Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)
1970-09-27 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó
1967 tavaszán elkezdték Ojvárban a vasútállomás építését. A második világháborúban lebombázott állomás helyén felépítettek egy újat, de azóta már kinőtte a város, mint gyerek a cipőt. Máskülönben amúgy sem felelt meg céljának, annál inkább nem, mert Újvár fontos vasúti csomópont. Elég sokáig váratott magára, de végül ls ott tartunk, hogy az építkezés befejezéséhez közeledik. A vasúti építővállalat pozsonyi 04 üzem és az újvári 043 fiókcégével gyors ütemben megvalósítja a város lakosainak vágyát. Az építés vezetőjétől Matys Ondrejtői megtudjuk, hogy Fifik építészmérnök tervezte az állomást. Az építkezésnél közreműködő vállalatok kötelezettséget vállaltak, hogy 1970. december 15-én teljes egészében átadják az állomást. Csányi, Llpcsey mesterek az építkezés meggyorsítása végett nemrégiben erősítést kaptak. Vezetésük alatt jelenleg mintegy nyolcvan munkás dolgozik az építkezésen. 1970. augusztus 9-én az első sínpár kivételével átadták az állomás peronját. Az építésvezető és a mesterek egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy magát az állomást csak a jövő év tavaszán adhatják át. Ugyanis a lévai cég, mely a burkolati munkálatot végzi — késéssel működik közre és ez hátráltatja az állomás építésének folyamatát. Az épület öt részre van osztva. Az állomás agya a relé-helyiség, amely hazai gyártmány. Emeletes, szép épület lesz a váróterem. Magába foglal egy korszerű, kényelmes kultúrtermet, vendéglőt. Külön épületet kap a posta. Az egymáshoz illeszkedő épületek előtt a város felöl parkok lesznek. Már most elmondhatjuk, hogy a 25 év alatt épített modern épületek között méltó helyet foglal el az új»ári vasútállomás. SASVARI ATTILA Betartják-e az épitolc a vállalt határidőt? L... . Az épülő állomás Teplan Štefan az állomás „idegközpontját" szereli. Tóthpál Gyula felvételei Ibenxvitatjxxlt DUNAI A KOMAROMI ÚJSÁGÍRÁS MÁSFÉL ÉVSZÁZADOS MÚLTTAL BÜSZKÉLKEDIK, DE A JÁRÁSI LAP FŐSZERKESZTŐJÉTŐL, MESTER PAL ELVTÁRSTÓL, ELSŐSORBAN A FELSZABADULÁS ELŐTTI ÚJSÁGÍRÁS HELYZETE FELŐL ÉRDEKLŐDTÜNK. — Mit mond a krónika a komáromi újságírásról? — A XVIII. század végén Jelent meg Péczeli József és a Komáromi Tudós Társaság által szerkesztett első magyar tudományos-ismeretterjesztő folyóirat, a MINDENES GYŰJTEMÉNY. Az 1848/49-es szabadságharc idején, az ellenségtől körülvett városban Jelentős szerepe volt a napilapként kiadott KOMÁROMI LAPOK-nak, melyet a múlt század hetvenes éveiben újítottak fel, s a második világháború végén történt megszűnéséig a város és vidéke legolvasottabb újságja volt. — És a felszabadulás utáni újságírás? — Az ötvenes évek végén a Járási pártbizottság és a komáromi jnb közösen jelentették meg a DUNATÁJ című járási újságot, melynek nyolc évfolyama jelent meg. Utolsó száma 1967. Január 28-án látott napvilágot. Testvérlapjával, a HLAS KOMÁRŇANSKÉHO OKRESU-val az emlékezetes 1965-ös árvíz idején néhány hétig napilapként is megjelent és jelentős szerepet töltött be a lakosság gyors és pontos tájékoztatásában. E lap szerkesztői közül megemlíthetjük Csető Jánost és Komlősi Lajost, akik jelenleg az ÚJ SZO munkatársai. — Mi történt a DUNATÁJ megszűnése ntán? — A Szakszervezetek Háza vállalkozott egy hetilap kiadására, mely HORIZONT címen hét hónapon át jelent meg. Majd 1968 januárja után a komáromi hajógyár üzemi lapja, a LODIAR volt egy évig járásunk egyetlen sajtóterméke. De a komáromi jnb tanácsa határozatot hozott a járási újság felújításáról s ezért 1969. február 21 óta rendszeresen megjelenünk. Milyen problémáik vannak? — A hetente négy oldalon, szlovák és magyar nyelven megjelenő járási lap példányszáma ma 3300, melyet az év végéig 6000-re emelünk, majd kiadószerveink határozata alapján január 1-től a példányszámot tízezerre emelik. Bár a semmiből kellett újat teremteni, a szerkesztőségnek nem volt helyisége, Irodai berendezése. Nem kis gondot okoz a Posta Hírlapterjesztő Szolgálat hiányos munkája, mert rendszertelenül, vagy egyáltalán nem kézbesíti lapunkat. — Miről írnak? — A járási aktualitásokon kívül cikksorozatban dolgozzuk fel és ismertetjük járásunk falvainak múltját és szocialista jelenét a „Falvaink a történelem tükrében" című rovatunkban. válasz egy levélre Kedves Szabó Nénit Engedje meg ezt a megszólítást, melyre őszinte levele és a húsz évnyi korkülönbség alapján némi felhatalmazást érzek. Levelében kifogásolja az erőszakos sorban állókról szóló írásom kicsengését, amelyben helytelenítettem egy tolakodó, erőszakos idős néni viselkedését. Ennek kapcsán általában védelmébe veszi az idős embereket. Egyik érve a kor, amely eleve tiszteletet érdemel, a másikat pedig szó szerint idézem: ... maga a sorban álláskor is kapja a fizetését. Ezzel megint általában utal a fiatalabbakra, állásban levőkre. Ezt a tételt nincs szándékomban részletezni, mert ellenérvként azt mondhatnám, hogy a nyugdíjasok ls „kapnak nyugdíjat sorban állás idején". Ezek azonban nem érvek. Így inkább az első szempontnál időzök egy pillanatra. Nekem is van édesanyám — megközelítőleg olyan korú, mint ön — akit nagyon szeretek. Minden idős emberben egy kicsit őt is, az ő nemzedékét tisztelem, becsülöm, akik a fiatalabb nemzedéknek életet adtak, felnevelték és felkészítették az életre. Ez így megint csak általánosság. Én azonban nem általában, hanem egy esetről, egy személyről írtam. Ezzel kapcsolatban egy tudós megállapítását idézném, mely szerint az öregség három kategóriát ölel fel. Létezik naptári öregség, amit az évek száma szab meg. A fizikai öregség foka ezzel szemben az egyén erőnlétével mérhető le. A harmadik a szellemi öregség, amely szintén nincs mindenkinél párhuzamban az évek számával. Tehát az a tény, hogy valaki nyugdíjas, még nem jelenti azt, hogy tehetetlen, gyengélkedő és eleve mások támogatására szorul. Az itt elmondottakkal nem akarom cáfolni azt, hogy az idős emberek eleve tiszteletet, megbecsülést érdemelnek. Mégis úgy érzem, hogy ezt a megbecsülést mindenkinek — korra való tekintet nélkül — nemcsak el kell várnia másoktól, hanem igyekeznie kell kiérdemelni is. És itt szeretném leszögezni, hogy a viselkedés szabályai, amelyek az emberek kölcsönös kapcsolatában érvényesek és szokásosak, egyaránt vonatkoznak fiatalokra és Idősekre. Az idősekkel szembeni előzékenységet, a tiszteletadás külső megnyilatkozását ugyanúgy kötelezőnek tartom a fiatalabbak számára, mint ahogy az idősebbek erőszakos viselkedésében a kölcsönös emberi kapcsolatok megsértését látom. Szabó néni azt javasolja, hogy ne az öregekről, hanem a fogyatékosságokról írjak. Egyben meghív falujába, ahol minden hét kedd reggelén óriási sor áll az élelmiszerüzlet előtt. Erre azért kerül sor, mert az üzlet szombaton délben bezár és csak kedden reggel nyit ki. S ilyenkor már mindenki várja a tejet és a kenyeret. Hát igen. Ha minden községet meg akarnánk látogatni, ahol az élelmiszerboltok előtt sorban állnak, talán évekre lenne szükségünk. Előző írásomban ls kifejtettem, hogy a sorban állás a gazdasági fogyatékosságok lecsapódása. Ez azonban nem kizárólag az áruhiányban gyökerezik. Mert mégsem mondható, hogy kenyérben, tejben nálunk hiány lenne. De az áruelosztás rossz megszervezése, a hiányos üzlethálózat is sorbanálláshóz vezet. Igazat adok Szabó néninek, hogy előbb inkább a fogyatékosságok kiküszöbölésén kell fáradoznunk. Bevallom, egyáltalán kínos, hogy a sorban állás évek folyamán kialakult normáinak betartását szorgalmazzuk és azokat szidjuk, akik e normákat megszegik. Mi sem természetesebb, hogy előbb a sorban állást kellene megszüntetni, és akkor nem kellene megfeddnünk se időseket, se fiatalokat, amiért mások rovására igyekeznek e sorban állástól megszabadulni. Bármennyire kínos is, üzleteink előtt még mindig léteznek sorok. Ez az ácsorgás, de sokszor tülekedés, aligha jelent valaki számára is élvezetet. De Itt is, s talán éppen itt tükröződik a legszebben az emberek egymás iránti megértése, egymás megbecsülése, hogy így ezt a kínos kényszert saját viselkedésükkel mások és maguk számára is megkönnyítsék. A szabad szombatok bevezetésekor az Új Sző az elsők között emelt szót az üzletek zárva tartása ellen. A lakosság sok helyen két-három napon át se jutott a legalapvetőbb élelmiszerekhez. Ezt a tényt Szabó néni levele is tanúsítja. Hónapok, évek teltek el, amíg némi orvoslásra került sor. Néhány hete új kormányrendelet szabályozza az üzletek nyitva tartási idejét. Így kitolódott a nyitva tartási idő hétközben és a hét végén ls. Véleményem szerint a sorban állási problémák még így sem szűnnek meg teljesen, de javulás határozottan várható. Egy-két helyszíni beszélgetés folyamán meggyőződhettem arról ls, hogy a kereskedelmi szervek képviselői több esetben próbálkoznak alkudozni a nemzeti bizottsággal a nyitva tartási Idő módosítását illetően elsősorban a saját,, tehát a kereskedelem és nem a lakosság érdekeit tartva szem előtt. A kormányrendelet következetes betartására, sőt további intézkedésekre lesz szükség, hogy a közellátás problémái mielőbb megoldódjanak. Egyik előbbi írásomban egy franciaországi példát említettem, ahol az üzletek háznál veszik fel a rendelést és az árut házhoz szállítják. Ezt most kiegészítem egy magyarországi példával. Szegeden egy Csemegeboltban olvastam egy közleményt, mely szerint az év végéig 5000 forint értékben házhoz szállított áru esetében az üzlet két százalékot visszatérít a fogyasztónak, sőt a számla részt vesz egy országos sorsolásban is. A házhoz szállítással a sorok bizonyára nálunk is csökkennének ... Úgy hiszem, nem is új utak kereséséről, de legalább a már máshol bevált formák egyszerű bevezetéséről lenne sző, hogy számos probléma megoldódjon. Ha nem is egyszerre, de folyamatosan, tervszerűen. S akkor nem kell majd az üzletek előtt sorban- állásra ítélt fiatalok és idősek viselkedését kipellengérezni, esetleg embereket meggyőzni arról, hogy az illem, az udvariasság szabályai még az Ilyen kényszerhelyzetben is kötelezők. Addig ls a Szabó nénik, Pásztor bácsik, Jóskák, Jancsik és Zsuzsikák megértését kérve maradok őszinte tisztelettel: