Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)
1970-09-06 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó
ben, s még hátrább a rendőrpararrcsnokság udvarán fehér kis dagoba és „házi" Buddhaszobor. Messzelátóval jól mégfigyelhettük, amint egy rendőr kis tálban ételt — bizonyára rizst, zöldséget — tett az ülő Buddha elé... Azután alig távozott, varjak teremtek ott, s percek alatt eltisztították az áldozati ételeket, sőt, még össze is vesztek rajta ... A varjak Ceylon önkéntes „utcaseprői", a colombói köztisztasági hivatal első számú — és ingyenes — alkalmazottai. Elég akár egy banánhéjat eldobni, rögtön megjelennek és mindent eltisztítanak, felfalnak. Mint Afrika-szerte a keselyűk, itt a varjak éhenkőrászsága és kapzsisága akadályozza meg a sok szemét felgyülemlését és rothadását, s ezzel a fertőző betegségek nagymérvű elterjedését. A Silk House teraszán kávét ittunk, mert a tízmilliónyi ceyloni nemzeti italát, a teát, inkább valamelyik útmenti teaivóban illik megízlelni. S ha már az ivászatnál, az étkezésnél tartunk, ejtsünk szót a ceyloni konyháról. ajníg —. egyórás késéssel — az ifjú pár megérkezett a fényképésztől. Pedig mindenki ott volt, aki „számít valamit" Colombóban, a miniszterek éppúgy, mint az újságok főszerkesztői és a buddhista papi méltóságok, sárga lepelben ... Colombo szívében, a pályaudvar közelében levő temetőben esténként magasra csaptak a holtaikat égető máglyák lángjai. A temetők külön kapun viszik a buddhista halottakat, s más kapun jár a hindu vallású holtaknak ... Odabenn azonban már egyenlőek. A város utcáin gyalogosan kísérik idáig a halottakat, s ilyenkor gyakran órákig akadályozzák a forgalmat. Zenélnek, dobolnak, énekelnek, s szőnyegként újra és újra hosszú fehér vásznat fektetnek a holtat vivők lába elé. A temetőben — vagy Colombótól délre, a tengerparti kókuszligetekben nagy farakásra, máglyára helyezik a ruhákba, gyolcsba tekert holttestet, azután Rat napura a drágakövek városa. Itt, Ratnapura és Pelma dulla között találták a vtíég számos iégértékeseBb drágakövét, köztük az 563 karátos zafír India Csillagát és „Ázsia Kék Tündéré"-t, amely 400 karátos volt. A drágakövek kitermelői ma is kezdetleges eszközökkel hozzák a 10—20 méter mély gödrökből, kutakból felszínre az illamot, amelyből derékig érő vízben mossák ki a remélt ékköveket. Elefántok és mahautok Bármerre utaztunk Ceylonban, az országúton mindenfelé gyakran találkoztunk munkába induló, vagy éppen dolgozó elefántokkal. Ruwanvellában meglátogattam Perdy Maapitígamát.aki arról híres, hogy ma Is szinte kizárólag elefántokkal dolgoztatja meg kaucsukültetvényeit, elefántok a teherhordói, s az ormányosok irtják ki az elöreMár Ibn Battula, a középkor legnagyobb arab utazója elálmélkodott, amikor az Indiaióceán gyöngyszemére, Ceylonra tette a lábát. Mint Marco Pólót, őt sem csupán a drágakövek páratlan sokasága és kavalkádja ragadta meg, hanem a „Zöld sziget" természeti szépsége. Nemhiába ajánlották ismerőseim, hogy ne valamilyen nagy, sugármeghajtású gépen repüljek Colombóba, hanem szakítsam meg utamat az indiai Madrasban, s onnan az Air Ceylon alacsonyan döcögő kétmotorosával közelítsek a szigetország fölé. Valóban: a gép ablakából szabad szemmel is gyönyörködhettem a tengerparti fehérlő homokpadokban, a smaragdzöld őserdőkben, a piciny korallszigetekben ... Már Puttalam felé közeledett a gép, amikor útitársam, egy colombói tanár, a baloldali ablakhoz hívott: ott, a távolból, a zöld erdőségekből hatalmas fehér kupolák emelkedtek ki. „Az ott Anuradhapura, Ceylon ősi fővárosa! Azok a harangszerű építmények dagobák, Buddha dicsőségére építették őket..." A Silk House tetejéről Gyorsfényképet nyertem Ceylonról, azután, amikor colombói tartózkodásom első napján vendéglátóim felvittek a félmilliós ceyloni főváros szívébe, a„city"ben emelkedő Síik House tetejére, onnan kirajzolódott a „madártávlati kép": Északon a nagy óceánjárók befogadására is alkalmas kikötő — a Kelet-Ázsiából Európába vezető hajóút egyik fontos államása, s egyben Ceylon legnagyobb kikötője. Egyszerre nyolctíz nagy hajó rakodhat, a többiek pedig a kikötő vihartól védett öblében horgonyozhatnak. A forgalom azonban egyre növekszik, s mind több hajó kénytelen néhány mérföldnyire a parttól várakozni. Nyugatra a végtelennek tűnő Indiai-óceán, keletre pedig a város nyüzsgő üzleti negyede. Itt kevesen laknak. A gazdagabbak az angoloktól megritkult Havelock Park villáiban élnek, a város lakóinak nagy többségét alkotó szegény szingalézek és tamilok pedig a külső kerületek földszintes házikóiban. Déli irányban a parlament öreg, viktoriánus épülete, akárcsak a távolabb, a tengerparton emelkedő Galie Face hotel, amely ugyan nem a legmodernebb, de még mindig a legelőkelőbb és legdrágább szálló Colombóban. A parlament mögött laktanyaépületek katonás rendA szingaléz konyha ínyencségei Persze, ahány ház, annyi étterem, ahány vendéglő, annyiféle szokás, íz,.. Egy colombói barátom azt tanácsolta, hogy az igazi ceyloni — mondjuk inkább így: szingaléz konyha, mert a tízmilliónyi lakosság háromnegyede közülük kerül ki. Főként ők lakják a fővárost is, meg Indiából bevándorolt tamilok, arab származású, de a helyi nyelveket beszélő „mórok", néhány ezer európai és angolul beszélő, de a holland és a portugál gyarmatosítóktól származófehér bőrű „burgherek" (ejtsd: bürger). Mindegyik adott valamit a ceyloni konyha ínyencségeihez, azért a külföldiek számára „amerikai", vagy „európai" éttermeken és rest-housekon kívül mégis a szingaléz „receptek" dominálnak. — A ceyloni gasztronómia legjellemzőbb tulajdonsága, hogy legalább öt óra hosszat készítik az ebédet, azután öt perc alatt fel f alfák ... — mondta colombói barátom. Mintha szégyellnék az evést! A Cotta Roadon várakozva láttam, hogy amikor a kerékpáros meghozta a fehér vászonszalvétába kötött porcelántányérban az egytálételt, a család mind a három tagja keresett egy sarkot magának a kis üzlethelyiségben és arccal a falnak fordulva gyorsan behabzsolták a kárit. A biciklis azután tovább karikázott a következő házig, s ott a jelenet megismétlődött. Colombóban ez a legolcsóbb étkezési mód, főként a kínai vendéglőknél lehet előfizetni áz ihvín egyríűplás egytálétel ebédekre. De sokan még ennýit sem tudnak fizetni az egytál hús nélküli rizsételért, mások pedig ketten kénytelenek beérni egy tál kárlval ebédre ... Egy autóbuszsofőr 60—80 rúpiát keres havonta, de ez már jó fizetésnek számít... A rizs ma is a ceylonlak legfőbb tápláléka! Az Indiából és más ázsiai országokból ismert curry — ezt itt kárl-nak nevezik — szinte minden nap szerepel a ceyloniak étlapján. A nagyobb éttermek külön curry-szakácsot foglalkoztatnak, aki képes eligazodni a százféle (colomból barátom szerint ezerféle f curry elkésztltésí módjában. A kőkuszt és a banánvirágot éppúgy megtalálhatjuk a csípős curryszőszban, mint a halat, rákot, tengeri pókot vagy polipot, ananászt és borsot, babot és marhahúst, a csirkezűzát, máját, disznóhúst, s kl tudná mindet felsorolni! és temetés... A Galie Face szállá nagytermében, csaknem ötszáz vendég részvételével tartott buddhista esküvőn sem került whisky az asztalokra, pedig a menyasszony Colombo egyik leggazdagabb gyárigazgatójának lánya volt A vendégek szörpöket iszogattak, Ruvanveliseje dagoba Ceylon ősi fővárosában (A izerző felvételei) meggyújtják. De a gyászolók ekkor elhagyják a lángoló tűzrakást, amely gyakran illatos a szantálfától. Csupán egyetlen ember marad hátra, aki vigyázza a tüzet, hogy el ne aludjék. Közben a gyászoló sereg halotti tort ül, s arrack-pálinkával enyhítik szomorúságukat... „Ázsia Kék Tündére" Colombó a szigetország egyetlen nagyvárosa. Kandy, faffna, Gallé, Ratnapura és a többiek inkább vidéki nyaralóhelyeknek tűnnek az Európából érkezett látogató szemében. Kivéve a kis kereskedőközpontjukat, amelyekben ig^zl keleti nyüzsgéssel találkoztam. A hegyek közé ékelődött Kandy, amely egy ideig ugyancsak a szingaléz királyok székhelye volt, a buddhisták zarándoklatainak egyik célpontja. A Fog Templomában őrzik Buddha állítólagos bal felső szemfogát. Évente egyszer, perahera — a buddhista körmenet — idején elefántháton, drágakövekkel díszített ereklyében végighordozzák Buddha Szent Fogát a világ minden tájáról összegyűlt buddhisták előtt. Kandy közelében látható a Blble Rock. Ott élt Saradíel, a szingaléz Robin Hood, aki társaival együtt tizedelte az angol megszállók adófizetőit, lecsapott a brit járőrökre, és postaszekerekre ... gedett ültetvények teacserjéit. Ma is mintegy 2500 vadelefánt él a sziget erdőségeiben és mintegy 700 a dolgozó ormányosok száma. Délelőtt és délután 3—4 órát dolgoznak ezek a „négylábú, buldózereknek" nevezett őriások, az alifák és a kevés traktorral rendelkező Ceylonban még ma is fontos szerepet töltenek be. Idomítóik és kísérőik, a mahautok többet keresnek, mint a legjobb gépkocsivezetők. Azért az elefánt nemcsak örömet és hasznot hoz, hanem olykor bosszúságot, sőt mulatságot is. Éppen akkor olvastam a Ceylon Daily News-ban, hogy „négy rendőrt kergetett fel a fára egy felbőszített elefánt Anuradhupara környékén. Csak az ormányos távozása és a sötétség bekövetkezte után merészkedtek vissza a földre ..." És akkoriban történt az a nem mindennapi, de az elefántok okosságát és hűségét bizonyító eset is, amelyről az újságok így számoltak be: Puttalam közelében egy mahaut belecsúszott a rizsföldet tápláló vizesárokba. Elefántja hiába nyújtotta feléje segítő ormányát, a mahaut részeg volt és nem tudott megkapaszkodni. Az elefánt egyedül baktatott a faluban, felzörgette a mahaut családját és a vizesárokhoz vezette őket. így közös erővel sikerült az iszapból kiszabadítani a részeg mahautot... Ceylon hétköznapjainak néhány epizódját idéztem fel fegyzetfüzetemböl. Ez a tízmilliós szigetország ma gyakran hallat magáról, amióta a május végi választásokon a Bandaranaike asszony vezette baloldali egységfront elsöprő győzelmet aratott és átvette a kormányt. A ,ÍZöld szigef Immár nemcsak természeti szépségeivel, drágaköveivel és dolgozó elefántfaiual vonja magára a figyelmet, hanem a megvalósuló társadalmi reformokkal is, amelynek elsO lépésként az idén szeptemberben köztársasággá válik. Kókuszárui az országúton