Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-29 / 231. szám, kedd

(Folytatás a 4. oldalról) a szervezőmunka. A szocialista demokrácia lehetővé teszi az emberek részvételét a politika kimunkálásában, de ugyanilyen fontos az, hogy különbség nélkül minden párttag teljesítse az elfogadott döntéseket. Ez és amaz is feltétele a párt vezető szerepe érvényesítésének. A párt, szerepét specifikálva sem mondhat le küldetéséről. Az akcióprogram a párt új társadalmi szerepével kapcsokitos helyes alapelvek és gondolatok mellett a helytelen értelmezést elősegítő más megfogalmazásokat is tartalmaz. Abból a tényből kiindulva, hogy a múltban nem tették lehetővé a politikai és a társadalmi aktivitás szélesebb körű érvényesülését, arra a következtetésre jut, hogy ennek oka az abszolutizált „össztársadalmi érdek" volt, amely híján volt az „össztársadalmi egyetértésnek". A párt ezért nem elégíthette ki a társadalom differenciált szükségleteit. A társadalmi szerkezet megköveteli u differenciált eljárást. A múltban valóban káros a társadalmi érdek abszolutizálása, de ugyanezt állíthatjuk a „sajátos érdekek" túlbecsüléséről is. Az egyik szélsőség nem oldható meg a másikkal. Az említett szélsőség eszmei indítéka a társadalmi egy ség túlbecsülése és az érdekek ellentmondásosságának hiányos figyelembevétele volt. A párt feladata összehangolni az eltérő érdekeket és rangsorolásuk alapján leküzdeni az eltérő ér dekekből eredő káros irányza tokát. Az akcióprogram, bírálva a koncepció nélküli pártmunkát, helyesen hangsúlyozza, hogy a párt vezető szerepét szervezeti felépítése minden szintjén a koncepcionális tevékenység támogatásával érje el. Ennek az alapelvnek gyakorlati] alkalmazása során azonban meggyengült elsősorban a párt szervező munkásságának szentelt figyelem. Az osztályszemlélet hiánya Nacionalizmus és szovjetellenesség A dokumentum hangsúlyozza, hogy a szocialista világhoz tartozunk. Külpolitikánk irányvétele még a proklamált új körülmények figyelembevételével sem változott. Osztály- és internacionalista érdekeinkre épül. Köztársaságunknak azonban az európai fejlődésben aktívabb politikával kellene részt vennie. Az akcióprogram más részeihez hasonlóan ebben a részben is egyes megfogalmazások a szándékolttól eltérő szerepet vittek. Az akcióprogram közzététele idején szórványosan előfordultak nacionalista és szovjetellenes megnyilvánulások. Ehhez hozzájárultak az olyan, különben helyes megfogalmazások is, amelyek igényelték „saját álláspontunk kimunkálását a világpolitika alapvető kérdéseihez". A feszült helyzetben azonban minden ilyen megfogalmazás duzzasztotta a nacionalista hullámot. A későbbi hónapok ezt igazolják. Varsó, h majd az öt testvérpárt levelével kapcsolatos állásfoglalás után, a nacionalista és szovjetellenes hullám befolyást gyakorolt a párt egyes képviselőire. Az osztályszemlélet teljes elvesztéséről tanúskodott a nacionalista hullám olyan minősítése, hogy „hosszú évek óta nem ismert egységet" hozott létre, miközben nem differenciálták, hogy miként és milyen alapon jött létre ez az egység. Ebben a helyzetben apelláltak az emberek hazafias érzelmeire és nem vették észre, hogy ez a mozgás, amelyet a párt már csak engedményekkel „szabályozott", szocialistaellenes hangsúlyt tartalmaz. Végső soron ebben a viharos időszakban, a népeink sorsával kapcsolatos történelmi tapasztalatok után, a „nép hazafias érzelmeire" kritikátlanul támaszkodó politika már nemcsak a szocializmust veszélyeztette, hanem közvetlenül a nemzeti érdekeket is. A bratislavai találkozó után ugyan a „szocializmus internacionalista érdekeire" helyeződött át a fő hangsúly, de ezzel már nem sikerült lelohasztani a nacionalista hullámot. Kétértelmű program 1970 [. 29. Az akcióprogram a politikai rész mellett foglalkozik társadalmi életünk minden területével. Módszertani szempontból egyes részei nincsenek kiegyensúlyozva. Az alapvető kérdések mellett a tömör tartalom és a pontos megfogalmazások kárára foglalkozik jelentéktelen kérdésekkel is, például a sajtóintézmény elnevezése módosításának javaslataival stb. Ha az akcióprogramot egybevetjük például a Kassai Kormányprogrammal, vagy a bolsevik párt Lenin által javasolt programjával, amelyet 1919-ben a párt VIII. kongresszusán fogadtak el — megállapíthatóak a különbségek. Az akcióprogram egyes megfogalmazásai lehetővé teszik a kétféle értelmezést. A tömörség és a pontosság kárára igyekszik, — még a leíró jelleg árán is — felölelni minden területet. Figyelmét nem összpontosítja eléggé a fő feladatokra és kérdésekre. Ezek a hiányosságok főleg a szocialista demokrácia fejlesztéséről szóló részt jellemzik. Itt egyes megfogalmazások nemcsak a helytelen magyarázatot teszik lehetővé, hanem egyben a szocializmus gyengítése okainak egyikévé váltak. Ez vonatkozik a biztonsági szervek politikai osztálya feladatainak meghatározására. Feladataikat a „külföldi ellenséges központok akcióival szembeni harcra korlátozta." Az előző évek tapasztalatai alapján, amikor ez az osztály néha a párt fölé kerekedett, egyoldalú következtetésre jut és akadályozza „beavatkozását a belpolitika ellentmondásaiba". A biztonsági szervek politikai osztálya szerepének ilyen korlátozásával egyetérthetünk abban az esetben, ha feladata egyben a szocializmus védelme a belső ellenséggel szemben. A szocialista demokrácia ki bontakoztatása kérdésében ez a program egy lépéssel tovább megy. Nem elégszik meg csak azzal, hogy a szocializmus a dolgozókat felszabadította a kizsákmányolás alól. Hangsúlyozza, hogy a szocializmus a kapitalizmusnál magasabb szintre emelte az ember szabadságát. Az 1968 januárja utáni politikai fejlemények próbára tették a program ezzel kapcsolatos számos pontját. Igazolást nyert, hogy a szélsőségek további szélsőségeket síülnek. Az osztályharc kiéleződése tézisének elvetése és vulgarizálása, valamint az SZKP programja arra vonatkozó tézisének

1 kritikátlan alkalmazása társadalmunk feltételeire, hogy kialakul az össznépi állam — ennek az egyoldalúságnak eszmei bázisa lett. A. Novotný az említett tézis alapján arra a következtetésre jutott, hogy „még a mi nemzedékünk a kommunizmusban fog élni". Ez káros politikai és eszmei következményekkel járt. A CSKP XIII. kongreszszusa e tétel szellemében tűzte ki a társadalmi viszonyok fejlesztésének irányát abban a tézisben hogy a proletár diktatúra „teljesítette történelmi szerepét". Ebből eredt a „nem antagonista osztályokról" szóló gondolat, amely az osztályszempontból megosztott világ kemény realitásával és az országban megnyilvánuló viharos fejleményekkel szemtől szemben, éppen a vulgarizálás kö vetkeztében helytelennek mutatkozott. Az 1968. évi társadalmi válság többek között a demokrácia és a humanizmus fejlesztésével kapcsolatos, reális osztályszemléletet nélkülöző elmefuttatások következménye volt. Elvontan helyes és humánus a személyi jogok biztosításának alapelve, ami kifejezésre jutott az „alkotmányos mogzásszabadság" biztosítása követelményében, vagyis abban, hogy az állam polgárai hosszabb ideig vagy tartósan külföldön tartózkodhassanak. Amennyiben ezt az alapelvet nem illesztjük a világ realitásának szigorú keretei közé, amelyek, sajnos, számunkra kedvezőtlenek, akkor ebben a változatában elfogadhatatlanok. Ezért az 1968-as esztendő tapasztalatai után elkerülhetetlen volt ennek az alapelvnek revidiálása. A párt programjában nem hirdeti meg az abszolút szabadságot, hanem törvényes alapon megvonja határait. Csak a törvény szabhatta meg, hogy mi a társadalomellenes. A hírközlő eszközök éppen a programnak ezt az alapelvét szegték meg. Ezt a célt szolgálta az „előzetes cenzúra lehetősége kizárásának" kinyilvánított tézise is, valamint az a követelmény, hogy a pártsajtó foglalkozzék a párt életével, a nézetek harcával, s „nem szabad teljesen azonosítani az állam hivatalos állásfoglalásával". Az akcióprogram bírálja a kulturális politika adminisztratív módszereit, az eszmei és a politikai vonatkozások túlbecsülését és ezzel szemben kiemeli az esztétikai és a kulturális értékeket. Csökkenti azonban az ideológia és a kultúra szerepét. Márpedig éppen ezek

1 nyújtanak segítséget a világ átalakításáért küzdő szocialista ember formálásában. Ezen túlmenően, a szocialista kultúra forrása a szocialista és a humánus eszmék kijutásának a világba. A program szerint a kultúra fő feladata leküzdeni a túlsúlyban levő eszmei és politikai vetületeket és fokozni „a művészet társadalmi és emberi szerepét", kulturális és esztétikai szerepkörét. A párt programja azonban nem beszél a kultúra komoly problémáiról, például a torzulásokat a szocializmus lényegével azonosító nagyon erős irányzatokról. A párt szerepét a kultúra területén leszűkíti a szabad művészi alkotómunka biztosítására, hogy így kibontakozhassék a kultúra minden irányzata. Ezzel a bonyolult területtel nem foglalkozik differenciáltan, s ezáltal lemond arról, hogy a humanizmus szocialista értelmezése talajáról nézeteit egybevesse a különféle művészi áramlatokkal. Gazdaságbomlasztás A Január előtti politika bírálatában túlságosan egyoldalúan kiemeli a bürökratikus módszereket. Az ügy kárára nem beszél arról se, hogy az ilyen irányzatok mellett is megnyilvánult az opportunizmus, már A. Novotný személyi hatalma időszakában. A hatalmi eszközök túlbecsülésének Január utáni bírálata bizonyos „antitézisbe" torkollt, ami a gyakorlatban a hatalmi eszközök lebecsülésére vezetett. Az osztálypolitikáról való lemondást jelentette a növekvő társadalmi válság idején a hatalmi eszközök leredukálása a politikai tevékenységre (nem is beszélve arról, hogy egyes nézetek szerint csak az ideológia területére). A párt ráfizetett a nem világos megfogalmazásokra. Néhányat közülük tévesen kevésbé jelentősnek tekintettek. Ez vonatkozik például a demokrácia és a kulturális politika fejlesztésének számos kérdésére. A dokumentum helyesen jelöli meg a múlt hibáinak alapvető okait a demokrácia, valamint az állami és társadalmi szervezetek szerepköre korlátozásában és leszűkítésében. A másik oldalon az akcióprogram elutasítja a Nemzeti Front pártjai politikai rendszerének pluralitásában értelmezett demokratizálás koncepcióját. A párt ezért a társadalom demokratizálásának bázisát látja a Nemzeti Front zárt rendszerében. Nem értelmezhető másképp a programban rögzített további alapelv sem, amely kizárja az állami politikával szembeni ellenzék kialakítását. A másik oldalon azonban a Nemzeti Frontban a „kölcsönös partnerségről" szóló tézis viszonylagossá teszi a CSKP szerepét és helyzetét a politikai rendszerben. Ezt a kérdést még aláhúzza a további gondolat, hogy „egyetlen politikai párt sem" monopolizálhatja a szocialista államhatalmat. A múlt hibái megismétlődésének kizárását célzó törekvésben a hasonló megfogalmazások a szocialistaellenes, ellenforradalmi erőkkel szembeni meghátrálásra vezettek. Az 'akcióprogram gazdasági részében is találhatunk opportunista, téves és kompromisszumos gondolatokat. Hiáhyzik a gazdaság helyzetének, valamint az életszínvonal fejlesztése távlatainak mélyebb elemzése ís. Ezért a gazdasági helyzetet, az adott politikai célkitűzéseknek megfelelően szélsőséges módon lehetett magyarázni. Nézetem szerint a Január utáni gazdaságpolitika mai bírálata túlságosan egyoldalúan veszi célba a gazdasági reformot. E reform alapelveit a párt XIII. kongresszusán fogadták el, s a párt vezetésével készültek a gazdaságirányítási rendszer módosítására. Ezért nem helyes, ha a gazdasági reform koncepcióját összefűzik egyes személyekkel, főleg azonban Oto Šik 1968 januárja utáni politikai szereplésének bírálatával. Sok köz gazdász, köztük Oto Šik ls, a párt vezetésével vett részt az új irányítási koncepció kidolgozásában. Ezért különbséget kell tenni aközött, ami a közgazdasági kérdések megválasztása folyamatában a nézetek elméleti szembesítése eredményeképp született s a inásik oldalon Oto Sik 1968 januárja utáni politikai szereplése között. Az akcióprogram nem elemezte pontosan gazdaságunk helyzetét és kilátásait, és ezen az alapon nemcsak Oto Šik aknázta kl a politikai helyzetet. Néhány televíziós műsorban, éppen a program e hiányosságával élve, nem közgazdászként, hanem politikusként szerepel. A politikai szükségletnek megfelelően egyszer arról próbálkozik meggyőzni bennünket, hogy gazdaságunk helyzete kilátástalan, máskor viszont a nagyon gyors megoldás furcsa módozatait javasolja. Szerinte a felgyülemlett gazdasági problémák gyors megoldásának útja volt a külföldi kölcsönök és a piaci gazdaságnak a sokkal nagyobb lehetőségek biztosítása. Foderalizálás és szélsőségek Több nemzetiségű hazánkban a demokratizálás egyik legalapvetőbb feltétele volt az egyenjogúság alapelvének elfogadása a föderáció formájában. Ez lett volna az állam nemzetei és nemzetiségei jogainak reális záloga. Az akcióprogram olyan föderációt javasolt, amely minden területen kizárná a gazdasági fölény felhasználását a politikai befolyás elmélyítésére. A föderáció értelmezéséért harc folyt az egységesen irányított rendszer megőrzésének javaslatai és a köztársaság önálló gazdasági tervei egyeztetéséről szóló, az akcióprogramban rögzített alapelv között. Ezt az alapelvet átvette a párt szlovákiai akcióprogramja is. Ez az alapelv a helyzet és a lehetőségek elemzésére épült. A föderációnak gazdasági viszonylatban támaszkodnia kellett volna az „országos politika integráló irányzataira". Kifejezésre jut benne az a törekvés, hogy az addiginál jobban aknázzák ki Szlovákia forrósait, bár az elért eredmények viszonylag egyértelműen pozitívak. Történelmi szempontból rövid időn belül kiküszöböltük a szociális-gazdasági elmaradottságot, viszont nem sikerült csökkenteni az abszolút különbségeket. A Szlovákiában elért eredmények, valamint a múlt tapasztalatai alapján javasolták az állam föderatív elrendezését. A gazdasági és politikai szempontból fejlettebbé vált szlovákság számára az aszimmetrikus modell már „kényszerzubbonyt" jelentett. A csehszlovák föderáció Jelentős tényezője volt az a felismerés, hogy társadalmunk politikai válsága elmélyülésének egyik oka a szlovák kérdés volt. Ezért Szlovákiában a párt akcióprogramja célül tűzte ki, hogy az SZLKP váljon a „csehszlovák szocialista politika aktív erejévé". Ez összefügg a szlovák politikai reprezentáció rehabilitálásával, illetve a szlovák történelem, korábban el nem ismert egyes szakaszaival. A cél a köztársaság egvségének megszilárdítása volt Esetenként előfordultak törekvések, hogy éppen a föderációt használják fel érvként a szocialista építés eredményei fölött elsikló nihilista szemlélet alátámasztására. A valóságban éppen Szlovákia tanúskodik ennek az állításnak a tarthatatlanságáról. A föderáció megalapozása idején éppen ez váltotta ki Szlovákia egyes potencionális forrásai és lehetőségei indokolatlan és Szlovákia szempontjából káros túlbecsülését. Főleg az e kérdésekkel kapcsolatos polémia viseli magán a nacionalizmus nyomait. Erről tanúskodik az a körülmény, hogy ezeket a nézeteket később, a konkrét realitásnak megfelelően korrigálni kellett. Két szélsőséges álláspont nézett itt farkasszemet. Cseh részről, soviniszta módon, ezt A. Novotný fejezte ki pökhendi kifejezésével: „Ha föderációt, akkor következeteset". Túlhaladott dokumentum Az idő múlásával ós a tapasztalatok után a párt akcióprogramja mind ellentmondásosabb dokumentumnak tűnik. Eredetileg megkísérelte a felgyülemlett, elhanyagolt kérdések megoldását. Ugyanakkor azonban terméke a szintén ellentmondásos konkrét helyzetnek, amely rányomta bélyegét. Ez a dokumentum önmagában azonban nem váltotta ki a társadalmi válság elmélyülését, hanem tekintettel a konkrét helyzetre, lehetővé tette a múlt, illetve a további fejlődés nem egységes értelmezését. Az akcióprogram megkísérelte a párt Január utáni politikájának kifejezését, de a későbbi fejlődést túlhaladottá tette és így már nem fejezte ki a párt és a társadalom szükségleteit. Az 1968 augusztusa előtti és utáni új tények sok vonatkozásban kiigazították a dokumentum programot alapozó elveit. A párt ezért fokozatosan, a szükségletek figyelembevételével kidolgozza az új megoldást, amely a jelenlegi teltételekre épül. Egyesek még ma is hivatkoznak az akcióprogram tartalmára. Ezeknek címére a CSKP Központi Bizottsága 1969. májusi ülésén azt mondta, hogy éppen azokról van szó, akik ezt a programot jóváhagyása pillanatától nem vették tudomásul. A párt ezzel azt akarja kifejezni, hogy nem utasítja el az akcióprogram gondolatainak zömét. Igy például a CSKP KB 1968 novemberi ülésének határozata hangsúlyozza, hogy a párt „az akcióprogramból a lényegeset átvette." Ez a határozat, valamint a pártnak, főleg a CSKP KB 1969. áprilisi ülése után elfogadott további dokumentumai azonban jobban megfelelnek a párt szükségleteinek. Az akcióprogram a helyzet által gyakorolt nyomás következtében gyorsan készült, hatott rá az elmélyülő válság. Ennek következtében sok ködös megfogalmazása lehetővé teszi az eltérő értelmezést. Ezen felül sok benne a téves éo a helytelen megfogalmazás. A program azonban helyesen foglalkozik az alapvető kérdésekkel. Hiszen kidolgozásában részt vett szinte az egész párt. A mai szükségletek szempontjából is sok értékes gondolatot tartalmaz, amelyek annak szükségére intenek, hogy differenciáltan kezeljük ezt a dokumentumot. Az akcióprogramban azonban el kell választanunk egymástól . a helyeset, a hasznosíthatót —, az opportunista, téves megfogalmazásoktól és gondolatoktól. Elsősorban azonban attól az értelmezéstől, amellyel ezt a programot egyes önkényes magyarázói felruházták. Bár az akcióprogram ellentmondásos dokumentum volt, a párt és a társadalom „egyesítő tényezőjévé" válhatott volna. Nem a dokumentum, hanem a pártvezetőség jobboldali részének hibájából ez nem történt meg. A párt vezetőségének ez a része kihasználatlanul hagyta a nagy lehetőséget, amely elsősorban a párt akcióprogramjára' vonatkozik. AUGUSTÍN VANKO (Megjelent a Pravda szeptember 25-i számában) /