Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-08 / 213. szám, kedd

A termelés és az igények összehangolása a Szovjetunióban A szocialista társadalom egyik legjelentősebb előnye a fogyasztás és termelés közvetlen kapcsolata. A termelőerők fejlődése nyomán módosulnak a szociális viszonyok, változik a kereslet összetétele, amiben komoly szerepe van az állam belső és külső gazdaságpolitikájának. Az alábbi áttekintés a Szovjetunió relációjában ad vázlatos képet — szovjet szakvélemények alapján — e kérdéskomplexumról. Alap-összefüggések A lakosság szükségleteinek köre rendkívül jelentős és sokrétű, volumenben és minőségben egyaránt folyamatosan fokozódik, strukturálisan pedig eléggé differenciált. A Szovjetunió népessége az 1919—1969-es periódusban, a háborús veszteségek elleuére, 65 százalékkal növekedett. A középfokú iskolai végzettséggel rendelkező dolgozók száma harminchatszorosára, a felsőfokú képesítésűeké pedig negyvenszeresére emelkedett időközben. Sztrumilin a Voproszi Ekonomikiben közölt cikkében kiemeli, hogy a képzettség növekedése és a modern technika, valamint technológia széles körű meghonosítása minőségileg magasabb szintre növelte és megsokszorozta a munkaerő hatékonyságát, a produktivitást. Ebben igen nagy része van a tudományos kutatás eredményeinek, illetve azok gyakorlati alkalmazásának. Nem utolsósorban ennek köszönhető, hogy ötven év alatt az ipari termelés volumene a Szovjetunióban több mint százszorosára nőtt. A tudományos területen foglalkoztatottak száma az elmúlt fél évszázadban ötvenszeresére nőtt, a fizikai munkát végzőké azonban mindössze tizenöt százalékkal emelkedett a Szovjetunióban. Mintegy 800 ezer a kutatásban közreműködők létszáma, ami azt jelenti, hogy a szovjetországban összpontosul hozzávetőleg a világ tudományos munkaerőinek negyedrésze. Jellemző vonásként emeli ki a tanulmány, hogy azl937-től kezdődő időszakban az oktatási és egyéb kulturális-tudományos célú ráfordítások gyorsabb ütemben emelkedtek, mint az ipari beruházások céljait szolgáló költségvetési kiadások. A szerző mindemellett megállapítja, hogy számos belső és külső tényező hatására nem volt zökkenőmentes a Szovjetunióban a társadalmi haladás. A tervezés és irányítási rendszer egyes hibái időnként kedvezőtlen jelenségeket is produkáltak. Ezek ellenére is kimutatható Sztrumilin szerint a nép életnívójának, anyagi jólétének állandó emelkedése, a szocializmus gazdasági alaptörvényének érvényesülése. Az érdekek rendszerében össztársadalmi, csoportos és egyéni érdekek különböztethetők meg. A szocializmusban az érdekek alapvető azonossága — részleges feszültségek előfordulásának figyelembevételével is — előmozdítja az egyre növekvő gazdasági eredményeket. Aránytalanságok leküzdése A fizetőképes kereslet és a fogyasztási cikkek kínálatának alakulása a népgazdaság egyik leglényegesebb aránya a szocializmusban. Ezt végső soron a fogyasztás és felhalmozás aránya determinálja, de nagymértékben befolyásolja több más fontos aránymutató is (pl. az ipari és mezőgazdasági .fejlődésé). A kereslet és kínálat aránya ugyan a forgalmi szférában jelentkezik, de alapvetően a termelés szabja meg mozgását. Tehát: a lakosság reáljövedelme csak potenciális jogot ad bizonyos mennyiségű és minőségű anyagi javak megvásárlására. A lehetőség valóraváltását már a rendelkezésre álló fogyasztást cikkek volumene, választéka és minősége határozza meg! Sztrumilin megállapítása szerint is az ipar elsődleges fejlesztése során a Szovjetunióban helytelen arányok alakultak ki e terület és az agrárszektor termékeinek ára között. Utóbbiak felvásárlási árnívója egészben mintegy négyszeresére emelkedett, ezen belül a szarvasmarháé 13 év alatt huszonegyszeresére nőtt. A mezőgazdaság fejlődési üteme mégis minden téren jelentősen elmaradt az iparétól; az agrártermékek volumene összesen mintegy háromszorosára bővült az elmúlt évszázadban. Mindezt figyelembevéve — a szerző számításai alapján — a mezőgazdasági termelés értéke az 1933 előtti változatlan áron számítva csak 5—6 százaléka a szovjet nemzeti jövedelemnek, míg az áralakulás következményeképpen 1968-ban hivatalosan annak hozzávetőleg 22,5 százalékát érte el. lebedenszkij a Planovoe Hozjajsztvo hasábjain megjelent tanulmányában megállapította, hogy az utóbbi években a Szovjetunióban a nemzeti jövedelemnek mintegy 20 százaléka esett akkumulációra, 74—75 százaléka jutott fogyasztásra és ezt mintegy 80 százalékra növelték a felhalmozásból a lakosság szükségleteire fordított kiadások (lakás, iskolák, kórházak létesítése). Az iparban előállított termelési eszközök értéke 50 év során — változatlan árnívőn számbavéve — 328 szorosára, a fogyasztási cikkeké csak 38-szorosára emelkedett. Feld szovjet közgazdász a termelési struktúra és a szükségletek alakulásával foglalkozó tanulmányában (Voproszi Ekonomiki) e tényekre hivatkozva a következő évek gazdaságpolitikai feladatai között a kialakult aránytalanságok leküzdésének fontosságát emeli ki elsősorban, oly módon, hogy lényegében a termelést hozzáigazítsák a szükségletekhez. Ennek érdekében javasolja a beruházások növekedési ütemének fékezését és az invesztíciós szerkezet módosítását. A mezőgazdaságban az állattenyésztés fejlesztését, az iparban pedig a fogyasztási cikkek termelésének bővítését tartja különlegesen jelentősnek, valamint az anyagi és munkaráfordítások hatékony felhasználásának biztosítását. Előzetes becslések szerint 1980-ra a Szovjetunió nemzeti jövedelme 540—560 milliárd rubelre emelkedik, kb. kétszeresére a jelenleginek. A nemzeti jövedelem átlagosan évi 6—7 százalékkal, a termelő ágazatokban foglalkoztatott munkásoké viszont csak 1—1,5 százalékkal növekszik majd. Ez azt jelenti, hogy a produktivitás fokozásából kel) a nemzeti jövedelememelkedés háromnegyednégyötöd részét kihozni, aminek megvalósítása erőteljesen sürgeti a bérpolitika további javítását és finomítását, a technikai fejlesztés folytatása mellett. A kereslet differenciálódása Partigul közgazdász a Voproszi Ekonomikiben ezzel kapcsolatban rámutat: a fejlődés során a fizetőképes kereslet bővülésének lényeges tényezője, hogy a dolgozók pénzbeli bevételeinek súlya növekszik, természetbeni keresetük aránya pedig csökken az összjövedelem keretén belül. E tendencia érvényesülése — többek között — az argrárszférában tevékenykedők körének csökkentésével és a mezőgazdasági specializálódás fokozósával függ össze. A lakosság különféle csoportjainak differenciált jövedelemstruktúrája és nagysága természetesen kihat a fogyasztási szerkezetre. A keresleti struktúra egyik fő jellemzője a Szovjetunióban a drágább és értékesebb cikkek iránti érdeklődés növekedése. Ez az élelmi- és ruházati cikkek, valamint lakberendezési és egyéb tartós fogyasztási javak relációjában egyaránt tapasztalható. Természetesen erős regionális eltérések tapasztalhatók a fogyasztási szerkezetben, melyek korántsem korlátozhatók kizárólag a falu és város keresleti összetételének differenciáira. Az ingyenes társadalmi szolgáltatások (egészségügyi és bizonyos oktatási-kulturális szférában) a fizetőképes kereslet fokozódása irányában hatnak. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a pénzbeli jövedelem nagyobb a fizetőképes keresletnél, hiszen egy sor szolgáltatás díjának fedezetéül és a megtakarítások kereteinek biztosítására is szolgál. A gazdasági reformintézkedések és a hosszú lejáratú tervezés tökéletesítése nyomán lendületesebbé vált a Szovjetunióban az új termékek térhódítása a régiek rovására. Kedvezőbbek lettek a feltételek a kereslet és kínálat tervszerű egyensúlyának kialakításához; a lakosság megtakarításainak és a kereskedelem árukészleteinek összehangolásához. A lóvá tett dinnyecsősz CSÖHEGESZTES A TOLMÄCSI KAZÁNGYÁRBAN (V. Pfibyl — ČSTK) 1/arga Pali bácsit a jalu- • " ban mindenki egyszerűen csak Pali bátyámnak szólította. Hogy tulajdonképpen mivel érdemelte ki ezt a tiszteletet, azt már senki, ő maga sem tudja. Tizennégy éves korától ette a cselédek kemény, keserű kenyerét. Talán éppen ezzel magyarázható mostani fukarsága is, mert ó bizony nemhogy ajándékba, de még csak kölcsön sem adott soha senkinek még egy meggörbült rozsdás szöget sem. Mikor nehezen összekuporgatott pénzén vagy két hold futóhomokot vásárolt az erdő alján, szinte megváltva érezte magát. Azonban a gazdálkodáshoz sem pénze, sem szerszáma nem volt. így aztán, ahogy hírét vette az alakuló szövetkezetnek, az elsők között írta alá a belépési nyilatkozatot. A szövetkezetben kocsis lett. Tizenhét évig ülte egyfolytában a bakot, markolta az ostor és a villa nyelét. Két évvel ezelőtt, amikor nyugdíjazták, sehogy sem tudott megbékélni a semmittevéssel. Addigaddig járt az elnök nyakára, amíg egyéb híján megtették őrnek a húszegynéhány hektáros kertészetben. A különféle zöldségfélék mellé abban az évben mintegy két hektárnyi dinnyét is tervezett a szövetkezet vezetősége. így éppen kapóra jött Pali bátyám „csőszködése". Míg érésnek nem indult a „pirosbélű" szinte alig akadt dolga. De akkor a rakoncátlan gyerekek már naponta igyekeztek megbosszulni Pali bátyám faluszerte ismert fukarságát. Ahol csak érték, megdészmálták a még csak éppen édesedni kezdő gyümölcsöket. Am az öreg, hogy rátermettségét bizonyítsa, minden alkalommal megriasztotta a csibészeket. £

f

i .gyik délután éppen a földszéli eperfák árnyékából vigyázta „birodalmát". A szomszéd falu felöl kanyargó úton idegeneket látott közeledni a dinnyeföld felé. A biztonság kedvéért néhányszor szeméhez illesztette öreg réz messzelátóját, mielőtt óvatosan feléjük inautt volna. — Meg kell mutatnom ezeknek is, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen túljárni az eszemen. Legalább nem köszörüli majd megint rajtam a nyelvét a fél falu, mint a múlt héten, amikor azoknak a csintalan szomszéd kölyköknek majdnem sikerült meglopniok — gondolta magában, s ahogy lihegő fújtatója bírta, feléjük igyekezett. Közelebb érve azonban kicsit le is lassította siető lépteit, mert a jövevények nem is a dinnyés, hanem inkább feléje tartotttak. — No, a fene egye meg, hiszen ezek nem dinnyetolvajoknatc látszanak. — Újságírók vagyunk — mutatkoztak be, ahogu hozzáértek. Egyikük vállán fényképezőgép lógott, a másik jegyzetfüzetet szedett eio. Pali bátyám tekintete megszelídült. Pödört egyet lelógó bajuszán és megkérdezte: — Aztán mire lennének kíváncsiak az elvtársak? -- Mindénre, ami csak összegfüggésben van a maga életével és ezzel a felelősségteljes beosztassál ts. Egy kis kérésre, unszolásra, amire Pali bátyám szerint mindig szükség van^az illendőség kedvéért, bele is kezdett mondókájába. Elmesélte szép-sorjában az életét egészen péfrd,elyes korától kezdve. Magiban már azon kezdett ravaszkodni, hogy kihasználja a ritka alkalmat, mert nem mindennap botlik a magafajta falusi ember újságíróba. Ráadásul nem is egybe, hanem kettőbe, akik c-gý csapásra híressé tehetik. S ha még a fényképet is betenné:: az újságba, akkor nézne csak nagyot a falu. így öltögeltc egymásba gondolatait az öreg, de közben minden igyekezetével azon volt, hogy még véletlenül se felejtsen el semmi fontosat elmondani az élményeiből. — Hát köszönjük szépen a beszélgetést — szólt végül az egyik, hogy elrekessze Pali bátyám szóáradatát. — Most jut eszembe, mintha azt is hallottuk volna, hogy ritka jó ízű dinnyét őrizget — fűzte hozzá rr.ég gyorsan a fényképész, aki már egyre gyakrabban sandítgatott az ízes gyümölcsök jele. — Az ám, az áldóját, csapott homlokára az öreg. Majd elfelejtettem a nagy izgalomban és sietségben, jöjjenek, kóstolják meg hamar, ha már ilyen szépen elbeszélgettünk. Mert ilyet nem esznek akarnol. Nyomban ki is keresett egy jónak látszót, bicskájával léket vágott bele, aztán felszeletelte. A vendégek alig győzték dicsérni. Falatozás közben még néhány felvételt is készítettek, ahogy a hamarjában talált leg, nagyobb dinnyét tartotta kezében az öreg. Ennek örömére Pali bátyám úgy teli rakta féltett „kincseivel" a vendégeket, hogy azok alig bírták cipelni. — Akkor forog jól a kerék, ha megkenik, magyarázgatta később önmagának könnyelmű bőkezűségét. — Hanem aztán jól megírják az elvtársak, mert az egész falu elolvassa azt — mondta búcsúzóul. — Attól nem kell félnie — nyugtatták meg. Mikor az újságírók már biztos távolságban érezték magukat, összenéztek és szinte fuldokló nevetésbe kezdtek. Egyikük még a dinnyéket is elejtette. —. Ezt ugyan jól átejtettük. Fogadni mertem volna, hqgy beveszi az „újságíró"-mesét. Még jó, hogy a fényképezőgépet is magunkkal hoztuk. — De filmet elfelejtettem ám beletenni. Ezen ismét nevettek. pali bátyám pedig azóta ' minden héten kétszer is átnézi az újságot. Bár az is lehet, hogy azóta már rájött a turpisságra: nem igazi újságírók voltak azok, hanem csak a közeli kisváros diákjai, akik fukarságát ismerve nem tudtak másként dinnyét szerezni tőle. LALO KAROLY Ez talán segít... (ČSTK) — Az Észak-morvaországi Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa a közelmúltban értékelte az idei aratási munkákat. Foglalkozott a gabona raktározásával is. Kormányhatározat értelmében a kerületben 1970 végéig 14 nagykapacitású silót kell építeni. Jelenleg négy siló van üzemben, hat silón folyik az építkezés, négyet azonban még egyáltalán el sem kezdtek építeni. Az építés alatt álló silók 16 800 vagon gabona raktározására alkalmasak. A feladatok nem teljesítését az építővállalatok azzal Indokolják, hogy elégtelen építőkapacitással rendelkeznek, a lakásés egyéb építkezések pedig hátráltatják a mezőgazdasági építkezések munkálatait. Az Északmorvaországi Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa foglalkozott az építővállalatok kritikus helyzetével, indokolásukat nem fogadta el és kifejezte elégedetlenségét a gabonasilókról szóló kormányhatározat nem teljesítésével kapcsolatban. Arra az elhatározásra jutott, miszerint helyes lenne, ha František Skácel, az olomouci és František Pavlonka, az ostravai építővállalat Igazgatói a tömegtájékoztatási eszközök révén informálnák a közvéleményt, milyen intézkedéseket szándékoznak tenni a kormányhatározat teljesítése érdekében a gabonasilók és a hizlaldák építésével kapcsolatban.