Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-26 / 229. szám, szombat

Durva hamisítás A BURZSOÁ PROPAGANDA KOHOLMANYAI . A burzsoá ideológusok, a különféle opportunisták és revizionisták az utóbbi időben széles körű kampányt folytatnak. Azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a jelenlegi tudományosműszaki fejlődés feltételei között eltűnik a proletár, és helyét olyan társadalmi réteg foglalja el, amelytől idegen a forradalmi szellemiség. Ezt a látszat-tudományos elméletet a monopóliumok hívei annál makacsabbul hirdetik, minél intenzívebben harcolnak a nyugati dolgozók gazdasági és szociális jogaikért. A „proletariátus eltűnéséről" szóló koholmány a dolgozók reális szerkezeti változásait jellemző néhány tény spekulatív alkalmazásán alapul. Mindenekelőtt abból indul ki, hogy az USA ban már az ötvenes években alacsonyabb volt a manuális dolgozók számaránya. A technológiai szempontból legigényesebb néhány ipari szakágazatban a munkások nagyobb része mérnöki-műszaki személyzet. Így például az USA egyes hadiüzemeiben a technikai-gazdasági dolgozók aránya több mint 60 százalék. Az elektrotechnikai és vegyipari szakágazatban több mint 40 százalék. A foglalkoztatottak száma a feldolgozó iparban az 1900. évi 7,2 százalékról 1969-ben 30 százalékra nőtt. Egyidejűleg számos munkás és alkalmazott munkaformája és -feltétele láthatóan kiegyenlítődik. Például az elektróncsöveket gyártó üzemek szerelőosztályainak munkásai, technikusai és mérnökei közösen dolgoznak: a munkások összeállítják a műszer egyes részeit, a technikusok komplettizálják, a mérnökök végzik a finális szerelést, esetleg az ellenőrzést. Itt már nem láthatjuk a munkás és a technikus munkája között a múltban ismert különbséget. Az alkalmazottak többsége, eltekintve a nagyon vékony ún. legfelsőbb rétegtől (ami a bérmunkások számának 2—3 százaléka) a munkásosztályhoz tartozik. Annak idején Marx fejtette kl a munkás és a munka tárgya között létező különféle távolságot. A munkás részfunkcióinak nagyobb részét ma az alkalmazottak végzik, s ezzel egyidejűleg a munkások jelentős számának tevékenysége már nem egyszerűen manuális jellegű. A burzsoá Ideológusok és a revizionisták durván kiforgatják ezeket a tényeket, azzal a céllal, hogy „túlhaladják" a proletariátusról és annak forradalmi szerepéről — miszerint az a kapitalizmus sírásója — szóló marxista—leninista tanokat. Szándékosan körülhatárolják a „proletariátus" fogalmát, csak az egyszerű manulális munkát végző munkásakra vonatkoztatják és kizárják a munkásosztályból a szakképzett munkásokat. A fizikai munkával foglalkozó személyek számának csökkenését „a proletariátus megszűnéseként" tüntetik fel. A tudományos álláspont azonban — a jelenlegi feltételek között is — meggyőzően bizonyítja a marxi—lenini elmélet helyességét. A proletariátus a termelőeszközök tulajdonjogától megfosztott bérmunkások osztálya és ezért kénytelen saját munkaerejét eladni a tőkés tulajdonosoknak. Marx szerint: „A tőke jeltételezi a bérmunkát és a bérmunka a tökét. Kölcsönösen jeltételezik egymást, egyik kapcsolat szüli a másikat." A jelenlegi feltételek között nem kerül sor a proletariátus megsemmisülésére, hanem éppen ellenkezőleg: láthatjuk, hogy hevesen bővül a tőke által kiuzsorázott bérmunka szférája. A kapitalista fejlődés monopolista és állami monopolista szakaszában szokatlanul kiéleződnek a burzsoá társadalom alapvető osztályellentétei. A monopolizmus eszmei csatlósai, az osztályharcok élét tompítandó, a proletariátus „eltűnéséről" szóló elméletet hangoztatják. El akarják hitetni a munkásosztállyal azt is, hogy: „Ha már nem vagytok proletárok, akkor már nem létezhet ellentét köztetek és a monopóliumok között, akkor a termelés növekedése érdekében érdeketek az osztálybéke, az együttműködés." Vagyis: a proletariátus eltűnéséről szóló koholmány a munkászosztály forradalmi szellemiségének feloldódását hirdető hamis elmélet. A monopóliumok ideológusai, az opportunisták és a revizionisták az utóbbi időben egyre jobban törekednek, hogy megkíséreljék megcáfolni a munkásosztály forradalmi szerepéről szóló marxi—lenini tanokat. Ez nem csupán a jobboldali szociáldemokraták, hanem a jelenlegi revizionisták szándéka is, s közéjük tartozik Ernst Fischer vagy a Manijesto folyóirat köré tömörült csoport, de Roger Garaudy és mások is, akiket kizártak az Osztrák, az Olasz, illetve a Francia Kommunista Pártból. A balról jobbra tolódás, a monopolista kapitalizmus felé történt elhajlás bizonyítható és látható Garaudy esetében, aki „arra törekedett, hogy a marxizmust a jelenlegi jeltételek között »alkotó módon továbbfejlessze«". Utolsó könyvében, de különösen a „Szocializmus nagy fordulata" című kommunistaellenes paszkvillusában hirdette meg a jelenlegi kapitalizmus objektív feltételei elemzésének szükségességéről szóló tézisét. Fennhéjázóan elutasította a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai okmányaiban rögzített döntéseket, és azzal vádolta a kommunistákat, hogy nem értékelik a tudományos-műszaki forradalom szerepét. Mit kínait helyette? A burzsoá ideológusok befolyása alatt abszolutizálja az anyagi termelés növekedését és a tudományos-műszaki forradalom hatását a kapitalista társadalmi kapcsolatokra. Kifejlesztette az ún. új történelmi blokk koncepcióját, amelyben a tudományosműszaki értelmiségnek juttatta a döntő szerepet. Kijelentette, hogy ma nem a- munkásosztály, hanem az alkotó értelmiség a szocialista távlatok egyedüli hordozója, mert a proletariátus már elvesztette egykori forradalmlságát...(!) Ha ezt a konstrukciót megfosztjuk a szocialista távlatokra való szándékos hivatkozástól, akkor már csak a társadalom ipari stádiumáról szóló imperialista koncepció — az ún. szociális harmónia koncepciója marad. A francia kommunisták egyértelműen elutasították Garaudy revizionista elméletét. A. kapitalizmus nemcsak az oligarchia monstrumát teremtette meg, hanem megszülte a forradalmi munkásosztályt is, impulzust adott az elégedetlenség tömeges megnyilvánulásának, milliós tömegeket .kapcsolt bfe az osztályharcba, amelynek élén a dolgozók többi hadosztályának öntudatát forradalmasító proletariátus áll. Az osztályharc ereje folyamatosan nő és a munkásság forradalmi szellemiségének megszűnéséről szóló hazug elméleteket maguk a tények cáfolják meg. A háborút követő első tizennégy év alatt 150 millió dolgozó vett részt a sztrájkharcokban. A következő kilenc esztendőben — 1960—1969-ben — a sztrájkolók száma mintegy 300 millióra nőtt. Az Associated Press hírügynökség a General Electric 147 ezer munkásának és alkalmazottjának sztrájkját úgy jellemezte, hogy „harc — nem életre, hanem halálra". A sztrájk 1969 október végén kezdődött, A sztrájkhullám ebben az évben sem csökken. Angliában csupán az év első négy hónapjában 1578 sztrájk volt, ami a múlt év azonos időszakához viszonyítva kétszer nagyobb munkaidő-kiesést okozott. Az angol dokkmunkások tizennégy napos sztrájkja kétségtelenül az angliai dolgozók jelentős győzelme volt. Az élet maga meggyőzően bizonyítja, hogy nem csökken a munkásosztály forradalmi lelkesedése, és újfent igazolja az ipari munkások vezető szerepét a monopóliumok ellen küzdők frontján. G. HROMUSIN docens, a közgazdasági tudományok kandidátusa (APN) A legértékesebb... Az emberi vér életadó folyadék. Sem vegyi, sem pedig más úton előállítani nem lehet. Pedig az egészségügynek, az emberiségnek egyre több vérre van szüksége, hogy a veszélyben forgó, illetve a halál küszöbén álló embereket vérátömlesztéssel megmentsük az életnek. Emberi vért tehát csak adni, illetve ajándékozni lehet. Hazánkban egészen 1937-ig többnyire egészségügyi dolgozók voltak a véradók. Igaz, szép számmal akadtak mások is, főképp főiskolások, akik vért adtak, hogy így pénzhez jussanak. Némelyikük havonta háromszor is adott vért, és ez persze káros hatással volt egészségükre. Később önkéntes véradó-egyesületek jöttek létre, amelyeknek tagjai kéthavonként adtak vért. Az érte kapott ellenérték egy részét az egyesületnek adták át. Az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan egyre nagyobb súlyt fektettek a vérátömlesztésre. Míg negyven évvel ezelőtt Szlovákia egy-egy kórházában évente öt—tíz vérátömlesztést végeztek, ez ma egy osztály napi teljesítményének jelel meg. Szlovákiában évente mintegy 120 000 vérátömlesztést hajtanak végre, amelyhez több mint 43 000 liter emberi vérre van szükség. Vérből pedig még mindig kevés van. A múlt év második felétői kezdve » nemegyszer táviratilag vagy más úton kell az életet jelentő vért beszerezni. Milyen idegállapotot jelent ez a kezelőorvosnak? Emberéletet menthetne meg, de ehhez egy fél liter vérre volna szüksége, amely pillanatnyilag nincs a kórház raktárában. A szakemberek szerint úgyszólván minden család valamelyik tagja kapott már vérátöm-' lesztést, vagy olyan orvosságot, me'iyet vérből készítettek. Ha hazánk lakosságának egy százaléka rendszeres véradóvá válna, a gond lényegében megoldódna. Sajnos, nem ritkaság az olyan nézet sem, hogy az egészségügyi szolgálatot az alkotmány minden állampolgárának díjtalanul biztosítja s úgy a vérre is joga van, ha azt a szükség megkívánja. Az ilyen nézetet vallók azonban elfeledkeznek arról, hogy ha nem volna az a 40—50 ezer véradó, honnan szereznénk be a vért? A vért nálunk legtöbben ellenérték fejében, vagyis 200 koronáért adják. Más módszert 1961-ig nem is ismertünk. Az említett évben indult el a térítésmentes véradások akciója. Szlovákiában 1965-ben már 40 ezer térítésmentes véradást jegyeztek fel, számuk azonban négy évvel később már a felére csökkent. Ez pedig baj, nagy baj. A különböző közúti és munkabalesetek, operációk " egyre több éf több emberi vért kívánnak. Itt merül fel az a gondolat, hogy a vérátömlesztésre szoruló hozzátartozói kötelességüknek tarthatnák a véradást. Ez a dolgok egyik oldala, a másik pedig az, hogy nem felel meg a valóságnak az a szóbeszéd, miszerint a véradás ártalmas az egészségre. Például Jozef Cavajda 65 éves koráig százszor adott vért. A Csehszlovák Vöröskereszt feladata, hogy a jövőben még több véradót nyerjen meg. Ezen célkitűzésükben a többi tömegszervezeteknek is segíteniük kellene, mert különösen a városokban idegenkednek a véradástól, míg egyes falvakban ümepnek számít, ha a mozgó vérátömlesztő állomás megjelenik. Nem is olyan régen Peter Colotka, az SZSZK kormányának elnöke és B. Strkulová, Csehszlovákia szépségkirálynője adolt vért, példaadással bizonyítva, hogy a véradás nemes emberi cselekedet. A vér Igen értékes folyadék, emberek életét mentheti meg. Éppen ezért ne habozzunk, hanem cselekedjünk. Ajándékozzuk a legértékesebbet, a vérünket, hogy ezzel bajba jutott embertársainkon segíthesssünk. nj - * :...... v - . Jťí*; Alig múlt el az idei nehéz aratás, máris újabb feladatok várnak föildműveseinkre. Itt az ősz és vele együtt a fontos betakarítási és talajelőkészltési munkák időszaka. Szlovákiai méretben sürget a silótakarmányok betakarítása. Fenti felvételünk az ipolyviskí szövetkezetben készült, ahol 20 hektáron termesztenek silókeveréket. Lenti képünkön: A szántás, a taiajelökészltés a jövő évi gazdag termés alapja. Burás István, a Zselízi Állami Gazdaság lontói részlegének traRtorosa a ZT—300-as traktorral és B-200-1 típusú német gyártmányú ekével naponta 5—6 hektáron végzi el a középmély szántást. -kpSIKERES KEZDET Kassa-Délváros nemzeti bizottságának tevékenysége Mint ismeretes Kassa városát ez évben négy kerületre osztották fel. A fejlődés tette ezt szükségessé: Kassa lakosainak száma ma már több mint 150 000. A történélml város és a körülötte létesített lakótelepek egy részének neve Övárós. a Teraszon épült városé pedig Újváros. A régi várostól északra terül el az Északváros, délre a Délváros. Ezenkívül Kassához csatolták a várossal határos községeket ls. Minden városrésznek külön nem zeti bizottsága van. £n a Délvárosban lakom, ennek a városrésznek vagyok a képviselője, ezért szeretnék bészámolnl az itteni nemzeti bizottság működéséről. Az új iskolai év kapcsán Kassa -Délváros nemzeti bizottsága felhívást tett közzé, utalva arra, hogy ebben az iskolai évben lesz a CSKP megalakulásának 50. évfordulója, kéri az Iskolákat, hogy ezt méltóképpen ünnepeljék meg, és használják ki nevelési szem pontból. Kérik a szülőket, a polgári bizottságokat és a szülői munkaközösségeket, hogy akárcsak az előző években, segítsék az iskolákat nevelői-oktatói munkájukban. Ebben a városrészben ugyan az Iskolák nem olyan szépek, újak, mint például a Teraszon, amelyeket csak nemrég adtak át, de itt is megvan minden lehetőség arra, hogy az iskolák szép eredményeket érjenek el. Az itteni iskolák igazgatóságai és tantestületei a szülők segítségével igyekeznek az Iskolákat modernizálni és a környezetüket szépíteni. Kővetenuö példaként említik a Kukučín utcai Iskolát, ahol tornatermet építettek a szülők segítségével, a Kulinyin és a Gömört utcai Iskolákban pedig az Iskolai bútorokat javították meg. A Forradalmi utcai Iskolában sportpályát és parkot létesítettek. 1970. szeptember 15-én összeült a városrész nemzeti bizottsága. Az ülés fő napirendi pontja: városfejlesztés, beruházás, építkezés. Tudnunk kell, hogy Kassának ez a része iparilag a legfejlettebb, itt vannak a nagyüzemek, viszont külsőre ez a legelhanyagoltabb városrész. A felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére a Délvárosban több mint 12 millió korona értékű szocialista munkafelajánlás, tettek, legnagyobb részét a polgári bizottságok. A felajánlások nagy része az utcák, a terek és a parkok rendbehozatalára, újabb létesítésére vonatkozik. Örvendetes dolog, hogy nemcsak felajánlásokat tettek, hanem az első félévben már több mint 8 millió korona értékben teljesítették a vállalást. Az egyes nemzeti bizottságok között verseny folyik. Ez a városrész az első helyen szeretne végezni. Már a jövőre ls gondolnak, és az 1971. évi „Z"-akclő tervét is elkészítették. Mozgósították a polgári bizottságok elnökeit, hogy szervezzék a további felajánlásokat. Itt a nagy alkalom újból, hisz jövőre ünnepeljük a CSKP megalakulásának 50. évfordulóját. A nemzeti bizottság sokat foglalkozik az üzletek nyitvatartási idejével. Nagy probléma ez itt, mert nagyon kevés az üzlet, a lakosság száma pedig egyre nő, új lakótelepek épülnek, azonban üzlethelyiségeket csak később építenek. A Délváros kulturális téren is jó eredményeket ért el. A kulturális nevelőmunkát városrészünkben a BÉKE és a JÁNOŠÍK elnevezésű művelődési központok végzik. Ezt a munkát támogatják a városi és a kerületi könyvtár fiókjai, az iskolák társadalmi szervezetei, valamint az üzemek, vállalatok, intézmények szervezetei. Számos előadást, beszélgetést szerveztek, továbbá megemlékeztek a nagy politikai eseményekről, évfordulókról, valamint 16 ünnepélyt, 22 műsoros táncmulatságot és négy Irodalmi estet ls szerveztek. Továbbá 54 teaestet és táncmulatságot, hat esztrádműsort és két gyermekműsort rendeztek. Gondos munka folyik a filmvetítés terén és a körzeti könyvtárakban ls. A könyvtárak nemcsak könyvet kölcsönöznek, hanem beszélgetéseket, könyvkiállítást, filmvetítést is szerveznek. Az Itt felvázolt munka a nemzeti bizottság tevékenységének csak egy kis töredéke, csupán azt akartam bizonyítani, hogy KassaDél város Nemzeti Bizottsága él és dolgozik. PAZDERAK BERTALAN