Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-24 / 227. szám, csütörtök

A papság támogatta az ant iszotialist ókat A politikai katolicizmus ideológiájának érvényesítésére törekedtek A lévai járásban is most adják át az új pártigazolványokat. Felvételünk az ipolysági helyi pártszervezet ünnepi gyűlésén készült, ahol 36 tagból 33 kapott új pártkönyvet. (Bellus Imre felvétele) Lesz-e elég építőanyag ? Az év utolsó harmadában a STAVIVÁ n. v. koordinálja az építőanyag-ellátást • Nagyobb körültekintés az építkezési engedélyek kiadásában • Jelentős segítség a családi házak építőinek A társadalmi fejlődés 1968 januárja után magával ragadta az egyház területét, Szlovákia vallási felekezeteit. Az állam és az egyház közti kapcsolatokban negatív jelenségek merültek fel. 1968 márciusa óta több, laikusokból, a papok egy részével együttműködő személyekből álló csoport alakult, amelyek különféle aláírási akciókat szerveztek, azzal a céllal, hogy az államigazgatástól engedményeket csikarjanak ki az egyház számára. A szélsőséges erők megformálták alapvető követelményeiket, melyekben az állam és az egyház kapcsolataiban radikális változásokat követeltek. Tevékenységük formái és módszerei mellőzték a szocialista társadalmunkban érvényes jogrendet, s azt több esetben meg is bontották. Nem vették figyelembe azt a tényt, hogy társadalmunkban az egyetlen állami ideológia a marxizmusleninizmus. Elképzelhetetlen, hogy mellette érvényesülhessen a politikai katolicizmus ideológiája, amelynek kivívásáért egyes emigráns körök és híveik 1968 januárjában az országban harcoltak. Hazánk polgárai bizonyára emlékeznek még a papi köztátsaság időszakára, amikor a Hlinka-párt által képviselt politikai katolicizmus állami ideológiája uralkodott. Január után az egyház és a vallási társaságok nem csupán az előző időszakban e téren előfordult hibák orvoslására törekedtek, hanem teljesen szabad teret akartak nyerni társadalmi, kulturális és politikai tevékenységük számára. A papok néhány csoportja kapcsolatba lépett a különféle hazai és külföldi szocialistaellenes szervezetekkel. Főleg a katolikus emigráció aktivizálódott, s igyekezett közvetlenül vagy közvetve beavatkozni a helyzet alakulásába. ILLEGÁLIS VALLASI SZERVEZETEK A szocialistaellenes erők az illegális vallási szervezetben, a Dielo konciiné obnovy (DKO) szervezetben tömörültek, amelyet 1968 márciusában Velehradon alapítottak. A DKO-szervezet élére azok a papok és laikusok álltak, akik híresek voltak rendszerünk elleni reakciós magatartásukról. Annak ellenére, hogy a DKO illegális, engedély nélküli szervezet volt és formálisan fel is oszlatták, a papok és a laikusok radikális csoportjai folytatni akarták tevékenységét azért, hogy főleg az ún. papi tanácsokban elősegítse a különböző követelmények, néha törvényellenes" követelmények támasztására megfelelő légkör megteremtését. MEGMUTATTÁK IGAZI, VALLASOS ARCUKAT A DKO vezetősége kiadta a 29 pontból álló akcióprogramját és szervezeti rendjét, amelyhez további tevékenységükben tartották volna magukat. Ezeket a dokumentumokat a jezsuita szerzetesek dolgozták ki. Azt a célt követték, hogy felszámolják az államnak az egyház felett gyakorolt felügyeletét, s elérjék az egyház teljes autonómiáját. A DKO-szervezetben élesen támadták az állami szervekkel együttműködő katolikus papokat, s brutális, egyáltalán nem keresztényi módon kollaborálással, árulással vádolták, sértegették őket. A DKO-ban tömörült extrémista csoportok nyomást gyakoroltak a püspöki joghatóságokra is, s a szervezett akciók hátterében álltak. Társadalmunk nem tűrheti és nem is fogja tűrni például az olyan cselekedeteket, amilyeneket éveken át szervezett Senaj plébános (iglói egyházmegyej. Nemcsak Senaj ellen, hanem a polgáraink vallási érzelmével visszaélő személyek ellen is fel kell lépnünk az érvényes törvények értelmében. 1968 után akárki egyletet, kört alapított, különböző kétértelműén fogalmazott gúnyiratokat gyártott vagy sokszorosított, a lelkészek különböző tevékenységet fejtettek ki az állami szervek tudomása nélkül, kisebb kolostorokat alapítottak, nagy családi házakat adtak el az apácáknak, ahol felügyeletükkel „óvodákat" létesítettek. Számos ilyen önkéntes akciót a DKO-szervezetben tömörült katolikus emigránsok és extrémisták utasításai alapján valósítottak meg, annak a szervezetnek az utasításai alapján, amely nem önmagától, tervszerűtlenül, hanem a politikai katolicizmus külföldi képviselőinek utasításai és közvetlen irányítása alapján alakult meg. NEM KERESZTÉNYEKHEZ MÉLTÓ KAPCSOLATOK A KERESZTÉNYEK KÖZÖTT A legviharosabb fejlődés egyházi téren Kelet-Szlovákiában volt a görögkatolikus egyház tevékenységének felújításával kapcsolatban (a 205/1968. számú kormányhatározat és a 70/68. Tgy. kormányrendelet értelmében). A görög-katolikus egyház extrémista erői igyekeztek kihasználni az általános társadalmi légkört. Saját hívőik és a pravoszláv egyház hívői között ellenségeskedést szítottak. Az úgynevezett görögkatolikus egyház felújítási akcióbizottságának egyik vezető funkcionáriusa a hívők körében igen erős megjegyzéseket tett, amelyek teljesen ellentétben álltak a keresztény erkölccsel. Azt hirdette, hogy a görögkatolikus egyháznak vissza kell szereznie összes plébániáit, még annak az árán is, hogy vérontásra kerül sor. Ez a tiszteletes úr valószínűleg megfeledkezett arról, hogy hazánkban léteznek olyan szervek, amelyek kötelesek elfojtani az ilyen vérontásra való. buzdítást a polgárok egészsége, élete és vagyona védelmezésének érdekében, tekintet nélkül arra, milyen egyházhoz vagy vallási felekezethez tartoznak a bajnokok. Ilyenkor törvényes eszközökhöz folyamodnak. A görögkatolikus egyház tevékenységének felújítását az egyházi épületeknek a pravoszláv egyháztól való erőszakos kisajátítása követte. A lakosság a kelet-szlovákiai községekben — mint Ubina, Strážske, Zemplínske Hradište, Cejkov, Malé Zálužice, šarišské Čierne, Ruský Kručov, Budkovce, Bukovec, Limanová, Jakubovany, Svidník — szervezetten csoportosult, erőszakkal, verekedések árán behatolt a pravoszláv lelkészek magánlakásaiba, akiknek bántalmazás veszélye miatt családjaikkal együtt el kellett hagyniok a plébániákat. Mi köze'van ennek a keresztény erkölcshöz? Az ilyen szervezett erőszakoskodások folytán húsz esetben magánlaksértést követtek el, tíz esetben bántalmazták az embereket. 1969-ben ilyen módon 44 bűncselekményt, 58 vétséget és 66 kihágást követtek el. 176 polgár ellen büntetőeljárást kellett indítani. Az ilyen akciók szervezőinek, kezdeményezőinek ajánlatos lenne elgondolkodniok afelett, hová vezethet a szenvedélyek meggondolatlan felkorbácsolása. A hívők pedig elgondolkozhatnának afelett, ki él vissza vallási érzelmükkel és ki teszi ki őket a bűnüldözés veszélyének. A VALLASI HARCNAK POLITIKAI HÁTTERE VOLT A két egyház hívői közti ellenségeskedéseknek több esetben politikai • háttere volt. A szervezett csoportosulásoknál a pravoszláv hívők címére különböző politikai megjegyzések és sértegetések hangzottak el. Az egyes lelkes extrémisták bekapcsolódtak az úgynevezett megújhodási folyamatba, kialakították az ellenzéket, a helyi politikai 'ezetőséggel, s főleg azon funkcionáriusokkal szemben, akik nem értettek egyet törvénybe ütköző eljárásukkal. Az egyes egyházak megszilár íítása ürügyével vezetett kam pány elmélyítette a nemzetiségi viszályokat is, behatolt a mun kakörnyezetbe, az efsz-skbe, s néha feldúlta a családokban a békés együttélést — ha a csa ládtagok nem egy vallás hívői voltak. Szlovákia államigazgatási szervei több ízben tárgyaltak a görögkatolikus és a pravoszláv egyház képviselőivel, kölcsönös engedményekre szólították fel őket. Kidolgozták a közösen igénybe vett egyházi épületek átadásának vagy használatának egyezményét. Ezeket az egyezményeket főleg a görögkatolikus egyház bontotta meg, ami szintén az ebben az egyházban uralkodó extrém erők, az úgynevezett lelkészi testületek rovására írható. A TÖRVÉNYEK MEGTARTÁSA MINDENKI SZÁMARA KÖTELEZŐ Egy bizonyos idő múlva a vallási viszályok látszólagosan lecsillapodtak. Már nem fordul elő semmilyen erőszakoskodás, összetűzés, sértegetés, sem másféle rendbontás, amint az még néhány hónappal ezelőtt előfordult. Külsőleg talán úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van. Nem mindenütt ilyen azonban a helyzet. Továbbra is megsértik a törvényeket, főleg az egyházi épületek építésénél és karbantartásánál. Sőt mi több, az építőipari szervezetek a nemzeti bizottságok jóváhagyása nélkül fognak hozzá az egyházi épületek építéséhez, a kereskedelmi szervezetek építkezési engedély nélkül adnak el építőanyagot az egyházi építkezések számára! Néhány buzgó hívő szinte túltesz mindenkin a kezdeményezésben és önfeláldozásban, amikor egyházi épületek építéséről és karbantartásáról van szó. Másrészt ugyanabban a községben az államtól kapott eszközök ellenére is lemarad az iskola, a kultúrház, vagy más közhasznú berendezés építése, illetve karbantartása, amelyek a község gyermekei, ifjúsága és polgárai művelődését, kultúráját, a nép művelést és a polgárok egészségét szolgálnák, tekintet nélkül azok vallására. Az illetékes szerveknek véget kell vetniük az ilyen gyakorlatnak, és törvény szerint le kell vonniuk a következtetéseket azokkal szemben, akik megsértik törvényeinket. Az állami szervek az egyházak és a vallásfelekezetek feletti állami felügyeletet teljes mértékben tiszteletben tartják. A vallásszabadságot hazánkban az alkotmány biztosítja. Amikor a papok és a hívők az alkotmányban biztosított jogokknl visszaélnek, hangsúlyozni kell az alkotmány megtartásának és az abból eredő törvények és rendelkezések megtartásának kötelező voltát. DANIEL ANDREIČÍK Fiatal csillagászok Vághosszúfalun 1970. szeptember 19-én megalakult az Amatőr Csillagászok Szövetségének helyi szervezete. Az alakuló gyűlésen jelen volt Ivan Molnár, a szövetség Központi Bizottságának főtitkára és Gyurovics Mária, a Központi Szlovák Csillagvizsgáló módszertani szakosztályának asszisztense. A helyi szervezetnek már eddig is több mint 30 tagja van, többségben fiatalok, akik a szórakozáson kívül tudásszomjukat is ki szeretnék elégíteni a szövetségben. Erre megvan minden feltétel, mert a helyi szervezetnek megfelelő csillagászati távcsöve van, szakfolyóiratokat járat és esti csillagászati szaktanfolyamot rendez. A népgazdasági terv egyik leglényegesebb pontja a lakásépítés. E fontos konszolidációs feladat keretében nagy szerep juraz önsegélyző és az egyéni lakásépítésnek, hiszen egy-egy új családi házzal többnyire nemcsak egy, hanem két család lakásgondjai nyernek megoldást, sőt építészeti szempontból is gazdagítják, tarkítják a község vagy az egész környező táj képét. Természetes hát, hogy központi szerveink jelentős figyelmet szentelnek a lakásépítés egyéni formájának, bár be kell ismerni: az utóbbi két esztendőben a fegyelem meglazulása társadalmi életünknek ezen a szakaszán is megmutatkozott. A járási és a városi nemzeti bizottságok 1968/69-ben ugyanis lényegesen több új építési engedélyt adtak ki az állami tervben előirányzottnál és többet, mint az építőanyagot termelő üzemek valóban „fedezni" tudtak. Vezető gazdasági szerveink legutóbbi döntéseivel összhangban a központi terv erre az esztendőre 12 200 új családi ház építési munkálatainak megkezdését irányozza elő, míg a tavaly és a korábban megkezdett építkezések befejezte után december végéig csaknem ugyanennyi családban kellene házszentelőt tartani. Az első félév számszerű eredményeit vizsgálva kitűnik, hogy az építkezések kezdetét jelző tervmutatót hat hónap alatt 70,7 százalékra sikerült teljesíteni. A munkálatok befejezését tükröző számok már távolról sem ilyen kedvezőek. Januártól június 30-ig mintegy 3700 új családi házat fejeztek be Szlovákiában, ami az egész évre előirányzottnak 29 százaléka. E* lemaradás magyarázata három pontban tömöríthető. Először talán a szokatlanul hosszú, kemény télről kell szólni, hiszen idén az egyénileg építkezők április második fele előtt alig láthattak hozzá külső vakoláshoz, a központi fűtés szereléséhez stb. Másodszor: e kedvezőtlen arányszámban jócskán ludas az elmúlt két esztendő túlzott engedékenysége, amikor szinte bárki, minden megalapozott és megfontolt fölkészülés nélkül építeni kezdhetett. Természetes, hogy az ily módon félbemaradt egyéni építkezések most a befejezetlen családi házak százalékát növelik... És végül a legnyomósabb érv: a piacon huzamosabb ideje tapasztalható építőanyaghiány számtalan építkezőt gátolt eddig a folyamatos munkában. Joggal kérdezheti itt valaki: miért írtam azt, hogy e d d i g ?! E problémák tudatában ugyanis az SZSZK kormánya ebben az esztendőben már több ízben is napirendre tűzte a lakáskérdés egészének lényeges részét alkotó egyéni lakásépítés aktuális kérdéseit. Tárgyalásainak, pozitív törekvéseinek eredményeképpen például a járási nemzeti bizottságok feladatul kapták, hogy írják össze járásuk területén a megkezdett családi házakat. E rendelkezés gyakorlati célja, hogy már az idei év utolsó harmadában a STAVIVA n. v. a helyi szükségleteknek megfelelően, rugalmasan tudja szabályozni az építőanyag-ellátást. Az egyéni építkezőknek ily módon — a jnb-k építkezési és fejlesztési szakosztályaival együttműködve — lényegesen könnyebbennyílik lehetőségük az építőanyag megvételére, melyre a munkálatok mielőbbi befejezéséhez még szükségük van. Örvendetes tény, hogy ezzel nemcsak az építkezések üteme gyorsul meg, hanem sikerül gátat vetni az utóbbi időben nagyon elburjánzott korrupciónak. E piaci szabályozás teljes mérvű életbe lépte után a kérelmező az építkezési engedély átvételével egy időben az építkezéshez szükséges tégla-, cement-, mészkiutalást is megkapja. A szerződésben továbbá az is benne szerepel, hogy a STAVIVÁ n, v. melyik üzlete, milyen időközökben köteles szállítani vagy biztosítani az igényelt építőanyagot. Ez egyúttal jelentős időmegtakarítást is jelent, hiszen elmarad a néha hetekig tartó, fárasztó utánjárás... A szlovák Belkereskedelmi Minisztérium dolgozóinak tájékoztatása szerint az első félévben pozitív változás állt be « faanyag- és a cementellátás terén, ami a nyári hónapokb ul tovább javult. A százszázalékos tervteljesítés ellenére sem sikerült azonban teljes mértékben fedni a tégla és mész iránti keresletet. így itt különösen fontos szerep jut a fent említett szabályozó intézkedéseknek. A családi házak egész évi építésének tervét előreláthatólag kedvezően befolyásolja majd az államtól kérhető jelentős anyagi segítség ls. Ennek keretében az 1970. január elseje után jóváhagyott építési engedélyek tulajdonosai — bizonyos szerződésileg vállalt kötelezettségek teljesítésével — a járási nemzeti bizottságoktól vagy munkaadóiktól 25—35 ezer koronáig terjedő, nem törlesztendő (tehát ingyenes) kölcsönt kaphatnak. Az eddig tapasztalható jelek szerint, sokan élnek is ezzel a nagy anyagi segítséggel. Lesz-e elég építőanyag? — tettem föl bevezetőben a kérdést ... A Belkereskedelmi Minisztérium dolgozói ezzel kapcsolatban hangsúlyozták: a családi házak építőinek nyújtott anyagi segítség formáit — vezető állami szerveink döntéseivel összhangban — a jövőben tovább szeretnék bővíteni, míg az építőanyag-ellátást szabályozó rendelkezések csak átmeneti megoldást jelenthetnek. Visszavonásuk, természetesen, csak a kereslet és a kínálat mérlegének egyensúlyba hozása után esedékes, ami azonban mitsem von le mai küldetésükből. MIKLÓSI PÉTER