Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-29 / 231. szám, kedd

• ••••••• 0•••••• • - Ú J F k L M E K • ••••••• (cseh) • ••••••• A MENYASSZONY Az utóbbi években már megszoktuk, hogy ha a filmekre vonatkozó műfaji megjelölés elő't még jelző is van, sokkal inkább figyelünk erre a jelzőre, mint a műfaj klasszikus nevére. E film alcíme: Szomorú vígjáték egy férjhez adandó lányról. S íme, most is: a „szomorú" sokkal jellemzőbb a filmre, mint a vígjáték. Nevezhetnénk nyugodt szívvel akár szomorújátéknak is. Egy csavargó ostoba jóslatot mond egy fiatal lánynak: boldog lesz meg boldogtalan, szegény meg gazdag, szerencsétlen és szerencsés, de a legfontosabb, hogy egy novemberi napon férjhez megy. Ha mégis hajadon marad, már senki sem segíthet rajta, élete végéig boldogtalan lesz. A lánynak persze eszébe sincs, hogy higgyen az útszéli prófétának, de a legközelebbi időpontra vonatkozó jóslat „csodálatos módon" beteljesül, és Zdenának ezek után már nincsenek kétségei. A falu, ahol lakik, semmilyen férjnek valót nem Ígér, tehát útra kel, hogy vakmerő elszántsággal férjet kerítsen magának, addig a bizonyos novemberi napig. A film pedig ezen a ponton fordul egy nagyot: a valóságnak már eddig is bizonytalan, vagy legalábbis különös vásznáról egy-két fekete kocka után átlendül az álmok és víziók, a játék és dráma, a józan hétköznap és a misztikus éjszaka furcsa-tarka régiótba. Szinte érthetetlenségig tagolt szerkezet, önálló életet élő képek, jelenetek, villanásnyi józanság, aztán percekig fejbekólintó torzulat, az életből jól ellesett bűnök, s értük karikatúrában megfogalmazott bűnhődés, egyfelől bohém zsivajgás, másfelől beteges szenvedélyek, az egyik végletben naturalista iszonyat, a másikban költői tisztaság — szóval ilyesfélék következnek ezAZ ALMÁSSZÜRKE LÓ után. S végül aztán ' így vagyunk az egésszel is: amennyi ellentmondás van a szerkezeté ben, a cselekményében, a műfaji jellegében, az eredetiségében és epigonizmusában, a hőseiről jót és rosszat mondásában, az életet elfogadásában és tagadásában — annyi ellentmondás lehet a véleményezésében. Mert már-már unalmas is, de mégis izgalmas, zavaros és fantáziával felérhető, vannak szépen stilizált képei és képzavarai, érdekes, de semmi új a nap alatt. Aki látta a francia Jean-Luc Godard valamelyik szuperújhullámos filmjét, és végig fohászkodta az olasz Frederico Fellini valamelyik poézistől szárnyaló művét, az könnyen kitalálja, hogy A menyasszony elődjét hol, kinél keresse. De míg Godard és Fellini műveire egyesek azt mondják: zseniális alkotások, mások pedig: közönséges entellektüelhalandzsák, A menyasszonyról aligha fognak ilyen végletekben beszélni. Legfeljebb az „érdekes", vagy a „nem is érdekes" jut ki neki. Jifí Suchý, A menyasszony forgatókönyvírója és rendezője Prága egyik legsokoldalúbb és legközkedveltebb művésze. A tavaly elhunyt Jirí Šlitrrel szerzett hírnevet mint táncdalszöveg író, mint színházalapító, színész és énekes. Első filmjéhez is — filmben már íróként, színészként is szerepelt, de rendezésre most vállalkozott először — Šlitr komponálta a zenét, a •tőle megszokott sanzonos stílusban. A cselekmény laza kerete mellett szerencsére egy kicsit még ez is összetartja a filmet. Suchý kétségkívül tehetséges művész. E film egyes szép jelenetei, ötletes szimbólumai, néhány kifejező képsora rendezői kvalitását is dicsérik. Reméljük, következő filmje kevesebb szertelenséget és több alkotói fegyelmet tükröz majd. (amerikai) Minden valamirevaló vadnyugati filmben a becsületen és az igazságon kívül még valamilyen kézzel fogható dologért, illetve ölelhető személyért is folyik a rettenetes küzdelem. E film címéből nyomban sejteni lehet, hogy az a valami kézzel fogható: egy almásszürke ló. És hogy a hősök listája teljes legyen: van, valóban van köztük egy ölelésre termett szép leány is, akit ugyancsak jutalmul szánt a sors az igazság és a becsület hős bajnokának. Az almásszürke paripa egyébként éppen a szép leány szeszélyessége miatt kerül a történet középpontjába, de csak addig marad ott, amíg a bájos Trini (Anjanette Comer) fel nem tárja szomorú sorsát... Sidnei J. Furie, ez a fiatal kanadai származású angol tvés filmrendező először készített filmet "amerikai megrendelésre, s talán ezért történt, hogy inkább a művésziesebb, jobb, mint a giccses, üzleti példára hajlott. Filmjéből természetesen nem hiányoznak a teátrális, hatásvadászó jelenetek, a rossz és a jó ellenkező irányú felfokozása, de ezekkel elvegyülve a kritikus pillanatokban megkapóan egyszerű és emberi. Különösen szegény sorsú epizódfigurái szí rtesek, elevenek. A vagyona száműzetésében élő hegyi pásztor, a gyér kukoricát termesztő szegény indián paraszt, a kocsmai jelenet hősei és jobbára Matt (Marion Brando), az imBOGÁR A FEJBEN már nyugodtabb életre vágyó pisztolyos legény meg a szépséges Trini is — rokonszenvesen életre hívott, hiteles alakok. Persze, ez a film nem ezért csábító elsősorban. A közönség nagyobbik része vagy azért nézi meg, mert vadnyugati film, vagy mert a híres Marion Brando és Anjanette Comer játszik benne. John Saxon és Emllio Fernandez sžinte csak ráadás. IHlHt Marion B'-anno Az almásszürke 16 című filmben (amerikai—francia) Az afféle úri bogarasságról, amilyenről .ez a film mesél nekünk, elég sokszor hallhattunk már. A hitvesi ágy, illetve a hitvesi hűség, azaz egész pontosan: a hitvesi hűtlenség körüli bonyodalmak sok tisztes úriember és úrhölgy lelkében hintették már el a bosszú könnyen csírázó magvát — színházban, filmben vagy akár az életben. Sikeres művészi alkotás természetesen csak akkor lett a bonyodalmakból, ha a szerzők legalább annyi szellemességre _és ötletre voltak képesek, mint Georges Feydeau (e film alap jául szolgáló színmű írója), lohn Mortimer (aki a színművet forgatókönyvre átírta) és Jacgues Charon (akinek színházi rendező létére volt bátorsága e két forrásmunkából filmet készíteni). Aki mer, az nyer! Charon mert, s mi nyertünk egy nem maradéktalanul filmszerű, de lármában, pikantériában és dinamizmusban annál inkább bővelkedő komédiát. (sz—a) Az ipari mikrobiológia hajnala Parányi organizmusok — mikróbák, vírusok és más szervezetek — miriádjai vesznek körül bennünket. Mégpedig olyan tömegben, hogyha egy hatalmas mérleg serpenyőjébe helyezhetnénk őket, az élő világ többi részének: a növényeknek, az állatoknak és az embereknek a súlya is alig lenne elegendő a mérleg egyensúlyban tartásához — ezt állítják a kutatók. NÉLKÜLÖZHETETLEN PARÁNYOK Sokáig azt hittük, hogy a mikróbák tevékenysége káros, sőt egyenesen veszélyes. Valóban, közöttük vannak a tífusz, a kolera, a himlő és más súlyos betegségek kórokozói is, viszont a növények sem élhetnének meg e láthatatlan munkások nélkül — szerves anyag nem jöhet létre a levegőből nitrogént kivonó baktériumok nélkül. Nélkülük az anyag körforgása a természetben — ami az élet egyik fontos feltétele — nem lenne teljes. Az utóbbi évtizedben sok fontos felismerés született a tudományokban, így a mikrobiológiában is. Az elektronmikroszkópok nagyítása félmilliószorosra nőtt, és ez lehetővé tette, hogy a tudósok nyomon kövessék az élő anyag legparányibb folyamatait is, hogy mélyen betekintsenek a mikrovilág rejtélyeibe, jobban megértsék e szervezeteket és működésük törvényeit. Ezek a tanulmányok közelebb vittek a fő célhoz, az élő természet törvényeinek a megállapításaihoz. A mikroorganizmusokra vonatkozó ismereteink lénvegesen kibővültek az elmúlt évtizedben, és ebben fontos részük van a szovjet tudósoknak is, akiknek sikerült feltárniuk a mikróbák belső szerkezetének rejtett, parányi részleteit is, megismerték a környezettel való kölcsönhatásuk számos részletét és a biokémiai aktivitás számos eredményét. HASZNOS SEGÍTŐTÁRSAK A tudósok megtalálták a módját annak is, hogy e mikróbákat az ember szolgálatába állítsák. Részt vesznek már a nylon gyártásában, a len feldolgozásában, a konzervek tartósításában és olyan létfontosságú termékek gyártásában, mint az élesztő, a vitaminok, az antibiotikumok és számos aminosav. Ezeknek az anyagoknak egy részét még a legkorszerűbb kémiai módszerekkel sem lehet létrehozni. Az utóbbi években világszerte az érdeklődés középpontjába került a fenyegető élelmiszerhiány problémája. Ebben a tekintetben is segítségére sietnek az embernek a mikróbák, mert kitűnő takarmányfehérjékké alakítják át a kőolaj szénhidrogénjeit. Már jelenleg is gyártunk segítségükkel a természetes termékekhez hasonló biozsírokat, vitaminokat, enzimeket és antibiotikumokat. A szovjet tudósok által kifejlesztett új módszerrel az eddiginek ezerszeresére növelhető az antibiotikumokat előállító mikróbák termelékenysége. Oj ágazata alakul ki a biológia tudományának: az ipari és mezőgazdasági mikrobiológia. Az ipari mikrobiológia jelentős feladata lesz majd a növények és az állatok táplálása és védelme. Azok a vegyszerek, amelyeket napjainkban a növények rovarkártevői ellen használnak, jobbára a hasznos rovarokat is elpusztítják. Ezért hódít szakkörökben egyre jobban az a gondolat. Hogy ne vegyszerekkel, hanem mikróbákkal pusztítsák el a rovarkártevőket, mert ezek nem veszélyeztetik a hasznos rovarokat. E probléma kutatásán sok országban, így a Szovjetunióban is nagy erőkkkel fáradoznak, és ezen a területen már a közeljövőben érdekes eredményeket várhatunk. AZ ORVOSI MIKROBIOLÓGIA KÉRDŐJELEI Az orvosi mikrobiológia problémái szintén az érdeklődés előterében állnak. Számos tudós foglalkozik az influenza s egyéb elterjedt betegségek, a sztafilokokkuszos fertőzések, a májgyulladás és más mikroorganizmusok okozta kór problémáival. Számos vírus- és baktériumeredetű betegséget sikerült már megfékezni. Világszerte egyre nagyobb eredményeket érnek el például a giimőkór megfékezése terén. A szovjet virológusok a gyermekbénulás leküzdését tartják a legkimagaslóbb eredményüknek. A más országok tudósaival közösen kifejlesztett, úgynevezett gyengített és elölt vírusokat tartalmazó vakcinákkal sikerült kiirtani ezt a betegséget a Szovjetunióban és szovjet segítséggel több más országban is. Az influenzajárványok minden évben veszélyeztetik a világot. Ennek az az oka, hogy az influenzavírusok széles határok között képesek alkalmazkodni az új viszonyokhoz. Élő vírusokat tartalmazó oltóanyaggal, szérummal és más készítményekkel gátat lehet vetni a vírusok terjedésének, támadásának. A tudományos laboratóriumokban megfeszített erővel dolgoznak azon, hogy megtalálják a módját e vírusok elpusztításának. A tudósok ezrei tanulmányozzák a vírusok és a sejtek kölcsönhatásait, a vírusoknak a szervezetbe való behatolási módját, az általuk okozott pusztítást, és keresik azt a sebezhető pontot, ahol a vírust megtámadhatják. A „HARMADIK BIRODALOM" A tudományos közleményekben eddig több mint 20 vírust írtak le, s a számuk állandóan növekszik. A kutatómunkát egyelőre még akadályozza, hogy nincs pontos klasszifikáció a vírusok leírására. Sok a vita még a vírusok természetével kapcsolatban is. A mikrobiológusok kompromisszumos megállapítása szerint a vírusok világa a „harmadik birodalom", amely a szerves és szervetlen anyag között helyezkedik el. Ugyancsak éles még a vita a vírusoknak a rák kifejlődésében betöltött esetleges szerepével kapcsolatban is. Néhány más kérdés is behatóan foglalkoztatja mostanában a mikrobiológia szakértőit. Már néhány évvel ezelőtt felfedezték, hogy • a vírus által megtámadott sejtben egy bizonyos fajta fehérje, úgynevezett interferon keletkezik. Vajon mi a szerepe ennek az interferonnak a szervezet védelmében? Egyesek szerint nagyon jelentős, mások szerint nem túlságosan negy. Egyelőre még azt sem tudják, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy ez a fehérje egyáltalán létrejöjjön. (djj A gondolatálvitel tudománya A rejtélyes és megmagyarázhatatlan jelenségeket régóta két csoportba sorolja a világ. Az első csoportba tartoznak azok a jelenségek, amelyeknek eredete ugyan ismeretlen, de állandók és jól mérhetők. Ilyen jelenség például a gravitáció vagy a mágnesség. Vannak azonban olyan jelenségek is, amelyek instabilok, bizonytalanok, nem követnek egyetlen ismert törvényszerűséget sem, és a jelenlegi technikai eszközeinkkel nem is mérhetők. E második csoporthoz tartozik a biológiai információ, a gondolatátvitel is. Új fejezet a kutatásban A gondolatátvitel történetében negatív szerepe volt a tudományos fejlődés bizonyos törvényszerűségének. Annak ugyanis, hogy régóta vannak olyan tudományos szakértők, akik csak a láthatót, a megmagyarázhatót hajlandók elismerni, s minden mást misztifikációnak vagy egyszerűen fondorlatnak, csalásnak tekintenek. Az utóbbi nemzetközi pszichológiai kongresszusokon elhangzott előadások azonban arról tanúskodnak, hogy új fejezet kezdődött a biológiai információ kutatásának történetében is: olyan szakasz, amelyben kutatásokat spekulációk és véletlen következtetések helyett tervszerű kísérletekkel szigorúan tudományos alapokra helyezik. Hippolit Kogan professzor, a szovjet Popov Rádiótechnikai Társaság biológiai információs részlegének vezetője például olyan kísérleteket végez, amelyek az energetika oldaláról közelítik meg a gondolatátvitel problémáját. Kogan professzornak sok más szovjet és külföldi szakértővel egyetértésben az az álláspontja, hogy a gondolatátvitelt olyan szuperhosszú rádióhullámok közvetítik, amelyeket a gondolatátvivő — az ún. induktor — személy szervezete bocsát ki, és a vevő — a percipiens — személy szervezete fog fel. A szovjet tudósoknak sikerült is a gondolatátviteli kísérletekben részt vevő személyek agyműködéséről több alkalommal encephalogrammot készíteni. Ezek az encephalogrammok ugyan különbözők, de abban megegyeznek, hogy az induktor görbéinek változásait azonnal követik a percipiens encephalogrammjának változásai. Kogan professzor egyébként meg is próbálta határozni az emberi szervezet rádióhullámgerjesztési kapacitását, és azt az eredményt kapta, hogy az elenyészően kicsiny érték. A szervezet biológiai rendszereit azonban még a legkorszerűbb technikai eszközökkel sem szabad összehasonlítani. Ha például az emberi agyat a legkorszerűbb mikrominiatűr áramköri elemekből építenék fel, még ebben az esetben is egy több emeletes ház térfogatát foglalná el, és sok ezer wattnyi villamos energia kellene a normális működéséhez. A bioinformáció létező jelenség Nincs kizárva az sem, hogy a gondolatátvitel valamilyen másfajta energia révén megy végbe — értelmetlen dolog lenne ennek lehetőségét eleve kizárni. Jöhetnek még olyan új Hertzek, Rutherfordok és Curiek, akik ilyen sugárzások felfedezésével írják majd be nevüket a tudományok történetébe. Lehetséges, hogy egy ilyen felfedezés megoldja majd olyan instabil jelenségek rejtélyét is, amilyen a gondolatátvitel. Nyugaton persze nem kevesen akadnak, akik megpróbálnak hidat verni a gondolatátvitel és a spiritizmus között, akik megpróbálják a biológiai információt olyan irányba téríteni, mint a jövendőmondás, a jóslás, a látnokság. A Szovjetunióban nincs alapjuk az ilye* próbálkozásoknak. A szovjet tudomány materialista tudomány, amely az anyagi világ létező problémáit, jelenségeit vizsgálja, s nem kíván nem létező problémákra bukkanni. A bioinformáció valóban létező és nem kifundált jelenségek komplexuma, alapjai fizikai és pszichikai-fiziológiai tényezők. Ezeken az alapokon fog egy új és nehéz tudományág, a biológiai információ tudománya kifejlődni. Iah

i 7/////////////////////////////////m^