Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-20 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

SZÓ SZERINT VAGY MAGYAROSAN? A kérdést — nyelvi szempontból — az indokolja, hogy az eleven szlovák környezet hatósára élő beszédünkben és Írásbeli megnyilatkozásainkban mind több úgynevezett tükörszó és tükörkifefezés bukkan fel. Ha nem vigyázunk, az ilyen idegenszerűségek a szlovákiai magyarok egymás közti érintkezésében ls tartósan gyökeret verhetnek. A más nyelvből való szavak, kifejezések

1 szolgai fordításába pedig korántsem lehetünk belenyugodva. Akkor sem, ha tisztában vagyunk vele, hogy hasonló eljárással rengeteg nép szókincse bővül. Még akkor sem, ha a tükörszavak és tükörkifejezések nem mindig kerülnek eleve szembe nyelvünk szellemével és törvényeivel. Sőt még akkor sem, ha elismerjük, hogy bizonyos esetekben a kifogásolható „idegenszerűségek" is jobbak, mint a dilettáns „magyarítás" eredményei. Tudniillik azok a kimutatható negatív hatások, amelyek az elmúlt évszázadokban a latin és német részéről érték a magyar nyelvet, egyszer s mindenkorra ráébresztették a szakembereket: a tükörfordítások sokszor a nyelvi gazdagodás illúzióját keltik, de tulajdonképpen csak a nyelvi (gondolkodásbeli) renyheség és a nyelvi (szellemi) elidegenedés palástolását szolgálják. Lássunk néhány példát, hogy ezek az elméleti általánosítások a szlovák és a magyar nyelv viszonylatában is megfeleljenek a gyakorlati életből meríthető tapasztalatoknak! Eleinte csak a szlovák sportberkekben hallhattuk: sútaí pozostáva z troch kôl." (Hevenyé szett magyar fordításban:" a verseny három körből áll." Később a magyar leányok és fiúk is elsajátították ezt a formulát. Végül egy „ideális leánytípust kereső verseny" meghirdetésekor még az Oj Ifjúságba ls bekerült: „... maga a verseny három körből áll és csak

1 az, aki kerületi viszonylatban a három verseny próbáját is kiállta, jut be a központi döntőbe". Most már — hasonló összefüggésben — szinte mindenütt használják a kör fogalmát... Helyes ez? Nemi De nehéz rajta változtatni. Az emberek megszokták, hogy ha több részből illó cselekvések sorozatáról, pl. versenyről, vetélkedőről van szó, akkor egy-egy menet, szakasz jelölésére a magyar kört mindig a szlovák kolo kizárólagos megfelelőjeként vegyék igénybe. Az ösztönös nyelvhasználatban ugyan ki gondolt arra, hogy a szlovák kolo-nak több jelentése van? Hogy nemcsak a kör körvonal, kerék, kerékpár, hanem pl. a forduló szóval is át lehet Ültetni magyarra? Pedig nem került volna nagy megerőltetésbe, hogy a kolo jelentései közül a legmegfelelőbbet kiválasszákl Egy kis figyelmességgel el tudták volna érni, hogy a „súťaž pozostáva z troch kol" „a verseny három fordulóból áll" változatban menjen át a magyar köztudatba. De ha a hiba már megesett, ismételten emlékeztetünk rá: a több részből álló cselekvések sorozatában, különösen versenyben, versengésben a meneteket, szakaszokat, magyarul fordulónak nevezik. Ilyen ér. telemben a kör szó Magyarországon egyáltalán nem használatos. Tudjuk, nem újkeletü hiba az sem, hogy a záujmový krúiok hatására Szlovákia-szerte érdekkörről beszélnek az iskolákban és az iskolákon kívül. Feltűnő azonban, hogy az egyik újság még mostanáig is így ír: „És ráadásul ez a tanerő külön érdekkörben foglalkozik a tehetséges tanulókkal!" Tulajdonképpen az ilyen baklövések miatt kell újra meg újra hangsúlyozni: a záujmový krúžok a magyar oktató-nevelő munkában nem jelenthet érdekkört (bár a szlovák kifejezés első Jelentése ez, és a záufmootj önmagában fordítható az érdek szóval). Az érdekkör ugyanis — a magyar nyelv értelmező szótára szerint — „valamely személy, csoport vagy vállalat — főleg anyagi — érdekeinek kiterjedés! köre". A ml esetünkben viszont másról van szó! A záujmový krúžok fordítói rájöhettek volna, hogy a kifejezés második jelentése magyarul: szakkör, tudományos kör. Kétségtelen, hogy a záujmový krúžokot mindenkinek ebben az értelemben kellene használnia, hiszen a Magyar Nyelv Értelmező Szótára világosan meghatározza, mi a szakkör: „Bizonyos tantárgyak szakmai kérdéseit bővebben tárgyaló, az Ilyen iránybgn érdeklődő tanulókat külön is foglalkoztató, hivatalos szabályzat szerint működő iskolai kör". DOBAY BÉLA i i'yi ^W-JW' $ M h . 1 IBi „ - . „ Osii hangulat (Tóthpál felvétele] Belgiumban élő, flamand nyelven író költő I. Tudom, virógoim, hogy ti, kik ablakomban nyíltok s az utca tompa hangjára figyeltek, túlélitek az én nevem, elnézitek az utcát, mely úgy enged ki engem, mint egy madarat a nappalok kertjébe s megkérdez estelente, mikor már a virágok elszenderültek ablakomban, hogy aznap, boldog voltam-e? Ti tudjátok virágaim, ti, akiktől a színek nevüket kapják, akik az utca életét figyelitek, hogy én oly lény vagyok, aki az emberek között szeret kószálni, s ki mégis oly magányos, árvább, mint ablakomban, kis kalitkájában a vak madár, amely gyűlöli mesterét. Mi tudjuk jól, ugye virágaim, hogy a szomorúságba öröm s kevés szín is vegyül s ezért vagyunk, virágaim, nagynéha boldogok, én is, ti is. II. Szeretném az egész világot fénylő házzá változva látni, amelynek minden ablaka előtt oly kert viiulna, melyben nem nőnek emberek. Tudom én jól virágaim, hogy a világ szeretne látni engem fénylő emberré változottan, dehát az emberek nem ismerik a virágok reggeli fényét. III. Mikor megtudtam, hogy engem a virágok értenek, engemet egyedül, beismertem, hogy én vagyok a ház, hol az lökik, aki minden nap szavak vizével meglocsolja valamennyit, Hogy én vagyok a hang, mely minden este szomorú zene-szóval festi át a kertet s minden fa kandeláberében én gyújtogatom az ősz gyertyáit. És amikor tudták már a virágok, hogy én megértem őket, legszebbikük azt mondta nékem: én vagyok az o valaki, aki minden nap szavak vizével meglocsolja őket s hogy a ház, amelyben én lakom nem boldog. Grúzia (Georgie) O, apró öröme kószáiénak, aki örömest tévedne el, messzire önmagától. E föld a bennem rejtőző emberből oly szobrot gyúrt, amely hallgatni megtanult. Menyasszonyi ruha ő a világon itt-ott a lehajló fa hónalj-pihéivel. A fellegek fehér vízi-növények s az ember meg ideg-hal, a Kaukázus bronz havában úszkál 6 önfeledten. IV. A tenger tenyerén én mindazt elfeledtem, amit a nagyvilágból feledni nem tudok: a háború gyilkos színét, a gyűlölet szerszámait. A Fekete-tenger nem fekete sebhely, csendes, mint minden viz, tökéletes-szép mozdulat, amely díszíti a világot. S az alkony karjai között a szél teaszedők dalát dúdolja, hogy örömért esedez korunk, a föld meg, a szent állat, oly ivadékért, ki hallgatni tud, s az ember, az erős gyerek, a béke magvaiért. Gerebélyes László fordításai • I