Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-03 / 209. szám, csütörtök

SZÜLŐK, M E V ElŐKJL A KÜLÖNÖSEN tehetséges holdkórosok számára létesített kísérleti szakiskola igazgatójává nevezték ki. — Nagy szükségünk van a magasságoktól nem irtózó ifjú káderekre, — mondta az iskolaügyi osztály vezetője, aki átadta kinevezésemet — ezért a holdkórosok iskolájába a legjobb pedagógusokat válogattuk ki, és a legkorszerűbb épületben helyeztük el. Az iskola iránt minden bizonnyal óriási lesz az érdeklődés. De jól jegyezze meg, hogy személy szerint felel a diákok helyes kiválogatásáért. Oda csakis holdkórosok járhatnak'. Útban az iskola jelé olyasmi történt velem, aminek nem tulajdonítottam semmi jelentőséget. Megállított egy ismeretlen hájkolosszus, kezében bivaly nagyságú aktatáskával. Fürkészően szemembe nézett és megkérdezte: —- Mit gondol az örmény konyak főbb, mint a moldvai? — Az teljesen egyforma — válaszoltam gépiesen. — Ennek örülök'. — dünnyögte vidáman a férfi, és még távozóban hozzátette: — Márkás Ararát lesz. Az iskola nagyszerű volt: világos osztályok, korszerűen berendezett kísérleti termek, úszómedence ... A legrózsásabb hangulatban léptem be dolgozószobámba. Az aktatáskás hájkolosszus már ott várt. — Ararátot nem kaptam — szólt bűnbánó mosollyal — kénytelen voltam moldvai Dojnát venni. Higgye el, hogy nem vagyok skót. Még válaszolni sem érkeztem, és az asztalomon már ott sorakozott egy tucat aranyosan csillogó üveg. — Mi ez? — csodálkoztam el. — Vegye fel az iskolába Kátyút! Már nyolc éves és még nem tud úszni. A maguk medencéjében biztosan megtanul. — Először is azonnal tüntesse el a konyakot! Másodszor, mondja meg, holdkóros-e Kátya? Éjszakánként jár-e a háztetőn? — A háztetőn? — rémült meg a férfi. — A mi egyetlen bogarunk? Hogy engednénk fel olyan magasba? — Ebben az esetben, ne haragudjon, — jelentettem ki nyomatékosan. — Hogyhogy ne haragudjak? — fortyant fel az ismeretlen. — Akkor meg miért küldött el a konyakért. Nerri tehetek róla, hogy nem volt Ararát. Elmegyek a minisztériumba, de nem engedem a gyereket tönkretenni a maga ínyenc igénye miatti — Ez borzasztó! — latolgattam magamban mintha lázas lettem volna. — Alig neveztek ki igazgatónak, és máris itt a botrány, a dolgozószobám asztalán itt sorakoznak a konyakosüvegek! — Hát rendben van — egyeztem bele kényszeredetten — felveszem a lányát, de csak azzal a feltétellel, hogy azonnal elviszi innen a konyakosüvegeket. Alig záródott be az ajtó a fekete aktatáskás mögött, a küszöbön megjelent egy szalmakalapos zömök alak. VLAGYIMIR NAGYEJIN: csak — Nézz meg jól! — rikkantotta vidáman levéve a kalapját, és megsimogatta rózsaszín kopasz fejét, amely olyan volt mint a kutya nyelve. Megismersz? Nem ismertem meg. A zömök alak megkerülte az asztalt és zaftos csókot nyomott az arcomra. — Na tudod már? Még mindig nem? ... Feledékeny vagy barátom! Talán még emlékszel Lenkára? Te rángattad a jobb varkocsát, én meg a balt. Akárhogy erőltettem az emlékezetemet, nem jutott eszembe sem a varkocs, sem Lenka, mégkevésbé a zömök alak. — Ajajaj! — borult el — múlnak az évek! Hát egyszóval röviden: mégis feleségül vettem Lenkát és gyerekünk is van, Petya. Az a gézengúz már nyolc éves. Szeretném, ha pedagógus szárnyad alá vennéd. — Futkározik a háztetőn? — érdeklődtem tapintatosan. — Futkározott a gazember. De megfenyegettem a szíjjal, és azóta abbahagyta, de most meg a jégkorongozásba bolondult bele. Egészen olyan mit Sztarsinov. — Sajnálom, de nem tehetek semmit, ezt az iskolát a holdkórosoknak létesítették. — Ugyan, hagyd ezt a formalizmust! lgtnfm mint barát megteheted nekem. Vagy talán boszszút akarsz állni, hogy a Lenka hozzám jött feleségül és nem hozzád? A szerelem évek múlva is újjá éled ... Nem tudom Bosszú A «aolorkerékpárt már napokIcai azelőtt kölcsönkérte tőle egy szomszédfalusi ember. Hiába várta, hogy visszahozza, ezért maga indult érte. Az illető mentegetőzött, nem gyűjt a motor, azért maradt ňála a jármű. Megpróbálta ö is beindítani, de hiába startolt, nem berregett fel a motor. Bosszús volt, most visszafelé is gyalog teheti meg az utat. Betért a vendéglőbe, ismerőst talált ott, falubelijét. Mivel nála nem volt pénz, elfogadta a földi kínálását. Megittak vagy hat féldeci vodkát. Utána hazafelé indultak, közben elhatározták, megpróbálják még egyszer, hátha elindulna a motorkerékpár. A falubeli ember felült a nyeregbe, ők meg jó erősen megtolták vele a gépet. Tíz métert se kellett fáradniuk, amikor felzúgott a motcr, s a jármű utasával elviharzott az úton. Megkönnyebbülten lélegzett lel. Mégse kell gyalogolnia hazáig. Várta, hogy ismerőse viszszaiöjjön érte, de hiába leste, mikor tűnik fel a kanyarban. Eljött az este is, de a falubeli embernek meg a motorkerékpárnak híre-hamva sem volt. Végül is dühösen hazafelé Indult. Minden lépéssel fokozódott a mérge, bosszúvágy hatalmasodott el rajta. „Megállj! — gondolta magában. — Érjek csak haza, megemlegeted azt a napot, amikor ilyen csúfságot tettél velem!" A faluba érve nem tért haza, egyenesen az Illető portája femit szólna hozzá a feleséged, ha felhívnám és elmondanám neki? Elképzeltem, mit szólna az én energikus feleségem ... Egyszóval kénytelen voltam Petykát felvenni. — Na látod — szólt elégedetten a zömök alak és távozáskor erőszakkal megcsókolt. Még fel sem ocsúdtam, máris csengetett a telefon. A feleségem hívott: — Drágám, emlékszel Darja Denyiszovnára? Az a szimpatikus hölgy a divatházból. Nagyon könyörgött, kérjelek meg, hogy gyerekei... — Holdkórosak? — kérdeztem baljós sejtelemmel. — Miért lennének holdkórosak. Nagyon kedves fiúk: Szenya, Venya és Lenya. Hármas ikrek. Hármas ikrek??! — sápadtam el — hisz ez lehetetlen. — Ugyan kedves! Ha egy kicsit is szeretsz ... — duruzsolta az asszony. Mit tehettem — felvettem Szenyát is, Venyát is és Lenyát is. Ezután valami Mefogyij Mefogyijevics hívott fel, röviden és szigorúan közölte velem, hogy valahol megtárgyalták és elhatározták, hogy az iskolába kivételesen vegyük fel Bagrov unokáját. — Kiét? Bagrov unokáját, aki különlegesen felemelt nyugdíjat kap. Teljesen megkótyagosodva indultam az iskolaügyi osztályvezetőhöz. Mefogyij Méfogyijeviccsel a maga helyében én nem vitatkoznék — tanácsolta sokat sejtetően. — Különben könyörtelenül tartsa be az utasításokat, ne adjon senkinek a parancsára! Még az enyémre sem! Ezért nem parancsolom, hanem megkérem, hogy vegye fel az unokaöcsémet, Vásenykát. Az igaz, hogy nem holdkóros, de nagyon tehetséges. Kérem, kivételesen tegye ezt meg nekem. Késő éjjel, amikor már az utolsó hely is betelt, és az égen a kerek hold világított, sokáig sétáltam az iskola különlegesen kiképzett háztetőjén. A holdkórosok számára létesített iskolában legalább egyetlen holdkórosnak kell lennie. Legalább kivételesen, nem? Sz. B. fordítása villóminteriú lé indult. Az udvar végében olyan műhelyféle állt, benn égett a villany, az ablakon át látta, hogy ott van, akit keres. Az udvaron állt a motorkerékpár, motorját nem állították le. „Ügy látszik, valahová el akar menni rajta" — gondolta. Kikapcsolta a motrot, zsebredugta a kulcsot. Az udvaron kazalba rakva hasábfa állt. Kiválasztott egy jókora dorongot. Megbújt a sötétben, és várt. Amikor a szomszéd kijött a műhelyajtón, a háta mögé lépett és lesújtott a fejére a doronggal. A leütött ember kisfia szemtanúja volt az esetnek. Mondta az anyjának, hogy apa a földön fekszik. Azonban nem egyszer megtörtént már, hogy <a földön aludta ki a mámorát, s igen gorombán viselkedett, ha ilyenkor valaki felköltötte. Most sem merték háborgatni. Másnap hajnalban a munkába igyekvők hallották még a földön fekvő ember nyögését. Ezután vitték kórházba. Ott megállapították, hogy agysejtjei az ütés és az orvosi segítség késése miatt maradandó károsodást szenvedtek, jobb végtagjai megbénultak és egész életére beszédhibás marad. A tettes, Emil Revúci harmincegyéves Vyšný Skálnik-i lakos, a helybeli földművesszövetkezet traktorosa, kétgyermekes családapa súlyos testi sértés vádjával a Rimaszombati Járásbíróság büntető tanácsa elé került. Az ítélet: négyévi szabadságvesztés. GÁL LASZLO JÓ FELKÉSZÜLÉS Bár még december l-e messze van, Szlovákia-szerte már javában folyik- a felkészülés a népszámlálásra. A rozsnyói járásban is. Kérdéseinkre Augustín MatiašCik, a Szlovák Statisztikai Hivatal járási kirendeltségének dolgozója adott választ. 0 Mi valt az első lépés? — Mint mindenütt, nálunk ls a hnb-nek és a vnb-nek június 30 ig beküldték az épületekről készített kimutatást. Ezen feltüntették melyik házban laknak, melyikben nem, melyik került vagy kerül lebontásra. 0 A legközelebbi teendők?— A járási népszámlálási bizottság javaslata alapján kb. 190 számlálókörzet lesz. vagyis ennyi számlálóbiztos és mintegy 40 ellenőr. A nemzeti bizottságok legközelebbi feladata tehát a számlálóbiztosok és az ellenőrök kijelölése. Ezután kerül sor majd ezek Iskoláztatáséra, számításom szerint november második felében. A Sok szó esik arról, hogy ön számlálás lesz, vagyis mindenki maga tölti ki a nyomtatványokat. Nem okoz-e ez majd gondokat? — A nyomtatványok kitöltése nem oly nehéz, hisz a legtöbb esetben csupán a megfelelő adat, felelet bekarfkázásáról van szó. Ennek ellenére keresni fogjuk a módját annak, hogy a lakosságot kellően tájékoztassuk. Szerintem nem lenne célszerűtlen, ha a középiskolákban is átvennék a nyomtatványok kitöltésének módját. Ez nagyban megkönnyítené a lakosság, a szülők és a számlálóbiztosok munkáját. 0 Mikor válnak ismeretessé a népszámlálás adatai? — Mi előzetes felmérést végzünk. Két hónap alatt mintegy 10 brigádos segítségével elkészítjük az előzetes felmérést, majd továbbítjuk a számlálóíveket. Az adatok teljes feldolgozása hosszabb Időt vesz Igénybe. (németh) A SZÜLÖK HIVATÁSÁNAK A BECSÜLETE LEGTÖBB FELNŐTT bizonyára szemtanúja volt már annak, amikor a gyermekek arról civakodtak, mivel foglalkoznak a szüleik, s talán felfigyeltek arra is, a gyermekek erősen hajlamosak arra, hogy egy-egy munkafajtát, vagy szakmát lebecsüljenek és semmibe vegyenek s ezáltal becsméreljék és lenézzék azt a tevékenységet végző egyént, illetve családját és gyermekét is. Másrészt a gyermekekre jellemző a kalandos álmodozás, hogyha felnőnek mik lesznek. Ezekután felmerül a kérdés, hogy ez az álmodozás valós érdeklődés-e bizonyos hivatás iránt, vagy pedig csak a gyermeki romantizmus és kalandvágy megnyilvánulása. A szülőket foglalkoztatja a kérdés, hogy ezeket és az ehhez hasonló megnyilvánulásokat hagyják-e figyelmen kívül, vagy pedig tudatosan támogassák. Éppen ezért, talán nem lesz érdektelen, ha ezekről a problémákról kissé részletesebben szólunk. Senki sem állíthatja, hogy a gyermekek, valamilyen hivatásra vagy szakmára születnek. Ez még akkor sem mondható, ha a tehetségüket és képességüket vesszük figyelembe. Vannak azonban családok, melyekben a gyermekek pályaválasztásából valamiféle társadalmi presztízs-kérdést • csinálnak, vagy fennhéjázásból már kiskoruktól kezdve valamilyen hivatásra tudatosan nevelik őket. Viszont a munkaeredmények és sikerek a képességektől, a tehetségtől és a rátermettségtől függnek, nem is beszélve a szükséges személyi és jellembeli tulajdonságokról, melyekről az alábbiakbah még sző lesz. Ezt a sikert természetesen befolyásolja számos előre nem látható körülmény is, mely nem egy esetben meghatározhatja az ifjú sorsát, s ezek a tényezők nem minden esetben küszöbölhetők ki. AZ ELŐBB említést tettünk a képességekről és a tehetségről. Ez nem más, mint a gyermek születésétől fogva adott, valamilyen vele született hajlama, mely a környezet, de kiváltképp az iskola hatására bontakozik ki s a gyermek valemiIyen dolog vagy tevékenységforma Iránt rendkívüli érdeklődést tanúsít, sőt kimagasló sikerek és eredmények elérésére képes. Tehetséges gyermekekkel leggyakrabban a különféle művészeti ágakban, főleg a zenében, vagy a rajzban találkozunk. De nem ritkaság, hogy a gyermek megkülönböztetett képességet tanúsít a matematikában, biológiában vagy a műszaki tantárgyakban, esetleg kitűnik kézügyességével, kitartásával, ötletességével. Ezekre a megnyilvánulásokra a felnőtteknek feltétlenül szükséges felfigyelniük, hiszen a gyermek képességének a felismerése nemcsak a szülő, de a gyermek szempontjából is rendkívül fontos. Fentebb említést tettünk a személyiségről és a jellembeli tulajdonságról is. Ezekről igen gyakran megfeledkeznek, holott a siker szempontjából legalább oly fontosak, mint a képességek. A különféle munkatevékenységeknél ugyanis .nem elegendő csak a tehetség, nagyon fontos a kitartás, a munkabírás, az alkalmazkodóképesség, az emberekkel való bánásmód. Ezek fontosságát hangsúlyozva példaként megemlíthetjük a tehetséges egyének sikertelenségeit, akik az életben nem érvényesültek csak ezért, mert tehetségük nem párosult a személyiség kívánt tulajdonságaival. A kudarc megnyilvánulhat már a tanulmányok; idején is. Persze, vannak olyan szülők is, akik erőnek erejével egyetlen fiukból orvost szeretnének. Csakhogy ehhez rengeteg kitartás és akarat is kell, hogy megállja a helyét ezen az igényes és megterhelő tudományegyetemen. Viszont lehetséges, hogy a gyermek nagyon tehetséges, szellemileg fejlett és rátermett, csakhogy testi és szellemi tulajdonságai nem párosulnak a már említett személyiségi tulajdonságokkal. Említettük fentebb a különféle előre nem látható körülményeket is, melyek szintén meghatározhatják a fiatal életpályáját és hivatását. A lakóhely megváltoztatása, a különféle családi problémák, anyagi nehézségek, a korai házasság stb. olyan dolgok, melyek előre nemigen sejthetők, viszont etapjaiban megváltoztathatják a fiatal egész jövőjét. EZEK A LEGFONTOSABB körülmények, melyek valamilyen hivatás előfeltételeit meghatározhatják. Kétségtelen viszont, hogy a gyermek 15 éves koráig képtelen különbséget tenni egyegy hivatás jellege, illetve az ezzel járó követelmények közt. A különféle tevékenységformákat nem tudja egymástól megkülönböztetni, s nem tudja megítélni, elegendő képességet érez-e magában a választott szakhoz, azaz megvannak-e a feltételei hozzá. Az elmondottak alapján nem nehéz megállapítani, hogy a gyermeki álmodozások valóban csak a gyermekkor jellegzetes megnyilvánulásai, tehát nem téveszthetők össze az élethivatásra való előkészülettel, vagy pedig a pálya. alkalmasság jellegével. Legtöbb esetben a gyermek különféle regények, vagy filmek hősével azonosította magát, mert rokonszenvesek voltak számára a hős tulajdonságai. A gyermekek fantáziája és képzelőereje rendkívül fejlett, szívesen szárnyalnak, szeretnek bátor katonák, vagy tengerészek, autóversenyzők, utazók, ismeretlen tájak és jelenségek felfedezői stb. lenni. Természetesen a kivétel erősíti a szabályt, hiszen megtörténhet, hogy gyermek álmodozása végül is valóra válik. Ám rendszerint kivételes esetekről van sző, gyakran a rendkívül tehetséges gyermekek esetében. Fentebb foglalkoztunk már az olyan esetekkel, amikor egyegy hivatást — főleg a gyermekek — lebecsülnek. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a helytelen családi nevelés következménye, mely számos jellembeli fogyatékosságot von maga után. Ilyesmi rendszerint azokban a családokban fordul elő, melyekben a szülők gyermekeik számára valamilyen túlságosan vonzó, szinte privilegizált élethivatásról álmodoznak, melyet gyermeküknek minden áron el kell érnie. A szülők szemében évtizedek óta az orvosi egyetem az Ilyen előre megálmodott hivatás. A szülök rendszerint nem is törődnek azzal, hogy gyermekük alkalmatlan erre a pályára, nincsenek meg hozzá a szükséges személyi adottságai sem és szívesebben foglalkozna mással, jobban érdekli őt a technika, a gépek, a sport, esetleg a zene vagy az irodalom. Megfeledkeznek arról, vagy nem is akarják tudomásul venni, hogy az orvosi hivatás mennyire igényes, bár semmivel sem igénytelenebb a bányász, a vasutas, a tanító vagy az üzemvezető munkája. Hiszen az említett foglalkozások egyikét sem lehet alacsonyabb vagy felsőbb osztályba rangsorolni. Az életben mindig az a szép, ami az embert érdekli, amit kedvel és szívesen végez, mert a sikerek láttán ebből öröme adódik, s mert személyisége, képességei alapján alkalmas erre a munkára. Ezt a szülőknek mindenképpen tudatosítaniuk kellene, hiszen gyermekeik jövendő sorsáról van szó. Ne tévesszék szem elől, hogy a gyermek életútja nem építhető nélküle, csak vele. A KÜLÖNFÉLE ÉLETPÁLYÁKRÓL és az ezzel járó követelményekről szólva legfőképpen azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a gyermek becsülje meg szülei munkáját és hivatásét, büszkén tekintsen fel rájuk és ne szégyellje, ha apja, akár gépkocsivezető, hivatalnok, bányász, orvos vagy tanító. Azt szeretnénk, ha a szülők hatnának gyermekük gondolkodásmódjára, azonban nem a múlt tapasztalatai, a régmúlt megmásíthatatlan „Igazságai" alapján. Dr. CZAKÚ MÁTYÁS