nem fordítottak elég figyelmet, akkor elvtelenség lenne, ha úgy tennénk, mintha nem létezne, és hallgatnánk róla. Az adott esetben a harc nem tolódik át a „baloldal" ellen. Akik türelmetlenségből hívnak fel az elvhüségre, azokat nem azért bíráljuk, mert következetesen harcolni akarnak a jobboldal ellen, hanem azért, mert fegyelmezetlenségükkel gyengítik ezt a harcot. Ezzel aláássák a párt tekintélyét. Minden megfontolatlan lépés a jobboldaliak mai mára hajtja a vizet. Annál inkább, ha ez a lépés összekap csolódik a konszolidációs politika negatív értékelésével. A CSKP Központi Bizottsága nak politikai főiskolája segíti pártunkat feladatai teljesítésében. Az iskola vezetőségének és pártszerveinek eddigi muii kája azt bizonyítja, hogy a káderváltozások okozta nehézsé gek ellenére a kitűzött felada lókat teljesítik és a CSKP Köz ponti Bizottságának politikai főiskolája korszerű pártfőiskola lesz, amelynek végzett hallgatói hozzájárulnak majd ahhoz, hogy pártunk valóban lenini kommunista párt legyen. A tufái vándorzászlóért főbb figyelmet a vállalaton belüli verseny szinvonalának Az államdíjas Tibor Bártfay szobrász készíti a Ľudovít Štúr monumentális emlékmű gipszmodelljét. A modell az év végén a lengyelországi Glívícébe szállítják, ahol a szobrot bronzba öntik. (ČSTK

) Ez év elején a közép-szlová kiai kerületi pártbizottság küldöttsége, V. Pirošík vezető titkárral az élen, baráti látogatásra utazott a szovjetunióbeli Tula városába, amelynek területi szerveivel és üzemeivel KözépSzlovákia hagyományos kapcsolatokat tart fenn. A tulái pártmunkások küldöttségünknek egy vándorzászlót adtak át azzal, hogy mindig annak a közép-szlövákiai üzemnek ítéljék oda, amely a legjobb eredményeket éri el a munkaversenyben és az internacionalista kapcsolatok ápolásában. A középszlovákiai kerületi pártbizottság ennek alapján versenyt hirdetett „A tulai vándorzászlóért" címen. Nézzük csak, hozzájárul-e a szocialista versenymozgaionj gazdagításához valami újjal ez az akció, vagy formális, divatkezdeményezésről van szó? • VERSENY PARTVONALON A tulai vándorzászlóért folyó verseny legszembeszökőbb jellemzője, hogy pártszerv kezdeményezi és irányítja. Az ilyen akciók rendszerint a szakszervezetek és a gazdasági vezetés dolga. Közép-Szlovákiában jó visszhangra talált a „Mindenki szocialista módon" mozgalom, jó eredménnyel folyik a felszabadulási jubileum és a Lenincentenárium tiszteletére meghirdetett verseny. Mi célt szolgál még egý mozgalom? Nem felesleges? A kerületi pártbizottság kidolgozta ugyan e verseny kritériumait, ám szó sincs valamiféle mozgulomról. A tulai vándorzászló tiszteletbeli jutalom, s nőm jár semmiféle prémiummal vagy jutalmazással. A pártbizottság a zászló odaítélésével csupán egyet akar elérni: rámutatni a győztes vállalatra, mint a társadalmi érdeket legjobban szein előtt tartó kollektívára, s példáján megmutatni — így kell versenyt szervezni. Politikai ak ciórói van tehát szó. A verseny kritériumai ezt egyértelműen bizonyítják: előtérben a munka hugyanja áll. Az az üzem, amelyben a versenymozgalom — legyen az a „Mindenki szocialista módon", vagy bármi más — formális, ne számítson a tulai vándorzászlóra. Itt arról van szó, mely üzemben h og y a n érték el eredményeiket, harácsolva, szűkkeblűen vállalati céljaikat követve-e, avagy a társudalmi szükségesség figyelembe véltelével. A kerületi pártbizottság nem követeli az üzemektől, hogy külön e verseny keretében indítsanak mozgalmat, hanem elvárja az üzemi pártbizottságoktól, hogy félévenként számoljanak be róla, hogyan érték el eredményeiket. A tulai zászlóért folyó versenyben tehát a rendszeresen kimutatott eredményekkel lehet részt venni, csakhogy ezeket a pártbizottság politikai kritériumai szerint fogják elbírálni. • NYOLCVANNAL TÖBB JELENTKEZŐ Eddig Közép-Szlovákiában több mint 80 üzem és vállalat jelentkezett a tulai vándorzászlóért folyó versenybe. Néhány üzeni, mint a Hnúsfa—Likier-i Vegyiművek, vagy a pályakarbantartás gépesítési részlege formális dolognak tekintik ezt a versenyt. Ezzel szemben a Zemianske Kostolany-i Villanyerőmű, a besztercebányai Smrečina, a zólyomi Bučina, a zsolnai Vág menti Vegyiművek, a harmanéci papírgyár és sok más üzem jelentkezése azt bizonyítja, hogy nem bombasztikus frázisokkal, hanem a hatékonyság növelésével, ésszerűsítéssel akarják kivívni az elismerést. A Smrečina fafeldolgozó vállalat-például termelési eredményein kívül elbírálásra nyújtja be a műszaki fejlesztés adatait is. Ebből nyilvánvaló, hogy intenzív fejlesztéssel növeli-e termelését. Kitűnik, a műszaki fejlesztés hozama egy dolgozóra 1333 korona, ami azt jelenti, hogy az új technika kihasználására is gondot fordítanak. A žilinai Drevoimpregna kimutatja, hogy a verseny szervezésének szívonala nem hagy kívánni valót maga után: egy dolgozóra számítva a verseny hozama 1948 korona. A novákyi villanyerőmű kommunistái arra figyelmeztetnek, ne bírálják feliil munkájukat az általánosított elvek szerint, hanem különböztessék meg; ml jelent valóban hozamot a népgazdaságnak. Hiszen a viilanyerömű nem akkor hozza szükségszerűen a legnagyobb hasznot, ha minél nagyobb bruttó termelési értéket teremt. A népgazdaságnak néha az lehet előnyös, ha a hőerőmű csökkentett teljesítményre megy, és az áramellátást a vízi erőmüvek biztosítják. Miért törekedének ilyen esetben is mereven a többtermeléste? A tulai vándorzászlóért folyó verseny résztvevői — mint látjuk — többségükben nem a szépet mutató számadatokkal akarják kivívni az elismerést, hanem a bevezetett mutatók általánosító és így számos fogyatékosságot elkendőző adatait felbontják, hogy megmutassák az üzemük valóságos helyzetét. És ez a pártszervezeteken keresztül kimutatott verseny lényege: lehetővé teszi annak a leleplezését, amit az általánosan figyelt mutatók eltakarnak. • POLITIKAI MOZZANATOK Bár a fent vázoltak alapján értékelt verseny politikuma éppen az önmagunk altatásának leleplezésében van, a pártbizottság értékeli azt is, milyen a közvetlen politikai feladatok teljesítése, mennyire sikerült az egyes üzemekben konszolidálni a politikai viszonyokat. Ide tartoznak a szocialista brigádmozgalom felújítását, a szocialista testvérüzemekkel való barátság ápolását, a politikai és tömegszervezetek munkájának színvonalát mérő szempontok. Érdekes mozzanat, hogy több üzem, köztük a Martini Gépgyár, a žilinai Drevoimpregna és mások is kérik a kerületi pártbizottságot, segítsen a kapcsolat megteremtésében szovjet üzemekkel. A Vág menti Vegyiművek példát szolgáltatnak arra, hogyan lehet jól kihasználni az ilyen kapcsolatokat. Barátságuk a ScsokinAt Vegyi Kombináttal (amely a legjobb eredményeket éri el a Szovjetunióban a gazdasági reform bevezetésében), jelentős műszaki együttműködéshez vezetett, amelynek konkrét gazdasági eredményei közvetlen politikai hatást váltanak ki és kedvezően befolyásolják a dolgozók Szovjetunióhoz való viszonyát. A közép-szlovákiai, pártvonalon értékelt verseny, mint látjuk, hozott valami újat: arra ösztönzi az üzemeket, ne elégedjenek meg az általánosan követett irányszámokkal, hanem leplezzék le azokat a fogyatékosságokat, amelyeket a mutatók elkendőznek és ne formálisan, hanem ténylegesen járuljanak hozzá a nemzeti jövedelem gyarapításához és a piac ellátásához. A jelenlegi, némely vonatkozásban csalóka, értékelési rendszer fogyatékosságait tárják fel és semlegesítik azoknak az üzemeknek a kommunistái, akik jelentkeztek a tulai pártbizottság vándorzászlajáért folyó versenybe. jüil) Hasznos találkozó A Szlovák Építészek Szövetségének rendezésében az AlacsonyTátra egyik legszebb üdülőhelyén; Tálén, tegnap megkezdődött az újságírók és az építészek háromnapos találkozója. Az újságírók előadások keretében tájékoztatást kapnak a szocialista országok építészei októberre tervezett bratislavai szipmóziumának műsoráról, az építőipar illetékes szervei képviselőinek jelenlétében szó esik az egyéni lakásépítés időszerű problémáiról, különös tekintettel a most épülő családi házsli korszerű építészeti követelményeire és az építőanyag ellátásra. -mik—