Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-24 / 227. szám, csütörtök

Van a Holdnak hatása az időjárásra? A HOLD GRAVITÁCIÓS HATÁSA A LÉGKÖRRE ELENYÉSZŐ B FALB ELMÉLETÉNEK ALAPJA • ELLENTÉTEK A HOLD-FÁZIS .ÉS AZ IDŐJÁRÁS KÖZÖTT • A HŰVÖSEBB ÉJSZAKÁK ÉS A DERÜLT ÉGBOLT A kozmikus testek hatása az időjárásra nem új kérdés. A középkorban az emberek azt hit- • ték, hogy a világ minden jelensége, tehát az időjárás is a planétáktól ered. Ez a megállapítás naiv volt, de megfelelt a korabeli tudás színvonalának. Azóta sokat változott a vélemény, nemcsak a Földön való életről, hanem az időjárásról is. A Földön kívüli tényezők közül legtöbb figyelmet a Holdnak és a Napnak szenteltek. A Hold hatásáról az időjárásra időszámításunk előtt kb. 4000-ből khaldeal agyaglapon maradt fenn az első említés. Viszont ez a feltételezés csak a XVIII. században kapott tudományos keretet, amikor elkezdődött a Hold légkörre gyakorolt gravitációs hatásának kutatása. A tengerár és apály időszaka a légkörben is bizonyítást nyert. A Hold gravitációs hatása a légkörre lényegesen kisebb, mint az óceánokra. A Hold gravitációs hatása által kiváltott légnyomáskülönbség nem tesz ki két század millimétert sem, így ez nem befolyásolhatja az időjárás alakulását. A századforduló éveiben nagyon elterjedt Rudolf Falb elmélete az úgynevezett kritikus napokról — erre az idősebbek bizonyára emlékeznek. Falb azokat a napokat, melyeken holdtölte vagy újhold volt, kritikus napoknak tartotta, de nem egyforma mértékben. A Hold légkörre gyakorolt hatásának nagysága a kritikus napokon a Hold, Föld és a Nap elhelyezkedésének függvénye volt, mindamellett ez a hatás jelentkezhetett két nappal korábban, vagy háromnapos késéssel is. Az elmélet alapján Közép-Európában a kritikus napokon feltűnő légköri jelenségeknek, mint például szélvihar, télen hóvihar, nagymennyiségű csapadék, első tavaszi zivatar stb. kellett lenniük. Falb elméletével szemben — több esetben való aprólékos kivizsgálás és hitelesítés után — a szakembe-' rek negatív állást foglaltak. Sokan még ma is azt hiszik, főleg vidéken, hogy az időjárás a Hold új fázisa szerint változik, mások viszont azt állítják, hogy az éjjeli lehűlés és a téli fagyok okozója a. Hold. Sem ezek, sem a hasonló állítások nem állják meg helyüket, s valószínűleg Falb elméletének a maradványai. Habár bizonyos földrajzi szélességeken az időjárás állandó jellegű, nálunk még sincsenek olyan napok, — ezt igazolja a következetes meteorológiai statisztika is —, melyeken az időjárás kimondottan eltérő lenne az előtte, illetve utána következő napok időjárásától. Ha előfordul is, hogy olykor épp újholdkor mutatkozik időjárásváltozás, ez puszta véletlen. Ha a Hold változása valóban hatással lenne az időjárásra, ez észlelhető lenne az egész világon, tehát azokon a területeken ls, ahol az időjárás állandó jellegű, mint pl. a trópusokon. Az éjjeli lehűlést és fagyot szintén a holdhatás eredményének tulajdonítják — helytelenül. Tiszta égbolt mellett éjjel a földfelszín hőkisugárzása intenzívebb a légkör felsőbb rétegeibe. A felhőzetnek az a szerepe, mint az üvegház tetejének, felfogja a hőt, mely a földfelszínről származik, és egy részét visszaveri a Föld felé. Épp ezért télen, borult Időben sokkal enyhébb a fagy, mint amikor tiszta az égbolt. E szerint tehát nem a Hold, hanem a felhőzet, Illetve a derült égbolt van hatással az éjjeli meleg, 111. a hideg mértékére. A Hold hatásával az időjárásra már sok szakember foglalkozott. Többségük természetesen nem talált a Hold és az időjárás között semmiféle figyelemreméltó összefüggést, mely nyomatékosabban befolyásolná az időjárás változását. Ezért a Hold változásai nem használhatók fel az időjárás további alakulásának meghatározásánál. Az időjárást befolyásoló légköri jelenségek a levegő alsó rétegében, az ún. troposzférában játszódnak le. Létrejöttére és alakulására sok tényező van hatással. A Földön kívüli hatások közül döntő része van a naphőenergiának. Ez bizonyos mozgatóerő a víz körforgásában, a légáramlatoknál és ezzel egyúttal az összes légköri jelenségeknél. Az időjárás előrejelzésénél a világ összes meteorológiai intézete azon légköri adatokból indul ki, melyeket azonos időben nagy területeken jegyeznek fel és berajzolják a légköri térképbe. Az ilyen térképeken, melyeket naponta négyszer is megrajzolnak, elemzést csinálnak a teljes légköri helyzetről. A légköri helyzet elemzésénél és teljes értékelésénél tekintetbe veszik a légköri áramlatokat, vagyis a hőhatárokat a hideg és meleg légtömegek között, melyek közelében az Időjárás jelentősebb eseményei, jelenségei lejátszódnak. Egyaránt fontosak a légnyomás változásai, az alacsony- és a magaslégköri nyomás. Ezek Irányítják a levegő áramlását, mely mindig a magasabb nyomás alatt levő területről az alacsonyabb nyomású felé halad. A magaslégköri nyomás alatt levő területeken kevés a felhőzet, szép idő van. Az alacsonylégköri nyomás — mely levegőáramlatokkal jár — a magaslégköri nyomással ellentétben csapadékos, változékony időjárást idéz elő. A mély légköri nyomás olyan erős szelet idéz elő, mely némely esetben szélviharrá fokozódhat. A teljes légköri helyzet megítélésekor aprólékosan átvizsgálják nemcsak azokat a légköri térképeket, melyeken a földközelben megfigyelt időjárást tüntetik fel, hanem az úgynevezett magaslégköri térképeket is, melyek az atmoszféra bizonyos magasságában általában 1500, 3000 és 5000 méteres, gyakran még nagyobb magasságban is jelzik a meteorológiai alapelemek adatait. Ez nagyon fontos, mivel a szabad atmoszférában lejátszódó légköri események gyakran hatnak a földfelszín feletti légréteg időjárására. A magaslégköri térképek adatait rádiószondának nevezett automata meteorológiai állomás segítségével nyerik. Ezeket hidrogénnel töltött léggömb szállítja az atmoszférába. A meteorológiai állomások kölcsönösen kicserélik a szabad légkörből szerzett, valamint a Földön megfigyelt adatokat. Az időjárás előrejelzésénél a meteorológusok legújabb segédeszközei a meteorológiai mesterséges holdak. Ez tulajdonképpen fényképes tudósítás, mely a felhőzetről ad áttekintést nagy területen. Ezek az adatok leginkább azokon a területeken fontosak, ahol kicsi a megfigyelőállomások hálózata, mint pl. az óceánok felett. Amint látjuk, az időjárás előrejelzése nem egyszerű dolog. Ezért helytelen az a nézet, ha valaki azt állítja, hogy a Hold egyes fázisváltozásainak alapján előre megállapítható a várható időjárás. Ha ez igaz lenne, akkor nagyon egyszerű lenne a várható időjárás megállapítása, és nem kellene minden országban a szakemberek egész csoportját bevonni az időjárásjelzés összeállításába. Dr. PETER FORGÁC Orvosi tanácsadó SZÉP SZÓVAL, VERÉSSEL... Kétségbesett levélben fordult szerkesztőségünkhöz P. László, p-1 bányász, aki azt panaszolja, hogy kisfia hatéves korára sem szokott le még az éjszakai bevizelésröl. Az egész család életét megkeseríti a gyermek fogyatékossága: „Próbáltuk már vele szép szóval, sőt bevallom, veréssel is" — írja olvasónk. „Csupán akkor alszik nyugodtan, és nem vizel be, ha a nagyszüleinél tölt néhány helet. Ez mivel magyarázható?'' Tudni kell minden szülőnek, hogy a gyermek húgyhólyagjának a térfogata lassan, fokozatosan növekszik, és csak 3—4 éves korában tud kb. 3 dl vizeletet tárolni. Igen sok tényezőtől függ, ho gyan üríti ki vizeletét a gyermek, a visszatartás nem csupán önfe gyelem dolga. Elsősorban a rászokás, a nevelés, az otthoni környezet, az életmód és a rendszeres táplálkozás befolyásolja, de függ a családi viszonyoktól, a hozzátortozók és az egyén egészségi, lelki és idegállapotától is. Vannak gyermekek, akinél az éjjeli bevizelés az apa és az anya közötti zilált viszony következménye. Gyakran azzal is magyarázható a bevizelés mint a gyermek tudat alatti reakciója, hogy pl. édesanyja többet foglalkozik a kistestvérével, mint vele. Bizonyos esetekben fejlődési rendellenesség következménye. A szülők rendszerint türelmetlenékké válnak, ha gyermekük még óvodáskorban sem érzékeli a vizelési ingert és nem tud uralkodni magán. Pedig rendellenes körülmények hatására még serdülőkorban, sőt Idősebb egyéneknél ls előfordulhat a bevizelés beteges tünete. A bevizelés kb. ötszörte gyakoribb a fiúknál, mint a lányoknál. Vannak, akik éjjel, mások viszont — ez a ritkább eset — csak a téli hónapokban szenvednek e bajban. Előfordul, hogy amikor a gyermek kikerül az otthoni környezetből, a kóros jelenség elmarad. Ha nem szervi hiba az okozója, a gyermek serdülőkorban kinövi ezt a bajt. Orvost segítség nélkül is elérhető sok gyermeknél már 4—5 éves korban a gyógyulás, ha a szülők nyugodt, rendezett otthont és megfelelő életkörülményeket biztosítanak számára. Az apa és az anya igyekezzenek tehát teljes összhangba hozni érdekeiket, munkájukat, pihenésüket és szórakozásukat, hogy veszekedésre ne legyen ok. Gyermekeik iránt tanúsítsanak egyenlő szeretetet és figyelmet. Ne neveljék őket boszorkánymesével, fenyegetőzéssel vagy veréssel, inkább nyugodt, türelmes szóval, megérdemelt dicsérettel és jutalommal. A megfontolt nevelési módszer a bevizelő gyermek gyógykezelésének is legfontosabb eszköze. Nincs nagyobb hiba, mint türelemtlenül, büntetéssel „nevelni" és „leszoktatni" a gyermeket arról, amiről nem Is tehet. A vizelet visszatartásának folyamata bonyolult, különböző idegek és izmok együttműködésének eredménye, akinél tehát még nem alakultak ki a feltételek és reflexek, nem szabályozhatja klsdolgát szülei akarata szerint. Ha 4—6 éves korban sem szűnik meg a gyermeknek ez a baja, feltétlenül meg kell viszgáltatni. A gyermekorvos esetleg Ideggyógyász, pszichiáter, ortopéd vagy urológus szakorvos segítségét ls igénybe veszi. Néha korházi megfigyelésre utalják be a gyermeket. Sok esetben jelentéktelennek látszó szakorvosi beavatkozás is segít. Legtöbbször azonban alapos környezettanulmányozásra van szükség, és a jő orvos olyankor a gyermek és a szülők életkörülményeinek megváltoztatására törekszik. Kedves P. László, ön sem kerülheti el, hogy orvossal vizsgáltassa meg kisfiát, és ha eddig nem, úgy ezután őszintén mondja el a rendelőben, mi bántja. Itt már hatéves gyermekről van szó, akinek egyéni gyógykezelésre van szüksége, és az ő esetében különösen lelkiismeretes módon kell követniük az orvos utasításait. S még néhány jó tanács bevizelő gyermekek szüleinek a gyógyításra és a nevelésre vonatkozólag: A gyermekkel napközben több folyadékot Itathatunk, hogy megfigyelhessük a vizelés Idejét, gyakoriságát és mennyiségét. A vlszszatartásért megdicsérjük. Tudatjuk vele, hogy akkor lesz egészséges, ha egyszerre 3—4 dl-t ürít az üvegbe. Délután és főképp este már ne adjunk neki Italt és oly ételeket, amelyeknek nagy a víztartalmuk. A 2—3 éves gyermeket meg, ne azonban az ötesztendőset már háromóránként ébresszük fel, hogy megszabaduljon a felgyülemlett vizelettől. Fontos azonban, hogy teljesen felébredjen, mert félálomban csak erősödne nála a beteges reflex. Ha tudatosltja, hogy nem vizelt be, újra boldogan elalszik. Dr. SZÁNTŰ GYÖRGY SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A gyermek és a szabad ido A GYERMEKEK szabad Idejének a kérdése egyike azoknak a fontos problémáknak, amelyek minden iparilag fejlett társadalomban megoldásra várnak. A technikai fejlődés eredményeként csökken a munkaidő, és egyre több lesz a szórakozásra, az üdülésre és a pihenésre fordított idő. A legtöbb foglalkozásban a munkaidő csökkenése kisebb megterhelést jelent. Ugyanez azonban nem mondható el a tanulók esetében. Ha iskoláink nagy részében be is vezették a szabad szombatot, a tananyag és a tanítási órák száma nem csökkent. Ezért a szabad nap az iskolás gyermeknél nem jelenti a tanulás megkönnyítését. Felmérésekkel bizonyították (T. Wujek), hogy az a szabad idő, amivel a gyermekek névlegesen rendelkeznek, egyre rövidebb lesz, mert azt az iskola egyre jobban megrövidíti. Ennek következtében a gyermekek szellemi és fizikai fejlődése veszélyeztetve van, mert nem találnak elég teret a sokoldalú tevékenységre, mely a fizikai és a pszichikai energia felújításához szükséges; nem pihenhetnek eleget, ezért túlterheltek lesznek. Az elmondottakból' következik, hogy a pedagógusok, a szülők, a pszichológusok és a szociológusok számára nagyon komoly kérdést jelent az ifjúság szabad idejének ésszerű, fizikai és pszichikai fejlődésüket szolgáló helyes megszervezése és nevelési szempontból kifogástalan tartalommal való megtöltése. Mielőtt vázolnánk a szabad idő megszervezésének néhány konkrét módját, jó lenne körülhatárolni, mit is értünk a szabad idő fogalmán. Vannak olyan meghatározások, melyek szerint az iskolai foglalkozásokon kívül minden idő, amit a gyermek valamilyen intézményben, otthon a családban vagy másutt eltölt, szabad időnek számít. Más vélemények szerint (T. Wujek) viszont a gyermek szabad ideje az az idő, ami az iskolai és az otthoni tanulás után marad, vagyis amikor a kedvteléseinek hódol, pihen vagy szórakozik. Mint látjuk, az első meghatározás általánosabb a másodiknál, az utóbbi azonban jobban megragadja a fogalom lényegét. A mi sajátós viszonyaink között mindkét meghatározás helyénvaló. A GYERMEKEK szabad idejének ésszerű kihasználása egész sor követelményt támaszt a nevelőkkel és a szülőkkel szemben. Az egyik alapvető követelmény, úgy szervezzük meg a gyermekek szabad idejét, hogy mindig módjuk legyen természetes aktivitásuk kibontakoztatására, különböző mozgásigényeik kielégítésére, s hogy ezt a természetes aktivitást pedagógiai, lélektani és egészségügyi szempontok figyelembevételével változatossá, színessé tegyük. E követelmény hangsúlyozása azért fontos, mert a mai túlmechanizált társadalomban a tudományos felmérések szerint egyre kevesebb lehetőségük adódik a gyermekeknek, hogy külső, tervszerű és irányított beavatkozás nélkül kielégítsék természetes mozgásigényüket; hogy harmonikusan fejlesszék fizikai és pszichikai adottságaikat. A szabad időben kifejtendő gyermeki aktivitás számos típusát ismerjük. Ezek kialakításánál az adott aktivitás formáját és funkcióját vesszük tekintetbe, tehát azt, hogy milyen az adott tevékenység jellege és milyen szerepet tölt be a személyiség fejlődésében. E szerint megkülönböztetünk: mozgással járó aktivitást (pl. mozgásos játékok, sport): turisztika; művészeti rendezvények látogatása és ilyen jellegű tevékenység végzése; tömegkommunikációs eszközök felhasználása (olvasás, film, rádió, tv); az intellektuális tevékenység egyéb formái; technikai és társadalmi tevékenységek (barátkozás stb.); egyéb tevékenységi formák (egyéni kedvtelések, különféle tárgyak gyűjtése stb.). Ezek a tevékenységi formák nem merítik ki a szabad idő kihasználásának összes formáját, hiszen — gyermekekről lévén szó — nem szerepel közöttük az otthoni tanulás és a ház körüli munka. Ezeket pedig minden gyermeknek el kell végeznie, s csak azután foghat hozzá a szó .szorosabb értelmében vett szabadideji tevékenységek valamelyikéhez. A SZABAD IDŰ gazdaságos, valamint pedagógiai, lélektani, egészségtani és szociológiai szempontból kifogástalan megszervezése társadalmi ügy, ezért az egyes országokban (eltérő módon) társadalmi szinten igyekeznek megoldani. Ebből a célból különböző intézményeket . létesítenek (ifjúsági klubok, pionírházak, napközi otthonok stb.), s ezekben szervezett és tervszerű nevelőmunkával igyekeznek hatékonyabbá és egységesebbé tenni a nevelést. Hazánkban is többféle módon igyekszünk megoldani a problémát, több-kevesebb sikerrel. Az eredmények nem mindig megnyugtatók. Ennek okát nehéz egyértelműen megmagyarázni, ám úgy véljük, az eredmények sokkal jobbak lehetnének, ha a szabad idő intézményesen történő megszervezését megfelelő módon kiegészítenék a családi nevelés során. A feladatok megoldásának sikerét biztosítaná, ha a szülők is nagyobb gondot fordítanának gyermekeik szabad idejének megszervezésére. Legfontosabb feladatuk, hogy a pedagógusok tanácsai alapján kidolgozzák gyermekük napirendjét és következetesen ügyeljenek annak betartására. Ne akadályozzák meg a helyesen irányított közösségekben kifejtett és az önkéntességen alapuló tevékenységet arra hivatkozva, hogy jobb, ha a gyermek a családban tölti a szabad idejét. Gyakran előfordul, hogy a szülők közül sokan panaszkodnak gyermekeikre, ha azok a lakásban végeznek valamilyen amatőr vagy barkácsoló mun- ^ kát. Bosszantja őket, hogy a lakásban piszkolnak, rendetlenséget csinálnak. Semmiképpen sem indokolt az ilyen panasz, s különösen olyankor nem, amikor ők is tudják, hogy a gyermeknek — pl. a gyengén felszerelt falusi iskolában — nincs lehetősége arra, hogy másutt végezzen ilyen munkát s szenvedélyének hódoljon. Ne akadályozzák a szülők gyermeküket a különböző tárgyak gyűjtésében sem. Csaknem mindenféle gyűjtőmunka oktatás- és neveléstani szempontból pozitívan értékelhető, mert elősegíti a rendszeresség, a pontosság, a kitartás, a figyelem és az érdeklődés kialakulását, valamint a földrajzi, technikai, művészeti stb. ismeretek gyarapítását és elmélyítését. Külön kell szólni a tömegkommunikációs eszközök igénybevételéről. A rádió, a tv, a könyv stb. nyújtotta szórakozást forma nagyon elterjedt, a gyermekek szabad idejének egyre nagyobb részét veszik el. Többen megállapították már, hogy a tömegtájékoztatási eszközök nagyon hasznos szórakozást nyújtanak a gyermekek számára, mégsem helyes, ha szabad idejük nagy részét csak erre a formára szűkítik. Ugyanis például a tv kifejezetten ártalmas a gyermekek idegállapotára és fejlődésére. Nő a passzivitásuk, kényelemszeretetük, nem tudnak szert tenni közvetlen társadalmi tapasztalatokra, s képtelenek az ilyen kapcsolatok felvételére. Éppen ezért a gyermekek számára csak módjával tegyük lehetővé e szórakozási forma igénybevételét, és csakis korhoz mért műsorok megtekintését engedélyezzük. SOROLHATNÁNK még tovább azokat a munkaformákat, amelyeket a gyermekek haszonnal végezhetnek szabad idejükben. Helyette azonban ismételten hangsúlyozzuk, a nevelők és a szülők legyenek következetesek és mértéktartók a gyermekek ^^ szabad idejének e helyes meg- MJ szervezésénél. Ne engedjék meg, hogy a gyermek szabad idejében lustálkodjon vagy la/u unatkozzon, mert közismert, ,

x 2 hogy a gyermeki csínytevések nagy részét éppen semmitte- m vésből, unalomból követik el. K. D. w