Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-26 / 229. szám, szombat

H

uszonöt évvel ezelőtt, 1945. szeptember 26-án Bartók Béla hosszan tartó betegségének lett áldozata. Előtte pár nappal megdöbbenve olvasta Serly Tibor utolsó műve kéziratának végén azt a szót, melyet a fizikai elmúlás biztos előérzete eredményezett, nagy sikerrel végzi a Zeneakadémia zongora- és zeneszerzői tagozatát. Egy év múlva zongoratanéinak szerződtetik a nemrég elhagyott iskolában, s talán megbecsült, tisztes pedagógusként éli le életét, ha roppant érzékeny, nyugtalan lényét nem kergeti a sors századunk forgaElindultam szép hazámból... 25 éve halt meg Bartók Béla hogy VÉGE. Végrendelete ellenben derűlátó: Utolsó műveinek zárótételei határozottan hirdetik a jó és szép győzelmét, mialatt a világ alig eszmélt még a világháború vérfürdőjéből. Nehéz feladat egy oly közismert, korábban és sajnos, bizonyos értelemben még ma is oly sok vitát, botrányt, meg nem értést kiváltó nyugtalan, kifinomult, hallgatag, mérhetetlen belső erőtől vulkánikusán előretörő művészet alkotó zsenijének emléket állítani, sokrétű, nagy mennyiségű munkásságát jobban, másként értékelni, új fénnyel, színekkel rávilágítani, emberségének egyedülálló magaslatát csodálni a ma szemével, s jövőnk tükre elé tartani, hogy „látva lássák", hogy az egész emberiség javára magunkban fedezzük fel újból, mert bennünk és köztünk él. Európai zenekultúránk 'egyedülálló egyénisége Bartók Béla. Szerzeményei, előadóművészete, tudományos munkássága és emberi magatartása által egy nép dicsőségét vitte a világba, holott gimnazista 'korában Pozsony utcáit járva aligha gondolhatott arra, hogy ilyen sokat mozdít majd századunk művészetén. Tán még visszhangzik léptének mikrorezgése a Káptalan utcában, ahol a zeneszerző Albrechtek gyakori vendégeként muzsikált. Ugyancsak jó baráti viszonyban állt Dohnányi Ernővel (a később világhírű zongoraművésszel). Példáját követve szorgalmasan gyakorolt és fejlesztette zenei műveltségét. A gimnázium után Budapesten tagába. Mert az Osztrák-Magyar Monarchia tunya állóvizében ugyan csorgott még a bor, cigány húzta élveteg dallamait, de már minden oldalról gyülekeztek a sötét fellegek. A nyomasztó, fülledt levegőben csak az igazi nagyok kiáltották szerte széjjel a vészt az alvó süketeknek. Ez a századforduló pattanásig feszült levegője jelzi egy új kor keletkezését. A

XIX. század romantikus arculata kezd elmosódni. A művészetben az impresszionisták korszaka ez, mely hidat képez az újkor művészetéhez. Bartók Debussitől rengeteget tanulhatott. Hangszerelését, hangulatvilágát éppúgy átveszi és továbbfejleszti, mint Richard Strauss modern zenébe torkolló késői romantikus törekvéseit. Liszt avantgard egyénisége is folytatásban részesül. Kodállyal való találkozása után elkezdődik a népdalgyűjtés tudományos és zeneszerzői munkásságát jellegzetessé tevő korszaka. A népzenében Debussi inkább csak a színanyagot, hangulatot kereste, Bartók a modern zene élő forrását lelte meg benne. A népzene tartalmi és szerkezeti mivolta ugyanis teljesen új hangszerelést, összhangot és formaszerkesztést kíván a feldo)gozás során. Ezt legmarkánsabban táncszvitjéban, rapsződiáiban, népdalfeldolgozásaiban láthatjuk. Természetesen a többi művéből is ritkán marad ki a népi elem. Sokszor egészen az ősi barbár zenéhez nyúl a népzenén keresztül. Csodálatos módon tér át sokszor vad táncritmusbő) egy, a civilizált kort oly erősen jellemző motorikus dübörgésbe. S itt vagyunk művészete további ihlető alaptényezőjénél — kora életének megrajzolásánál. Nincs összefogóbb enciklopédiája századunk, nemzetünk életének, mint pl. a Zenekari Concerto, Zene húros-, ütőhangszerekre és cselesztára, Divertimento (2. tétel), Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, II. zongoraverseny stb. Rendkívül sajnálom, hogy nem tudom most szavakkal leírni minden egyes kottafej érzelmi és értelmi mélységesen igaz lényét, melyek megannyi sebzett idegsejtként kapaszkodnak belénk, könyörögve az elvadult embernek, térjen vissza az emberség, természetesség, béke szétdúlt rengetegében a szeretet és erkölcs szilárdan álló végvárába. Az említett forrásanyagokból kiindulva alkotta tehát újszerű müveit, melyek Sztravinszkij, Schönberg, Janáček zeneszerzői törekvéseiben párhuzamosan századunk elején a modern zene megteremtői. B

artók rettenetesen tud szeretni, félteni olyan ősi és örök értékeket, melyek a pozitív embert determinálják. Nem véletlen, hogy nagy-nagy szenvedéllyel járta a magyar, román, szerb és horvát falvakat, hiszen ott is a „tiszta forrást" kereste, az ősi népzene évszázadok csiszolta kincseit. A népek testvérré válásának eszméjét hirdette és követte. Dokmentumok sora tanúskodik erről. Rendkívül érzékeny dramaturgiai bravúrnak tekinthetjük a tv-ben (bizonyára sokan nézték a „Röpülj páva" vetélkedő gálaestjét) Vass Lajos idézetét egyik leveléből, melyben a parasztság anacionalista magatartásáról ír, cáfolta azt a közhiedelmet, hogy a népek közti gyűlölet eredményezi a háborút. A mi Fábry Zoltánunk a görög mitológiábó) kölcsönözte szimbólumát az elvadult, eltorzult emberiség megfogalmazására, ami nála az „Európa elrablása", az Bartóknál a „Rege a csodaszarvasról" című román népballada. Az apa tanltja 9 fiát a vadászat és erdőjárás szabad életmódjára, ami később tragSkus összekülönöözést jelent — „a fiúk szarvasokká váltak" — az öreg és fiatal, a régi és új, a múlő és keletkező világ kőzött. Persze Bartók szimbóluma egyetemesebb, átfogóbb, de a tragikum egy és ugyanaz. Rendkívüli az érdeklődése a román és a szlovák folklór iránt. (3000 szlovák népdalt gyűjtött össze.) Heves nacionalista támadásoknak teszi ki magát magyar részről, ű azonban rendületlenül dolgozott tovább ezen a területen. Jelentős müveiben, mint pl. a Táncszvit, II. hegedűverseny (2. tétel), V. vonósnégyes (3. tétel) és Viola hangverseny (3. tétel), szlovák népzenén alapuló részletekkel találkozunk. Nemrégi belgiumi utam során az antwerpeni rádió énekkarának műsorán láttam feltüntetve a „Négy szlovák népdal" énekkarra és zongorára Irt művét, mely kétségtelenül az első európai szintű sz)ovák népdalfeldolgozás. Életében, habár külföldön számos szép sikert ért el műveivel, zeneszerzői egyéniségét kora távolról sem értékelte kellőképpen. Elsősorban otthon lett állandó alanya a támadásoknak. Zongoraművészete és tudományos munkássága szerencsére kellő sikerrel járt bel- és külföldön egyaránt, így aztán anyagi és társadalmi problémái nagyrészt megoldódtak. A müvei után való érdeklő** dés pont akkor nőtt rohamosan, amikor a betegség kegyetlenül elrabolta tőlünk. Meszsze halt meg. Egy New York-i temető egyszerű sírjában piheni mozgalmas élete fáradalmait. Életének, művészetének mi is adósai vagyunk, pedig olyan értékeket találunk nála, amelyek sohasem veszítenek fényükből. Törlesztenünk kellene az adósságból, jobban visszahozni a messzi idegenből Bartók Bélát, aki nagyon megszenvedett értünk, az utókor öröméért, egy szebb világ megszületéséért. REITER ISTVÁN Aktivitás, lendület A Csehszlovák Nőszövetség pillanatnyilag mintegy 170 ezer dolgozó és háztartásbeli nőt tömörít soraiba. Aki figyelemmel kiséri az asszonyok és lányok szervezeti munkáját, annak föltétlenül látnia kell, hogy az utóbbi bét-nyole hónapban itt ls megélénkült az aktivitás, a tennlakarás. E. Lltvajová, a Szlovákiai Nők Szövetsége elnökének szavaival élve: „A CSKP KB legutóbbi plénumala született határozatokkal összhangban, a szlovákiai nők is aktívan, konkrét programmal akarnak hozzájárulni az 1988/69-es esztendők társadalmi-politikai torzulásainak kiküszöböléséhez, a rend, a munkafegyelem végleges visszaállításához." Időszerű szavak ezek, hiszen az utóbbi két esztendő hibái élénken tükröződnek például épp a laza munkafegyelemben, ami pedig a dolgozó asszonyokat és lányokat is érinti, hiszen a szlovákiai nők 42 százaléka munkaviszonyban van. A nőszövetség a közeljövőben az egyes alapszervezetek munkájában lényegesen nagyobb gundol fordít a politikai nevelőmunkára és a járási szövetségek kezdeményezése útján el fogják mélyíteni az együttműködést a baráti szocialista országok nőszervezeteivel is. Természetesen e célkitűzések maradéktalan teljesítése egy pillanatra sem jelenti azt, hogy csak másodlagosan szabad kezelni a nők alapvető s legszebb küldető sét: az anyaságot. A Szlovákiai Nők Szövetségének új, a nyáron elfogadott programja helyesen mutat rá, hogy a szakszervezetekkel együttműködve a meglevő üzlethálózat bővítését, új bölcsődék és óvodák nyitását, a szolgáltatások minőségének javítását kell léptennyomon szorgalmazni. A teljesítésre váró program helyesen látja azt, hogy a nömozga lom időszerű kérdései egyúttal az egész társadalom aktuális problémáit is jelentik. Ezeket pedig csupán az állami szervek hathatós támogatásával, az érdekeltek jó együttműködésével lehet mielőbb megoldani. Asszonyaink az „Asszonyok a Szlovák Szocialista Köztársaságnak" nevű új versenymozgalom meghirdetésével már megtették az első lépést. (mik—

J A 75 éves bratislavai Kábelgyárban az utóbbi 25 év alatt négy szeresére nőtt a termelés. Ezt elsősorban a technológia korszerűsítése, új, modern berendezések üzembe helyezése eredményezte_ (V. Pribyl — CSTK) 40 — A legjobb alkalom! — villan át az agyán. Elindul a postaláda felé. Amikor odaér, jobb kezét a belső zsebébe süly. lyeszti. A zsebéből kesztyűs kézzel óvatosan kihúzza a leveleket. — Halló!... Az utca zajában elvész a tompán hangzó kiáltás... A postaláda keskeny rése felé nyomja a leveleket. Valaki hirtelen a vállára teszi a kezét. Frankén karja visszarándul. — Az úr, azt hiszem, maga után kiáltott! — mondja az ismeretlen, s a másik oldalra mutat. A könyvkereskedés előtt álló férfiban felismerte a mogorva órást. Integet, jöjjön gyorsan, Frankén úr!... Még nincs négy óra! Mit akarhat tőlem? ... Néhány pillanatra gyökeret ver a lába. A leveleket még mindig a kezében szorongatja. Az ismeretlen férfi, aki a vállára tette a kezét, ott áll a közelében, mintha a villamosra várakozna. A szemközti, a könyvkereskedés előtti sarkon álló órás újra int, miért nem jön már, Frankén úr?! A közelében álló férfi furcsálló tekintettel végigméri, mintha csak mondaná, nem látja, hogy integet a barátja, miért nem . fut át hozzá?! A leveleket a zsebébe dugja, ás átsiet a másik oldalra. — Jó, hogy észrevettem magáti — mondja a mogorva órás. — Jöjjön! Gyorsan el kell tűnnie! Gyors léptekkel elviharzanak a Vigadó épülete mellett. — Mi történt? — kérdezi zaklatottan Frankén. — Nem hallotta?! — Mit kellett volna hallanom? — Ha)dert )etartóztatták! — Lehetetlen! — suttogja rémülten Frankén. — Délelőtt beszéltem vele! — Délelőtt hazament... A háztulajdonostól tudom. Érte jöttek, két autóval, és elvitték ... Szerencsémre "Halder nem ismer engem. — Mi lesz velem?... — Maga viszont ismer engein — folytatta előbbi gondolatát a mogorva ember —, tehát érdekem, hogy ne fogják el! Itt az autóm! — Gálát százados a Vigadó mögött álló kocsijára mutat. — Elviszem egy helyre, ahol egy ideig elrejtőzhet. Biztonságos hely, ott senki sem keresheti ... — Ottó nem árulhat el! — Biztos benne? Frankén hallgat. — Amikor bajban van az ember, igyekszik másra hárítani a felelősséget — oktatja Gálát. —• Maga hozta össze azzal a Georggal, és maga adta át neki a mikrofényképezőgépet! Mit gondol, mit fog mondani, kitől kapta a gépet? Frankén sápadozik, még most sem tud szóhoz jutni. — Ha nem akar jönni, maradjon! Maga miatt nem viszem vásárra a bőrömet! — mondja mogorván az „órás", és az autójához siet. — Várjon! — szólt utána Frankén. Az autó mellett megállnak. — És mi lesz a családommal? Nem tudják... — mondja kétségbeesetten Frankén. — Majd megüzenem a feleségének, hogy sürgősen el kellett utaznia! Üljön be! Frankén beül a hátső ülésre. A mogorva ember melléje telepszik. A mérnök elcsodálkozik. — Miért nem ül előre? — Az arcán látom, hogy még gondolkodik —' feleli Gálát. — Itt a kocsiban nyugodtan elbeszélgethetünk ... — Hagy foghatták el Haldert? Nem tudom elhinni... Két férfi áll meg az autó mellett. Frankén elhallgat. — Pedig elhiheti, nem szoktam hazudni — mondja Gálát. — Néhány perc múlva viszontlátja . . Frankén rémülten mered a mogorva emberre. Mint az erdei vad, amikor megérzi a veszélyt, félelmében elvakultan kap a kilincs felé, hogy kilökje az ajtót, és futásnak eredjen. Gálát százados megragadja karját. — Maradjon nyugton, Frankén úr! Nem szeretem a cirkuszt! Az autó előtt álló idegenek egyike kitárja az elülső ajtót, • s a volánhoz ül. A társa a másik oldalról tüstént melléje telepszik. Frankén felismeri benne azt a férfit, aki a postaláda előtt a vállára tette a kezét. — Mehetünk, fiúk! — adja ki az utasítást Gálát százados. Megiramodik a kocsi. Frankenhez fordul. — Kérem a két levelet! Fnankenben elhűl a vér.. Csak most ébred tudatára a rettenetes veszélynek. — Milyen levelet? ... — dadogja. — A negyedik és az ötödik levelet — magyarázza nyugodtan Gálát százados. — Gyorsabban, mérnök úr! — sürgeti a sofőr mellett ülő detektív. Frankén a zsebébe nyúl. Remegő kézzel nyújtja át a leveleket. — „Máskor" ne jegyezze fel a naptárában, hogy mely napokon adja postára a leveleit — figyelmezteti jóakaratúlaga százados. — S a fiókjába ne rejtse e) az üzenetek másolatát I A mi munkánkban nem fizetődik ki a pontos nyilvántartási Jobb mindent a fejben tartani... Georg úr alaposabban kioktathatta volna! — Hová visznek? — kérdezi Frankén suttogva, mintha nem -akarná megérteni, hogy ő is Halder Ottó sorsára jutott. — Nem tudja?! — szólal meg gúnyosan á sofőr mellett ülő detektív. ' Gaíát százados hallgatásra inti. — Egy csendes, nyugodt helyre — mondja —, ahol végre álarc né)kül is elbeszélgethetünk ... — Vége — 1970. IX. 26.