Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-06 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

írdekesséaek M h Powers-ugy t§ Szombat reggel nem történt semmi. Mint máskor is, csoportonként a fürdőbe vittek minket. Mikor visszatértünk a cellába, matematikai szenvedélyemnek hódoltam. Ekkor hirtelen a börtönajtó kis ablakán keresztül valaki bedugott egy összecsavart újságot. Utána kaptam", hiszen már több mint egy hete nem volt semmi hírem a világ eseményeiről. Gyorsan kinyitottam a lapot, és elolvastam a vastagbetűs cimet: Szverdlovszk felett, a Szovjetunióban lelőtték az U-*-2-es repülőgépet. Lejjebb kisebb betűkkel ez állt: Garry Powerst, a pilótát elfogták az oroszok. Mint kémet bírósági felelősségre vonás lemjegeti". „No, ez volt aztán a hír!" Az újság belső oldalán rövid ismertetés állt arról, hogy az U—2 meteorológiai repülőgép nyilvánvalóan eltévedt, berepült a Szovjetunióba és ott lelőtték. Az Egyesült Államokban sohasem hoztak nyilvánosságra valódi híreket az U—2 repülőgépről, és csak az ország vezetőinek egy kis csoportja tudott ezeknek a repülőgépeknek a kémjellegéről. Mint ahogy csak ezek előtt az emberek előtt volt ismeretes a reoülőgép balszerencséje, és az, hogy nem Norvégjába repült, miután az operáció vezetőivel állandóan telefonösszeköttetésben álltak. Az USA-ban még nem tudták, hogy tulajdonképpen mi történt az U—2-vel és a pilótájával. Csak annyi volt ismert, hogy a repülőgép eltűnt. Május 1 vasárnapra esett, és azoknak az embereknek a többsége, akik tudhattak valamit az U—2-ről és úticéljáról, nem voltak találhatók. A CIA munkatársai szorgosan kerestek valakit, akit értesíteni lehetne a történtekről. Végül megtalálták Cammingot a külügyiminsztérium felderítő osztályának a vezetőjét. Camming átadta a hírt Dillonnak, a külügyminisztérium egyik vezetőjének. Dulles, a Központi Felderítő Hivatal vezetője még később, New Yorkból való visszatérése után értesült. Ezzel egyidőben erről tu- 1 domást szereztek a Pentagonban, és az elnök tudomására hozták. Minden repüléshez külön „legendát" dolgoztak ki, arra az eshetőségre, ha a repülőgéppel valami történne. Ennek alapján jelent meg az első közlemény: meteorológiai kutatásai közben a repülőgép elveszett a Szovjetunió határán. Az U—2 program kidolgozói tudták, hogy előbb-utóbb úgyis fény derül ezeknek a repüléseknek a kém jellegére. De az idő múllott, úgy látszott, hogy minden baj nélkül. Az elkészített legendákat lerakták az archívumba, és mindenkinek úgy tűnt, hogy a helyzet nagyszerű. A repülők értékes fényképeket és magnetofon-felvételeket hoztak elektronikus és más jelzésekről, — és mindezt büntetlenül. No és aztán egyszerre csak! jElveszett a repülő, és mikor? A négy nagyhatalom legfőbb vezetői találkozásának előestéjén! Viszonylag minden simán ment. A „legenda" idejében megnyugtatta a sajtót. Hogy valójában mi történt a géppel, azt Nyugaton senki sem tudta, Moszkva pedig hallgatott. Eisenhower elnök, aki tudott a repülésről, és jóváhagyta a tervet, mindazonáltal aggodalmaskodott miatta. Gyakran kérdezte a CIA vezetőjétől: mi lesz, ha lelepleznek minket? De a válasz mindig ugyanaz volt: „Ez még nem történt meg." Május 5-én a Kremlben ülésezett a Szovjetek Legfelsőbb Tanácsa. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszédet mondott a küldöttek előtt. Beszéde végén beszámolt az U—2 kémrepüléséről, és annak dicstelen befejezéséről. Erre az USA-ban kitört a „tudósok" között a pánik. Az újságok közleményt adtak ki az U—2 elpusztulásáról. Ismét megjelent a legenda a meteorológiai repülésekről, csak egy kicsit kiszínezve. Egyelőre még nem volt ismert, hogy hol lőtték le a gépet, a határ mentén, vagy mélyen bent, az országban. A következő napon Gromiko és Grecsko kiadták az élsö nyilatkozatot az U—2 lelövéséről. A Trud-iá

n megjelent a, lelőtt repülőgép fényképe. Végül május 7-én Moszkvában bizonyossá vált, hogy rfz amerikai pilóta, Powers él és egészséges, hogy sokat beszélt a repülés kémkedési céljáról, és arról, hogy öt a Szverdlovszk vidékén lőtték le. A hivatalos washingtoni körök így a falhoz szorítva kénytelenek voltak elismerni, hogy az U—2-t kémkedésre használják. Először nem tettek említést erről, hogy az elnök jóváhagyta a kémrepüléseket. Ezért újabb kommünikét jelenttettek meg Herter államtitkár aláírásával, amelyben nyíltan beszélnek arról, hogy az elnök adott utasítást arra, hogy minden módon értesüléseket kell szerezni, beleértve a Szovjetunió feletti repülést is. Elérkezett a nap, amikor Powers fölött ítélkeztek. Az USAtevékenységem az USA ban. De mások — . láthatólag á CIA, vissza akarták kapni a repülőgépet, hogy megtudják pontosan, ml történt 1960 május 1-én Szverdlovszknál. Az idő haladt, elérkezett 1961 decembere. Váratlanul hivatott a börtön parancsnoka. A hét ezen a napján fogadta a foglyokat személyes ügyekben. Viszont én ebben az időben hozzá semmilyen kéréssel sem fordultam. Megjegyzem, éppen a börtönben tartózkodásom idején léptették elő a börtön főparancsnokát Wilkinsont, és helyezték Washingtonba, és helyére mást neveztek ki. A váróban ültem és vártam a sorsomra. Végül én következtem. A parancsnok udvariasan hellyel kínált. Átadott nekem egy borítékot, amelynek felső jobb sarkán ez állt: „R. I. Abel jelenlétében bontandó jel". Visszaadtam neki a borítékot felbontotta, és kivett belőle egy amerikai és szovjet zóna találkozásánál történt. „Én előre megyek, és önt utánam hozzák" — mondta az ügyvéd. Majd beszélt a tervéről, hogy könyvet akar írni a peremről S az azt követő eseményekről. Kimerültnek látszott, de nagyon elégedett volt tevékenységének eredményével. Jöttek többen is amerikaiak, köztük Wilkinson is. Engem a konvoj büii két óriás kísért. A gépko csin velem jöttek az őreim és még egy személy, aki velünk együtt repült az USA-ból. Megérkeztünk a városba. A velem együtt az USA-ból ' érkezett hivatalnok ismét feltette nekem a kérdést, amit inár a repülőn is feltett. — Ön nem fél ezredes, hogy Szibériába küldik? Mosolyogtam. — Miért — válaszoltam. — A lelkiismeretem tiszta. Nincs mitől félnem. — Gondolja meg, amíg nem késő! — tette hozzá. Ismét mosolyogtam és elfordultam tőle. A gépkocsi lassított, az út A LÁTHATATLAN FRONT HŐSEI 2. A Glinickcr Briicke, ahol a csere megtörtént (Rudolf Abel rajza) ban az újságok krokodllkönnyeket hullattak az „igazságtalanság", „a szovjet bíróság objektivitásának teljes hiánya", a í/édők — akiket a bírák választottak ki — „elvtelensége" — és ehhez hasonlók miatt. Az én védőm, Donovan, is rosszindulatúan írt erről könyvében. Viszont amikor egyszer megkérdeztem tőle, hogy mi lenne az USA bíróságainak ítélete abban az esetben, ha szovjet repülőgép repülne az Egyesült Államok felett, a Powerséhoz hasonló szándékkal — nem válaszolt. Azt írták, hogy Powers nem kém, hanem csak katona, aki teljesítette a parancsot és nem lehet összehasonlítani egy ország felderítőjével, olyasfélével," mint Abel ezredes. De közben elfelejtették, hogy Powers nem csak egyszer repült a Szovjetunió területe felett, hogy speciális kiképzésben részesült, és tudta, hogy mit kockáztat. Ez az újságírói hírverés tipikus volt a burzsoá sajtóra, és célja a nemzetközi feszültség elmélyítése volt. Ez alatt az idő alatt nekem nem volt lehetőségem arra, hogy a családommal levelezzek, és csak miután közölték az amerikai pilóta családjához írt levelét, engedték meg nekem ismét a levelezést, mert így megszűnt a jogalapjuk arra, hogy ezt nekem megtiltsák. Végéhez ért az 1960-as év, elérkezett az új, és az élet a börtönben folyt tovább. Folyt a levelezés a családommal és az ügyvédemmel. Washingtonban közben arról vitáztak, hogy belemenjenek-e a cserébe, vagy sem. Egyesek — minden valószínűség szerint az FBI munkatársai — abban reménykedtek, hogy végül is megunom a börtönt, és elmondom nekik, hogy miben állt a másikat. Megnézte, majd odaadta nekem. Ezen ez állt: „elolvasás után megsemmisítendő". Ojra visszaadtam a borítékot, és a parancsnok kinyitotta. Egy összehajtott papírt vett ki belőle, ránézett, majd nekem adta. Donovan te^eKerlykedik A levél Donovan ügyvédtől jött. Azt írta, hogy Kelet-Berlinbe készül, hogy az USA megbízásából nem hivatalos tárgyalásokat folytasson a cseréről, és arra kér, hogy írjak levelet a feleségemnek, amelyben megmagyarázom az ő utazásának a célját, és hogy Intézze el „megfelelő" fogadtatását a szovjet követség képviselőjénél. Azt mondtam a főnöknek, hogy megírom a megfelelő levelet, és majd ebédszünetben átadom. Ez a levél rekordidő alatt érkezett feleségemhez, két-három nap alatt, a szokásos 30 helyett. Hamarosan megkaptam a választ, hogy a feleségem megtette a szükséges lépéseket. Tehát a gépezet elindult! Bár igen éhes voltam, a berlini börtönben nagyszerűen aludtam. Ez érthető volt, mert a repülőn képtelen voltam aludni. Reggel hatkor ébresztettek, hozták a ruhámat és a „reggelit", amely minőségben hasonló volt a vacsorához. Ezt sem tudtam megenni. Megérkezett Donovan. Elmondta nekem, hogy már néhány napja Berlinben tartózkodik, hogy tárgyalásokat folytatott a kelet-berlini szovjet követség képviselőjével, és ennek reményeképpen kb. egy óra múlva lebonyolítják a cserét. A csere Potsdam mellett, az lejtett. A baloldalon a szögesdrótkerítés tűnt fel. — A fal — jegyezte meg a: egyik az amerikaiak közül. A kerítés mellett két katona állt előttem ismeretlen egyen ruhában, és távcsövön figyel tek bennünket. Nézd! Távcsővel figyelnek — mondta a másik, és néhány szitkot eresztett meg, az NDKnak címezve. Nevetségesnek találtam őket, és gúnyolódtam velük: — Pontosan úgy, ahogy New York külvárosaiban a szomszédok egymást figyelik. — A célzásom talált, és zavartan mosolyogtak. — Éles a nyelve — mondta az USA-beli. Szabadul Megérkeztünk. Néhány percet álltunk. Valnlii jött az amerikaiaktól, és pár szót váltott az ott álló személlyel. Ismét né hány perc várakozás. Jelt adtak a közeledésre. Kiszálltunk a kocsiból, és menten feltűnt nekem, hogy a két kis táskáéi közül csak az egyik van meg. a borotvámmal és apróbb hol mijaimmal. A másik, a leveleim mel és a jogi dolgaimmal az amerikaiaknál maradt. Tiltakozásomra megígérték, hogy majd megkapom. De ebbe egy hónap telt bele! Kényelmes léptekkel átmentünk a sorompón, és a híd szelíd emelkedőjének közepéhez közeledtünk. Észrevettem Wilkinson kezét, elbúcsúztam Donovantól, és odamentem elvtár saimhoz. Együtt mentünk a híó szovjet végéhez, beültünk a kocsiba, és nemsokára egy kisebb házhoz értünk, ahol feleségem és leányom várt. „ Befejeződött a 14 évi kikül detésem! A HAZAFIAS DOHÁNYOSOK Pak Csöng Hi dél-koreai elnök annak érdekében, hogy fellendítse a hazai dohányipart, megtiltotta polgártársainak, hogy külföldi cigarettákat szívjanak. A tilalom megszegőit 600 csehszlovák korona értékű pénzbírsággal sújtják, sőt azokat az állami alkalmazottakat, akik a tilalom ellenére külföldi cigarettákat szívnak, azonnal elbocsátják. GYILKOSSÁG AZ ÖRŰK JÉG BIRODALMÁBAN Egy torontói kutatóintézet megállapította, hogy Charles Francis Hallt, —aki 97-évvel ezelőtt az első expedíciót vezette az Északi-sarkra, arzénnel megmérgezték. A sarkkutató ugyanis až egyik táborhely helyszínének kiválasztását illetően, vitába keveredett az expedíció kapitányával, aki a nézeteltérést nagyon sajátságosan oldotta meg: Hall két héten belül hirtelen elhunyt. A c«iknem 100 év előtti gyilkosságot egy korszerű módszerrel állapították meg, mely lehetővé teszi, hogy hosszú idő után is kimutassák az arzént a holttestben. ILLATOS KÖNYVEK Hilles müncheni könyvkiadó azzal akarja meggátolni a könyvek iránti kereslet további csökkenését, hogy illatos könyveket bocsátott piacra. Véleménye szerint a jövőben például az erdőről szóló könyv gyantaszagú lesz és így az olvasó olvasás közben az erdőben érzi magát. Kérdés, hogy ez az újítás milyen eredményekkel jár majd. VESZÉLYES UTAS Az egyik amerikai légitársaság úgy döntött, hogy a jövőben sohasem utazhat repülőgépein egy bizonyos Stevensonné, mivel megállapították, hogy az asszony jelenléte zavarja az irányító berendezés működését. Stevensonné szívbajos, és nemrég egy elektronikus műszert operáltak

1, mellkasába, szívműködése szabályozására. Viszont ez az elektronikus műszer zavarja azoknak a fedélzeti berendezéseknek a működését, melyektől a repülés biztonsága függ. NYÁJÓRZŰ STRUCCMADÁR Szakemberek véleménye szerint már a bronzkorban is kutyákat használtak a háziállatok őrzésére. Dél-Afrikában azonban újabban a struccok kiszorítják a nyájőrző kutyákat. Több juhfarmon struccokat idomítottak be és a hírek szerint e kiválóan futó nagynövésű madarak kitűnően őrzik a nyájat. ÜJ CÍM Az Atlanti-óceán déli részében fekvő Tristan da Cunha angol sziget megváltoztatta „címét". Amerikai óceánográfusok megállapították, hogy a sziget a valóságban más helyen fekszik, mint ahogy a tőrképeken feltüntették. Egy mérfölddel délebbre és háromnegyed mérfölddel nyugatabbra, mint ahogy azt eddig hitték. B——MBB— i I HBI1IWIKIB—IMBM EiiHlí irrrtunnati i