Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)
1970-09-03 / 209. szám, csütörtök
Ötven éve 1970 ;X. 3. Szeptember 5-én lesz ötven éve — t írja Lőwinger Ottó bratislavai olvasónk —, hogy az akkori Duna. utcai munkásotthonban az ifjú munkások életének jelentős eseménye zajlott le. Az általános politikai és gazdasági helyzet, a Szovjet-Oroszországból hazatérő volt hadifoglyok tapasztalatai, a háborúnak minden téren érezhető következményei és nem utolsósorban a Magyar Tanácsköztársaság keletkezése, majd vérbefojtása olyan légkört teremtett a szlovákiai ifjúmunkások körében, hogy a szervezett, közös erőben keresték az elnyomatásból való kiutat. A fiatalok kizsákmányolása, főleg a kisiparos mesterek kénye-kedvének kiszolgáltatott inasok sorsa még csak fokozta az elkeseredést. Bratislavában, Kassán és más ipari gócpontokban egymás után jöttek létre az ifjúmunkás szervezetek. E szervezetek képviselői az ifjúmunkás mozgalom egyesítése céljából Bratislavában kongresszusra jöttek össze. A kongresszuson az egységes szocialista ifjúmunkás szervezet csatlakozott a kommunista ifjúmunkás internacionáléhoz. Magáévá tette a kommunista internacionálé 21 pontját s így a párt megalakulásáig a kommunista mozgalom előőrsei voltak. Programjába felvette az ifjúmunkás mozgalom egyesítését is. Ez a mozgalom már az 1921. évi általános sztrájkban is éreztette hatását. A kommunista ifjúmunkás szövetség tulajdonképpen védnöke, érdekvédelmi szervezete lett a fiatal munkásságnak. Sikeres harcot vívott a kisiparosmesterek önkényeskedésével szemben. Harcolt a tanoncok vasárnapi iskolai kötelezettsége ellen, ezzel szemben rendszeres felvilágosító munkával terjesztette a szocializmus eszméjét. Újságjuk is volt, amely három nyelven havonta jelent meg: Mladá garda, Ifjú Gárda és Junge Garde címmel. Tevékenységének eredményét bizonyítja nem utolsósorban az is, hogy sokan közülük a párt alapító tagjai lettek, akik közül többen még ma is aktív tagjai pártunknak. Rendezték a Buzice—Komárovce közti autóbuszközlekedést Lapunk augusztus 5-i számában „Szóvá tesszük" rovatunkban Barta Gábor buzitai (košicei járás) olvasónk levele alapján foglalkoztunk a Buzice— Komárovce között közlekedő autóbuszjáratok ügyével. Arról volt szó, hogy ezen az útvonalon közlekedő autóbusz a Koválasz JAR E ADÓKEDVEZMÉNY AZ ALAPISKOLA NÖVENDÉKEINEK? Kosztyu Katalin, az alapfokú iskola 9. osztályának növendéke, lapunk f. év augusztus 6-i számában „Mennyi béradót köteles fizetni a brigádmunkát végző diák?" c. cikkünkre utal' va kérdi, hogy az 5 százalékos 110 százalék helyett) béradó vonatkozik-e a közép- és főiskolásokon kívül az alapfokú iskola növendékeire is. A béradótörvény végrehajtási hirdetményének (1967/24 sz.) 6. paragrafusának 6. bekezdése szó szerint így szól: „A nappali tagozaton tanulók (szlovákul: študujúci) munkabevételei, beleértve az 1966/19 sz. törvény 5. §-a 2. bek. értelmében a főiskolák melléküzemági gazdasági tevékenységében való részvételért folyósított jutalmat ls, abban az esetben, ha márovcéről reggel 5 óra 54 perckor Kassa felé induló vonatot nem éri el. Megírtuk, gyakran megtörténik, hogy az emberek a már mozgó vonatra ugrálnak fel, hogy idejében érkezzenek munkahelyükre. Ha pedig ez nem sikerül, akkor kénytelenek az ún. VSŽ villamosjárathoz utazni, így viszont kés,ve érkeznek munkába. A helyzet tisztázására és a szükséges intézkedésekre meg• kértük a C S AD košicei járási igazgatóságát azzal, hogy vizsgálja felül ennek az autóbuszjáratnak a menetrendjét s valószínű, hogy egy kis jóakarattal sok ember utazási gyötrelmein segíteni lehetne. Csak örülni tudunk annak, hogy a ČSAD košicei járási igazgatósága megértéssel fogadta olvasónk panaszát, ugyanis szerkesztőségünknek küldött válaszukban többek között a következőket írják: „A buzitai utasok t számára autóbuszjáratot biztosítottunk Csecsre. Az autóbusz 5 óra 24-kor indul Buzitárói és 5 óra -}0 kor érkezik a csécsi vasútállomásra. A Pelsőc—Kassa közti vonat pedig 5 óra 44-kor indul Kassára. A komárovcei utasok számára 5 óra 45-kor indul az autóbusz, amely 5 óra 49-kor érkezik a komárovcei vasútállomásra. Innen Kassa felé a vonat 5 óra 54-kor indul." Amikor megköszönjük a ČSAD košicei járási igazgatóságának az intézkedéseit, ugyanakkor fontosnak tartjuk nyomatékosan felhívni a figyelmet arra, hogy az autóbuszok menetideje túlfeszített, hiszen az autóbuszok érkezése és a vonatok indulása között csupán 4—5 percnyi idő van. Éppen ezért nagyon is fontos, hogy az autóbuszok a menetrendet be is tartsák. Miért nem javítják meg az utakat? Náp mint nap rengeteg ember utazik. Ki vonattal, ki pedig autóbusszal vagy éppenséggel személyautóval, no és nem is beszélve a közutakon lebonyolított nagy arányú áruszállításról, a teherautó forgalomról, így hát egyáltalán nem közömbös, hogy milyen utakon közlekednek, vagyis, hogy a közutak milyen állapotban vannak. És ezzel kapcsolatban nemcsak arról van szó, hogy az utak állapotától függően a járműveken kellemes-e az utazás vagy sem, hanem még inkább arrról, hogy az elhanyagolt utak milyen súlyos károkat okoznak a gépjármüvekben. Éppen ezért megértjük jakab Sándor szirénfalvai (Ptrukša, trebišovi járás) olvasónkat, aki levelében a Nagykapos—Szirénfalva közti út rossz állapotára panaszkodik. Mint írja, ezt a harmadosztályú utal 1954-ben építették, azóta azonban jóformán senki sem törődik vele. Pedig az út négy községen vezet keresztül, melyekben kb. 3500 ember él, s naponta több nem tartós munkaviszonyból származó bevételről van szó, 5 százalékos adólevonás alá esnek." Az említett rendelkezés hivatalos magyarázata (Daň zo mzdy, Miroslav Soldan, Práca — 1968, 56. oldal) a nappali tagozat tanulóiról beszél, egyébként csak példaképp említi a főként számba jövő középés főiskolásokat. Ha olyan alapfokú iskola növendékéről van szó, aki még tanul, akár mint középiskolás, akár mint ipari tanuló vagy akár az alapfokú iskolán, szintén teljesíti a hirdetmény fentebb idézett feltételét és jogosult az említett kedvezményes adólevonásra. Abban az esetben azonban, ha a 9. osztályt elvégzett növendék nem tanul tovább sem a közép-, sem a szakiskolán, hanem állásba lép, akkor rá már az idézett kedvezmény nem vonatkozik. Dr. F. J. mint 15 autóbuszjárat bonyolódik le rajta. Olvasónk éppen az egyik autóbuszsofőrrel, Sípos Dénessel beszélgetett az út állapotáról, akinek szintén az a véleménye, hogy az út karbantartásáról feltétlenül gondoskodni kellene, mivel a kisebbnagyobb gödrök miatt sok esetben csökkenteni kell a sebességet s éppen ezért az autóbuszok szinte rendszeresen késnek. Olvasónknak is, az autóbusz sofőrjének is az a véleménye, hogy — bár az út újjáépítését évek óta ígérgetik — legalább annyira törődhetnének karbantartásával, hogy a gödröket kaviccsal betöltenék. Megkérjük az Állami Utak í Štátne cesty j trebišovi járási kirendeltségét, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az említett útszakasz megjavítására, illetve karbantartására és hogy erről szerkesztőségünket értesíteni szíveskedjenek. A tej és a kenyér Balogfalán Botos Béla balogfalai (Blhovce, rimaszombati járás) olvasónk a tej- és a kenyérellátásra, illetve ez utóbbi minőségére panaszkodik. Levelében megírja, hogy Balogfalán nem kapni üveges tejet, és hogy ezzel az ügygyei is, valamint a kenyér minőségével is a helyi nemzeti bizottság és a Jednota felügyelő bizottsága több ízben is foglalkozott s a panaszt jegyzőkönyvbe vették, foganatja mindössze annyi lett, hogy a tejüzemtől még májusban kiküldtek két embert, akik a tejügyet egyrészt azzal indokolták, hogy nem lehet üveges tejet adni Balogfalára azért, mert az befagy, másrészt pedig azért, mivel nincs elég üvegjük. Olvasónk ezzel az indoklással kapcsolatban epésen jegyzi meg, hogy hát azért Balogfala még sincs az Északisarkon, és hogy ha a szomszédos községekbe jut üveges tej, akkor miért nem jut Balogfalára is? A mindennapi kenyerünkről szólva pedig megkérdezi, miért kerül egy 3 kg-os kenyér 12,60 koronába? A pékségnek azt az állítását, hogy ez a kenyér speciális lisztből készül és ezért drágább, a balogfalai asszonyok nem tudják respektálni, mert véleményük szerint a közönséges kenyérlisztből is jobb és ízletesebb kenyeret lehet és kell is sütni. Ezt a véleményüket azzal is alátámasztják, hogy ha történetesen Rimaszombatra utaznak, akkor az ott vásárolt közönséges lisztből sütött 3 kgos kenyér, amely 10,60 koronába kerül, sokkal jobb minőségű, mint a balogfalai speciális lisztből sütött. Ha már sem a Balogfalai Helyi Nemzeti Bizottság, sem a Jednota felügyelő bizottsága nem tudott ezekben az ügyekben eredményt elérni, kénytelenek vagyunk megkérni a Rimaszombati Járási Nemzeti Bizottság kereskedelmi osztályát, találjon módot arra, hogy az említett panaszokat orvosolják. Tisztázódott a félreértés Lapunk augusztus 15-i számában „Szóvá tesszük" rovatunkban Deák Teréz tudósítónk megírta, hogy szemtanúja volt annak az esetnek, 'amikor az Ipolysági papírüzlétben egy leány nem tudott duplaíves irodapapírt vásárolni, mivel az elárusítónő csak egy egész csomaggal volt hajlandó adni. Bírálatunkra Dankó Zsigmondné, az Ipolysági papírüzlet vezetője válaszolt, aki azt írja, hogy nem emlékszik arra, hogy az üzletben valaki is duplaíves papírt kért volna. Ugyanis az a helyzet, hogy ha történetesen a kért áru nincs, akkor mást kínálnak helyette. Éppen ezért a vevő szíves elnézését kéri és arról biztosít bennünket, hogy hasonló félreértés többé nem fordulhat elő. BÁTKY LÁSZLÓ Öj korszak kezdődött ÁLLAMOSÍTOTT FILMGYÁRTÁSUNK JUBILEUMA KORSZAKINDiTO eseményre emlékezünk ezekben a napokban: huszonöt évvel ezelőtt írták alá a filmgyártás államosításáról szóló dekrétumot, mely nemcsak gazdasági értelemben, hanem tartalmában is gyökeresen megváltoztatta a filmgyártás egész addigi struktúráját és új alapokra helyezte azt. A történelmi jelentőségű államosítás új korszak nyitánya, új fejezet a csehszlovák film életében, mely gyakorlatilag azt jelentette, hogy a föld, a gyárak és a bankok után a film is a nép tulajdona lett. Végre lehetővé vált, hogy a felszabadulás előtti filmkészítés üzleti szellemével szemben eszmeileg elkötelezett, szocialista filmművészet jöjjön létre, mely nem pusztán szórakoztatóipar többé, hanem művészet (a szó valós értelmében), a társadalmi átalakulás és tudatformálás eszköze. A filmgyártás államosításának negyedszázada jelentős évforduló nemcsak a filmművészet, de az egész háború utáni szocialista kultúra és művészet számára is. Ékes bizonyítéka annak, hogy csak az államosított film lehet életképes s létezhet önálló művészetként — meghatározott eszmei és nevelési céllal és küldetéssel. E sorsdöntő változásnak megfelelően a művészi ábrázolás előterébe — főleg a célok és szándékok tekintetében — a történelmitársadalmi mozgás lényeges kérdéseinek a vizsgálata került s eszmei alapot nyert az az az igény, hogy az alkotók a művek középpontjába az élet tényleges hőseit állítsák, olyan embereket, akik gondolkodásukban és tetteikben magukkal hozzák a kor valós konfliktusait és lendületét. A felszabadulás utáni első nekigyűrőzködés nehézségei a film területén is jelentkeztek. Míg országszerte a romokból kellett megkezdeni az újjáépítést, a filmgyártásban a vitathatatlan értékű művészi, nemzeti, haladó hagyományokra lehetett ugyan építeni s az új helyzetben a csehszlovák film őstörténetéből ki lehetett indulni, ám igazi felvirágzáshoz csak az új körülmények vezettek. Csak az államosítás után indul meg a fejlődés, melynek sodrában a film kivívja méltó helyét a csehszlovák kultúra egészében és fokozatosan felsorakozik az irodalom, a zene és a képzőművészet mellé. EZ A FELLENDÜLÉS természetesen nem választható el a történelmi, politikai, szellemi átalakulás egészétől,, sőt annak szerves következménye. A világtörténelmi fordulat, a fasizmus legyőzése, az országépítés lendülete, a korszak felszabadult szelleme olyan művészi igényű témák, melyeket az új, államosított filmgyártás választott feladatul. így megvolt a remény arra, hogy a filmgyártás további folyamatossága biztosítva lesz. Egy cikkben természetesen nehéz lenne felmérni a 25 év alatt megtett utat és vázolni az államosítást megelőző helyzetet, illetve körvonalazni, mi képezte a filmkultúra örökségét és hagyományát. Hiszen az államosítás előtti filmgyártás több valós értékkel rendelkezik, mint ahogy ez az első pillantásra tűnhet. Említsük csak meg jindrich Brichta vagy Karéi Smrž, a csehszlovák filmtöfténet úttörőinek nevét, vagy a húszas évek cseh életrajzfilmjeit, melyek utat mutattak, s melyekre az államosított filmgyártás méltán építhetett. S folytathatnánk a felsorolást a 30-as évek kezdeményező törekvéseivel, melyek hiányában a felszabadítás és államosítás után filmgyártásunk nehezen tehetett volna eleget azoknak a feladatoknak, melyeket az új társadalom joggal elvárt tőle. Erre az időszakra esik Vlasla Burian, Jindfich Plachta, Jaroslav Vojta és Gustáv Machatý ténykedése és pályafutásának dicső korszaka. De találkozhatunk Voskovec és Werich nevével is, s megemlíthetjük VanCura, Olbraclit, Nový, Nezval írót, Lamač rendezőt. Olyan filmalkotások készültek, melyek napjainkban sem vesztettek népszerűségükből (Púder és benzin, Pénzt vagy életet). Megemlíthetnénk továbbá Josef Rovenskýt, a sajátos nemzeti beállítottságú rendezőt, valamint Martin Fričet, aki terjedelmes és sokrétű filmalkotásaival vált ismertté. E futólagos felsorolás alapján bizonyára szembeötlő, hogy az olcsó giccsek, a mutatványos szórakoztatóipar áradata mellett megvolt az eredeti, a sajátos hazai filmművészet létrehozására irányuló törekvés is. Számos ténnyel bizonyíthatnánk ezt, s a filmek esztétikai és tematikai értékeit. AZ ÁLLAMOSÍTOTT filmgyártás új lehetőségeket teremtett a filmkészítés egésze számára. Oj megvilágításban értelmezték a film küldetését, az alkotók új feltételek közt ténykedhettek. Lehetővé vált nem az álomvilágot terjesztő, hanem a humanizmust hirdető, a szocialista embert formáló, a tudatra, az értelemre ható filmek készítése. Filmgyártásunk nemcsak tartalmában, de stílusában is végre a csehszlovák nép művészete lett. Olyan témákat fogalmazhatott meg a filmtechnika segítségével, mint népünknek a szabadságért vívott harca, a munkásmozgalom története, a nemzeti sors, vagy a fasisztaellenes törekvések. Az államosítást követő években Miroslav Cikán, Václav Wasserman, Václav Kubásek és František Cáp alkotásai jelentették a csehszlovák filmgyártás erősségét. Ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemzetközi sikert aratott Sziréna című filmet sem, melyet Karel Steklý, Marié Majerová regéiwa alapján forgatott. A film a művészet forradalmi törekvéseire emlékeztet, a haladást, a forradalmat, a fejlődést látta, hirdette és követte. A szerző alkotásával bizonyította a film felbecsülhetetlen társadalmi jelentőségét és azt, hogy a mély és humánus gondolatok mindig lenyűgözik a nézőt. Az államosított filmgyártás másik legnagyobb sikere az ÖvakodJ című első szlovák film volt, mely a szlovák nemzeti filmgyártás létrejötte szempontjából felmérhetetlen jelentőségű. A csehszlovák filmgyártás államosítását méltatva nem célunk, hogy értékeljük az elmúlt negyedszázad sikereit, kudarcait és rámutassunk a győzelmekre, a hibákra, botladozásokra, esetleg tévedésekre. Mellőzzük ezt a visszapillantást annál is inkább, mivel felszabadulásunk negyedszázados évfordulója alkalmából lapunk hasábjain mérlegre tettük a csehszlovák filmművészet 25 esztendejét. A GYAKRAN IDÉZETT Leninmondás arról, hogy „minden művészet között számunkra legfontosabb a film" napjainkban is időszerű s egyben kifejezi azt is, hogy a filmművészet az ideológiai küzdelem egyik fegyvere. Filmgyártásunk államosításának negyedszázada éppen ezért mindannyiunkat arra kötelez, hogy sajátos, nemzeti arculatú, pártos, mélyen humanista és internacionalista, a kommunista művészethez méltó, haladó alkotásokkal, az emberiséget tiszta gondolkodásra és cselekvésre ösztönző művekkel gyarapítsuk szocialista- filmgyártásunkat. T. M. Kulturális hírek • Liszt-szobát rendeztek be a burgenlandi Eisemtadt-múzeumban. Kiállították Liszt Ferenc hajdani lakásának kék szalonját az eredeti tapétázással, a mester bútoraival, képeivel, szobraival és kottáival. Q Dunai fesztivál címmel népzenei fesztivált rendeznek október 20-án és 21-én Újvidéken. A fesztivált évenként másmás ország Duna menti városában óhajtják megtartani. • STENLEY KRAMER, aki a kor hűséges filmkrónikásának tekinti magát, most a nyugati világ diáklázongásait igyekszik megörökíteni a Percről percre forradalom című filmjében. Anthony Quínn egy Portó Ricó-i tanár alakját jeleníti meg a filmben, egy lázongó diáklány szerepében Ann Margret lép feL