Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-25 / 228. szám, péntek

SSEBB az Árhivatal ellenőrzéseinek tükrében és ennek kapcsán néhány gondolat az árpolitikáról 1970 IX. 25. HALLHATJUK lépten-nyomon: mert meglazult, felbomlott az árfegyelem, azért támadtak nehézségek, billent ki egyensúlyából a népgazdaság. Ilyen kardinális kérdés tehát, van-e árfegyelem, vagy nincs, ösztönösen, önkényesen emelkednek vagy csökkennek-e "az árak, avagy a társadalmi összterméknek megfelelően. Európában volt már árforradalom: a XVI—XVII. századfordulón, amikor az éppen hogy csak felfedezett Amerikából és Indiából olcsó arany és ezüst kezdett beáramlani kontinensünkre, s úgy megrontotta a nemesfém-pénzek értékét, hogy az árak 200—300 százalékkal is felszöktek. Persze, ez akkor sem volt mindenkinek egyformán rossz: azok szenvedték meg, akiknek addig is, azután is kevés pénzük volt, mert a munkáért járó fizetség a növekedésben természetesen elmaradt az árforradalom mellett. A történelem ismert nagyobb arányú áremelkedést is. A fehérhegyi csata után roppant mennyiségű értéktelen pénz forgalomba hozása miatt négyezer százalékkal is felszöktek az áraŕ; a második világháború után pedig egyes országokban oly fantasztikus pénzmennyiség volt forgalomban, hogy a legszükségesebb élelmiszer is billiós összegekbe került. Szerencsére hatvannyolcban és hatvankilencben mi ennyire nem jutottunk. Az árak nálunk is emelkedtek, különösen a nagykereskedelmi, azaz termelői árak, s ennek nyomán a kiskereskedelem, az üzlet is ügyködésbe fogott. Nem éltünk azon ban a XVI., XVII. században, vagyis a vállalati gazdagodáshoz vásárlóerő is kellett, s a vásárlóerőt ugyanazok a vállalatok a bérek emelésével növelték. A végeredmény: értékrendünk fellazulása, a korona-érték süllyedése, tehát önmagunk ámítása lett. így dőlt dugába az az elképzelés, amely szerint a szabad árképzés közénk varázsolja India mesés kincseit, Amerika négy századdal ezelőtti olcsó aranyát, azaz annyira megjavul majd a termelők munkakedve, hogy se gondunk, se bajunk nem lesz többé a bőség kosaránál. De komolyan: az árképzés bizonyos fokú „szabadsága" egy olyan társadalomban, amely a szociális igazságosság jegyében rendezi javainak elosztását, lehetséges és serkentő hatású akkor, ha a társadalom nem az elosztandó javak hiányában szenved, hanem ha e javaknak legalább viszonylagos — a vásárlóerő nagyságával összevetelt — bőségét élvezi. A kevés áru nem lesz több azáltal, hogy drágábban kezdjük eladni, és a fogyasztónak is több pénzt adunk, hogy meg tudja venni. A gazdagodásnak ez a módja szegénységre vezet. AZ ÁRMOZGÁS serkentő hatását nem szokták tagadni vagy lebecsülni a szocialista termelési viszonyok között sem. Ha tagadnánk, lényegében kétségbe vonnánk az anyagi érdekeltség létjogosultságát és aláásnánk az ismert és elfogadott „mindenki képességei szerint, mindenki munkája szerint" alapelv tekintélyét. Nem mindegy azonban, hogy az engedélyezett ármozgás kinek az érdekét szolgálja. Nem a társadalom érdekét szolgálja, ha nem a termelés növelésére és gazdaságosságának fokozására ösztönöz. Erre pedig csak akkor tud ösztönözni igazán, ha a termelés inkább függ a piactól, mint a piac a termeléstől. Nálunk két évvel ezelőtt központilag engedélyezték az ösztönös ármozgást annak ellenére, hogy a központban nyilvánvaló volt: igen nagy a feszültség az árualap és a vásárlóerő között éppen a termelés javára. A termelő szinte korlátlan ura lett a piacnak, s ez önzővé, harácsolóvá tette ... (Tisztelet a kevés kivételnek!) A január elsején hatályba lépett ármoratórium konzerválta a múlt év közepéig, illetve termelői vonatkozásban a múlt év elejéig kialakult árhelyzetet. Ez nem a legideálisabb megoldás, hiszen az áremelés tilalma egy sereg, hatvannyolc előtt vagy hatvannyolc után keletkezett árdeformációt is tartósított, de az egyetlen olyan megoldás, amelynek révén kilábalhatunk a bajból anélkül, hogy a dolgozó tömegek anyagiakban érzékeny veszteséget szenvednének. AZ ÁRPOLITIKA egyik legfel sőbb végrehajtó szerve, a Szlovák Árhivatal természetesen ilyen körülmények között egyik fő feladatának az áremelési tilalom érvényesítését tartja. Ehhez elsősorban a gazdasági szervezeteket széles körűen meg kellett ismertetnie az új előírásokkal, amelyeknek globális jellegét saját utasításaiban konkretizálta. Módosította a termékek kategorizálását — a korábbinál lényegesen kevesebb termékfajta és szolgáltatás maradt a szabad árak kategóriájában. Meghatározta a megengedett legmagasabb árak képzésének elveit, és elrendelte, hogy az érvényes árakról jegyzékeket vezessenek. Részletesen kidolgozta az árképzésben illetékes szervek jogkörének szabályait, és az ármódosítások révén elért jövedelem felhasználásának elveit. Meghatározta a járási nemzeti bizottságok árképző és árszabályozó jogkörét a helyi gazdálkodás, a melléküzemági termelés és a magánipar viszonylatában. A .Cseh Árhivatallal egyeztette és összehangolta az egyes árképzési módok elveit, hogy így elejét vegye az esetleges kivételezéseknek vagy visszaéléseknek. A termelőknek kötelezővé tette az árak regisztrálását — a múlt esztendő már említett két időpontjának szintjén. Az első félévben 1170 árlapot rögzítettek — a járási nemzeti bizottságok árjegyzékein kívül —, s bár ez nem sok az egész köztársaságban számon tartott mintegy kétmillió árhoz képest, mégis jelentős eredmény az alapvető árviszonyokban elkezdett rendteremtés keretében. A felsorolást folytathatnánk, azonban mint illusztrációból, ennyiből is látható, az árpolitikai szervek céltudatosan törekszenek a gazdasági konszolidáció árfeltételeinek a megteremtésére. Árképző és árszabályozó munkájuk mellett ebben a törekvésükben jelentős szerepet játszik szigorított ellenőrző tevékenységük. Az árhivatali ellenőrzés két fő célt követ: 1. Megakadályozni, hogy a termelő különféle árspekulációval — indokolatlan áremeléssel, az áru minőségével összefüggő csalással, tudatos vagy informákitlanságon alapuló számlázási machinációval — növelje jövedelmét; 2. megakadályozni, hogy a kereskedelmi, árspekulációk, az üzleti, vendéglátóipari csalások egyre nagyobb méretet öltsenek, mert sajnos, az utóbbi években az üzleti tolvajlásnak emelkedő irányzata van. A SZLOVÁK ÁRHIVATAL és a központi (minisztériumi), valamint járási ellenőrző szervek 1970 első felében 310 nagykereskedelmi ál-ellenőrzést hajtottak végre. Az árfegyelmet B2 szervezet sértette meg, s a tisztességtelen módon szerzett bevételük majdnem elérte a 70 millió koronát. Ezt az összeget, természetesen megfelelő büntetés kíséretében, ál kellett utalniuk az állami vagy a nemzeti bizottsági költségvetésbe. Lássunk néhány példát. Az építési határidő lerövidítésére vonatkozó szerződés nem teljesítésével a Stavoindustria Dubnica nad Váhom-i üzeme egymillió háromszáznyolcezer koronára tett szert jogtalanul. Az árszint túllépésével, a rezsiköltségek, a bérek és a nyereség helytelen kalkulációjával 324 000 koronát zsebelt be a * bratislavai cipőipari szövetkezet. Hasonló módon jutott 358 ezer korona bevételhez a bratislavai Stavoindustria, 515 000 korona bevételhez a žilinai Váhostav, 401 000 koronához a kassai Drevovýroba járási ipar vállalat, 809 0:)0 koronához a Liptovský Mikuláš-i Bőrfeldolgozó Üzem, 175 000 koronához a kassai Prefa és így tovább. A summa is, a vállalat is hol kisebb, hol nagyobb. A milliárdos forgalmú vállalatoknál ezek az összegek nem jelentenek sokat, s feltételezhető, hogy leghamarabb nem rossz szándékú tévedések szüleményei. Viszont a kisebb üzemek milliós csalásaiból már sokkal inkább spekulációra lehet következtetni. A JÖVŐBEN ennek megfelelően módosul a felelősségrevonás rendszere is. Az ügyeskedő vezetők ugyanis igen sokszor nagyrészt a saját zsebük javára követik el az árfegyelmi kihágásokat. A vállalatnak akkor van belőlük kára, ha a „tévedések" lelepleződnek, és büntetést kell fizetni értük. A büntetés a nyereség rovására megy, s ennek mindannyian — vezetők és dolgozók — kárát vallják. Az ellenőrzés szigorítása a személyi felelősségrevonás szigorításával fog járni. A szövetségi kormány májusban jóváhagyott határozata értelmében az egymillió koronáig terjedő árcsalás esetében a szakágazati igazgatóság vezérigazgatója indít fegyelmi eljárást a tettessel és feletteseivel szemben, ötmillió koronáig terjedő csalás esetében az ágazati miniszterhelyettes, ötmillión felüli csalásért pedig a miniszter köteles felelősségre vonni a vétkeseket. Ez a gyakorlat az egyéni felelősség teljes számonkérésére irányul, s bizonyosra vehető, hogy minden eddigi általános büntetésnél nagyobb hatása lesz. Az árhivatali, minisztériumi és ellenőrző szervi felülvizsgálásoknak — különösen az idei szigorítások után — már általános eredményeik is vannak. Kimutathatóan csökken a termelői árfegyelmi kihágások száma és mértéke, s a leleplezett csalások jelentős hányadának is a szabályismeret hiánya az oka. Az Árhivatal szakembereinek véleménye szerint még ennyi problémát sem okoznának az árcsalások, ha megfelelően működnének a termelői ellenőrző szervek. Ennek feltételét az Árhivatal a teljes és általánosan érvényes árjegyzék elkészítésével akarja megteremteni, mert sajnos fény, hogy központi szinten ezt pillanatnyilag nélkülözik. TERMELŐI vonatkozásban tehát ilyesféleképpen fest az árfegyelem. Sokkal bonyolultabb és sokkal drasztikusabb képet mutat viszont a kiskereskedelmi árfegyelem, amelyről mosl csak annyit, liogv az üzleti csalás 100 koronányi vásárlásra számítva az elmúlt évben álla Iában egy koronával emelkedett. Szakemberek Véleménye, hogy ennek az irányzatnak a megfékezése jóval nehezebb fel adat, s nem is csak az ellenőrző szervek teendője. (SZ—A) Tovább a megkezdett úton Beszélgetés JÁN KÁ KOSSAL, a Szlovák Nemzeti Színháa igazgatójával Ügy vélem, nem járunk messze az igazságtól, amikor megállapítjuk, hogy az elmúlt színházi évadban társulataink közül a Szlovák Nemzeti Színházat emlegették a legtöbbször. Nemcsak azért, mert neves színtársulatunk tavasszal ünnepelte fennállásának félévszázados jubileumát, hanem az együttes elsősorban színvonalas előadásaival váltott ki komoly visszhangot. A sikeres évad után mindenki hasonló folytatást vár, s éppen ezért fordultunk Ján Kákošhoz, a Szlovák Nemzeti Színház igazgatójához, hogy az ö segítségével megismertessük olvasóinkat a színház idei terveivel. • Igazgató elvtárs, először hadd kérdezzek olyasmit, ami egy ilyen beszélgetés során szinte kötelező: Ön hogyan értékeli a társulat múlt évadbeli tevékenységét? - A kritika és a közönség .vélcméiiyével egyetértve én is azt mondhatom, hogy az elmúlt színházi évadunk sikeres volt. Az Ember tragédiája és a Don Carlos sikeré mellett én személyesen a két BukovCan-darab (Mielőtt a kakas megszólal, Uzd el a farkast I és az új KarvaSszínmű (Abszolút tilalom) kedvező fogadtatásának örülök, mert ezzel jó szolgálatot tettünk a szlovák drámaírás ügyének. A más mércével mérendő bohózat (Gyászvitézek), valamint a bűnügyi tematikájú színjátékok sein voltak sikertelenek, s így az elmúlt évadban csupán egy problematikus bemutató akadt, éspedig Dürenmatt János király című tragikomédiám, amelyben a rendezés koncepciójában akadt elég sok kifogásolnivaló. Az opera- és balettegyüttesünk működését nagyban befolyásolja az a tény, hogy a színházépület renoválása miatt albérletben, a Hviezdoslav Színházban játszanak, sokkal nehezebb körülmények között, a megszokottnál jóval kevesebb előadásszámmal. Az elmúlt évadban méltóan ünnepeltük fennállásunk jubileumát, s az is örvendetes tény, hogy együttesünk sikeresen lépett fel számos szlovákiai vidéki városban, továbbá Prágában és Budapesten. A magyarországi vendégszereplésünk azért is jelentős, mert az igényes magyar közönség a kötelező udvariasságot jóval fölülmúlva, elismeréssel fogadta az általunk színpadra állított Tragédiát és Bukovčan színművét. • .S' ezek után: lesz az idei évad? milyen — Remélem, ismét sikeres. A már említett renoválás miatt még mindig nem tudunk teljes kapacitással működni, s ez terveinket is befolyásolja. A dramaturgiai terv összeállításánál, hogy úgy mondjam „hosszú le-, járatú", tehát többéves művészi programunkból indultunk ki, mely szerint igényes, a korszerűség talaján álló szocialista színházat igyekszünk teremteni társulatunkból. A korszerűséget nem csupán néhány felszínes megoldással szeretnénk megteremteni, hanem magvas gondolatok adekvát tolmácsolásával. Az elmúlt évadban bemutatott darabok látogatottsága rendkívül magas, így ezek továbbra is műsoron maiadnak. Az elmúlt évi repertoárban túlsúlyban vannak az úgynevezett „nehéz" drámák, s így az idén több vígjátékot szeretnénk bemutatni. A bemutatók sorát Lermuntovszínművel kezdjük, azután Palárik Kaland az aratóünnepen című művét mutatjuk be, majd Shakespeare: Tévedések vígjátéka következik. Ezután ősbemutatón visszük színre Karva's Huszadik éjszaka című drámáját, az évad utolsó bemutatója Arisztofánesz Lüszisztraté című színműve lesz. A Kis Színpadon tervezett bemutatók közül fán SOlovič: Kolduskaland, Rozov Reggeltől délutánig és Bukovčan Gyászjelentés című színművére hívom fel a figyelmet. Az operaegyüttes az Álarcosbál felújítása után Gluck Iphigénia Aulisban és a Figaro házasságát mutatja be. A balettegyüttes idei premierje a Meséből mesébe című montázs lesz. A tervek szerint az új köntösbe öltözött Szlovák Nemzeti Színház 1971. augusztus 29-én nyitja meg kapuit. Az első két bemutató Cíkker játék a szerelemről s a halálról című operája és Musszorgszkij Borisi Godunovja lesz. • A színháznak rendkívül élénk kapcsolatai vannak hazai és külföldi együttesekkel. Az idén e téren mit várhatunk? — A megszokottnál jóval löbb vendégszereplő együttest. Azt is mondhatnám, hogy Bratislava tele lesz színházi eseménnyel. A sort a prágai Činoherní klub nyitotta meg, amely épp ezekben a napokban lép fel nálunk. Október közepén a budapesti Vígszínház vendégszerepel Csehov Ványa bácsijával és Szakonyi Károly Adáshiba című komédiájával. Ellátogat hozzánk továbbá a prágai Nemzeti Színház, a moszkvai Nagyszínház, valamint a krakkói és a varsói együttes, s már hagyományosan csaknem valamennyi jelentős csehszlovákiai színtársulat. Mi a tervek szerint Prágán és Brnón kívül Lengyelországban vendégszereplünk és részt veszünk Firenzében a Színházak Világfesztiválján is. Ezen kívül számos vendégszereplő színészt, szólistát fogadunk, s ugyanígy a mi művészeink is nagyon sok helyen vendégszerepelnek majd ebben az évadban. Úgy hiszem, s a közönség is meggyőződhet majd róla, hogy eseményekben gazdag színházi évadot nyitottunk meg. Meggyőződésem, hogy a Szlovák Nemzeti Színház helyes úton jár, jól teljesíti "azokat a feladatokat, melyekre szocialista kultúránkban hivatott. Ezen az úton szeretnénk tovább haladni a következő évadokban is. SZILVASSY JÓZSEF A Senica nad Myjavou-i Szlovák Selyemgyárban hazánkban elsőként nemrég i : e a poliészter selyem gyártásút. A gyár poliészter-részlegét korszerű külföldi gépekkel rendezték be. Felvételünkön: a holland /. Kukol a fonalhosszabbító kezelését magyarázza a selyemgyár fiatal munkásnőjének. (I. Dubovský felv. — CSTKJ