Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-06 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

Keresgélni kezdett a kivágások között. .. ' ' A pagír4aráb megállott a levegőbén. — A kutyafáját! Szép. Hol találtad? — Már nem emlékszem. Micsoda nő! A Kate történetét homály borította. Á szakács sem beszélt még róla. • Csak azért ismerhettem meg az életét, mert egy nap csúnya dolgok történtek. Tudtam, hogy Kate olyan lány, akit meg lehet fizetni. Azt is tudtam, hogy a Vidámság Házával szemben lakott, egy szobácskában. Magam ís gyakran lattam, amikor kijött azon a kapun. De mást nem tudtam róla. Reggelenként, négy vagy öt óra felé nemegyszer láttam Katet félig részegen egy úriember társaságában; kijöttek a lokálból, bementek a szemközti kiskapun, az ablak kivilágosodott, majd a fény kialudt, de Kate nem jött vissza. A szakács így szólt hozzám: — Tudod-e, hogy ki az az alak, akivel Kate elment? — Nem. — District Attorney, a kerületi rendőrfőnök. — Gyakran jár hozzá? — Az egyik kliense. Kate már hat hónapja van nálunk. — Azelőtt hol volt? — Ki tudja? Máskor Kate egy idős úrral ment el, aki a Wall Streethez tartozott. És még másokkal ls, de mindig csak nagykutyákkal. Egy nap elmentem Macchihoz, aki azelőtt való este így szólt hozzám: — Gyere el holnap is, egyél és azonnal tűnj el. Valami vacsora lesz itt, és ki tudja, mikor fejezik be. Leültem egy asztalhoz, mint máskor is. A tulaj felesége az üres üvegeket szedte össze a pult alól, és egy kosárba rakta őket. Nem tudom, hogy miért, de ezt a munkát komikusnak találtam, és jókat nevettem magamban a nagyfejű asszonyságon, aki hirtelen egészen eltűnt, és percekig a pult alatt maradt. Amikor belépett egy ember, a tulajné éppen újra lent volt, és semmi sem látszott belőle. Az ember körülnézett, és amikor meglátott engem, így szólt: — Maga az? Igennel válaszoltam, bár fogalmam sem volt arról, hogy mit akar. — Tüntessen el mindent, mert jön az FBI. A tulajné hirtelen felegyenesedett. — Maga a tulajdonos? — kérdezte az ember. — Én. A másik folytatta: — A rendőrségről jövök. A District Attorney küldött, hogy figyelmeztessem magát: jön az FBI. A tulajné először szörnyen elvörösödött. A tekintete gonosszá vált, aztán az arca ismét más szint öltött. Az ember halkan tovább beszélt, és íén hallottam, hogy a Kate nevét emlegette. A tulajné erre mintha megvadult volna. . Dadogva hívta a férjét. Italt tett a rendőrségi ember elé, azután a telefonhoz szaladt. — Gyere. De azonnal. Majd itt megmondom. A tulajdonos is szemben lakott a Vidámság Házával. Mindent elkövettem, hogy később visszatérhessek. Telefontáltam Machchinak, és megértettem, hogy valami komoly dolognak kellett történnie. Megvártam, amíg a lokál kiürült. Azután elhatároztam magam: beléptem, és egyenesen a konyhába mentem. Macchi azonnal a szájára tette az ujját. — Hallgass. A fazekakat rendezgette, azután letörülte az asztalt. — Mi történt? — kérdeztem halkan. — Kate. — Mi van vele? — Ha látnád! Jól ellátták a baját ... — Kicsoda? — A tulaj, összeverte, kitörte a fogait. A szeme csupa kék folt... Nem lehet ráismerni. A vére a kemencéig fröcskölt... — De miért? — Majd később. Menj. Várj meg a sarkon. Egy félóra múlva jövök. Macchi karon fogott. — Előbb tűnjünk el innen. Kísérj a 2-ik avenue felé... Jól megkapta a magáét. Szegény lány. Ha láttad volnál Nem sikoltozott, pedig hallottam az ütéseket. — De miért? — Mit akarsz, a tulaj ezer dollárt fizetett érte. Csak hat hónapja van itt. Tudod-e, hogy került ide? Hozták. Látták-e azt a szőkét, Maryt? — Láttam. — Öt is hozták. És van még egy. Mind a hárman valahonnan messziről kerültek ide. A gang ilyen üzletekkel is foglalkozik. Leánykereskedelemmel. — Kate >nem New York-i? — Dehogy New York-í. Valahonnan a Missouriból került ide, a másik pedig Minnesotából. A gang szállítja a lányokat, néha egyenesen hazulról. Katet is hazulról hozták el... Azután kényszerítették őket, hogy így éljenek. De előbb mindegyiket végighurcolják hét-nyolc találkahelyen, hogy szokjanak, és amikor megértek, bedobják őket az éjszakai mulatókba, albérletbe. Kate-ért a tulaj ezer dollárt fizetett egy évre. A lányokért a gang felel. Kate-ra és a Vidámság Házára az a magas fickó vigyáz, aki majdnem minden este ott van és kártyázik. — Az, amelyik a rendőrfőnökkel hülyéskedik? — Az, a Kate szeretője ... — Ezt nem értem. A gangszter a Kate szeretője? — Dehogy a szeretője. Csak volt. Most a kezese. — És a District Attorney tudja ezt? —« Persze, hogy tudja. Azt mondta neki: „Pit, egy olyan lányt hoztál, hogy többé nem tudok aludni". Néha megtörténik, hogy a lányok szabadulni akarnak. De nem beszélnek a vendégekkel, mert ha azt mondják nekik, hogy „engem elraboltak hazulról, de meg akarok szökni", a vendégek mindent elárulnak a tulajnak, így csak maguk között beszélnek, vagy idegenekhez fordulnak, de legtöbbször pórul járnak. Kate-val szemben, úgy látom, nem olyan határozottak, különben a kemencében végezte volna. Azt hiszem, egy este itt volt valaki a szövetségi rendőrségtől, akivel Kate ivott, azután mindent elmondott neki. Ez három nappal ezelőtt volt. Ma a szövetségi rendőrség rajtuk akart ütni. Te is ott voltál, amikor jött az az ember. ~ Ott. — Hát így volt. A nőket elrejtették. Az ágyakba a gang legényeit dugták. Az FBI emberei pedig szépen elsompolyogtak. Azután kihúzták Katet a kamrából, és a tulaj megverte. A gangszter kivette a kezéből és ezt mondta: „A többi a mi dolgunk". — És azután? — Elvitték. Kocsiba ültették és elvitték. A holmijáért holnap jönnek. — De hát igaz ez? Macchi hallgatott és csak a fejével intett igent. — Hová vitték Katet? —

i Ki tudja? Külföldre, ki az Egyesült Államokból. Már útban is van. — De miért? —i A közép-amerikai államok mindig nagyon kérik a fehér nőket.. é Ha Kate idősebb volna, egyszerűbben lerázták volna a nyakukról. De így elküldik Délre. Amikor külföldre mennek, ez azt jelenti, hogy utoljára adják el őket. Többé nem térnek viszsza. — De ki veszi át őket? — Hát... néha még szerencsét is csinálnak. De ritkán. A legtöbben a kikötőkbe kerülnek, elrészegesednek... Ha öt év múlva látnád Katet, megundorodnál tőle ... Nem érdemes rá gondolni. — De te tehettél volna valamitl — Én? Bolond vagy? Mind a kettőnknek kitörték volna a nyakát... Tudod-e, hogy milyen gyakoriak az ilyen esetek? Fogalmad sincs róla, hogy milyen erős a gang, amely leánykereskedelemmel foglalkozik. A 2-i avenue sarkán Macchi felült a légivasútra. Én ottmaradtam. Láttam az első munkásokat, akik dolgozni mentek. . A sarkon álló rendőr a botjával játszadozott. Ránéztem, undort éreztem: szerettem volna kitörni, mindent elmondani, valakinek, de ha elém is került volna egy barátom, csak így válaszolt volna: — Hát te nem tudtad? És más történeteket kezdett volna mesélni, hogy megértsem: a Kate esete semmi ahhoz képest, ami itt mindennap megtörténik. Lörlnczl László fordítása VAJON MIÉRT Már harmadik éjjel nem aludt. Altatót is hiába vett be. Állandóan csak L. G.-re gondolt. Sehogy sem tudta kitalált ni, mi vezette elhatározására. Okot többet is vélt, de egyiket sem tudta teljesen elfogadni. Vajon miért ajánlotta fel L. G., hogy kölcsönöz neki 15 000 koronát, hiszen nem is kérte segítségét? Legalábbis szó szerint nem kérte, csupán megemlítette neki, hogy ennyi pénzre lenne szüksége a kocsi megvásárlásához. Azt sem titkolta előtte, hogy a takarékpénztárra nem számíthat, mert már két kölcsönt is törleszt, vagyis csak ismerősei, barátjal segíthetnének rajta. L. G. tulajdonképpen nem ls a barátja. Még ismerősének sem mondhatja igazán, hiszen alig tudnak valamit egymásról. És mégis habozás nélkül felajánlotta a segítséget. Mintha nem is ilyen tetemes összegről lenne szó. Ráadásul az ia világos számára, hogy három éven belül semmi esetre sem adhatja meg neki a pénzt. Talán öt évig is tartozna neki. Ha nem tovább... Ez aztán gyanús eset, mondogatta. Ez nem lehet valami kóser ügy. Az nem vitás, hogy játszva nélkülözi a tizenöt darab ezrest, hiszen annyi a pénze, mint a szemét, igyekezett, ki tudja, hányadszor, elölről latolgatni minden összefüggést. De hát gyermeke is van, s az ő nevére rakja be pénzét a bankba. Sehogy sem érthető elhatározása, hiszen számolnia kell a pénz esetleges elvesztésével. Nemcsak azért, mert cserbenhagyhatom, hanem azért is, mert bármi történhet velem. És akkor a legjobb szándék is hiábavaló. Ezt tudnia kell. És nyilván tudja ís. Mégis magától kínálta fel a segítségét. Majd meglátja, milyen nagyszerű dolog a kocsi, mondta. Én már igazán nem tudnék meglenni nélküle. Meglátja, maga is így lesz vele. Kimondottan rábeszélt a vételre. Ilyen esetben mindenki lebeszélt volna róla, nehogy hozzá forduljak kölcsönért. Én sem tettem volna másképp. Ö pedig meggyőzött a kocsi előnyeiről. Megvan! — villant át hirtelen az agyán. Egyszer beszéltem neki arról, hogy milyen ideges vagyok. Biztosan erre gondolt. Arra, hogyha vezetni fogok, rövidesen kitöröm a nyakam. Micsoda rosszindulatl Még tizenöt darab ezrest is adna érte, csakhogy mielőbb pusztuljak el. Esetleg váljak nyomorékká. Hogy „sajnálhasson". Hogy „őszintén sajnálhasson". Nem, nem azért akar „segíteni", hanem egészen másért: lehetetlenné akart tenni. Tudja, hogy foglalkozásomhoz elengedhetetlen a jóhlr. Alig várja, hogy mindenkinek elmondhassa: adósa vagyok. Kölcsönkért pénzen vásárolt kocsival „rázom a rongyot". Ugyanakkor talán koplalok is. Most már tudom, miért ez a nagy készség I És éppen most, amikor a legjobban kell vigyáznom jóhlremre. Amikor karrierem biztosítása egykét év kérdése csupán... Veszélyesek az Ilyen ocsmány szándékú „Jó barátok". Nagyon kell rájuk vigyáznom! Kivált az ilyen ravasz csapdák kiagyalóira. Semmi oka rá, s egyszeriben előáll a segítségével. Ráadásul hülyének is képzel: azt hiszi, nem látok át a szitán... Vagy azért ajánlkozott, hogy a legvégén, a döntő pillanatban, hagyjon cserben, s így annál jobban röhöghessen rajtam? Hogy minden Ismerősöm előtt nevetségessé tegyen? Egész biztosan időzített cselről van szó. *" Felkelt. Megnézte hány óra, noha tudta, hogy kettőre jár, hiszen kezén a karórája mutatói et'ősen foszforeszkáltak. Elszívta utolsó cigarettáját. Tudta, kábultságát álmatlansága okozza. Ám minél álmosabb volt, annál kevésbé jött álom a szemére. Pedig reggel korán akart kelni. A mai nap már semmit sem érhet, hiszen rosszabbul fogja magát érezni, mint három átmulatott éjszaka után. Dühödt haragot érzett L. G. iránt. Nem, barátnak eddig sem tartotta, de még így is csalódott benne. Sohasem feltételezte róla, mi mindenre lenne képes vele szemben. Hogy mit forral ellene. Tántoríthatatlanul hitte, hogy ajánlatával elárulta ravasz szándékát. Legalább tudná, miért akar ártani? — gondolta hirtelen. Soha semmi rosszat nem mQndtam róla. Sem neki, sem másoknak .., Igaz, egyszer ellene szavaztam. Amikor képviselővé választották. De erről nem tudhat. Erről senki sem tud ... Amikor megválasztották, az elsők között gratuláltam neki. És ő örömmel el ls fogadta... Vajon miért akar ártani? Ismét lehúzta az éjjelilámpát és a takaró alá bújt. Arra gondolt, hogy az lesz a leghelyesebb, ha mégsem veszi meg a kocsit. Ezzel legalább ő szerez bosszúságot L. G.-nek. A következő percekben azonban egyre helytelenebbnek találta ezt a gondolatot. Eszébe jutottak a kocsi számtalanszor meglatolgatott előnyel, melyekről meggyőződése ellenére le kellene mondania. Méghozzá maga sem tudja, tulajdonképpen miért, hiszen nem lehet biztos abban, mi is L. G. igazi terve, melyik az igaz eddigi feltételezései közül. Talán egyik sem? Vagy valamennyi együttvéve? Vagy egy olyan célt követ, amire ő eddig nem ls gondolt? De mi lehet az? Talán rövidesen leszállítják a kocsik árát, s akkor majd megbánja, hogy nem tudott várni? Elméletileg mindegyik feltételezést valósnak tartotta, ezért egyre jobban megdöbbent L. G. ajánlatától. Most már egészen biztos volt benne, hogy senkitől sem fogadna el pénzt, hiszen feltételezései bárkire érvényesek lehetnek. Aljas szándéka nemcsak L. G.-nek van. Közben tovább latolgatta, mi minden lehet L. G. ajánlatának Igazi, de eltitkolt célja. Még számos érvet talált, mely mind L. G. fondorlatairól tanúskodott. Aztán hirtelen megtorpant, mintha több gondolat nem jutna eszébe. Mintha már L. G. minden titkos szándékát átgondolta volna. Szomorú sorsába beletörődve aludt el. Amikor felébredt, mégis vidám volt: ugyanis azt álmodta, hogy L. G. egyszerűen azért ajánlotta fel szolgálatát, mert segíteni akart neki. Most akarva, akaratlan elgondolkozott ezen a roppant különösnek tűnő változaton is. FÜLÖPIMRE