Új Szó, 1970. szeptember (23. évfolyam, 207-232. szám)

1970-09-20 / 38. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1970. szeptember 20. A NAP kel: 5.27, nyugszik: 17.47 órakor. A HOLD kel: 19.58, nyugszik: 11.59 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük FRIDERIKA LUBOSLAVA nevű kedves olvasóinkat • 1860-ban született RÁKOSI VIKTOR (Slpulusz) író, újságíró (+ 1923). • 1875-ben halt meg GUSTÁV PFLEGER MORAVSKÝ cseb költe és író (szül.: 1833). • 1960-ban halt meg KÁ DAR KARR ERSZÉBET magyar kommunista írónő (szül.: 1898). Az ő ünnepük is... A pártsajtó félévszázados jubileuma és a vele egybeeső sajtónap alkalmából sok szó esik a sajtó dolgozóiról: újságírókról, szerkesztőkről, levelezőkről, tudósítókról és nyomdászokról. A kommunista sajtó öt évtizedes hagyományai elsősorban az ő odaadó munkájukhoz fűződnek. Am nem feledkezhetünk meg a pártsajtó hangyaszorgalmú, sok áldozatot, gyakran kockázatot vállaló terjesztőiről sem. Mert a lap előállítása a nagy folyamatnak csupán az első része. Az újságot a terjesztők vitték, sokszor csampészték a munkahelyekre, családokhoz. Az ő érdemük, hogy a párt szava oly messzire hangzott és milliókhoz eljutott. Ma természetesen más körülmények közepette történik a terjesztés. De szerepe továbbra is megmaradt: a kész újságot minél több helyre,, minél több emberhez eljuttatni. Ma a terjesztők jobbára fizetett alkalmazottak, de a pártsajtó terjesztése ma sem puszta foglalkozás. Az egyes lapok emelkedő példányszámban ezrek áldozatkész, odaadó munkája tükröződik. A jubileumi évben a pártszervek mellett bizottságok gondoskodtak a terjesztésről, olvasók, előfizetők toborzásáról. Természetesen az igazi hangyamunkát továbbra is a Posta Hirlapszolgálat dolgozói végzik. Munkájukkal kapcsolatban sok kifogás merült fel és még mindig akad javítani való. Am tagadhatatlan tény: az ő érdemük, hogy az újságok — köztük lapunk is — nap mint nap, hóban, sárban, tűző napsütésben, rossz közlekedési viszonyok mellett is eljut az olvasóhoz. Erről jelenleg Szlovákiában 1286 postahivatal és 3024 kézbesítő gondoskodik. A sajtó ünnepe a terjesztők, kézbesítők ünnepe is. Ez alkalomból mondunk nekik is köszönetet a szerkesztőség, a kiadóvállalat és az olvasók nevében is ... A következő vamapil ÚJSZÓ tartalmából CSAK TISZTA FORRÁSBÓL (Bartók Bélára emlékezünk) TtiZ ÉS HAMU (Peter Jaroš novellája) BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Atakarékosságsokatsegíthet Bányászaink egyre több szenet hoznak felszínre, mégis kevés a szén. A negyvenórás munkahét helyett nemegyszer 49 órát dolgoznak. Nem rajtuk múlik tehát, hogy a megnövekedett szükségleteket nem tudják kielégíteni. A hibákat, a fogyatékosságokat másutt kell keresni. Évekkel ezelőtt egyes szakemberek azt gondolták, hogy szénből nagyobb a tartalék, mint amenynyire szükség van. E téves nézetek következtében a nagyfogyasztók az 1966—67-es években mintegy 4 millió tonnával csökkentették a tartalékkészletüket. Ezzel párhuzamosan a szénbányák termelési terve is csökkent, elhanyagoiódott a bányászutánpótlás nevelése. Az eredmény: 19S8 második felétől szénhiánnyal küzdünk. Bányászaink különleges műszakok ledolgozásával, vagyis a fejtési terv túltejlesítésével igyekszenek segíteni a kritikus helyzeten. A bájok orvoslására az illetékes minisztériumok pedig takarékossági intézkedéseket foganatosítottak. Eszerint minden háztartás egy fűtési idényre legfeljebb 20 q szenet kap. Miért van ez így? — teheti fel valaki a kérdést, amikor bányászaink több tízezer tonna szénnel tültejesítik tervüket. Elsősorban azért, mert gazdasági életünk konszolidálása megkívánja, hogy elsősorban iparunk szükségleteit elégítsük ki. Kilátás van arra, hogy a többletből szénraktáraink is kapnak. Ám ennek ellenére nem árt leszögezni, hogy a szénnel takarékoskodni kell. Ahol közel van az erdő, a lehetőség szerint fát kell beszereznL Igaz, hogy a csapadékos időjárás a fa kitermelését és szállítását is lelassította, de a kedvező időjárás lehetőséget ad a hiányok pótlására. A szénhiány nemcsak a háztartásokban, hanem az üzemekben is gondot okoz. Egyrészt, mert a kazánok fűtése problematikus, másrészt áramkorlátozásra került sor. Sokan nem tudatosítják kellően, hogy inig lakásuk minden helyiségében villanyégő világít, szól a tévé, az üzemek vezetőinek gondot okoz, hogy az áramkorlátozás következtében hogyan is szervezzék meg a zavartalan termelést. Ennek kapcsán merül fel a szabad szombatok kérdése is. Fontolóra kell venni, hogy kerületenként egy-egy szabad szombaton vagy vasárnap dolgoznának a gyárak, a szabad napokat a hét más napjain tartanák meg. Ezzel függ össze, hogy végre a munkakezdés idejét, illetve a munkaidő szétosztása terén is rendet kell teremteni. A legtöbb üzem ugyanis éjszaka — amikor az áramfogysztás minimális — nem dolgozik. A kormány az 1971—1975-ös években igyekszik a bajokat orvosolni. Több szénbányát nyitnak meg, vagy korszerűsítenek. Am a növekvő tervfeladatokkal a bányászok csakis úgy tudnak megküzdeni, ha segítséget kapnak. A járási nemzeti bizottságok elsőrendű kötelessége lesz, hogy a bányák részére maradék nélkül teljesítsék a munkaerőtoborzás tervét. Az üzemekben sem ártana visszaállítani az ún. szénbrigádokat, illetve az üzemeknek is segíteniük kell a bányászokon. Energetikai iparunk a közeljövőben több létesítménnyel bővül, ami átmenetileg enyhítene az áramhiányon, de az új ipari létesítmények üzembe helyezése ezt a tartalékot is kimeríti majd. Nem marad más hátra, mint az, hogy jelenleg és a jövőben is megfelelő módon takarékoskodjunk a szénnel és a villanyárammal. NÉMETH JÁNOS Egyedülálló alkalom U Thant főtitkár az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi ülésszakán elhangzott — egyébként még a hét elején közölt — évi beszámolójának általános bevezetőjében többek között hangsúlyozza: a huszonötödik ülésszak egyedülálló alkalom a magas szintű kontaktusok felvételére és gyümölcsöző tárgyalások folytatására. Kétségtelen, hogy a negyedszázados évforduló nem csupán az eddig elvégzett munka summázására, hanem az időszerű nemzetközi kérdések megvitatására, az ezek megoldásához feltétlenül szükséges kedvező légkör kialakítására is kiváiú alkalom. Annál is inkább, mert a 126 tagállam képviselői aránylag kedvező politikai feltételek között tanácskozhatnak. Az utóbbi hónapok, sőt hetek külpolitikai eseményei, így a Moszkvában aláírt szovjet—nyugatnémet szerződés, de általában az NSZK és a szocialista országok között folyamatban levő tárgyalások, a szovjet—amerikai kapcsolatokban tapasztalható fokozatos javulás és nem utolsósorban az európai biztonsági konferencia előkészítésével összefüggő bilaterális tárgyalások mind-mind hozzájárulnak a nemzetkőzi feszültség enyhüléséhez. Természetesen szép számmal akadnak „bizonyos" zavaró körülmények is. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: a közel-keleti válság újabb fejleményei, az indokínai háború eszkalációja nem gyakorol éppen kedvező hatást a világszervezet munkájára. A közgyűlés elé kerülnek olyan dokumentumok is, amelyek hosszas eszmecserék eredményeképpen születtek meg. tgy a leszereléssel, a tengerfenék demilitarizálásával kapcsolatos szovjet—amerikai egyezmény-tervezetek, amelyek immár évek áta a genfi leszerelési értekezlet napirendjén szerepelnek. Ezzel szemben U Thant főtitkár, már említett beszámolójában, a leszerelés ügyével kapcsolatban is aggodalmainak adott kifejezést. Tény ugyanis, hogy egyes országok hatalmas összegeket fordítottak az elmúlt időszakban hadierejük növelésére. Nyilvánvaló tehát, hogy a világszervezet őszi ülésszakán — amelynek programját mintegy 100 napirendi pont alkotja — az emberiség jövője szempontjőból alapvető problémák kerülnek előtérbe. Ebből eredően természetesen a világszervezet helyzetével, szerepével és tekintélyével összefüggésben is felmerülnek majd bizonyos kérdések. Ezek közül is elsősorban a világszervezet egyetemességének a kérdése — ezzel kapcsolatban pedig a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának a problémája, valamint a két német állam képviseletének a biztosítása. A jubileumi ülésszak kiemelkedő eseménye az ENSZ megalakulása évfordulóján rendezendő díszülés lesz, amelyre mi«tegy 70 álla in-, illetve kormányfőt várnak a világszervezet székhelyére. S ez, a maga nemében, szintén páratlan alkalom egy egész sor kétoldali, sőt akár többoldali megbeszélés megtartására. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy a világ haladó közvéleménye, békeszerető népei bizakodással tekintenek a világszervezet őszi ülésszaka elé. Bizakodással és annak a reményében, hogy ismét sikerül előbbre jutni a veszélyes válsággócok felszámolásában, s a világszervezet égisze alatt lehetségessé válik az egyes földrészek súlyos szociális és gazdasági problémáinak a megoldása. Ezek azok a feladatok, amelyek megoldására a világszervezet hivatott, ez tűnik ki teljesen egyértelműen abból az alapokmányból, amelyhez a megalakulásának negyedszázados évfordulóját ünneplő világszervezetnek igazodnia kell. (B. P. I.) Bratislavában hétfőn ünnepi estet rendeztek a Rudé právo és Pravda alapításának 50. évfordulója alkalmából. Ünnepi beszédet Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB elökségének tagja, a Központi Bizottság titkára mondott. Kiemelte, hogy a pártsajtónak milyen nagy jelentősége van a pártnak a munkásosztály győzelméért, a szocializmusért és a békéért folytatott harcában. V. Pribyl — CSTK Ondrej Klokoč, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, az SZLKP KB elnökségi tagja fogadta a Pravda évfordulója alkalmából Bratislavába látogató bolgár, magyar, NDK-beli, lengyel és szovjet újságírókat. A fogadáson jelen volt Ľudovít Pezlár, az SZLKP KB elnökségi tagja, a Központi Bizottság titkára, Bohuš Trávniček, az SZLKP KB titkárságának tagja, a Pravda főszerkesztője és más napilapjaink képviselői. Dubovský — ČSTK Ián Marko csehszlovák külügyminiszter kedden baráti látogatásra Budapestre érkezett. Képünkön Péter fános magyar külügyminiszterrel megérkezése után. Telefoto — ČSTK „Ah, mily szép a béke pálmaága!" A Fehér Ház indokínai „béketörekvésével" „magyarázza" vietnami agressziójának kambodzsai és laoszi kiterjesztését (Oganov rajza a Komszomolszkaja Pravdában)