Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-25 / 228. szám, péntek

A kommunista sajtó ünnepe Ötvenéves a kommunista sajtó. Az évforduló alkalmából a pártszervek Prágában, Bratislavában, a vidéki városokban, sőt a falvakon is ünnepi összejöveteleket rendeztek. Tisztségviselők és újságírók találkoztak az olvasókkal és kicserélték a sajtóval kapcsolatos nézetüket, észrevételüket. Többek között megjegyzések hangzottak el arra vonatkozólag, hogy mi volt rossz a sajtóban 1968-ban és 1969-ben, mi tetszik ma, és mit várnak az olvasók az újságoktól a jövőben. Alább a sajtónapi ünnepségekről közlünk tudósításokat. SÓKSZELŐCE Az idei sajtónapi ünnepségek jellegzetességei közé tartozik, hogy a korábbi évek nem egyszer formálisnak tűnő rendezvényei helyét amolyan igazi olvasótalálkozók foglalták el. Az olvasók és a sajtó munkatársai szemtől szemben hallhatták egymás véleményét, s meggyőződhettünk arról, a közvélemény miként fogadja és értékeli a tömegtájékoztatási eszközök munkáját. S mivel az elmúlt két esztendő politikai eseményekben a kívántnál is gazdagabb, sőt ellentmondóbb volt, érthető, hogy ezeken a találkozókon szinte záporoztak a kérdések. Ezek közé tartozott a sókszelőcei rendezvény is, s nem túlzok, ha azt mondom, az olvasók olyan anyagismeretről tettek tanúságot, ami meglepő a maga nemében. Másfél óráig záporoztak a kérdések, s a szervezőket dicséri, hogy az alapvető politikai problémák kerültek elsősorban előtérbe. Hogy mennyire nem formális rendezvényről volt szó, azt az a tény is bizonyítja, hogy a pártvezetőség mellett a falu és a szövetkezet, valamint a tömegszervezetek vezetői is részt vettek a rendezvényen. Szilárd politikai magatartás, harcos forradalmi múlt, az osztályharcokban megedzett kommunista igazmondás hatotta át a felszólalók mondanivalóját. Elsősorban a lap augusztusi tevékenysége váltotta ki a legtöbb kritikát, s jogos volt a kérdés: kit szolgált ezekben a napokban a kommunista sajtó. Jól esett a lap tevékenységét érintő elismerő hang, az újságíró számára azonban elsősorban azok az észrevételek maradnak emlékezetesek, melyek az igazmondás és bátorság, a szocialista eszmék őszinte szolgálatát kérték számon a sajtó dolgozóitól. S ebben az összefüggésben a „KIT akar szolgálni a kommunista sajtó" ma már aligha lehet vitás. Ebben a kérdésben a sókszelőceiek sem ismernek iivételt, vagy magyarázkodást. fáz) RIMASZOMBAT A rimaszombati járási pártbizottság számos beszélgetést rendezett a sajtónap alkalmából a falvakban és a városokban, amivel kezdetét vették a járásban a CSKP jubileumának ünnepségei. A rimaszombati mezőgazdasági technikum diákjai és az ifjúsági otthon fiataljai nagy számban és számos időszerű kérdéssel vettak részt azon a beszélgetésen, amelyen megjelent az Oj Szó munkatársa és a Gömöri Hírlap szerkesztője is. A beszélgetés alkalmat adott nemcsak a sajtó körüli, hanem számos időszerű politikai kérdés tisztázására is. E sikeres rendezvénnyel ellentétben a> járási szervezők hibájából csalódást okozott lapunk közel száz régi és hű olvasójának, a tornaijai sajtónapi öszszejövetel elmaradása. Pedig a tornaijai városi pártbizottság jól felkészült erre a találkozóra, s mi is őszintén sajnáljuk, hogy nem ismerhettük meg a tornaijai elvtársak véleményét, s el kellett mulasztanunk ezt a gazdag tapasztalatot ígérő találkozást. (vil.f NÁDSZEG Ha egy mondatban kellene jellemeznem a nádszegi szövetkezet vadonatúj irodaépületének tanácstermében megrendezett találkozót, így fogalmaznám: barátok közé barátként jöttünk. Eljöttek a falu, a párt, a szövetkezet vezetői, kommunisták és pártonkívüliek, kétkezi munkások és értelmiségiek: olvasóink, akiknek az Oj Szót készítjük. Hogy miről esett a legtöbb szó? Arról, ami mindannyiunké: a lapról. A résztvevők között többen Voltak olyanok, akik a pártsaj}ót, a kommunista újságot már a múltban a magukénak fogadták, voltak viszont olyanok is, akik a felszabadulás utáni években fogadták magukévá a párt lapját, és tartják ma is legjobb barátuknak, tanácsadójuknak, útmutatójuknak. Őszintén megmondták azonban — úgy, ahogy az elvtárs az elvtársnak, barát a barátnak megmondja —, hogy a nagy próbatétel idején lapunk nem helyezkedett mindig és mindenben, szilárd, osztályharcos álláspontra, viszont azt sem titkolták, hogy a buktatók után az Oj Szó újból megtalálta a helyes utat, újból harcosa, hirdetője a következetesen marxista—leninista pártpolitikának, zászlóvivője a proletár internacionalizmus nemes eszméjének. Ez ad erőt a további munkához, önbizalmat a harcos helytálláshoz. (ín) SOMORJA A helyi népművelési otthonban gyűltek össze a sajtóbarátuk és mondták el véleményüket az Oj Szč-rĎI. A felszólalók szerint a lapnak több levelet és a különféle hiányosságukat bíráló cikket kellene közölnie. Többen érintették az 1968,as eseményeket, a lap szerepét az augusztusi napokban. Az idős kommunisták azt is elmondták, hogy 1968 augusztus 21-e után egy Ideig nem szívesen vették kézbe a pártsajtót, mivel eltért a marxizmus—leninizmus es a proletár internacionalizmus elvétől. Elismeréssel szóltak arról, hogy a lap az utóbbi hónapokban rendszeresen közöl olyan elemző cikkeket, amelyek leleplezik a jobboldal Igazi célját és törekvéseit. A somorjai olvasók szeretnék, ha a lap többet foglalkozna DélSzlovákia fejlesztésével, lakóinak életével, problémáival. Néhányan ígérték, hogy ezután rendszeresen tudósítják a lapot munka- és lakóhelyük eseményeiről. (cs) KOMÁROM A kommunista sajtó 50. évfordulója alkalmából a komáromi járásban is több rendezvényt tartottak. A találkozókon a jelenlevők értékelték a kommunista sajtó jelentőségét. A gyulamajoriak, a komáromi jednota alkalmazottai és mások versenyt indítottak új előfizetők toborzására. Elsősorban a Pravda, az Oj Szó, a Hlas ľudu és a Pártélet című lapoknak szereztek új előfizetőket mind az említett, mind a többi alapszervezetekben. Az olvasók több alkalommal elmondták, érdeklődéssel olvassák a kommunista sajtót, mert úgy érzik, hogy az visszakapta harcos jellegét, és a tényeknek megfelelő szellemben ír. Bende István, Komárom BAKA Bakán, a művelődési otthonban a párt helyi szervezete és a CSEMADOK helyi szervezete által rendezett sajtónapon az előadó méltatta azt a sokrétű munkát, amelyet az egykori Rudé právo, a Pravda chudoby és a Kassai Munkás Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításáért, majd a párt megalakítása után a párt irányvonalának a népszerűsítéséért, valamint a dolgozók jogaiért és a néptömegek felvilágosításáért, marxista—leninista szellemben történő neveléséért végzett. A vitában felszólalók megkérdezték a jelenlevő újságíróktól, hogyan készül a lap, milyen a szerkesztőség kapcsolata a levelezőkkel, miért nem írunk többet a keleti országrészekben élő emberek életéről és problémáiról, mi igaz abból, hogy a jövőben néhány újságot összevonnak stb., stb., Többen dicsérték azokat az elvi jelentőségű cikkeket, amelyek az utóbbi időszakban az Oj Szd-ban megjelentek és amelyek rávilágítanak az 1968-ban és 1969-ben történt események hátterére. Elmondták azt is, hogy a faluban mind az idősebbek, mind a fiatalok kedvelik és érdeklődéssel olvassák az Új Szó-t. (zsa) A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ különböző munkahelyein naponta három műszakban mintegy huszonháromezer ember váltja egymást. Amikor 1965-ben ünnepélyesen begyújtották az első nagyolvasztót, a vasmű termelésében kereken háromezer szakmunkás dolgozott. A többi dolgozó jobbára a közeli erdők kérges kezű favágóiból vagy a kelet-szlovákiai síkság földművelő parasztjaiból regrutálódott, akik szinte emberemlékezet óta kaszával, kapával vagy fejszével dolgozva teremtették elő a megélhetésükhöz szükséges anyagiakat. Ezeknek az embereknek évekig, sőt évtizedekig a homokos földön és a sűrű erdőben végzett fáradságos munka jutott osztályrészül, amíg egy szép napon elhatározhatták, hogy munkát vállalnak a vasmű, ben .. . Mint mindenütt, a kezdet itt sem könnyű ... Néhány hónap is eltelik, amíg valaki beleszokik az új környezetbe. Aztán fokozatosan csaknem minden megváltozik és az egykori favágó vagy földműves már-már úgy érzi, hogy szinte egyidős a vasművel. A fejszét, a kaszát — folyékony vasra cseréli fel. A lélektani felmérések igazolják, hogy a hónapok múlásával, az életmód megváltozásával, a biztonságérzet növekedésével a kezdeti félszeg bizonytalanság helyébe az önbizalom lép, amely azonban gyakran a könnyelműséggel párosul. Az eimúlt évek baleseti statisztikája szerint a Kelet-szlovákiai Vasműben előforuló balesetek többségének éppen a könnyelműség az okozója. latban — naponta mintegy 24 000 ember hiányzik munkahelyéről; az orvosi kezelésre, a táppénzre vagy a népjóléti biztosítás egyéb formáira pedig az állam évente kereken egymilliárd koronát fordít. Természetes, hogy ezek a problémák élénken foglalkoztatják a Kelet-szlovákiai Vasmű vezetőségét, illetve a balesetvédelmi s munkabiztonsági osztály dolgozóit, hiszen a vaskohászat és a fémmegmunkálás mai műszaki fejlettsége ellenére is könnyen fennáll egy-egy munkabaleset vagy foglalkozásból eredő megbetegedés lehetősége. A gyakorlatban így a vasmű üzembe helyezésének első napjától kezdve, az állandóan napirenden szereplő kérdések egyike az egészségvédelem. Minden munkaszakasz, minden műhely a helyi szükségletekesett ismét kár egy emberélet, ben!... EGY PÉLDA: K. J. 1962 telétől dolgozott a vasműben. Tavaly, egy szeptember végi napon, a délelőtti műszak alatt munka, társaival többször is megállt az igazgatósági épület büféjében, ahol sorban fizettek egyegy „kört" . .. Délután négy óra előtt is ott tartózkodott, majd az éppen arra haladó T.-nével a gyorsfölvonóba szállt. A gombnyomásra a kabin a tizenkettedik emeletre vitte őket, ahol azonban többszöri próbálkozás után sem tudták kinyitni az ajtót. A földszintet jelző gomb megnyomására a fölvonó elindult visszafelé, de a harmadik és a negyedik emelet között ismét hirtelen elakadt. K. J. ekkor — a vészcsengő megnyomása helyett — "a vészlétrán felment a kabin tetejére. A kabin azonban váratlanul elindult fölfelé. K. J. a fölvonó aknája és a kabin közé szorult. T.-né a kabin falára szivárgó vér láttán segítségért kiáltott. Az elsők között ért a baleset színhelyé, re a felvonóőr, aki erőszakkal föltörte a negyedik emeleti aknaajtót. Röviddel később érkezett az ügyeletes orvos, aki azonban már csak K. J. halálát tudta megállapítani. A szerencsétlenül járt, ötvenkét éves munkást csupán két és fél órával később sikerült teljesen kiszabadítani ... ĎURASKO LADISLAV, a Keletszlovákiai Vasmű balesetvédelmi és munkabiztonsági osztályának vezetője alacsony, kerek arcú, mosolygós pillantású férfi. E vidám tekintet valószínűleg csak a számos gondját palástolja, hiszen a por, a zaj, a méreg és a könnyelműség elleni harc képzeletbeli egyenletének másik oldalán az ember áll, akinek egészségéről, jó köz. érzetéről, megfelelő -nkakörnyezetéről van szól — Mindez nemcsak felelősséggel jár, hanem komoly tét is, hiszen nem kis mértékben éppen ettől függ a termelési feladatok pontos, határidőre szóló teljesítése — mondja L. Ďuraško. — Egészségügyi és közgazdasági szakemberek egyre behatóbban foglalkoznak ezekkel az időszerű kérdésekkel, mert a munkakörnyezet minőségéről, a munkabiztonságról és a tisztaságról való gondoskodás a tervmutatók mellett, döntő hatással van a munkaerők fluktuációjára, a különböző betegségek és munkabalesetek számára. A legutóbbi fölmérések szerint — országos viszonyMUNKABIZTONSÁG A VASMŰBEN Por, méregEMBER MÉG EGY PÉLDA: SZ. B.. huszonkilenc éves kertész, öt évig dolgozott a Kelet-szlovákiai Vasműben. Egy forró augusztusi napon csoportja megkapta a régen várt tőzegszállítmányt. A vagon ajtajának kinyitásakor, elővigyázatianságból, a középső ajtó felső része kicsúszott a tartópántokból és az ő fejére zuhant. Már nem tudott elugrani... És egy harmadik példa: V. P, szeptember 9-én ünnepelte volna 21. születésnapját... A TZ RS számítógép technikusaként egy esztendeig dolgozott a vasműben. Egy meleg nyári napon engedély nélkül vezetett egy üresen vesztegelő Multikár szállítókocsit. Menet közben nem vette észre az üzemi vasút egyik szerelvényének a közeledtét és a mozdony elé hajtott, amely huszonnyolc métert tolta maga előtt. Sérüléseibe két órával később belehalt. BALESETVÉDELEM nek megfelelő biztonsági fölszerelést kapott, fokról fokra tökéletesítették a munkabiztonsági előírásokat, a dolgozók pedig nemcsak továbbképzésen és munkabiztonsági iskolázáson vesznek részt, hanem a munkahelyükön előfordulható balesetek megelőzésére egészségvédelmi fölszerelést is kapnak. Szinte csak a teljesség kedvéért említem, hogy egy-egy munkaerő belépésének feltétele — többek között — a kötelező orvosi vizsgálat, ahol eldől, vajon az illető alkalmas-e arra a munkára, amelyre jelentkezett? ... A balesetek számának csökkentésére az egyes üzemek és részlegek között szocialista versenyt is hirdettek. Ezeknek a pozitív intézkedéseknek eredményeképpen — bár az utóbbi 5 évben több balesetveszélyes részleget helyeztek üzembe — a munkabalesetek száma 1960hoz viszonyítva (34,41%) állandóan csökkenőben van. (1869ben 15,08 %). — Igaz, örvendetes számadatok ezek, de egy pillanatra sem jelenthetik azt, hogy a vasműben már mindent megtettünk a dolgozók egészségvédelme érdekében — mondja L. Ďuraško. — Különösen a halálos balesetek elgondolkoztatok, amelyek nemcsak itt a vasműben, hanem a családokban is pótolhatatlan veszteséget jelentenek. Ezeknek a szomorú eseteknek a kivizsgálásakor, a halál okának elemzésekor többnyire kiderül, hogy a biztonsági előírások meg nem tartása miatt, könnyelműségből A KÖNNYELMŰSÉGGEL SZEMBESZÁLLNI sok esetben olyan, mint a szélmalomharc — mutatja a tavaly történt súlyos és halálos balesetek jegyzékét a balesetvédelmi és munkabiztonsági osztály vezetője. — Hiába igyekszünk jelentős anyagi befektetések árán biztonságossá tenni a munkát, ha a dolgozók nem veszik figyelembe az előírásokat, nem használják a balesetvédelmi berendezést és csak akkor érdeklődnek behatóan az ilyen kérdések után, ha a közelükben súlyos baleset történt. A vasmű szakembereinek érdekes észrevétele, hogy nagy az érdeklődés az olyan védőfelszerelések iránt, amelyek „öltöztetnek", de a dolgozók nem szívesen viselik azokat az egészségvédelmi eszközöket, amelyek közvetlenül védik testi épségüket. A fejvédők, fültamponok, szemüvegek, kesztyűk stb. jobbára kihasználatlanul a munkapadon vagy az öltözőben hevernek! ... A könnyelműség további jelei: a csalóka biztonságérzet és a túlzott rutin. Ez pedig a bevezetőben említett félszeg bizonytalanságnak éppen az ellentéte, s már számos súlyos vagy halálos balesetnek volt az előidézője. A magas szakmai képzettséget igénylő munkahelyekén ritka a súlyos baleset, míg a kevésbé fontos részlegeken történt balesetek szinte napról napra ismétlődnek. Elgondolkoztató, figyelmeztető! A GÁZ — MÉREG! Ezt ismétli előadásain a munkabiztonsági technikus, ezt tudja is az a hatszáz ember, aki a káros gázokban végzendő munkára kapott kiképzést. Színtelen, szagtalan gáz a szénmonoxid: oxigénhiányt idéz elő az ember szervezetében, káros mértékben csökkenti az anyagcseréjét. A nagykohókban fejlődő gáz kilenc százaléka CO. Három-négy mély lélegzetvétel is elég ahhoz, hogy az adag halálos legyen ... „Gyönyörű halál" — egy öngyilkosnak, de nem annak, akit otthon este a felesége és a családja várja. A kohók közelében örvénylő sűrű szénporban a szilikózis veszélye is fenyeget; a füstön és a szénmonoxidon kívül ott van még a szilíciumdioxid. Ezért a dolgozók egészségvédelmének érdekében állandó ellenőrző próbákat tartanak a balesetvédelmi és munkabiztonsági osztály laboratóriumaiban, a technikusok kézi mérőműszereikkel járják a veszélyes munkahelyeket. Fontos szerepük van az állandó orvosi felülvizsgálatoknak és a korszerű szűrőberendezésének is. Ma már senkit sem kell meggyőzni az üzemi egészségvédelem fontos szerepéről. A gyakorlati megvalósítás azonban mégis nehézkes. A közeljövőben feltétlenül szigorúbban kell érvényt szerezni a balesetvédelemnek. Mi módon? Az érvényben levő rendelkezések következetes ellenőrzésével, az egészségvédelmi berendezések korszerűsítésével, továbbá iskoláztatás és továbbképzés útján. MIKLÓSI PÉTER SZIZO 1970 IX. 25