Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-08 / 213. szám, kedd

SDDaDBBDDÖÖSönEJiri -- Ö J FILMEK­• •C:D0DDDűBQGI3aOD OLIVER (angol) A filmrendezők és színház­igazgatók már évtizedekkel ezelőtt felismerték a Dickens­regényekben rejlő nagy lehető­ségeket s ez a magyarázata an­nak, hogy az író alkotásai nap­jainkig bejárták a világot és mindenütt osztatlan sikert arat­tak. A Dickens-tolmácsolók né­pes táborában (már a némafilm korában több mint 20 műve ke­rült filmvászonra) nem kisebb nagyság, mint Dávid Lean, vagy George Cukor alkotott mara­dandót. Az utóbbi években ezekhez csatlakozott Carol Reed angol rendező, aki az eszköztelen, tiszta poézis vará­zsával készítette el a Twist Olivér filmváltozatát. (Az alko­tót egyébként a közelmúltban bemutatott „A pápa szolgálatá­ban" című amerikai szuperfilm rendezőjeként ismerhettük meg.) Sok vita folyt már arról, hogy az irodalom remekműveit ho­gyan lehet és kell helyesen a film nyelvére lefordítani. A megoldás lehetőségeinek a ská­lája rendkívül széles: a hagyo­mánytisztelő, a kötött feldolgo­zástól egészen a teljesen szabad átköltésig terjed. Véleményem szerint azonban nem a módsze­ren múlik — az eredmény a döntő. Nem kellett azonban nagy matematikai tudás ahhoz, hogy a filmesek kiszámítsák: ha a Twist Olivér-bői filmet csinál­nak, mégpedig melodramatikus elemekkel átszőtt musicalt, az csakis sikert eredményezhet. S bizonyára nem tévedtek! A kö­zönségsiker persze nem kis mértékben a rendező, a forga­tókönyvíró, á zeneszerző és a sok, jól megválasztott szereplő érdeme. A Twist Olivér a világiroda­lom egyik legkomorabb gyer­mekregénye, melynek Lionel Bart-féle színpadi musical-vál­tozatából készült a világsikert aratott Oliver című színes, szé­lesvásznú angol filmmusical. A filmet — mely eléggé hűséges Charles Dickens koloritjához — Carol Reed rendezte, aki nem a konzervatív módszerekhez, a a „puritán" feldolgozáshoz fo­lyamodott, hanem letért a kita­posott útról és könnyed-vidám musicalt készített a híres és közkedvelt regényből. A kis le­lencgyerek szomorkás történe­A REMAGENI HÍD te -*- melyen keresztül az író, de a rendező is kiválóan érzé­kelteti a múlt század eleji an­gol társadalmi viszonyokat és szociális helyzetet — elbűvöl ritka megjelenítő erejével, lég­körének és emberábrázolásá­nak hitelességével, fegyelme­zett mértéktartásával. (Ez az ízléses fékezettség a látványos produkciókra és a hasonló gyermekhistóriákra csak ritkán jellemző, hiszen a szentimentá­lis, melodramatikus téma már eleve magában rejti az érzelgős­ség, a könnyet facsaró jelene­tek veszélyét.) A film sötét tó­nusaiba a vártnál ritkábban, va­lóban csak néha vegyül az ame­rikai szuperprodukciókra oly jellemző pátosz, a „rózsaszín" és cukros érzelmesség. A színes film ezúttal techni­kailag is igen jól sikerült. Az 1830-as London elevenen és mégis patinásan tűnik elő a film kockáin. Lionel Bart mél­tán világhírű zenéje és dalai, Onna White tartalmas, drámai erejű koreográfiája, a . rokon­szenves és a maga egyszerűsé­gében megragadó és nemes Mark Lester Oliverje, két kivá­ló karakterszínész alakítása (Ron Mooddy — Fagin és Oli­ver Reed — Bili Sikes szerepé­ben) — mind-mind részesei a film közönségsikerének. De az elsősorban Carol Reed rendező dinamikus, árnyalt, az élet vég­telen sokrétűségét érzékeltető rendezésének köszönhető, hogy a szigorú kritikusok is a legna­gyobb elismeréssel fogadták a filmet. Az alkotás kvalitásait igazolja az a tény is, hogy az Amerikai Filmakadémia tavaly az 1969-es év legjobb filmjének minősítette és öt Oscar-díjjal tüntette ki. A múlt évi moszkvai nemzetközi filmfesztiválon Ca­rol Reed rendezőt a bíráló bi­zottság külön díjjal jutalmazta. Ron Moody pedig a legjobb fér­fialakítás díját nyerte el. Ezen­kívül az alkotócsoport több tagja is díjazásban részesült. Az egyik külföldi kritikus a filmet méltatva igen szelleme­sen és találóan Olivernek a le­vesosztáskor elhangzó szavait idézte: „Uram, kérek mégl" — s ez a tömör megfogalmazás min­den bizonnyal kifejezi a film erényeit is. —ym— (amerikai) A háborús filmeknek nagyjá­ból két fajtáját ismerjük: az egyik ítél, a másik szórakoztat. Az egyik hatására az ember iszonyattal gondol a háborúra, a másik nyomán valósággal kedvet kap rá. Megesik 1, mint például ebben az amerikai filmben is, hogy a kettőt eggyé akarják vegyíteni, de ebből sem származik sok jó, mert az a né­ző, aki nem ismeri a háború borzalmait, tulajdonképpen nem tudja, legyen-e kedve a hábo­rúsdira, vagy ne. /ohn Guiller­min filmjére is ilyesfajta dilem­mával emlékezünk 1, mert bár sok igaz kép és jelenet is van benne, ezek erejét a kasszasi­kert óhajtó rendező jócskán gyengíti a kimondottan kalan. dos, látványos elemekkel. A remageni híd volt az egyet­len, amelyet a németeknek a Rajnát 1945 tavaszá.n átlépő amerikai hadsereg előtt nem si­került felrobbantaniuk. E körül a híd körül bonyolódik a film cselekménye — hol a német, hol az amerikai táborban. Meg kell hagyni, a csatajelenetek 1 felelevenítése rutinos, a techni­kai bravúrok nyelvét jól ismerő rendezőre vall. Vagyis a rema­geni csatából háborús kaland­film készült, amelynek a lát­ványosságon kívül érdekessége az Is, hogy néhány jelenetét ta­valy és tavalyelőtt nálunk for­gatták: Most városának a kül­színi bányák 1 tedjeszkedése miatt halálra ítélt egyik részé­ben és Prágától nem messze, a davlei híd völgyében. Az amerikai hadnagy szerepé­ben tehetséges és közkedvelt amerikai színészt látunk vi­szont: George Segalt. Őszinte szívvel a Nem félünk a farkas­tól című, nemrég látott filmben tapsoltunk neki. A híd német parancsnokát Róbert Vaughn játssza, aki az emlékezetes Hét bátor férfi-ban nyerte el rokon­szenvünket. S bizonyára sokan felismerik Vit Olmert is, a fia­tal cseh színészt és rendezőt, akí a legvakmerőbb német tiszt szerepében mégis csak megkí­sérli a remageni híd felrobban­tását ... NEVÉT SOHASEM FELEJTEM EL (angol) Ismét egy film, amely az ön­maga és környezete ellen lá­zadó nyugati ifjúság tipikusan modern szüleménye. A lázadás célja egy bizonyos fajta, pol­gári értelemben vett önrealizá­lás, amely a teljes független-, ségben véli megtalálni feltéte­leit. A lázadás a közvetlen kör­nyezet ellen szól, a legközvetle­nebb társadalmi kötöttségek el­len, de az egyéni harc, a magá­nos küzdelem eleve sejteti a kudarcot. Vagyis ebből a láza­dásból is hiányzik az osztály­felismerés, s így az illúziókról újfent bebizonyosodik: valótlan Slmok szövevénye. Michael Winner mégis hasz­nos munkát végzett: filmje egy kor és egy társadalmi réteg (nem nagy réteg) reális, szinte valóságmásoló tükörképe, s hősének megbékélést eredmé­nyező kompromisszuma vég­eredményben nemcsak a megol­dás egyik szokványos formája, hanem a még lehetséges útke­resés bátorító felkiáltójele is. A szereplők közt a világhírű Orsón Welles mellett néhány olyan új tehetséget is láthatunk, akikről a jövőben minden bi­zonnyal sokkal többet fogunk hallani, mint eddig. jszaj j _-• &*> N IffilIBffl Üj anyagok — új technológiák A műszaki tudományok jejlesztése nem csupán az emberi kéz által átalakított anyagi világ tör­vényszerűségeinek és jelenségeinek mélyreható elméleti vizsgálatain alapszik, hanem kiterjedt kí­sérleteken is, amelyek lehetővé teszik, hogy meg­találjuk az utat e jelenségek és a törvényszerűsé. gek irányítására, biztosítsuk a technika újabb és újabb eszközeinek megalkotását, az embernek a természet feletti hatalmát megvalósító eszközök létrehozását. Éppen ezért a műszaki tudományok minden ágában óriási jelentőségű a vizsgálatok fo­lyamatának folytonossága: kezdve az elméleti vizsgálatoktól, áttérve a kísérleti vizsgálatokra, majd az új technikai eszközök megalkotására, az új gyártási folyamatok bevezetésére. Az alábbiakban röviden ismertetjük az új szer­kezeti anyagok keresésének útjait, amelyek nél­kül nem lenne megoldható a műszaki fejlesztés számos problémája. AZ ÚJ KOHÁSZATI IPAR A tudományos feladatok hatalmas köre kap­csolódik a kohászat fejlesztéséhez. Annak elle­nére, hogy eredményeket értek el előre meg­adott tulajdonságú — pl. szilárd, hőálló, kis fajsúlyú stb. — új szintetikus anyagok gyártá­sában, nem kétséges, hogy a legközelebbi év­tizedekben is a szerkezeti fémanyagok marad­nak a technika alapvető anyagai. Éppen ezért jut a fém az egyik legfontosabb szerephez a népgazdaság anyagi-technikai bázisának a meg­teremtésében. E probléma megoldásában két alapvető irányzat észlelhető: a népgazdaság mennyiségi szükségleteinek kielégítése szerke­zeti fémanyagokkal, valamint új, javított mecha­nikai és fizikai-kémiai tulajdonságú ötvözetek és anyagok létrehozása a technika új területei szá­mára. Az acél, a könnyűfémek, a színes fém és a ritka fémek terén idejében olyan új műszaki megoldásokat kell előkészíteni, amelyek egy­részt lehetővé teszik, hogy a legkisebb veszte­ség árán legyen elérhető a termelés kívánt nö­vekedése, másrészről pedig jelentősen növeked­jen a munka termelékenysége. Ez részben a ko­hászati berendezések jobb kihasználásával is el­érhető. A legfontosabb azonban a termelési fo­lyamatok maximális mértékű gépesítése és auto­matizálása, beleértve az ellenőrzési és a vezér­lési műveleteket. Ez pedig általában az egész technológia gyökeres megváltoztatásával jár: a meglevő technológiai eljárásokat új eljárások 1 váltják fel és ezekhez természetesen új gépek és berendezések kellenek. Mélyreható tudományos vizsgálatokat kell vé­gezni például azzal a céllal, hogy a nyersvas és az acél koksznélküli gyártásának technológiáját kidolgozzák, közvetlenül kapjanak fémporokat az ércekből, a revékből és a tömörítvényekből, majd ezeket zsugorítsák és hengereljék, meg­valósítsák a folyamatos acélöntő eljárást. A tá­volabbi jövő számára pedig az a cél, hogy kidol­gozzanak olyan folyamatos eljárást, amellyel ércből és tömörítvényből közvetlenül hengerelt árut lehet kapni. Egyidejűleg az anyag minőségét is lényegesen javítani kell, minthogy az anyag szerkezetének és tulajdonságának homogenitását a legcélsze­rűbben a technológiai eljárások automatizálásá­val lehet elérni. További követelmény, hogy az új anyagok kémiai összetétele és szerkezete te­gye lehetővé célszerű gyárthatóságukat és meg­felelően nagy szilárdságukat. Az anyagok forgácsmentes alakítására alkal­mas új termelékeny eljárások és berendezések megalkotása nagy megtakarítást eredményez, minthogy az utólagos forgácsoló megmunkálás minimumra csökken. Ennek eléréséhez a fémek képlékeny alakításával kapcsolatos fizikai-kémiai elmélet tudományos fejlesztése szükséges, és módot kell találni az öntési hibák kiküszöbölé­sére, a hatásos technológiai kenőanyagok hasz­nálatára stb. A vasfémek és a színes féme'k gyártására alkal­mas, nagy termelékenységű, folyamatos eljárá­sok fejlesztését meg kell előznie a legmagasabb hőmérsékleten és nyomáson, illetve vákuumban lezajló kohászati folyamatok fizikai-kémiai vizs­gálatának. Ezekre építve kell kidolgozni a ma­gas plazmahőmérsékletű kohósítási folyamatok elméletét, tovább kell fejleszteni a képlékenység elméletét, az anyagok általános megmunkálásá­nak elméletét, tanulmányozni kell az új fémek és ötvözetek technológiájának fizikai és kémiai alapjait. A SZERKEZETI ANYAGOK TÖKÉLETESÍTÉSE Az egész gépipar szempontjából a nagy szi­lárdságú acélok és ötvözetek problémája a leg­fontosabb. Ezek szerepe az utóbbi időben külö­nösen megnőtt a nagy sebességű repülés és a rakétatechnika nyomán. Az anyag szilárdsága szempontjából egyre in­kább szerepet kapott a szilárdság elméleti ha­tára, amit az atomok közötti kohéziós erők ha­tároznak még. Az ideális kristályrácsban az el­méleti szilárdság — az anyagok tökéletesítésének végső határa — eddig csupán 1—2 mikron ke­resztmetszetű szálkristályok vizsgálatakor volt elérhető. Ráadásul ezt akkora alakváltozással érték el, amekkora egy szerkezetben sem en­gedhető meg. Éppen ezért az ilyen kristályok gyakorlati felhasználásához meg kell oldani a nagy rugalmassági modulusú anyagok gyártá­sát, s ezenkívül tökéletes technológiát kell kidol­gozni a szálkristályok egymással, vagy valami­lyen fémes kötőanyaggal való összekötésére. A nagy szilárdságú fémek problémájának eg^ másik klasszikusnak tekinthető megoldása a hőkezelés és az alakítás kombinációján alapszik. A káros szennyeződésektől mentes nagy tiszta­ság a nagy szilárdsághoz szükséges. Az anyag* tisztasága az új hőálló ötvözetek előállításához is szükséges. A nagy szilárdságnak a szerkezetben való tény. leges megvalósítása nehéz technológiai felada­tok megoldásával függ össze. A bányászok, a ko­hászok és a metallográfusok együttes munká­ja kétségtelenül mégis lehetővé teszi, hogy a nagy szilárdságú acéllemezek terén a legköze­lebbi jövőben már eljuthassunk a vas elméleti szilárdságának kb. egynegyedéig. A technikának különösen gyorsan fejlődő ágai — pl. a villamosenergia-ipar, a kémia, az elektronika, a műszeripar, az atomtechnika és az űrtechnika — különleges tulajdonságú féme­ket és ötvözeteket is igényelnek: félvezetőket, szupravezetőket, nagy villamos ellenállású öt­vözeteket, különféle mágneses ötvözeteket, rozs­damentes, hőálló, nagy szilárdságú ötvözött acélo­kat stb. Kidolgozásukkor a már eddig is hasz­nált ötvözőanyagokon kívül széles körben kell felhasználni a ritka fémeket és a ritka földféme­ket, valamint vegyületeiket. A kohászat és a metallográfia terén végzett vizsgálatoknak aktívan elő kell segíteniük a nagy tisztaságú fémek gyártását. Mélyreható el­méleti vizsgálatokat kell végezni, amelyeknek célja a képlékenység ős a szilárdság atomi-mik­roszkőpikus elméletének kidolgozása, az ötvöze­tek fizikai és kémiai tulajdonságai, valamint atomi elektronszerkezetük közötti kapcsolatok törvényszerűségeinek vizsgálata, a fémek mecha­nikai és fizikai tulajdonságaira vonatkozó struk­turális elmélet tökéletesítése. AZ ALAPANYAGGYÁRTÁS FEJLESZTÉSE A feladatok megoldásához széles körben kell fejleszteni mind az elméleti, mind az alkalma­zott kutatásokat a kohászati és az ércdúsítási folyamatok terén, valamint a fémek fizikája és kémiája terén, valamint a bányatechnika elmé­leti alapjainak feltárásában. A fizikai-matematikai tudományok eredményeit és a kőzetek aprításának ésszerű elveire vonat­kozó vizsgálatokat felhasználva meg kell terem­teni az aprítás új fizikai és elektrofizikai mód­szereinek tudományos alapjait, el kell terjesz­teni a robbantás, a fúrás hatékony módszereit, anyagait és eszközeit, a hasznos ásványok fel­színi és föld alatti jövesztésére alkalmas nagy termelékenységű kombinált gépi berendezése­ket. Ki kell kutatni és be kell vezetni a szén folyamatos termelésének módszereit és eszkö­zeit, beleértve a hidromechanizációt, a bánya­gépek és szerkezetek automatizálását és távve­zérlését, az ipari televízió alkalmazását. Végső fokon a tudománynak a komplex módon automa­tizált külszíni fejtések létrehozását kell előse­gítenie. A távolabbi jövőben módszereket kell találni arra, hogy az ércek hasznos alkotóelemeit a meddő kőzet kitermelése nélkül vonhassuk ki (kémiai, bakteriológiai stb.- módszerekkel), ki kell dolgozni a kőzetekben fellépő dinamikai je­lenségek megelőzésének megbízható eszközeihez vezető elméleti alapokat, a beomlások, a hirte­len széngáz-kitörések megelőzésének módjait. Elsődleges fontosságú az ércdúsítás technoló­giájában új módszerek kidolgozása, hogy így a dúsítmányban 65—68 százalékig növeljük a vas­tartalmat és a lehető legjobban csökkentsük a káros szennyezők mennyiségét. Az a cél, hogy dúsítmányok alakjában állítsuk elő a korszerű technika fejlesztéséhez szükséges új nyersanya­gokat és különösen a ritka fémeket, és bevonjuk a feldolgozásba a korábban fel nem használt hasznos ásványokat, biztosítsuk a rendkívül koncentrált és rendkívül tiszta ércdúsítmányok termelését stb. Igen fontos, hogy tisztázzuk az ércet alkotó ásványok és a szenek alkotói, valamint a külön­féle reagensek közötti kölcsönhatások elméleti alapjait. A dúsításban sokatígérő irányzat az egyes fázisok vegyi elbontásának kombinált módszere. Az energiaellátottság növekedése és a villamos energia önköltségének csökkentése lehetővé teszi, hogy kiterjedtebben használjuk az elektrokémiai módszereket, különösen az ioncserélő anyagokat. A dúsítási folyamatok további fejlesztéséhez ú) fizikai-mechanikai és fizikai-kémiai módsze­reket kell kutatni az elválasztandó alkotóelemek­re való behatás céljából. Mesterséges radioakti­vitást kell például egyes alkotóelemekben létre­hozni és — különösen a diszperz részecskék vonatkozásában — új elválasztási módszereket kell kidolgozni új fizikai tényezők hasznosítá­sával. Az ércdúsítás, főleg a polimetallikus érc­dúsítás terén alapvető feladat olyan folyamatok megalkotása, amelyekkel szelektív dúsítás ér­hető el és az ércekben levő fémmennyiség ma­radéktalanul kivonható. E tudományos problémák megoldása közvetle­nül összefügg a mechanika fejlődésével, ezért új utakat kell keresni a szilárd testek rugalmas­képlékeny alakváltozására vonatkozó általános elméletet előkészítő vizsgálatokban, továbbá az anyagok mechanikai rugalmas-képlékeny tulaj­donságai, valamint fizikai-kémiai alakváltozási mechanizmusai között fennálló kapcsolatok meg­állapítására irányuló kutatásokban. í.djj

Next

/
Thumbnails
Contents