Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-10 / 215. szám, csütörtök

Nagycsalomiján mégis lesz üzletház A nagykürtöst járás Nagycsa-. lumlja községében a Hnb tanácsa 1970. július 11-én megtar tott ülésének 41. sz. határozata kimondja, hogy az ŰJ SZÓ szerkesztőségéhez kell fordulni se gitségért a helyi üzletház építése körül felmerült problémák ügyében, mert az illetékes szerveknél a közbenjárás nem járt <£edmýjim£e{, A határozat alap ján Korcsok György, a hnb elnöke kétoldalas levélben szá mol be arról a huzavonáról, amely az új üzletház építése körül immár hat éve bonyolódik. A nagycsalomijai üzlet prob témáját lapunkban már évekkel ezelőtti felvetettük, amikor az ottjáró riporternek szemébe szökött, hogy a takaros falunak egyetlen roskadozó, bombatámadás utáni képre emlékeztető épületben van a falu egytlen üzlete. Az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az áruda ebben a düledező, veszélyes és egészségi szempontból meg nem felelő épületben tovább nem maradhat. E felismerés eredménye az volt, hogy az omladozó , épületet lebontották. Igen, de a község 817 lakosa üzlet nélkül maradt. Ezt egy másik épületbe helyezték, amely azonban idén ugyancsak lebontásra került. jelenleg a községben — amely egyébként körzeti község — az ellátást egy 2X3 méter méretű deszkabódé hivatott biztosítani, amelyet büfének minősítettek, ami kétségtelenül túlzás. A rozoga bódét télen úgyis be kell zárni, s így Nagycsalomiján nem marad sem üzlet, sem büfé. A Nagycsalomijai Hnb jogosan riadt meg a legutóbbi fejlemények láttán. Az egykor lo sonct járáshoz tartozó község új üzlethelyiségének felmérését a Jednota fogyasztást szövetkezet már 1964-bzen elkezdte és megígérte az építkezést. Az üzlet építése azonban egyik évről a másikra eltolódott, míg csak meg nem született az új nagykíirtösi járás és az új járási Jednota. Most már határozottan hozzálátlak az építkezés előkészítéséhez, a tervekel elkészítették, a költségvetést kiszámítottak, a Kékkői járási ťpítôvállalatot megbízták a kivitelezéssel. Megvannak a helyszíni tervek, sőt, az építkezési engedély is. Es ekkor riasztotta a nagycsalomijaiakat az új rendelkezés: a másfél millió koronánál nagyobb építkezések a befejezetlen müvek nagy száma miatt, valamint a beruházási helyzet konszolidálása érde kében idén nem kezdődhetnek meg. A másfél milliós limit csak egy hajszállal, de mégis sorsdöntőén érintette az üzlet úsyéu u Lsuimtt JsSUséoott&i 1 millió 670 ezer korona volt, s így százhetvenezer korona miatt isméi dugába dőlt a terv. A hnb intézkedések és interveniálások sorozatába kezdett, fűt-fát megmozgatott a közigazgatási szervektől a Jednota minden fokú igazgatóságán keresztül egészen a Fogyasztási Szövetkezetek Központjáig. Jellemző a Nagycsalomijai Hnb vezetőire, hogy megértően fogadják a beruházási korláto zásokat. Tudják, hogy a népgazdaság helyzetén segíteni kő telességük, maguk is liozzájá rulnának szívesen a be nem fejezett építkezések számának csökkentéséhez. Jelenlegi helyzetükben azonban már képte lenség volt odaállni a lakosság elé és bejelenteni, hogy ismét el kell halasztani,'.: Ez a nemzeti bizottság, amely a legválságosabb időkben derekasan megállta helyét, politikai tisztánlátásról tett tanúságot, megőrizte a faluban a kommunista párt vezető szerepét akkor is, amikor ez nem volt olyan egyszerű — most törjön meg és ne teljesítse igéretét, melyet a lakosoknak tett? Azoknak a lakosoknak, akik a legkritikusabb időben is megbíztak benne? Ráadásul a szomszédos magyarországi baráti község előtt is szégyellniök kelljen magukat, mert nem képesek ilyen látszólagos egyszerű problémában rendet teremteniük? És ezért született meg az a határozat, amely az Új- SZÖ segítségét kéri a nagycsalomijai üzletház építése ügyében. Utánajártunk a bonyolult ügynek és örömmel vettük tudomásul, hogy mind a járási nemzeti bizottság, mind n Jednota és a járási építővállalat megértette a kérdés jelentőségét. A tervezők, kivitelezők és funkcionáriusok megértették, hogy n konszolidáció lényege nem a másfél milliós beruházási limit bürokratikus alkalmazása és a terv mérev elutasítása. Van egy másik lehetőség is: a költség

: vetés összegének csökkentése úgy, hogy „beférjen" a limitbe. Kihagytak egy és mást, kevésbé szükséges beruházásokról lemondtak, csökkentették az önköltségeket. S az együttműködés eredménye: az összköltségek nem haladják meg, az 1 492 000 koronát. Ebből 31 ezer iíoüpiui a mérnöki építkezések költségeit teszi ki, 60 ezer pedig a költségvetési tartalék, úgyhogy a tényleges költségek az üzletház épületére 1 401 000 koronát tesznek ki csupán. Persze, nem elég, hogy a beruházás „beférjen" a limitbe. Az ügy intézésénél tauúi voltunk, hogy konkrét intézkedéseket tesznek a munkák folyamatosságának biztosítására is, nehogy az építkezés a végtelenségig elhúzódjék. A Nagycsalomijai Hnb kötelezte magát, hogy hat állandó dolgozót szerez a járási építővállalatnak és szombat-vasárnap társadalmi munkában a lakosság is segít az építkezésen. Korcsok elvtárstól megkérdeztük, hány emberre számítanak egy-egy ilyen alkalommal. Azt válaszolta, hogy a falu m»i den egyes lakosára számítanak. Ahogy Korcsok Györgyöt ismer jük, nem beszél a levegőbe. A falu lakosait is jól ismerjük arról az áldozatos munkájukról, amelyet a nagycsalomijai kultúrház építésénél annak idején oly szép siker koronázott. Ezért nem tartjuk frázisnak az ígéretet, hogy Nagycsalomija minden lakosa bekapcsolódik az üzletház építésének mindannyiuk számára előnyös munkájába. , A nagycsalomijai üzletház építését már megkezdték: szeptember l-ig kimérték a terepet, a kivitelezőnek átadták a telket, a legszükségesebb dolgozókat az építővállalat számára megszerezték és belekezdtek a munkába. Idén a tervek szerint — s hisszük, a valóságban is — 200 000 korona értékű, jövőre pedig félmilliós munkát végeznek el és 1972. novemberében átadják rendeltetésének az új üzletházat. VILCSEK GÉZA NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐTT A TŐKETEREBESI JÁRÁSBAN Országszerte folynak a népszámlálás előkészületei, mert rohamosan közeledik a kitűzött nap — december elseje. Allamérdekű akció ez, melynek súlya főleg a nemzeti bizottságokra és a statisztikai hivatalokra nehezedik. Ezúttal a lőketerebesi járásban érdeklődtünk a népszámlálás előkészítésének menetéről. Itt is, ép|>en úgy, mint a többi járásban, megalakult a népszámlálást irányító járási bizottság, melynek élén Ondrej Oleňák elvtárs, a járási nemzeti bizottság titkára áll. Az elnöki tisztséget Miőko elvtárs, a Statisztikai Hivatal tőketerebesi kirendeltségének igazgatója tölti be. A bizottság tagjai á tömegszervezetek vezetői, s természetesen képviselve vannak a közbiztonsági szervek és a néphadsereg is. A bizottság május első napjaiban megkezdte a kitűzött feladatok biztosítását. Munkaterve a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának *!08-as számú határozatából indul ki, és úgy osztja szét a feladatokat, hogy teljesíthetők legyenek a népszámlálásra való felkészülés időszakában. Annak érdekében, hogy a népszámlálás a kitűzött időben zökkenőmentesen folyjék le, a járás városaiban és nagyobb községeiben is a népszámlálást előkészítő helyi, illetve városi bizottságok alakultak, mégpedig Tőketerebesen, Ktrályhelinecen, Gálszécsen, Tiszacsernyőn, Bodrogszerdahelyen, Nagykaposon és Michafanyban. Ezek a helyi bizottságok állandó kapcsolatban állnak a járási bizottsággal és közös erővel biztosítják a feladatok végrehajtását. Az említett kormányhatározat és a kiadott irányelvek feldolgozása után a járási bizottság kidolgozta a nemzeti bizottságok alkalmazottai, funkcionáriusai, a kiszemelt biztosok és ellenőrök oktatási tervét. Ezen az iskolázáson megmagyarázták a leendőket és kitűzték a feladatokat. Míčko elvtárs, a népszámlálást előkészítő járási bizottság alelnöke, megelégedéssel tájékoztatott arról, hogy a járás területén a városi és a helyi nemzeti bizottságok felelősségtudattal dolgozták ki a népszámlálás előkészítésének tervét. A tervek kidolgozásakor mindenütt felhasználták az iskolázáson szerzett tapasztalatokat. Az iskolázás megtartása utáii első feladat volt biztosítani a városi és a helyi nemzeti bizottságok által a házszámok ellenőrzését és jegyzékének kidolgozását. E feladat biztosítása megmutatta a nemzeti bizottságoknak az idei népszámlálásra való felkészültségét. Nagyon sok olyan nemzeti bizottság van ebben a járásban, ahol ezt a feladatot a legkisebb hiba nélkül hajtották végre. Ide tartozik többek között a bári, a csarnahói, a kaposkelecsényi, az abarai, a ruszkai és más helyi nemzeti bizottságok. Akadtak azonban olyan községek is, ahol fogyatékosságokat tapasztaltak a feladat végrehajtásának ellenőrzésekor, mint például Csícseren, Tisza esernyőn, Deregnyőn, Leleszen, Radon és másutt. Hibák csúsz tak be főleg az „A" jelzésű nyomtatványok kitöltésénél, ahol nem fordítottak kellő gondot a házszámok sorrendbeli összeillesztésére. Ezeket a hibákat azonban már az ellenőrzések idején kijavították. A tőketerebesi járásban a népszámlálást előkészítő és irányító járási bizottság a jnb tanácsával karöltve gyakran rendez munkagyülést a nemzeti bizottságok funkcionáriusai és alkalmazottal részére. Augusztus 19-én a nemzeti bizottságok funkcionáriusait tájékoztatták a feladatok teljesítéséről és a további teendőkről. Ezenkívül a jnb szervezési osztálya rendszereseit havonta kiadja hír- és feladatösszefoglalóját, ahol minden alkalommal szó van a nép számlálás előkészítéséről is. Ezekben az összefoglalókban kimutatják mind a rossz, mind a jó eredményeket. Oleňák elvtárs, a népszámlálást előkészítő járási bizottság elnöke, beszélgetésünk során kifejezte meggyőződését, hogy a tőketerebesi járás nemzeti bizottságai mind az előkészület idején, mind pedig a népszámlálás napján a lehető legjobl>an fogják teljesíteni a feladatokat. HOROSZ ÁRPAD 28 Ezen' nem ér rá töprengeni. Sosem jutott rá ideje, hogy ilyesmin rágódjon. Mert jöttek az újabb célkitűzések, s azokat — ha törik, ha szakad — teljesíteniük kell, mert különben megbélyegeznék őket, rossz kommunisták lennének. A cél a fontos, nem az eszköz... Ha célba veszi Tarabuszt, bevallja-e az igazat? A fegyver érintése erőt önt elöregedett testébe, és határozott léptekkel elindul a fakósárga fényfelé. Megáll a konyha ajtaja előtt, és kopog. — ' Ki az? — hallatszik ki Ondrej dörmögő hangja. — Én . . . — feleli Górázd. Befelé nyílik a konyhaajtó. A kicsapódó fakósárga fény megvilágítja Górázdot. A lámpafényben még halványabbnak látszik az arca, ajka alatt elmélyül a ránc,

1 kalapja karimája alól csillog a szeme. Vaskos ujjaival megböki a kalapját. — Jó estét — mondja. — A szomszédék küldték? — kérdezi Ondrej, és előre lép. Magas alakjával árnyékot vet a vendégre. Mindkettőjük arca árnyékba borul. — Ök küldtek — válaszolja Górázd. — Érdeklődni szeretnék ... A magas, csapott vállú Ondrej ingerült mozdulatot tesz. — Mondtam annak a gyereknek, hogy nem érek rá! Sietnem kell a szövetkezet telepére! — Csak egy-két percre . .. — Én a koncentrációs táborban raboskodtam! Ezt megmondhatta volna magának! — Mondta a fiú! De hova menjek ilyenkor? Maga ismeri az itteni partizánokat . . . — Ismerni ismerem! — dörmögi Ondro. — De bocsásson meg, nekem dolgom van. — Egy-két percen nem múlik. Ondro hátrább lép. — Jöjjön hát beljebb. Górázd éles tekintettel vizsgálgatja a házigazda alakját. Amikor Ondro feléje pillant, a konyhaasztalra kapja tekintetét. — Üljön le — mondja Ondrej, és lopva a szobába nyíló ajtóra pislant. Megdermed a tekintete. Jól emlékszik rá, hogy becsukta az ajtót. Most meg a keskeny sötét sávra mered a szeme. Pista kinyithatta, hogy minden szavukat hallhassa! S ha véletlenül elárulná magát? Rémüldözni sem tud, mert Gőrázd nem hagyja, hogy szárnyra kapjon benne a veszély gondolata. — Rágyújt? — kérdezi, és cigarettával kínálja. — Nem úri cigaretta. Detvát szívok. — Én is — feleli Ondrej. Rágyújtanak. Górázd leveszi a kalapját. Göndörödő ősz haja csillog a lámpafényben, akárcsak sűrű bajusza. — Nem tudná megmondani, hogy a faluból kik harcoltak mint partizánok a javorníkon? — kérdezi Górázd. Parázs izzik a szemükben, mintha tüzet gyújtott volna bennük a váratlanul fellángoló düh, gyűlölet. Mintha az üldöző és üldözött szenvedélye, keserve, elszántsága szítaná bennük a tüzet. A tekintetük árulkodik. Egymásra ismertek. Nehezen fojtják el magukban az izgalmat. Januárban lesz tizenkilenc éve, hogy utoljára látták egymást. Megöregedtek, de a megszokott mozdulat, a tekintet nem változott. A haj megőszült, de a göndörséget nem simították ki belőle az évek. A csapott váll továbbra is csapott maradt ... És a forradás is forradás Tarabusz orra alatt, hiába növesztette meg a bajuszát. — Nem tudok róla, hogy az itteniek közül valaki a Javorníkon harcolt volna •— dünnyögi elkésett válaszát Tarabusz. Újra megnyikordul a kiskapu. A szomszéd fia kopogtatás nélkül benyit a konyhába. — Jó estét, Ondro bácsi! — köszön a legény, s a hátraforduló Górázdra tekint. — Az elvtársak már indulni szeretnének ... — Csak menjenek! Mindjárt megyek én is — feleli Górázd. A szomszéd fia elbúcsúzik. A két idős férfi egymásra néz, és hallgatják a fiatalember távolodó lépteinek halkuló zaját. A kiskapu becsapódik. Mind a ketten megrezzenek, mintha lövés dörrent volna. Górázd elmosolyodik. — Megöregedtünk már, ijedezünk — mondja, és nagyot szippant a cigarettából. Lassú mozdulattal feláll. — Köszönöm a felvilágosítást. Ahol nincs, ott az isten sem talál. .. Gondoltam. ha már itt járok a faluban, talán találok valakit, akivel együtt harcoltam ... Tarabusz, mintha bánná, hogy a vendége már el akar menni, kelletlenül áll fel az asztal mellől. — Ha a bajtársai után kutat, az Antifasiszta Harcosok Szövetségében megtudhatná a Címüket — figyelmezteti vendégét, s kutató, vallató tekintettel méri végig. — A halott neve nincs az élők listáján! — feleli Górázd. — Halott után kutat?! — A családját keresem, segíteni szeretnék rajtuk. Csak azt tudom, liogy Pozsony környékén élnek . .. — Hogy hívják azt az embert? — kíváncsiskodik Tarabusz. — Kolejkának... — feleli halkan Górázd, és figyeli szavainak hatását. Tarabusz szeme kitágul, a bajusza megrezdül, összeszorul az ajka. Elkapja róla a tekintetét, mintha nem érdekelné a házigazda megrökönyödése. Hanyag mozdulattal kabátja oldalsó zsebébe nyúl, és kihúzza Frankén Vilmos arcképét. A Kordík Lidától kapott klisélenyomatot kartonlapra ragasztotta. Tnrabusz felé nyújtja. — Öt keresem! Vagyis a családját... Nem ismerte véletlenül? Tarabusz tekintete ránehezedik a képre. Súlyos a tekintete. A képet tartó keze nem bírja a nagy terhet. Lehanyatlik a karja. Csapott válla ebben a pijlanatban mintha lejjebb csapódott volna. Észbe kap. Gyorsan visszaadja a képet. — Soha az életben nem láttam! — mondja határozottan. Mozdulatlanul áll, de szemén át-átviflan a rémüldözés. — Bocsásson meg, hogy zavartam — szólal meg Górázd, átvéve a képlenyomatot. Kalapját a fejére csapja, s kifelé indul. — Várjon! Megyek én is! — mondja sietve Tarabttsz. — Csak magamra veszem a kabátot. Tarabusz benyit a szobába, s maga mögött gyorsan becsapja az ajtót. Górázd feszülten figyel. Kihallatszik a villanykapcsoló kattanása. Utána megnyikordul a szekrényajtó. Telnek, múlnak a pillanatok. KHZB gé^ piesen, határozott vezérlés nélkül kabátja belső zsebébe süly*, lyed. Kirántja szolgálati pisztolyát, és a külső zsebébe dugja. Kezét a zsebében hagyja, s megmarkolja a pisztoly agyát. Amikor Tarabusz becsapta maga után az ajtót, s megcsavarta a villanykapcsolót, a szemébe csapódó fény egy pillanatra elvakította. Amikor kirántotta a szekrényajtót, Komora macskaléptekkel hozzája surrant. f Folytatjuk!